Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-07-28 / 90. szám
2. oicU »KOMÁROMI LAPOK« 1031. julius 28 nyiségii kincstárjegyet helyezzen el a főbb európai piacokon. Úgy tudjuk, hogy már csupán néhány külföldi bank ozzájárulását várják, amelyek nemsokára beérkeznek és amelyeknek beérkezése után nyomban véglegesen megkötik a pénzügyi műveletre vonatkozó megállapodást. tervez vállal é p i t HÄASZ&MÄDY Az emlékezés szárnyain. Kisfaludy Sándor Komáromban. (Befejező közlemény.) Kisfaludy Sándor pedig szintén felkelvén az asztal mellől, végzé hadsegédi teendőit. Késő éjszaka volt már, mire szállására térhetett. A sötétben csak tapogatódzva hatolt előre, hogy megkeresse a gyertyát, melyet mire meggyujtott, odaért a hold is az ablakhoz és az előbb még sötét szobácskábán három fényfolt kelt egymással versenyre: A teleholdnak a fák lombjain átszürődő méla világa, az adjutáns urnák ragyogó, világos tarkoponyája és a lekonyult kanócú, sercegő faggyúgyertya reszkető fényvonalak körében ékeskedő fénycentruma. A faggyugyertya győzött. Rá sem hederitett az adjutáns ur a szelíd holdra, amely aztán lassan el is sétált az ablal alól, úgy hogy amiatt a tarkoponya is homályba borult, csak a gyertya fénye világította meg azt a nagy iv papirost, amely fölé hajolva, rótta a Himfy-dalok költője: egyik fekete sort a másik után. Csak addig hagyta abba néhány pillanatra az Írást, amig a koppantó csészéjébe igazította a kövér hamvat, avagy mig uj gyertyát Illesztett a régi helyébe. A költő irt. Levelet irt az ő imádott Rózájának, akit biztonságban tudott, mert Sümeghről, melyet francia hadak veszélyeztettek, — Veszprémbe költözött által egész háza népével egyetemben. Oh és ma pompás napja volt Kisfaludynak. Hiszen Bősről érkeztében, alig szállott le a lóról, három elmaradt levelét is kézbesítették. Kurír hozta Veszprémből, és most sürgősen válaszolnia kell rájuk. Hiszen figyelmeztetnie kell Rózát, az édes-kedvest, hogy „ha Veszprémben mindig úgy marad a világ, mind eddig, szerencsés gondolat volt oda vonnod magadat.“ Lelkére kell kötnie, hogy: „el ne menj onnan, valameddig az ellenség egészen ki nem takarodik Magyarországból.“ . . . mert „vesszen el inkább mindenem, csak Te légy bátorságban.“ Apró-cseprő házi dolgokat is el kell intéznie a levélben. Melyik szomszéd mennyi zabbal tartozik s effájtákat, meg kell Írnia az újságot is, hogy „Károly öcsém, ki már főhadnagy, Stiriában megsebesittetvén, elfogatott, hanem rossz tartása miatt, mindenétől megfosztatván, elszökött és a hegyeken keresztül-kasul Pestre vergődött; most ott vagyon a reservánál.“ És végre kedves és meleg szavaknak szívből eredő, igaz érzést kifejező szavaknak egész tömegét kell még a „geliebtes Weib“, — az imádott feleség részére megírnia, hogy az érezze, hogy miként Himfy Lizát, akképen szereti Sándor Rózát. Erről ir mindennap, erről ir ma is, amikor Chasteler generális emlékezetébe hozta az ő költői mivoltát, a Himfy-dalokat s a magyar előidőkből való regéket. Ír és elragadja őt a hév, fellángol a szívben réjtőzködő parázs, melyet napközben el-eltakar a katonakötelesség hamuja. Serceg a toll, repülnek a percek. ... És nemsokára viszi Somsich a levelet, melyet nem lehet a postára bizni... viszi a levelet és Veszprémben olvassa az édes-kedves... olvassa, hogy: „Valóban úgy, vagy még jobban megőrültem levelednek, mint egykor Helvéciában. Bús, igen bús voltam miattad, sem enni, sem aludni nem tudtam egy ideig, mig a bizonytalan-II. Irta: Kis Péter Pál ság gyötrött sorsod iránt. Elejtém minden kedvemet, elhagyám magamat, mint oly ember, aki halni készül. Most már helyre és talpra állottam, mert tudom, hogy miként vagy. Hogy jobban szeretnélek, mintsem elejétől fogva szerettelek, azt nem mondhatom, noha az ember egymásnak bátorságos birtokában ritkábban adja szerelmének jeleit, de hogy első szerelmemnek indulatjával, sőt mondhatnám dühével szeretlek most is, azt tőled távollétemben igen igen is mélyen, kínnal és fájdalommal érzem. Mikor foglak ismét láthatni, édes Lelkem!? Ha temérdek foglalatosságom enynyire el nem venné minden időmet, hogy három vagy négy órám is alig marad az álomra, tehát, érzem, hogy szivemnek mennyi külömbféle, égő gerjedelmeiben Himfynek ismét tfj része születne.“ Minden este meghozza a maga levelét, minden levél a maga forró vallomását. Sokszor németre fordítja a költő az írást. Egyik mondatja magyar, a másik már német vagy francia. Hisz azt mondják, hogy „Ahány nyelv annyi ember“. — Tehát Kisfaludy az összes benne levő embereket megszólaltatja, vagy legalább is azokat, melyeknek beszédjét a felesége is megérti, mert hiszen Kisfaludy a németen és francián kivül birja az olasz, latin és angol nyelvet is. „Ja, du, mein liebes, gutes, einziges Weib! du warst, bist und bleibst mein — bleibst die Seele, der Odem meines Lebens... Je t’embrasse mille fois . ..“ Egyik lap a másik után telik, mert a levélnek melléklete is van, mely a győri francia commandans felhívását tartalmazza. Szabadságot és békét Ígérve azoknak, kik Napóleonhoz pártolnak. „Ám ez köztünk maradjon“, — szól az intés — „addig, mig általánosan tudva nem lesz“. „Ha igaz ez, ha igaz Napoleon nagy győzelme, Isten tudja, mi lesz belőlünk! Én az uramat semmi esetre el nem hagyom. Hazám sorsa össze van kötve az övével. Ha veszni kell Hazámnak, ha Isten annyira elhagyta ezt a jó Nemzetet, hát már csak azt a keserű boldogságot kérem az Egektől, a kegyetlen sorstól, kogy — szegény hazámat karjaidban sirathassam!“ A lojális katona, a Hazája sorsán kesergő honfi minden gondolatára a punktum az otthon hagyott feleség utáni sóvárgás keserűsége. Egyik nap a másik után telik el s a faggyugyertya minden éjjel hullatja az ő bus gyümölcsét a koppantó csészéjébe, mert a költő minden éjjel elzokogja keservét a türelmes papirosnak. ... De közelednek Meskó generális hadai. Az ő 5000 embere egyesül József nádor komáromi hadaival. Jön a király, béketárgyalások kezdődnek, Metternich és Nugent Pápára, majd Pozsonyba küldetnek. A költő-adjutáns himes álmokat sző, felujjong a lelke, „valahányszor egy szabad pillanatom van, álmodozásaimmal töltöm be — Írja — Istenem, hogy is lesz az, ha egyszer hazatérhetek ... Bodorfa, Rendek felé sietek — most megpillantom a sümeghi várromjait... most elnyel az utca... azután repülök, karjaidba vetem magam... nem, nem, egy házas ember, aki a feleségét szereti, ist nur ein halber Soldat (csak félig katona). Szerencse, hogy kevés asszony hasonlít tehozzád, különben a szerelem minden egyéb érzést elnyelne még a legszebbeket a legjobbakat is.“ ... És jön a parancsolat: Kisfaludy fontos küldetésben menjen a királyhoz. Ma éjjel nincs levélírás, nem lesz egy hétig sem. Ám az utolsó pillanatban jön a kurír, jelenti a császár-király érkezését. János főherceg Ácsra érkezik, a nádorispán délre vonul... hadsegéde vele... Kisfaludy Sándor elhagyja Komárom városát... lelke izzó érzései nyomában rózsaszín köd támad a susogó Duna habjai felett... s mig prüszkölő paripája ügetésétől az országúton poroszlop halad, közelebb látja már a sümeghi vár romját... izzó hévvel sarkantyuzza meg tüzes paripáját... lám, hisz nemsokára befordul a sümeghi utcán, be a kis kapun ... ach ... addig még sok idő eltelik, fel kell ébrednie az álmodozásból, a békesség még nincsen olyan közel... Kisfaludy Komáromon kivül egyebütt is táborozott még addig... Tízéves fennállását töltötte be a komáromi „Paíkovich“ diákmenza A tizedik évben 48 diák kapott élelmezés és lakás mellett gondos tanú mányi felügyeletet is. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — július 27. A komáromi Paíkovich diákmenza, mely legnagyobb jótevőjének, néhai Paíkovich Viktor esperesplébánosnak, a kisebbségi magyarság e kimagasló alakjának nevét viseli, most töltötte be fennállásának tizedik esztendejét. Tiz év előtt úgyszólván a semmiből jött létre e nagyszerű diákjóléti intézmény, melyet felkarolt a társadalom és egyes jótevők gondozó szeretete. Ma saját emeletes otthonában a leggondosabb vezetés alatt működik ez a hézagpótló nemes intézmény, ahol a múlt évben 48 diák kapott étkezést, otthont és felügyeletet. Á diákmenza felügyelő bizottsága most tartotta rendes évi ülését Alapy Gyula dr. tartományi képviselő elnöklete alatt, melyen Gödör K. János főgimn, tanár, a diákmenza igazgatója tartotta meg beszámolóját az intézmény múlt évi életéről. Legfényesebb bizonyítéka a vezetés gondosságának, hogy a tanulók egyharmadrésze kitűnő, többi része általában jeles és jóelőmenetelt tanúsított és csak két diák nyert elégséges bizonyítványt. A diákmenzán ugyanis a felsőbb osztályú tanulóknak a gyengébb tanulókat tanitaniok kell. Ä jelentés szerint az intézetben 38 bennlakó és 14 bejáró tanuló volt az elmúlt iskolai évben, ezek közül 6 bennlakó és 10 bejáró ingyenes ellátásban részesült. Kedvezményt kapott további tíz tanuló. Ennek tulajdonítható, hogy az ellátás mérlege 18489 K ráfizetést mutat fel, amelyek az adományokban és az alapítványi kamatokban találtak fedezetet. A tanulók egészségi állapota kiválónak mondható, az ellátás is igen jó és változatos. Á fegyelmi állapot sem hagyott fenn semmi kívánnivalót. Az intézet bevételei 93245 K, kiadásai pedig 94818 K-t tettek ki az év végén. Az intézmény jótevői közé tartoznak Panghy özséb, ny. főiskolai tanár, aki 3500 K, Majer Imre dr. apátplébános, aki 1000 K, az Általános Magyar Tanító Egyesület, mely 600 K-t és többen, akik kisebb összegekkel járultak a szegény diákok segélyezéséhez. Mivel Panghy Özséb évek óta segíti a diákmenzát nagyobb összegekkel és annak legnagyobb jótevője, a menza bizottság tiszteleti tagjává választotta. Az intézetben a felügyelő tanári állást Valach Ferenc gimn. tanár látta el, aki az épületben is lakott. A nagyszerű eredmények következtében a bizottság Gödör K. János igazgatónak hálás köszönetét szavazott és azt jegyzőkönyvébe Íratta. Katasztrofálisan gyenge a termés Komáromszentoéteren is Cséplés utáni eredmények. — Séta és interjú a faluban. Ma, midőn ezen sorokat papírra vetem, julius 24-ike van. Csend uralkodik az egész faluban; 24 nappal ezelőtt kezdődött az aratás a tisztán mezőgazdasággal foglalkozó, 3200 lakossal biró községben. Huszonnégy nap alatt learattak és be is hordtak, sőt el is csépeltek gazdáink. Máskor ilyenkor még javában arattak, hordtak, s hangos volt a falu a gépek, traktorok zajától, melyek ontották vagonszámra a szép, acélos búzát, rozsot, árpát és zabot. Most csendes a falu már, mindenki végzett; nincs munka, ráér mindenki beszélgetni. Végigsétálok a nagy utcán. Találkozom a falu legnagyobb földbirtokosával. 400 hold prima földje terül el a Várföldön. Kérdezem, hogy milyen termése volt. Szomorúan int. — Ne is kérdezd! — feleli. — 52 kát. hold buzavetésem 52 métermázsát adott. Amennyit elvetettem. Megyek tovább egy kisebb birtokoshoz, 52 magyar holdas, jó gazda. — Hogy fizetett a gabona kedves gazdám ? — kérdem. — Restellem kivallani tanító ur! — De mégis, mondja csak, kell nekem egy pár adat most! — Hát bizony csak 50 métermázsa termésem volt, tavaly pedig 170 métermázsa. Honnan vesszük a vetőmagot, mit adunk az aratóknak, miből fizetünk adót, kommenciókat egyházi hivatalnokainknak, pásztorainknak, határőreinknek ? Kapásnövény is csak szűkén leszl Nehéz a kérdésre felelni. Mit adtak az aratóknak? Dicséretükre legyen mondva gazdáinknak, nem a tizedik métermázsát adták, hanem adtak a nincsből, minden levágott holdra 50 kilót maguktól.Nem kényszerből, hanem hogy legyen egy darabig a szegénynek is kenyere. Sajnos, nem lesz tavaszig sem elég. Nálunk egy pár arató egy aratási idény alatt keresett eddig 10 — 13 — 14 métermázsáig. Mai keresetük az ajándékkal együtt 5-6 métermázsa. Igazán szomorú jövő áll előttünk. Nincs a jövő arca lefátyolozva, hogy mit hoz a szegénységre? Semmi jót, ha a kormány nem jő segítségükre. Három dolog szükséges ez Ínséges időben: a gazdáknak ingyenes vetőmag, azzal a kikötéssel, hogy jövőre megadja, ha birja és olcsó hitel. A szegénységnek pedig munkaalkalom, hogy keresete legyen. Úgy az állam, mint a község nyissák meg pénztárukat. Csináltassák meg az országutakat, községi utakat, melyek úgy is rossz karban vannak, hadd keressen a munkásnép télire valót. Menjünk, sétáljunk a kisebb birtokosokhoz, bérlőkhöz. Épen találkozom egy háromholdas szegény emberrel. Pénzért szántatta meg földecskéjét; kétszeri szántásba 3 hold búzát vetett. A szántás, egy hold 50 koronába kea modern zongoraépités vezető márkája,
