Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-28 / 90. szám

1931. julius 28.

»KOMÁROMI LAPOK«

3. oldal,

rlilt, a fogasolás 10 korona. A három hold kétszeri művelése 360 korona. A vetést géppel vettette, 20 korona holdanként, az került 60 koronába; tehát kifizetett vetőmagon kivül 420 koronát.

— Mennyi volt a termése? — kérdem.

— Fájdalom a termésem csak 3 mázsa 20 kiló volt.

Itt jön egy földbérlő kisgazda.

— Mennyi a családi évi szükséglete gabonában ? — kérdem tőle.

— Magunknak és vetőmagra kellene egy éven 25 métermázsa.

Itt ül előttünk ez a megviselt, szomorú ember. Mikor elvitték katonának, élete kezdetén állt: fiatal férj, szorgalmas csallóközi földműves, józaneszü magyar paraszt. Mire visszakerül a családi házba: élete legszebb évei elviharzottak fölötte, megviselte a sok küzdelem s egy szegény, nincstelen földmunkás jajszava hangzik beszédjéből. Egy élet tragédiája. Felesége alig ismeri meg, a hatóságok régen holttá nyilvánították már s most bizonyítani kell azt is, hogy él.

Ötödnapra nagy megjövetele után már a komáromi határban dolgozott, kapált, hogy egy kis kenyérre valót szerezhessen. Ruhája sincs más, mint amivel elindult a nagy orosz síkságról: hatalmas csizmák, durva vászonruha, orosz ing. Még csak kalapja sincs.

Keresgéli a magyar szavakat, hiszen csoda, hogy tizenhat év alatt jobban el nem felejtette őket. Azt mondja, a magyarok ott egymás között is oroszul beszélgettek.Hangsulya szlávosan éneklő

Amit mond, az csupán az ő kis életére vonatkozik, aminthogy a harctéri baka is csak a lövészároknak egy kis szeletét látja az egész háborúból.

— Nehéz világ az ott kint, — mondja és legyint. — Kétszer elvették kis vagyonkámat, végre is hazajöttem. Lecáfolom őket, a tovarisokat, mert nem paradicsom ott az élet!

— Mégtizenötben elfogtak s hurcoltak ide-oda. Háború után addig iparkodtam, amig összeszedtem egy kis földet, tehénkét s egy pár lovat. Ezt aztán elvették tőlem. Ekkor felmentem Moszkvába, hogy adják vissza a birtokomat. Vissza is adták egy időre, aztán megintcsak elvették. Minden gazdát tönkretesznek ott s aki nem engedelmeskedik, azt kiviszik Szibériába. Végül is beálltam egy papirgyárba munkásnak, ahol már azelőtt is dolgoztam s kerestem annyi pénzt, hogy azon haza tudhattam jönni. Két hétig jártam vizűmért. Még Kun Bélánál is voltam. Százöt rubel ötven krajcárt fizettem a vizűmért. Hazaengedtek. De a határon elszedték minden maradék pénzemet s pénz nélkül érkeztem haza. Egy fillérem sincs... De most azt remélem hogy kapok valami munkát, amiért ott olyan sok időt töltöttem ...

— Igen, — folytatja egy kérdésre,— asszonyom is volt, de nem esküdtem meg vele. özvegyasszony volt s majdnem el akart velem jönni. De, mondom, van énnékem itthon kedves hites feleségem.

— A nép zúgolódik, mert minden terményét elveszik s azt várja, hogy felszabadítsa őket valaki. Nagy a nyomor. A kenyér roppant drága, a ruhanemüek rosszak s bizony, szép öltözeteket nem lehet látni. Milyen más errefelé ...

— A munkabér nem egyforma. Van

— És mennyi termett a bérelt földeken ?

— Sajnos, 65 métermázsa helyett 15 métermázsa.

— Miből fizeti meg a haszonbért?

— Ha nem kapok egy évi halasztást, nem kell a föld többé, lemondok a bérletről, mert évről évre megéldegéltünk belőle, de semminemű készletem nincsen.

Ilyen szomorúan fest most a falu képei

Körös Imre

Komárom, július hó

kétrubeles, háromrubeles, kinek milyen Gyári munkás többet kap.

— A gyerekek az iskolában alig tanulnak valamit. Csavargók lettek belőlük. Sok az elhagyott gyermek.

— Az „úri népeknek“ még rosszabb dolguk van. Kevesebb élelmet is kapnak.

(Hangja megerősödik s mivel látja, hogy jegyezzük a szavait, szinte díktálásszerüen mondja:)

— Kivánom minden gazdának s munkásnak, hogy ne igen várják ezt a hatalmat, mert akkor nekik régen rossz...

— Az üzletek üresek, Moszkvában nem volt mit enni. A templomokat széjjelrombolták s a papokat elüldözték. Egyegy megye lakosságának alig van egy papja s akkor titokban összejönnek az öregebbek imádkozni. A fiatalja már nem törődik vele. Vasárnap sincs. Minden ötödik nap szabad. Sok a kereszteletlen gyerek. Pogányok.

— Politikai véleményt nyilvánítani? Hogyne, azt szabad. De, csak akkor persze, ha az kommunista vélemény. Különben száműzik Szibériába.

— Sok magyar van kint, de azok nem is akarnak már hazajönni. Bolsevisták lettek.

— Kollektiv nevelés, kérem? Á, az egy betegség! Már a szülőket se tisztelik.

— Jó földek vannak, de kevés rajta a termés. A fele föld sincs megművelve.

— A kollektiv gazdaságokban a munkás dolgozni nem akar, mert alig kap kenyeret s félre sem tehet semmit. Ruhája sincs. A hadsereg ellenben erős és a fegyelem nagy. Soroznak.

— Amikor hazajöttem, úgy néztem, mintha más világra jöttem volna. Mindenemet elvették az orosz határon, de csak annak örültem, hogy itthon lehetek. Az ötévi plán sok adót jelent és kevés kenyeret. Sok gazda eldobja magától a birtokot s elszalad a községből Szibériába, ahol azt reméli, hogy jobb sora lesz. A kinai határszélen mindig vannak föltámadások. Banditák támadnak föl a bolsevisták ellen.

— Hát most itthon vagyok. Csak lesz itthon jobb sorom! Hogy mit szólt a feleségem? Már azt hitte, hogy régen holt vagyok. S azt kérdezte, mért nem jöttem hamarább? Jól tudod, — mondtam, — hogy haza akartam jönni, de nem tudtam kikérvényezni a paszpartomat. Sokáig tartott. Most be kell bizonyítani, hogy élek. Szeretnék kapni leszerelési pénzt. Nyugdijat most már igazán nem kaphat értem a feleségem! Dolgozni kell itthon.

Megsimitja vörhenyes haját. Szinte diktál néhány mondatot. Minden szaván meglátszik a nagy életiskola, amit végigszenvedett.

Csak egy vágya van. Békésen dolgozni, kenyeret keresni.

A kis Seress

először az Egyetértés Munkásdalárda szilveszteri mulatságaira szövegezte és komponálta nótáit, amik bánatosan simultak a szomorodásra kész lélekhez. Aztán a „Még egy éjszaka“ cimü lemondásával belekerült a magyar zeneművészetbe. Aztán jött a tánckonjuktura és a kis Seress csinálta a slágereket. Blues, tango, fox, mindegy volt neki: Mégis a kis Seress csudaforró érzésű szive legközelebb állt az ittas tangóhangulathoz. így lett országos sikerű az „Engem még nem szeretett senki“. A kis Seress nevét megjegyezte a milliós Budapest, ő lett egyik legnépszerűbb szövegírója a Newyork kávéházi márványasztalnak és egyik — anyagilag is legjobban szituált zeneszerzője Budapestnek. Magyar nótáiból most jelent meg egy csomó gramofonlemez. Kapkodják.

*

Seress Rezső beérkezett. Szerzői estje volt a Vigadóban, Forró Pál konferált és az irók, — többi művészek szmokingban jelentek meg. Arrivé. —

*

S most jön Budapestről a hir: Elszáll az ifjúság. Operett 3 felvonásban és 2 képben írták: Ságody József és Seress Rezső. Zenéjét saját verseire szerzetté Seress Rezső Az operett októberben kerül bemutatásra a Városi színházban. Ságody József a Nyugat munkatársa.

*

A kis Seress az élre küzdötte magát. Leghátulról. A névtelenségből. A nélkülözésből. Nem volt pénze. Nem volt pártfogoltja. Szó nélkül tette mindig a kottakéziratot a kiadó elé. Most van pénze. Van neve. S olyan mint régen: jó pajtás, szerény és sokat gondol szeretettel haza, Komáromba... Művész. — De tehetséges. {zi)

A színház humora

A budapesti komikus ellátogat Bícsbe. Talál az uccán egy pénztárcát. A tárca tele van pénzzel, de a mi színészünk nagyon becsületes és közzé akarja tenni az újságban Elmegy egy hirdetési irodába, hogy feladja apróhirdetésnek. Megkérdezi:

— Bocsánat, melyik újságnak van önöknél a legkisebb példányszáma?

*

Egy színész kiköltözött a szomszédos nyaralóhelyre Miután félt a betörőktől, elment az állatkereskedőhöz és vett magának egy ku’yá*. Hatalmas nagy állat volt, csaknem jobban félt tőle, mint a rablóktól.

De nyugodtan aludt

A második éjszaka betörnek a színészhez és elvisznek mindent. A kutya meg sem mozdul. A kutya alszik

Dühösen rohan el az állatkereskedóhöz és elmeséli, hogy milyen kutyát sózott rá

Az állatkereskedő így válaszol:

— Hagyja csak azt a kutyát, nagyon rendes állat. Más hiba van itt. Kedves művész úr, előbb egy kis kutyát kell vennie, amely felébreszti a nagyot.

*

Két pesti skót színész találkozik.

— Hallom, hogy Amerikában van a fivéred?

— Igen, éppen ma kaptam róla hírt. Elküldte a fényképét.

— Mutasd.

— Várj, még nem lehel. A képet még elő kell hívnom...

*

Képei lopnak a múzeumból. A tettest elfogták. A bírósági tárgyaláson ezt kérdezi az elnök:

— Miért éppen Böcklin képét lopia el a múzeumból?

A vádlott sérlődöllen felel:

— Miért, maga melyiket választotta volna?

— fflegfébűiyodotf, mert a fia belefult a oizbe. Ipolyság mellett Pásztor József gazda 7 éves fiacskája fürdés közben az Ipoly folyóba fulladt. A fiú egyetlen gyermeke volt szüleinek és mikor anyja értesült a tragédiáról, eszét veszítette és tébolydába kellett szállítani.

Mit mond a szemtanú az

oroszországi állapotokról?

A tizenhat évig Oroszországban tartózkodó Mészáros Ferenc elbeszélése a szovjet gazdálkodásról.

HÍREK

No, mi újság?

— kérdezem hajdani katonatársamat, akivel még az elbaparti időkben ettük a knédlit és együtt pucoltuk az Achylles nevű paripát. Olykor-olykor összeakadunk egymással, régi bajtársak s kikérdezgetjük egymást a világ újabb soráról. Nem valami sok örömhírt tudnak ezek a fiuk sem, igy hát minden lelkesedés nélkül cseréljük ki a véleményünket, aztán hallgatunk nagyokat.

— Szeretném a pengőmet beváltani

— szomorkodja Andris és sóhajt egy nagyot.

így faggatom ki aztán Andrist, ezen a száraz délelőttön.

Andris csallóközi fiú, de különös szerencséje folytán, melyet születési helye eleve meghatároz, munkát kapott túl a hídon. Szakmunkás volt, megkeresett négy pengőt a derék Andris naponta. Valahogy megélt belőle mégis.

E boldogságban következett el Andris nagy baja. Andris áthozta a pengőket, mert odaát nem kapott csehszlovák valutát. Ideát pedig három napja járja gyámoltalanul a bankokat a harmincöt pengőjével és nincs, aki segítsen rajta.

Andris is úgy jár, mint a mesebeli király tette: zsebében tartja az aranyat, de közben nyugodtan éhenhal.

Állt Andris bánatosan a Nádor-utca sarkán, sóhajtott némi örömmel, hogy akadt munkája és sóhajtott némi bánattal, hogy nincs sok köszönet benne mégsem. Alit Andris, zsebében a harmincöt pengők, karjában az átdolgozott napok emléke, nyelvén a jóságos kenyér, meg a hüs sör ize, amit meg nem vehet most, noha a lehetőség ott van a zsebében hozzá.

Végül is megfordult s visszament a hídon. El fogja vásárolni a harmincöt pengőket, vesz rajta nyakkendőt, inget, gallért, amit sose tett volna.

Égy boldogtalan ember: nem tud mit csinálni a pénzével.

— Szabadságról. Galambos Zoltán, a komáromi ref. egyház lelkésze, külföldön eltöltött szabadságáról hazaérkezett és átvette a ref. egyház lelkészi hivatalának vezetését.

— Szabadságon. Sándor Ernő városi főszámvevő julius 27-én kezdte meg négy hétre terjedő szabadságát, amelyet külföldön tölt el. Távollétében Herczegh István számvevő helyettesíti.

— Csütörtökön lesz a pénzügyi bizottság ülése. A város képviselőtestülete pénzügyi bizottságának julius hó 27-re egybehívott ülése ezúttal sem volt megtartható, mert a tagok nem jelentek meg kellő számban. F ü 1 ö p Zsigmond igazgató, a bizottság elnöke, az ülést másodízben julius 30-ára, csütörtök délután 5 órára hívta meg, mely alkalommal a törvény rendelkezése szerint a bizottság ülését tekintet nélkül a megjelentek számára, okvetlenül megtartják.

— R közbórhdz kibőnitése. A város képviselőtestületének csütörtökön megtartott közgyűlése, mint ismeretes, kiadta a közkórházi tüdőbeteg-pavillon építési munkálatait a vállalkozóknak. A munkára még az elmúlt évben irta ki a város a pályázatot, teljes egy évvel ezelőtt és augusztus hóban bontották fel a beérkezett pályázatokat. Bizonyos, hogy a múlt évben beadott pályázatok a múlt évi kereskedelmi viszonyok szerint tették meg számításaikat és a tanács a kiadásra javasolt ajánlatoknál csakis az 1930. évi évi viszonyokat vehette tekintetbe. Egy év letelte alatt azonban jelentékeny változáson ment keresztül az építőiparban a helyzet, mert köztudomású, hogy az anyagárak tetemesen estek, sőt a munkások fizetésében is redukció állott be. Az anyagárak, amint a közgyűlésen az egyik képviselőtestületi tag és pedig építőmester mondotta, 20%-al estek, ami a tavalyi árakhoz képest százezer korona különbözeiét jelent. A felszólaló képviselőtestületi tag véleménye szerint ha a város most hirdetett volna pályázatot a munkára, nagyobb megtakarítást érhetett volna el, azért a legjobb intenciótól vezéreltetve, azt javasolta, hogy Írjon ki a város uj pályázatot. Ezért ugyan a kommunisták és a szociálde-1