Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-28 / 90. szám

2. oicU »KOMÁROMI LAPOK« 1031. julius 28 nyiségii kincstárjegyet helyezzen el a főbb európai piacokon. Úgy tudjuk, hogy már csupán néhány külföldi bank ozzájárulását várják, amelyek nemso­kára beérkeznek és amelyeknek be­érkezése után nyomban véglegesen megkötik a pénzügyi műveletre vonatkozó megállapodást. tervez vállal é p i t HÄASZ&MÄDY Az emlékezés szárnyain. Kisfaludy Sándor Komáromban. (Befejező közlemény.) Kisfaludy Sándor pedig szintén fel­kelvén az asztal mellől, végzé had­­segédi teendőit. Késő éjszaka volt már, mire szállására térhetett. A sötétben csak tapogatódzva hatolt előre, hogy megkeresse a gyertyát, melyet mire meggyujtott, odaért a hold is az ablak­hoz és az előbb még sötét szobácská­bán három fényfolt kelt egymással ver­senyre: A teleholdnak a fák lombjain átszürődő méla világa, az adjutáns urnák ragyogó, világos tarkoponyája és a lekonyult kanócú, sercegő faggyú­­gyertya reszkető fényvonalak körében ékeskedő fénycentruma. A faggyugyertya győzött. Rá sem hederitett az adjutáns ur a szelíd hold­ra, amely aztán lassan el is sétált az ablal alól, úgy hogy amiatt a tarko­ponya is homályba borult, csak a gyertya fénye világította meg azt a nagy iv papirost, amely fölé hajolva, rótta a Himfy-dalok költője: egyik fe­kete sort a másik után. Csak addig hagyta abba néhány pillanatra az Írást, amig a koppantó csészéjébe igazította a kövér hamvat, avagy mig uj gyertyát Illesztett a régi helyébe. A költő irt. Levelet irt az ő imádott Rózájának, akit biztonságban tudott, mert Sümeghről, melyet francia hadak veszélyeztettek, — Veszprémbe költö­zött által egész háza népével egye­temben. Oh és ma pompás napja volt Kis­­faludynak. Hiszen Bősről érkeztében, alig szállott le a lóról, három elmaradt levelét is kézbesítették. Kurír hozta Veszprémből, és most sürgősen vála­szolnia kell rájuk. Hiszen figyelmeztet­nie kell Rózát, az édes-kedvest, hogy „ha Veszprémben mindig úgy marad a világ, mind eddig, szerencsés gon­dolat volt oda vonnod magadat.“ Lelkére kell kötnie, hogy: „el ne menj onnan, valameddig az ellenség egészen ki nem takarodik Magyar­­országból.“ . . . mert „vesszen el in­kább mindenem, csak Te légy bátor­ságban.“ Apró-cseprő házi dolgokat is el kell intéznie a levélben. Melyik szomszéd mennyi zabbal tartozik s effájtákat, meg kell Írnia az újságot is, hogy „Károly öcsém, ki már főhadnagy, Stiriában megsebesittetvén, elfogatott, hanem rossz tartása miatt, mindenétől megfosztatván, elszökött és a hegyeken keresztül-kasul Pestre vergődött; most ott vagyon a reservánál.“ És végre kedves és meleg szavak­nak szívből eredő, igaz érzést kifejező szavaknak egész tömegét kell még a „geliebtes Weib“, — az imádott fele­ség részére megírnia, hogy az érezze, hogy miként Himfy Lizát, akképen szereti Sándor Rózát. Erről ir mindennap, erről ir ma is, amikor Chasteler generális emlékeze­tébe hozta az ő költői mivoltát, a Himfy-dalokat s a magyar előidőkből való regéket. Ír és elragadja őt a hév, fellángol a szívben réjtőzködő parázs, melyet nap­közben el-eltakar a katonakötelesség hamuja. Serceg a toll, repülnek a percek. ... És nemsokára viszi Somsich a levelet, melyet nem lehet a postára bizni... viszi a levelet és Veszprémben olvassa az édes-kedves... olvassa, hogy: „Valóban úgy, vagy még jobban megőrültem levelednek, mint egykor Helvéciában. Bús, igen bús voltam miattad, sem enni, sem aludni nem tudtam egy ideig, mig a bizonytalan-II. Irta: Kis Péter Pál ság gyötrött sorsod iránt. Elejtém minden kedvemet, elhagyám magamat, mint oly ember, aki halni készül. Most már helyre és talpra állottam, mert tudom, hogy miként vagy. Hogy jobban szeretnélek, mintsem elejétől fogva szerettelek, azt nem mondhatom, noha az ember egymás­nak bátorságos birtokában ritkábban adja szerelmének jeleit, de hogy első szerelmemnek indulatjával, sőt mond­hatnám dühével szeretlek most is, azt tőled távollétemben igen igen is mé­lyen, kínnal és fájdalommal érzem. Mikor foglak ismét láthatni, édes Lelkem!? Ha temérdek foglalatosságom eny­­nyire el nem venné minden időmet, hogy három vagy négy órám is alig marad az álomra, tehát, érzem, hogy szivemnek mennyi külömbféle, égő gerjedelmeiben Himfynek ismét tfj része születne.“ Minden este meghozza a maga le­velét, minden levél a maga forró val­lomását. Sokszor németre fordítja a költő az írást. Egyik mondatja magyar, a másik már német vagy francia. Hisz azt mondják, hogy „Ahány nyelv annyi ember“. — Tehát Kis­faludy az összes benne levő embere­ket megszólaltatja, vagy legalább is azokat, melyeknek beszédjét a felesége is megérti, mert hiszen Kisfaludy a németen és francián kivül birja az olasz, latin és angol nyelvet is. „Ja, du, mein liebes, gutes, einziges Weib! du warst, bist und bleibst mein — bleibst die Seele, der Odem mei­nes Lebens... Je t’embrasse mille fois . ..“ Egyik lap a másik után telik, mert a levélnek melléklete is van, mely a győri francia commandans felhívását tartalmazza. Szabadságot és békét Ígérve azoknak, kik Napóleonhoz pár­tolnak. „Ám ez köztünk maradjon“, — szól az intés — „addig, mig általánosan tudva nem lesz“. „Ha igaz ez, ha igaz Napoleon nagy győzelme, Isten tudja, mi lesz belőlünk! Én az uramat semmi esetre el nem hagyom. Hazám sorsa össze van kötve az övével. Ha veszni kell Hazámnak, ha Isten annyira elhagyta ezt a jó Nem­zetet, hát már csak azt a keserű bol­dogságot kérem az Egektől, a kegyet­len sorstól, kogy — szegény hazámat karjaidban sirathassam!“ A lojális katona, a Hazája sorsán kesergő honfi minden gondolatára a punktum az otthon hagyott feleség utáni sóvárgás keserűsége. Egyik nap a másik után telik el s a faggyugyertya minden éjjel hullatja az ő bus gyümölcsét a koppantó csészé­jébe, mert a költő minden éjjel elzo­kogja keservét a türelmes papirosnak. ... De közelednek Meskó generális ha­dai. Az ő 5000 embere egyesül József nádor komáromi hadaival. Jön a király, béketárgyalások kezdőd­nek, Metternich és Nugent Pápára, majd Pozsonyba küldetnek. A költő-adjutáns himes álmokat sző, felujjong a lelke, „valahányszor egy szabad pillanatom van, álmodozásaim­mal töltöm be — Írja — Istenem, hogy is lesz az, ha egyszer hazatérhetek ... Bodorfa, Rendek felé sietek — most megpillantom a sümeghi várromjait... most elnyel az utca... azután repülök, karjaidba vetem magam... nem, nem, egy házas ember, aki a feleségét sze­reti, ist nur ein halber Soldat (csak félig katona). Szerencse, hogy kevés asszony hasonlít tehozzád, különben a szerelem minden egyéb érzést elnyelne még a legszebbeket a legjobbakat is.“ ... És jön a parancsolat: Kisfaludy fontos küldetésben menjen a királyhoz. Ma éjjel nincs levélírás, nem lesz egy hétig sem. Ám az utolsó pillanatban jön a ku­rír, jelenti a császár-király érkezését. János főherceg Ácsra érkezik, a ná­dorispán délre vonul... hadsegéde vele... Kisfaludy Sándor elhagyja Komárom városát... lelke izzó érzései nyomában rózsaszín köd támad a susogó Duna habjai felett... s mig prüszkölő pari­pája ügetésétől az országúton porosz­lop halad, közelebb látja már a sü­meghi vár romját... izzó hévvel sar­­kantyuzza meg tüzes paripáját... lám, hisz nemsokára befordul a sümeghi utcán, be a kis kapun ... ach ... addig még sok idő eltelik, fel kell ébrednie az álmodozásból, a békesség még nin­csen olyan közel... Kisfaludy Komá­romon kivül egyebütt is táborozott még addig... Tízéves fennállását töltötte be a komáromi „Paíkovich“ diákmenza A tizedik évben 48 diák kapott élel­mezés és lakás mellett gondos ta­nú mányi felügyeletet is. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — július 27. A komáromi Paíkovich diákmenza, mely legnagyobb jótevőjének, néhai Paíkovich Viktor esperesplébánosnak, a kisebbségi magyarság e kimagasló alakjának nevét viseli, most töltötte be fennállásának tizedik esztendejét. Tiz év előtt úgyszólván a semmiből jött létre e nagyszerű diákjóléti intézmény, melyet felkarolt a társadalom és egyes jótevők gondozó szeretete. Ma saját emeletes otthonában a leggondosabb vezetés alatt működik ez a hézagpótló nemes intézmény, ahol a múlt évben 48 diák kapott étkezést, otthont és fel­ügyeletet. Á diákmenza felügyelő bizottsága most tartotta rendes évi ülését Alapy Gyula dr. tartományi képviselő elnöklete alatt, melyen Gödör K. János főgimn, tanár, a diákmenza igazgatója tartotta meg beszámolóját az intézmény múlt évi életéről. Legfényesebb bizonyítéka a vezetés gondosságának, hogy a ta­nulók egyharmadrésze kitűnő, többi része általában jeles és jóelőmenetelt tanúsított és csak két diák nyert elég­séges bizonyítványt. A diákmenzán ugyanis a felsőbb osztályú tanulóknak a gyengébb tanulókat tanitaniok kell. Ä jelentés szerint az intézetben 38 bennlakó és 14 bejáró tanuló volt az elmúlt iskolai évben, ezek közül 6 bennlakó és 10 bejáró ingyenes ellá­tásban részesült. Kedvezményt kapott további tíz tanuló. Ennek tulajdonítható, hogy az ellátás mérlege 18489 K ráfi­zetést mutat fel, amelyek az adomá­nyokban és az alapítványi kamatokban találtak fedezetet. A tanulók egészségi állapota kiválónak mondható, az ellátás is igen jó és változatos. Á fegyelmi állapot sem hagyott fenn semmi kí­vánnivalót. Az intézet bevételei 93245 K, kiadá­sai pedig 94818 K-t tettek ki az év végén. Az intézmény jótevői közé tar­toznak Panghy özséb, ny. főiskolai tanár, aki 3500 K, Majer Imre dr. apát­plébános, aki 1000 K, az Általános Magyar Tanító Egyesület, mely 600 K-t és többen, akik kisebb összegek­kel járultak a szegény diákok segélye­zéséhez. Mivel Panghy Özséb évek óta segíti a diákmenzát nagyobb összegek­kel és annak legnagyobb jótevője, a menza bizottság tiszteleti tagjává vá­lasztotta. Az intézetben a felügyelő tanári ál­lást Valach Ferenc gimn. tanár látta el, aki az épületben is lakott. A nagyszerű eredmények következtében a bizottság Gödör K. János igazgatónak hálás kö­szönetét szavazott és azt jegyzőköny­vébe Íratta. Katasztrofálisan gyenge a termés Komáromszentoéteren is Cséplés utáni eredmények. — Séta és interjú a faluban. Ma, midőn ezen sorokat papírra ve­tem, julius 24-ike van. Csend uralkodik az egész faluban; 24 nappal ezelőtt kezdődött az aratás a tisztán mezőgazdasággal foglalkozó, 3200 lakossal biró községben. Huszon­négy nap alatt learattak és be is hord­tak, sőt el is csépeltek gazdáink. Máskor ilyenkor még javában arattak, hordtak, s hangos volt a falu a gépek, traktorok zajától, melyek ontották va­gonszámra a szép, acélos búzát, rozsot, árpát és zabot. Most csendes a falu már, mindenki végzett; nincs munka, ráér mindenki beszélgetni. Végigsétálok a nagy utcán. Találkozom a falu legnagyobb földbir­tokosával. 400 hold prima földje terül el a Várföldön. Kérdezem, hogy milyen termése volt. Szomorúan int. — Ne is kérdezd! — feleli. — 52 kát. hold buzavetésem 52 métermázsát adott. Amennyit elvetettem. Megyek tovább egy kisebb birtokos­hoz, 52 magyar holdas, jó gazda. — Hogy fizetett a gabona kedves gazdám ? — kérdem. — Restellem kivallani tanító ur! — De mégis, mondja csak, kell ne­kem egy pár adat most! — Hát bizony csak 50 métermázsa termésem volt, tavaly pedig 170 méter­mázsa. Honnan vesszük a vetőmagot, mit adunk az aratóknak, miből fizetünk adót, kommenciókat egyházi hivatal­nokainknak, pásztorainknak, határ­őreinknek ? Kapásnövény is csak szű­kén leszl Nehéz a kérdésre felelni. Mit adtak az aratóknak? Dicséretükre legyen mondva gazdáinknak, nem a tizedik métermázsát adták, hanem adtak a nincsből, minden levágott holdra 50 kilót maguktól.Nem kényszerből, hanem hogy legyen egy darabig a szegénynek is kenyere. Sajnos, nem lesz tavaszig sem elég. Nálunk egy pár arató egy aratási idény alatt keresett eddig 10 — 13 — 14 métermázsáig. Mai keresetük az ajándékkal együtt 5-6 métermázsa. Igazán szomorú jövő áll előttünk. Nincs a jövő arca lefátyolozva, hogy mit hoz a szegénységre? Semmi jót, ha a kormány nem jő segítségükre. Három dolog szükséges ez Ínséges időben: a gazdáknak ingyenes vetőmag, azzal a kikötéssel, hogy jövőre megadja, ha birja és olcsó hitel. A szegénységnek pedig munkaal­kalom, hogy keresete legyen. Úgy az állam, mint a község nyissák meg pénztárukat. Csináltassák meg az országutakat, községi utakat, melyek úgy is rossz karban vannak, hadd ke­ressen a munkásnép télire valót. Menjünk, sétáljunk a kisebb birto­kosokhoz, bérlőkhöz. Épen találkozom egy háromholdas szegény emberrel. Pénzért szántatta meg földecskéjét; kétszeri szántásba 3 hold búzát vetett. A szántás, egy hold 50 koronába ke­a modern zongoraépités vezető márkája,

Next

/
Oldalképek
Tartalom