Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-02 / 26. szám

i952. április 2. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal Beszélgetés Cléo de Mérodedal Azt hiszem, sokan vetik fel a kér­dést: — Micsoda? Hát Cléo de Mérődé még él? Ott ülök imitált antik szalónjában és azt számolom: vájjon hány éves lehet? Bizony, a háború előtti évtized­ben már világhírű volt, most tehát jóval felül kell lennie az ötvenen. Váj­jon mi lett világhírű szépségéből? Gondolataimat egy hölgy belépése szakítja meg. Arcvonásai szépek, fia­talosak. Lehelletkönnyü barna selyem­ruha simul karcsú, rugalmas alakjára. — Sajnálom, — mondja a hölgy, — hogy annyi ideig várattam. Ez tehát Cléo de Mérődé! Hiába keresem a fülére fésült hajat, amelyet az egész világ az ő neve után ismer. Most simán, hátrafésülve hordja frizuráját. Arcbőre csodálatos. Vájjon miért ken annyi rúzst rá? Lábainál, — ott, ahol királyok és pénzfejedel­mek hevertek, — most egy parányi fehér kutya fekszik. Ezeken a világ­hírű, még mindig csodálatos formájú lábakon műselyemharisnya van és ké­szen vett cipő. Szomorú mosollyal mondja: — Hétéves voltam, amikor szüleim beírattak a párizsi Nagyopera balett­iskolájába, Világért sem akarták, hogy táncosnő legyek, de az volt a vélemé­nyük, hogy a tánc egészséges lesz és szépen fogok fejlődni. Az iskolában derült ki, hogy tehetséges vagyok. Osztályokat ugrottam át és amikor 18 esztendős koromban elvégeztem az is­kolát, ajánlatot kaptam az angol 'Em­­pire-baiettől, amely Amerikába készült: legyek a prímaballerinájuk. Szakkörö­kön kívül ekkor még senki sem ismerte a nevemet, az ajánlat anyagilag olyan fényes volt, hogy szüleim nem tudtak ellentállni. Amerikai utam valóságos diadalme­net volt. Szerződésemet többször meg­újították és európai sikereim nem ma­radtak el az újvilágiak mögött. Szer­ződtettek a párizsi Operához. Ebben az időben táncos számára ez volt az elérhető legnagyobb kitüntetés: sztár­nak lenni a párizsi Operában. Itt csak náhány évig maradtam, mert az Opera nem akart külföldi turnéra engedni, inkább fizetésemelést ajánlott. Többre tartottam szabadságomat és elutaztam. Elgondolkozik: — Pedig hát akkor a párizsi Ope­rának olyan közönsége volt, amilyenre azóta sem akadt példa. Gyakran lehe­tett királyokat látni a páholyokban és a köztársaság elnöke nem egyszer hi­vott meg, hogy vendégeinek táncoljak. Igen, királyok ültek a páholyokban... — Tudom, hogy nevemet egy ki­rállyal együtt sokat emlegették ... A rúzs alatt egy árnyalattal sápad­­tabb lesz az arca. — Lipót belga királyt gyakran lát­tam az Operában. Nagyszerű megjele­nésű ember volt. Finom szakálla, ma­gas alakja, élesen metszett profilja mindenkinek feltűnt. Gyakran jelent meg a Foyer des Artistes-ben, ahová csak habitüéknek volt bejárásuk. Gyak­ran mondott nekem bókokat, még sem vártam azt, ami egy este elkövetkezett. A balett első felvonása után a király kíséretével együtt megjelent a művész­társalgóban és beszélgetni kezdett ve­lem. öt perc telt el, azután tiz, s a király még nem adta jelét, hogy tá­vozni akar, noha a beszélgetési idő régen letelt. Kedves volt, udvarias, finom bókokat mondott... Az igazgató és a balettmesterek a hajukat tépték, vájjon meddig fog tartani ez a szünet. A közönség türelmetlenkedni kezdett s lassanként elterjedt a hir, hogy miért nem lehet elkezdeni a második fel­vonást. — A párizsi Nagyopera előadása félbeszakadt, mert a belga király a prímaballerinával beszélgetett. Ez a beszélgetés több mint egy óra hosszat tartott és közben a közönség sem unat­kozott. Mindenütt csoportok alakultak és kommentárokat fűztek a beszélge­téshez . .. Cléo de Mérődé mosolyog, de lát­szik, hogy nem akarja a témát foly­tatni. Megkérdezem tőle: — Táncol-e még? — Nem. Szépségápolási szakértő lettem. Mindig azt kérdezték tőlem, hogy minek köszönhetem hibátlan arc­bőrömet és egyszer jótékony célra elárultam a titkot. Akkor egy gyár ajánlatot tett, hogy adjam el nekik a keveréket és vállaljam annak terjesz­tését. Elővesz egy puha kendőt, néhány A szenátus mentelmi bizottsága leg­utóbb tartott ülésén -Mező István kom­munista szenátornak különös mentel­mi ügyével foglalkozott. Mező Istvánt, — aki tudvalévőén a komáromi kom­munista pártszervezet egyik hangadó vezetőtagja, — a komáromi kerületi bíróság kérte ki a szenátustól, mert kettős házasságkötés (bigámia) bűntettének gyanúja merült fel a temperamentumos kommunista sze-Komárom, — március 31. A Komáromi Izraelita Hitközség je­lentése, mely most hagyta el a sajtót, hogy a holnap, vasárnap április 3-án tartandó közgyűlés tárgyalás alá ve­hesse, gondos szerkesztésben jelent meg Fried Jenő hitközségi elnök tol­lából, aki szeretettel és minden sorá­ból kiérezhető melegséggel tárgyalja az egyháznak múlt esztendőben történt nagyfontosságu eseményeit. Ezek közt mindenesetre elsősorban említendő fel a székház építés ügye, amely hosszú évek óhajtását és vágyát valósította meg, mivel a hitközség tiszt­viselői számára rendes és modern la­kásokat biztosított. Az építés költségei nem haladták túl a 497820 korona elő­irányzatot és a kivitel 466708 koronát vett igénybe. Erre a célra a hitközség 478000 korona törlesztéses kölcsönt vett igénybe. Az áldozatkész hitközségi tagok 199000 korona kölcsönt bocsá­tottak rendelkezésre, mely a kölcsön­vett összegből kiegyenlítést nyert. A másik fontos esemény volt az egyház nagytermének megfelelő ki­építése, hogy az alkalmassá legyen előadások és közgyűlések tartására. Erre a fedezet rendelkezésre áll. Kiemelkedő eseménye az elmúlt év­nek a főrabbi kérdés közmegnyugvás­ra történt megoldása, mely dr. Wald­csöpp folyadékot önt rá és lemossa vele arcáról a festéket. Friss, fiatalos, üde bőr tűnik elő a festék alól. — Nem, nem táncolok. Néhány év előtt még volt egypár tanítványom, aztán abbahagytam azt is. Nem tánco­lok, mert noha alakom nem romlott el, nem birnám elviselni az emberek szá­nakozását. Meghalnék, ha azt kellene hinnem, hogy a nézőtéren összesúgnak: „Hogy tudhatott ez táncolni annak­idején ...“ Kis szünet után hozzáteszi: — Különben is, én a klasszikus is­kola növendéke voltam és az iskolá­hoz hű maradtam. Amúgy sem tudnék a modern stílushoz alkalmazkodni, Most már csak a zenével szórakozom. Megindítja a nagy gramofónt: magyar cigányzenekar játszik lassú, olvadó bécsi valcert. Cléo de Mérődé félig lehunyt szeme, kisimult szája elrévedezve mosolyog. Visszaszáll a múltba ... Úgy érzem, hogy nem szabad meg­törnöm ezt a varázsos hangulatot. Szó nélkül visszahúzódom. nátor ellen. A szenátus mentelmi bizottsága Mező szenátor kiadatását javasolja. A bizottság véleményes jelentésében elmondja, hogy Mező István 1905. jú­lius 2-án házasságra lépett a jugoszlá­viai Kcsevszk községben Fraskovics Sztanyával és 1912. április 7-én pedig Komáromban Laxy Annával kö­tött házasságot. A komáromi kerületi bíróságnak megkeresése szokatlan meglepetést keltett a szenátus mentel­mi bizottságának tagjai sorában. gén felszínen levő kérdést fejezett be. Az elmúlt év nagy gyászt is hozott a hitközségre, mely váratlanul elvesz­tette régi és kipróbált munkásságú rabbiját, Krausz Mórt, aki három év­tizeden át önzetlenül dolgozott a hit­községi élet felvirágoztatásán. Fontos ügyei voltak a hitközségnek az egyházi segélyezés, a hitoktatás ügyei, a nyugdíjalap rendezése. Az egyház keretében működött a zsidó egyházi énekkar, mely az isteni tisz­teletek fényét mindenkor emelte fel­lépteivel. A hitközség zárószámadása 1,086.215 korona kiadással szemben 1,764.470 korona bevételt és így 12.744 korona maradványt tüntet fel. A folyó évi költségvetés már nem tartalmazza az ezekben a számokban foglalt beruhá­zási kiadásokat. A vagyonmérleg tiszta törzsvagyonként 213928 korona össze­get mutat fel. Az elnöki jelentés rámutat dr. Raab Mihály alelnök, Király Károly pénztá­ros és Abelesz Ernő ellenőr nagy érde­meire, akik az elmúlt évben elisme­résre méltó, nagy munkát végeztek. Az elnöki jelentésbe foglalható nem volt a hitközségi elnöknek, Fried Jenő nagykereskedőnek páratlan agilitása, amelyről az egyházközség alkotásai beszélnek s akinek munkája a hitköz­ség építő munkájának útjait egyen­gették. A közgyűlés, mint már jeleztük, hol­nap, vasárnap d. e. fél 11 órakor lesz a hitközség nagytermében. Szavazati joguk mindazoknak a hitközségi ta­goknak van, akik 1931. évi adókötele­zettségüknek eleget tettek. Vers jött hazulról (Apámnak) Úgy tépte ki Pityuka füzetjéből A szürke kis papírlapot S látom, mint reszketett Hatvanesztendős áldott jó keze Míg okuláréján keresztül Tudákos, öreg betűkkel megírta Az apám... „...Hogy újból küldünk neked [csomagot, Nővéred jól van, öcséd nem dolgozik S az anyád mindig rólad álmodik...“ Ócska, zsírfoltos, szürke kis papírlap, ’Se szó, se ritmusos szabály, De imádság, féltés, Isten, szeretet: „Csak te vigyázzál magadra drága jó [fiam!“... így tépte ki Pityuka füzetjéből A szürke kis papírlapot, De amit ráírt, Ritmus nélkül is búg, cseng s a szívbe [csap S nekem zengőbb, szines-egészebb, Versebb mint minden poéták [költeménye! GÁBRIS JÓZSEF HÍREK Hó a hegyekben Idefenn még magasan áll a hó a hegységek tetején. A vonatok husvét­­kor még sűrűn öntötték a skidresszes embereket. Hosszú deszkáikkal és fan­tasztikus öltözeteikkel vadul vágtak neki a hegyeknek, az első patak part­ján felkötötték a lábszánkót és kacsázó mozdulatokkal iramodtak fői a fenyő­fák irányában. A patakokat még jégpáncél födi, csak a déli oldalakon kezd a vékony erecske csörgedezni ... A folyókon jég­torlaszok állanak, Vágón és Garamon a komp, a csónak jég közé befagyva unatkozik, rügy nincsen a fákon s a gallyak között, hőtakaró tetején róka fut sunyitva a sovány egér után. A hegytetőn karácsonyias minden hangulat. A favágók még lenn alusz­nak a völgyben, zabot és krumplit ki­nek jutna eszébe ültetni még? A Tátra csipkés ormai felcsillannak a napban, ha délben előbuvik sugaraival s átra­gyogja a szepesi síkságot. Finom csip­kék futnak végig a horizonton a Kri­­vántól a Bélái Havasokig.: megannyi csúcs, megannyi név, szikla és sza­kadék. Roppant csönd van még a hegyek­ben. Sas nem vijjog, rigó nem fütyül, fecske nem csapong. Csak róka pus­mog, cinege csiveg és a mohát éhes vaddisznó kaparja rettentő szuszogá­­sokkal. Mondják, Liptóból lejött egy medve is. Ott dörmög valahol a völgyben, so­vány és ideges, érzik rajta a gazdasági válság ... (thy.) — Fehér Artur szavaló estje a Kultúrpalotában. Amint ismeretes, Fehér Artur, az európai hírű szavaló művész húsvéthétfőn akarta megtartani a Jókai Egyesület rendezésében szavaló estjét a kultúrpalota emeleti hangver­senytermében. Az előadást igen nagy érdeklődés előzte meg, de az előadás­nak húsvéthétfőn leendő megtartása elé hirtelen akadály gördült és azt el kellett halasztani. A nagysikerűnek ígér­kező előadást április hó 10-én, jövő iBIWWWIM:i XMIWLmM^IUlllA1 > Wl1!Wr’«»'WWIg?5? Kettős házasságkötés bűntettével gvanusitják Mező István kommunista szenátort. Komárom, — április 1. ~ -~r- ------r-rn-r imniiTí-'Tiínnmr'~'nr-nr-~ininr~r-i'iini rnnmn imwiram»nnTiTifiB>wi A Komáromi Izraelita Hitközség jelentése. mann Ernő megválasztásával egy ré­r

Next

/
Oldalképek
Tartalom