Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-27 / 16. szám
2. oldal iKOMÁROMI LAPOK« 1932. febrnár 27. a lap csodálkozásának ad kifejezést afelett, hogy újból felmerülhet ez a kérdés Hírek szerint bizonyos körök már meg is egyeztek az összeg felosztásában. A lap reméli, hogy a kormány nyilatkozni fog arra nézve, hogy a pártok állami szubvenciójára vonatkolag semmiféle határozatot sem hoztak. A SzMKE kulturmunkája vidéken. A Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet helyicsoportjai agilis kulturmunkát fejtenek ki egyes helyiszervezeteikben. A téli délutánok kedveznek annak, hogy a falusi nép érdekes előadások meghallgatására gyülekezzék össze. Nemcsak falun, hanem városban is folyik erős kulturmunka, amint ezt Ipolyság. Igló és Léva példája bizonyítja, ahol az utóbbi hetekben nagyon látogatott, magas nívójú előadásokat tartott a helyi vezetőség. Léván népipari kiállítást rendez a SzMKE s ez a kiállítás valószínűleg Zselizre, majd Szlovenszkó kulturgócaiba másüvé is elkerül. A Bodrogközben is számos előadás zajlott le a kulturmunka keretében, a tornaijai járás területén pedig a dohánytermelő gazdák számára tartott szakelőadó érdekes előadásokat. Ögyallán a szegény gyermekek felruházására folyt intenzív és eredményes akció, aNyitra felett fekvő néhány magyar község számára többezer kötetes könyvtár nyílt meg közadakozásból. Udvard község sűrűén tart népszerű tudományos és műkedvelő előadásokat, Farkasdon nagy sikerrel végződött az első, bemutatkozó előadás, melyet a negyedi fog követni. Gúlán szintén sorozatos előadásokat terveznek s tartottak máris, a nógrádmegyei s a gömöri helyiszervezetek vasárnap délutáni előadásainak is nagy sikerük van. Újabban a rozsnyói Művelődési Kör is bekapcsolódott a SzMKE-be, mint önálló, független tagegyesület. Ekecsen kéthetenkint tartanak igen érdekes előadásokat, a népszerű tudományok köréből, szavalatokkal egybekötve. Az egyesület a martosi népművészeti munkák megmentése érdekében is eredményes akciót kezdett, majd regisztrálni fogja a többi szlovenszkói népviseletet is és támogatni kívánja a háziipari munkákat, hogy keresethez jussanak a falusi asszonyok. Legközelebb Madáron tartja meg tavaszi első kulturestjét és nagyobb tagegycsülelei számára Mécs Lászlón kívül más szlovenszkói előadókat is megszerez. Egy kis tagegyesület, Csenke község lakói a nyáron önmaguk kezével építették föl a kulturházat, melyhez még a telket is ingyen kapták. A ligetfalusi műkedvelők máris megmutatták szinjátszási képességeiket. Szives adományozás folytán a komáromi központba számos értékes könyvadomány érkezett, melyet részint a csehországi garnizonokban szolgáló magyar anyanyelvű katonafiúknak osztott ki a SzMKE, részint pedig a rászoruló s legagilisabban dolgozó helyiszervezetét ajándékozza meg vele. Könyvadományokat — amennyiben azok egy könyvtár nívóját elérik — szívesen fogad a SzMKE központja — Saját tudósitónktól. — Egy hét választ el bennünket a Komáromi Dalegyesület nagyszabású hangversenyétől, amely március 5-én, jövő szombaton este 8 órakor a Kultúrpalota hangversenytermében fog lezajlani s valósággal művészi eseménye lesz az idei téli szezonnak. A Dalegyesület ez alkalomra szervezett kiváló zenekara és hírneves müködőkara a zeneirodalom klasszikusait szólaltatja meg ezen az estén, amelyen Wagner, Beethoven, Erkel, Dvorak, Goldmark, Schubert és Kacsóh müveinek legszebbjeit mutatja be a közönségnek. A klasszikus műsort Wagner Richárd, Komáromban. A SzMKE a számos helyiszervezet révén értékes kulturmunkát fejt ki s teljesen politikamentes lévén, minden magyar embert szívesen lát tagjai között. Újabban ismét számos helyi egyesület megszervezése van tervbe véve. Sok községből a falu értelmi vezetői maguk kérik a megalakítást. Az egyesület lapja a »Magyar Vasárnap« nagy népszerűségnek örvend. a német zeneirodalom halhatatlan reprezentása, költő, zeneszerző és zeneesztétikus egy személyben, uralja, akinek örökbecsű operájából a Tannhüuser-ből mutat be három kart a Dalegyesület. A Tannhäuser költője teremtő zsenijének egyik legszebb alkotása, amelyről az egykori kr'tikusok a legnagyobb elismeréssel szólnak s amelyet Liszt Ferenc is nagyra értékelt. Mikor Liszt a weimári udvari operában 1849-ben betanította és nagy sikerrel előadta az operát s ezért Wagner köszönő levelet irt hozzá, válaszában többek között ezt irta: „Kedves, drága barátom, annyit köszönhetek az Ön csodálatos lángelméjének, Tannhäuser lángoló és hatalmas lapjainak, hogy valósággal zavarba ejtenek hozzám intézett hálálkodó szavai. Hisz nekem kellene köszönetét mondanom azért a nagy megtiszteltetésért és boldogságért, hogy az Ön darabját vezényelhettem.“ A Dalegyesület működőkara az opera zarándokkarát és a vendégek bevonulására irt kart adja elő zenekari kísérettel. De a klasszikus zenének képviselője Beethoven Lajos is, akinek Goethe Egmond c. szomorujátékához irt nagyszerű nyitányát adja elő a zenekar. A halhatatlan mesternek e nehéz műve egyike a legértékesebb zenei daraboknak,amely gyönyörű felépítésével, megragadó és kifejező erejével tökéletes műélvezetet nyújt. Méltó társuk Erkel Ferenc, a nagy magyar zeneszerző, aki Hunyadi László c. történelmi operájával tette feledhetetlenné nevét. A magyar zenevilág e legkimagaslóbb alakja 1844-ben mutatta be ez operáját igen nagy hatással. A mű nagy becsét fényesen bizonyítja, hogy ma is, bemutatója után közel száz évvel, egyik legkedveltebb repertoár darabja a budapesti M. kir. Operaháznak, amelynek színpadán évről-évre többször szinrekerül Erkel Hunyadi Lászlója. A halhatatlan emlékű zeneszerző e mérhetetlen értékű művének nyitányát mutatja be a zenekar, amely nagyszerű harmonikus előadásban tárja föl annak minden szépségét. A műsoron szerepel még Schubert Ferenc német zeneköltő becses műve is, a H-moll szimfónia, a zeneköltő egyik legszebb szerzeménye, amelyet a zenemflirodalom is méltán értékel nagyra. Dvorák Antal, a csehek egyik legnagyobb zeneköltőjének 10. számú szláv táncok c. bájos művét szintén a zenekar fogja előadni. A cseh nemzeti zene legelsőrangu mesterének e művét hatásos előadásban mutatja be a zenekar. A magas színvonalú műsort Goldmark Károlynak, a keszthelyi születésű magyar zeneköltőnek Tavasz varázsa c. műve egészíti ki, amelyet a Dalegyesület férfikara ad elő. A nehéz versenyművel, mint ismeretes, a Komáromi Dalegyesület a lévai kerületi versenyen díjat nyert s így biztosra vehető, hogy ez az előadás egyike lesz a hangverseny legszebb pontjainak. r Állami lobogók előírás szerinti kivitelben kaphatók“ Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt Március 5-én klasszikus zene- és dalestélv a Kultúrpalotában. A Komáromi Dalegyesület nagyszerű filharmónikus hangversenye. Komárom, — február 26 Bábjáték. Irta Színi Gyula. — Bábjáték! mondta a bálterem sarkában a még mindig szép Baradlay Tekla. — Dróton rángatott bábuk vagyunk valamennyien. — Ha egy szép asszony tánc helyett elkezd filozofálni. — mondtam, — akkor baj van! — Csak a kis unokahugom kedvéért jöttem el — felelte Tekla asszony. — Táncol ő helyettem is. Tizenhét éves. De én már nem tudok a régi illúziókkal elmerülni a tánc úgynevezett forgatagába. — Tehát csalódott? — kérdeztem. Megokosodtam — felelte — vagy talán »lecsúsztam«, ahogy ma mondják. Hiszen emlékszik, mi voltam én tizenhét éves koromban! Hiszen ön megyémbeli. »Baradlay Tekla, a bálkirálynő!« És csakugyan az élet királynőjének éreztem magam akkor... — Hiszen ez nem is volt oly régen. A gazdasági összeomlás előtt... — Oly régen volt, hogy talán nem is igaz — szólt Tekla asszonya. — Ötezer hold príma föld ... hiszen emlékszik? Eloszlott, mint a buborék. Vagy mint egy fiatal leány báli álma. — Ezért bánkódik? — kérdeztem. — Dehogy bánkódom. Üsse kő! Ami elmúlt, elmúlt felelte Tekla. — Csak nem tudom többé komolyan venni azt a táncol, ami itt forog körülöttünk. — Hiszen ide szórakozni, vigadni jönnek az emberek. — Nem ezt a táncot értem, hanem azt, ami odakinn folyik, — felelte Tekla. — Az életet... De hogy ezt megértse, el kell mondanom röviden, mi történt azóta, amióta legutóbb egy bálon találkoztunk ... — A maga első bálján... * Még »nagy nő« voltam, irigyelt gazdag leány — kezdte Baradlay Tekla, mikor a balsors kikezdte életemet. Csak a benfentesek tudták, hogy apám cl fogja veszíteni vagyonát. A bank, amelynek apám tartozott, már köszörülte a kést... És ennek a banknak volt egy kis szerény, szeplős gyakornoka. Sváb fiú. Niedermayer. Oly alázatosan, némán tudott rajongani értem, hogy egyszer elfogadtam a köszönését az utcán. Egy bálon aztán táncra kért. Belepirultam ebbe a vakmerőségbe, amely sértésnek is beillett. Hát én már minden kóficcal táncoljak? De valami belül azt súgta: »Tekla, vigyázz, légy okos! Ez a fiú a bank révén mái’ tudhat egyet-mást a Baradlay vagyonról. Ne szerezz magadnak ellenséget!« És Niédermayer táncba forgatott. Ez volt az utolsó bálom. Vagyonunk összeomlott. Baradlay Tekla, a bálkirálynő a gúnyos kárörvendezők elől Pestre menekült. Hónapos szobába. Aztán megint lendült egyet az idő kereke. Volt egy korszak, amelyet úgy hívtak: infláció. Konjunktúrának is nevezték. Boldog, boldogtalan meggazdagodott. Niedermayer, a sváb fiú is tőzsdebizományosnak csapott föl. Úszott a milliókban, milliárdokban. Papirhullámokon. És egy nap a saját Rolls-Royce kocsiján hajtatott ama ház elé, amelynek negyedik emeletén Baradlay Tekla »albérlő« lakott. Mégis okos nő vagyok én, gondoltam magamban, hogy annak idején nem kosaraztam ki Niedermayer urat. Ekkor már Nemesnek, Nemes Krisztiánnak hívták az egykori sváb könyvelőt és úgy öltözködött, mint egy vérbeli herceg. Hamarosan villát vett a Svábhegyen és ebbe beköltöztünk, mint férj és feleség. Szüleim akkor már nem éltek. Az árvaszék azonban szívesen beleegyezett, hogy Nemes Krisztiánná legyek. Nászúira Osztendébe mentünk. Mindig autón, mindig szórva a pénzt, mintha férjemnek az lett volna az elve, hogy a pénz csak polyva. És mindig siettünk, rohantunk, szinte fárasztó robotban élveztük a gazdag emberek kellemes életét. Osztendéből utókurára visszamentünk a Svábhegyre. Két »dancing« illetve két autóul közt a villánk kapuja előtt elém állt egyszer egy csúnya, kis, vöröshaj u és bajuszu ember és alázatosan megszólított: — Nem tetszik emlékezni rám? Pedig hányszor tetszett vásárolni nálam cukkedlit, régebben, odahaza. Én vagyok a sarki cukros, a Cukkerli, mert a nevem is Zuckerl. — Ah, maga az, Cukkerli! — kiáltottam föl örömömben. — Hogyne emlékezném magára, a régi szép időkre! Mi szél hozta ide Pestre? — Hát én is feljöttem szerencsét próbálni a nagy városba, — felelt Cukkerli. — Van egy kis megtakarított pénzem. Kiderült, hogy Cukkerli egyenesen azért keresett föl, mert megtudta, hogy a férjem tőzsdebizományos. Pénzét bele akarta fektetni olyan részvényekbe, amelyek »okvetetlenül föl fognak menni.« Férjem átvette Cukkerli pénzét és kérésemre oly részvényeket vásárolt a cukorkaárus számára, amelyek akkor minden jóval biztattak. Néhány hét múlva Nemes Krisztián így szólt hozzám : — A te Cukkerlid hallatlanul sze; rencsés ember. Papírjai őrült módon felszöktek. Ha. »realizálni« akar, fölveheti pénzét holnap az irodában. És Cukkerli valóban »realizált;. Föl-
