Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-03-12 / 20. szám
2. oldat. 1932. március 12, »KOMAROMI LAPOK< Nem tudják megoldani a lakásproblémát. A koalíció nyolcas lakásbizottsága legutóbbi ülésén az agrárpárt képviselője követelte, hogy a bizottság csak a lakóvédelem kérdését tárgyalja meg és ne foglalkozzék a lakások nyilvántartásának kérdésével. A szocialisták azt ellenezték és hangsúlyozták, hogy az egész lakáskérdés egy komplexumot képez. A bizottság erre egy héttel elhalasztotta tanácskozásait és a jövő héten újabb általános vitát indítanak a lakásprobléma fölött. Minden jel arra vall, hogy a nyolcas bizottság a lakásproblémát nem fogja tudni megoldani és ez a munka a kormány tagjaira hárul. legalább arra, hogy biztosítson magának az eddiginél nagyobb befolyást a város vezetésében és evégből szervezzen a törvény értelmében olyan pártcsoportot, amely az első helyettes vdrosbirói tisztre bejelentheti igényét. Ez a terv azonban nem talált kellő támogatásra s a tárgyalás végül is az utolsó órákban megszakadt a két párt között. Mélyen sajnálhatjuk, hogy a két magyar párt nem tudott megegyezni egyUj Waílace sorozat A bosszúálló Kató és a tizek A bíró vétke A pénzhamisító Komárom városbiráinak és tanácstagjainak megválasztása. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — március 11. A város uj képviselőtestülete március 9-én délelőtt alakult meg a városháza nagytermében, amelyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltött az érdeklődők tömege, amely túlnyomórészt a munkáspártok tagjaiból állott. Az alakuló gyűlésen választották msg a városbirákat (elöljárókat) és a tanács tagjait. A választást a pártok részéről élénk tanácskozások előzték meg s úgy a Csizmazia megválasztását akaró pártok, mint a rezsim megváltoztatására törekvő pártok ismételten folytattak megbeszéléseket egymással a választásra vonatkozólag. Már a képviselőtestületi választás előtt kialakultak az egyes pártcsoportok a városbiró választására nézve és nem volt titok, hogy a kommunista párt, az országos keresztényszocialista párt, a magyar nemzeti párt és a rokkantak pártja azzal a jelszóval ment a választásokba, hogy az eddigi rezsimet meg kell változtatni, sőt voltak egyes pártok, amelyek a legnyiltabban foglaltak állást Csizmazia városbiró megbuktatása mellett. A február 21-én lezajlott választás azonban meglepetéssel végződött, mert egyetlen régi párt sem kapott annyi mandátumot, amennyire számított, kivéve a szociálista munkáspártot, amely majdnem kétszerannyi mandátumra tett szert, mint amennyivel eddig birt. Ez az eredmény a két magyar polgári pártot abba a helyzetbe hozta, hogy a rezsim megbuktatására közeledést kellett keresnie olyan pártokhoz, amelyek — bár teljesen ellenkező világnézetet vallanak, — erre az alkalomra szövetkeztek volna. A keresztényszocialista párt meg is találta a kapcsolatot a kommunista párttal, amelynek tagjai úgy nyilatkoztak, hogy Csizmazia megbuktatására pártjuk készen áll. Megbeszélések folytak e tárgyban a rokkantakkal is, akik szintén kilátásba helyezték a támogatást, hacsak passzív módon is. A keresztényszocialisták tárgyalásokat folytattak a magyar nemzeti pártiakkal is ebben a kérdésben, akik bár kétségbevonták azt, hogy a kommunisták leszavaznának polgári jelöltre, mégis keresték a megbeszélés lehetőséget ezzel a párttal, amely elzárkózott ngyan a tanácskozások elől, de mégis több Ízben kijelentette, hogy nem szavazhat polgári jelöltre és felhívta a két polgári pártot, hogy a kommunista jelöltet támogassa szavazatával. Az eredmény végül is az lett, hogy a kommunisták ezen kívánságát a magyar nemzeti párt elvi szempontból nem volt hajlandó honorálni, dacára annak, hogy erre nézve a keresztényszocialista párt részéről is történt indítvány. A magyar nemzeti párt látva, hogy a kommunisták részéről tapasztalt magatartás lehetetlenné teszi a cél elérését, olyan javaslatot tett a kerszoc. pártnak, hogy törekedjék a két párt mással s különböző utakon keresték céljaik elérését, de amint értesülünk, ennek az volt az oka, hogy a keresztényszocialista párt egy sajnálatos misztifikációnak esett áldozatul, mert több vezető tagjának a kommunistákkal e tárgyban folytatott magánbeszélgetéséből azt a hiedelmet merítette, hogy a kommunistapárt a legvégsőkig hajlandó a kerszoc. pártot támogatni. Pedig a dolog nem úgy állt. A kommunisták megbízottai még kedden este is azt jelentették ki, hogy ők nem szavaznak polgári jelöltre és újra fölajánlották, hogy a két magyar párt szavazzon a kommunista jelöltre. A kommunistáknak ez a viselkedése az első városbirói tiszt betöltésének kérdéséről folyt tárgyalást igy meddővé tette s a tárgyalás ezirányban a két párt között befejezést nyert. De hogy mennyire lett volna megbízható a kommunistáknak állítólagos támogatása, elég világosan bizonyítja ezt az az eset, hogy amikor a közgyűlésen a kerszoc. párt egyik tiszteletreméltó vezető tagja, a tanácstagok elosztásánál a pártmaradékot egy nemes gesztusai nyilvánosan felajánlotta a kommunistáknak, azok azt visszautasították Ez a kosár igazolta a magyar nemzeti pártnak a kommunistákkal szemben táplált bizalmatlanságát. A keresztényszocialista párt a közgyűlés folyama alatt tiz percnyi szünetet kért, amely alatt bejelentette a magyar nemzeti párt megbizottainak, hogy a kummunisták most már hajlandók a polgári pártok jelöltjét támogatni, azonban a magyar nemzeti párt ezt tudomásul nem vehette, mert az első hehelyettesi városbirói tisztre nézve az éjjel más párttal egyezséget kötött De különben is ennek a kommunista támogatásnak az lett volna az ára, hogy a két magyar polgári párt az első helyettes városbirói tiszt betöltésénél á Ke 5*40 Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárom, Nádor-u. 29. szavazzon a kommunista párti jelöltre. Tárgyilagosan igyekeztünk a választást megelőző megbeszélésekből annyit nyilvánosságra hozni, amennyi a városbiró választás ismert eredményének magyarázására szükségesnek mutatkozik, amelyből az olvasó is áttekinthető képet nyerhet, s megalkothatja véleményét az eseményekről. Az alakuló közgyűlés városbirónak Csizmazia Györgyöt választotta meg újabb négy évre, első helyettes Fiilöp Zsigmond lett, második helyettes pedig Vitek Ferenc. Nyolc éven keresztül mind a három városbiró munkáspárti volt, ezúttal a polgári pártok képviselője is helyet nyert a városbirák között s igy a kommunistákat kibuktatták a második városbirói tisztből. Ami tagadhatatlanul haladást jelent. * A szerdán délelőtt 10 órakor tartott közgyűlésen Fodor Adolf dr. járási főbiztos elnökölt, aki rövid megnyitó után felhivta a képviselőtestület tagjait, hogy a törvényes fogadalmat tegyék le. A kommunista párt tagjai a fogadalomtétel alatt nem állottak föl, amire az elnök külön is figyelmeztette őket s miután továbbra is ülve maradtak, ezen viselkedésüket jegyzőkönyvbe vétette. Később azután a kommunisták is letették a fogadalmat. Ezután a közgyűlés vezetését Stern Bernát korelnök vette át, aki üdvözölte a képviselőtestület tagjait és elrendelte a szavazást. Közben Zechmeister Sándor kérelmére tiz percre felfüggesztették a közgyűlést, amelynek letelte után a választóbizottságot válasz-Nézd, a citromfa szintén én vagyok! Irta: Mécs László. Én mindig kertem dús teljében álltam, egy-test, egy-vágy vagyunk: a kert meg Az elmenőkre violát dobáltan, [én! tulipánt, amennyi kellett, két kézzel! Tellett! Lámpásnak vitte kézben a szegény. Szegényt szerettem, szánakoztam dúson. Lélekfám ért. Ha szüretelt a kéz, körték barackok ízes húsa: húsom, a szőlők vére: vérem sok hajszál-érben futosva álmot szépít, mint a méz. Most átadom a kertem népligetnek, kaput, sövényt máglyára szállítok. Bírjátok mind, kik gondok közt siettek, csak ne Ítéljetek meg: álszent, eretnek nem voltam, bár elbújt itt pár Titok! Eddig tagadtam: nézd e gyatra bodza s ez a citromfa szintén én vagyok! A földön kín tengerük lázadozva: gyorsforraló vulkánok fűtik s teának belé bodzát és citromot adok. Kortárs! Rigóim elnézésre kérnek: ember vagyok, epém van, viperám. Fogát kivertem s gyógyszer lett a méreg. Sündisznóm tűi szúrnak! Ráhúzom húrnak jóságom szálát s kész a citerám. Nem vagyok cukros, limonádé ember! Bár szentülési vágyaim nagyok keserűségem, gyarlóságom tenger: korállszigetként úszva termek epret, rózsát, emberszerelmet — de a citromfa szintén én vagyok! Bodroska és a szerelem. Irta Majtliényi György. Bodros már három éve étkezett Klocknénál. Sovány, kistermetű ember volt. szeretett tréfálkozni és folyton ott lebzselt a konyhán, bár alig fértek ott el, mert Klockné harminc ember részére főzött s ha még annyi helye leit volna, az is kevés lett volna. Nagytestű, meleg asszony volt, derű, jóság, munkakedv áradt belőle, s ha be-bekukkantott a szobába, hogy megnézze: ki vár még ebédre, rendben van-e minden, két vastag, meztelen karjából, bő melléből csak úgy sugár-, zott szét a melegség. Talán ezért is vonzódott úgy hozzá a vékonypénzű kis ember. De a többi is mind nagyon szerelte a derék asszonyt, pedig csak valami kőműves özvegye volt. A vendégek meg nagyobbrészt tisztviselőkből, tanítókból kerültek ki, de volt köztük néhány fiatal tanár és egy orvos is. Bogner tanár úr szeretett kötődni és azt mondta Bodrosnak: — Maga még hajléktalanná tesz bennünket. Bodroska. — Hogy-hogy? — Úgy hogy elveszi feleségül Klocknét. aztán kiteszi mindnyájunknak a szűréi... Ugyan kérem, — szabadkozott a kis ember és elpirult. De figyelmeztetem, hogy nem jár jól, mert akkor maga eheti meg, amit Klockné főz — szellemeskedetl a tanár úr. Bodros szeretett volna felelni, de észrevette Annuskát, Klockné leányát, aki a Lányérokat váltotta és kiszolgált az ebédnél. Mindenben ellentéte volt az anyjának: sovány, csúf és rendetlen, bőbeszédű és zsarnokoskodó. Tizenhétéves volt, de többet tudott, mint az egész ház asszonynépe együttvéve. Mindenáron el akarta magát a vendégek valamelyikével vétetni. Titokban Fluck orvost imádta, de sejtette, hogy a doktor semmibe se veszi, Bodrosra meg úgy nézett, mintha már a markában tartaná. Ha Bodros kisomfordált a konyhára, hangos megjegyzést telt. Mindig az anyám körül lebzsel. Pedig abból nem eszik! Aliiig én férjhez nem megyek, anyám rá se néz senkire...- Na és azután? — kérdezte Bogner tanár úr.- Azután nem bánom, férjhez mehet ő is, ha kedve lesz... — És maga kit választana közülünk? — ingerkedetl tovább is a tanár úr. — Kit? Hát a leggazdagabbat! replikázott Annuska. — De van is maguk között gazdag! Nem járnának ide kosztolni, ha...- Annuska, vidd be ezt a paprikát - kiáltott rá az ja nyja az ajtóból és nyújtogatta a tálat. A lány Fluck doktorra nézett, förtelmeset lapított a szemével, aztán az ajtó felé kacsázott. Bodroska meg az asszonyt leste, amíg vissza nem húzódott a konyhába, de Annusba akadt a tekintete s ettől megrázkódott. Fluck nem állhatta meg megjegyzés nélkül.- Nagy szerencséje van magának a szerelemben! Bodros ki törül te a szemébe csüngő hajat és elkeseredetten szólt Annuskának: — Még égy üveg sert. Az összes vendégek nem ittak anynyi sört, mint Bodros maga. Valami nagy tüzet oltogatott vele. vagy igy erősítette magát az életre. Nem tudták. Mindig tréfát űzött magából is. Amikor Indiában jártam — kezdte egyszer mindenki csodálkozására — nagyon megéheztünk s nem volt semmi ennivalónk az ég világán, csak falevél, meg fű. No, olyan ökör nem vagyok, — gondoltam s kiadtam a parancsot, hogy a legrusnyább teherhordót öljék meg és jó pecsenyét süssenek belőle... Hát így is lett. De csúnyán megjártuk, mert a húsa épp
