Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-25 / 89. szám

6, oldal »KOMAROMI LAPOK« 1931. iulius 25, Porrá égeti a nagymegyari ANNA hengermalom. Pénteken este gyulladt ki a 41', erneutes malom és szombatra csak üszkei maradtak meg. * 8 vagyon búza, 9 vaggon liszt é^ett el. — Saját tudósítónktól. Nagymegyer, julius 25. A csallóközi tüzek statisztikájában is egyik legjelentőségteljesebb eset a péntek esti tűzvész Nagymegyeren. Akik a komáromi kis Duna hídon pénteken este keresztülmentek, láthat­ták a piros fénycsóvát, mely bevilágí­totta Csallóköz felett az eget. Ez a fénycsóva a nagymegyeri „Anna“ hengermalom égése volt. A malom egy r. t. tulajdona, a rész­vények 90 százaléka Keller Ignác nagymegyeri kereskedő birtokában van. Pénteken este fél 10-kor a hatalmas malom eddig ismeretlen okból ki­gyulladt és percek alatt lángokba borult az egész épület. A tüzet a főmolnár vette először észre. A helyi tűzoltóság azonnal ki­vonult Németh Vince vezetésével, vala­mint a környéki tűzoltóságok is. Fél 11 órakor már a komáromi tűzoltóság is ott volt Schleisz Géza parancsnok vezetésével és döntően avatkozott bele a tűz elleni küzdelembe. Sajnos, eloltá­sáról szó sem lehetett, a malom porig égett. Hir szerint előző napokban nagy­mennyiségű lisztet, korpát és búzát halmoztak fe a malomban. A kár mintegy 2 és fél millió Kő. Szerencse, hogy szélcsendes idő volt, különben leégett volna az egész falu. A tűz oka kiderítve még nincs, valószínű gyújtogatás okozta. A tűznél megjelent Komjáthy István járási tűzoltóparancsnok és a csendőr­ség nyomoz ez ügyben. Szomorú ér­dekesség, hogy a malom éppen a neve napján égett le. Nagymegyer e héten tele van szen­zációval, amennyiben a mezőgazdasági munkások sztrájkja is most ért véget. mikor például Blaha Marián püspök ur 500 Kc-val, Gasparetz Béláné 100 Ke, a Zsarnócai bank 100 Kő-val,r Juba Ferencné 140Kő-val, Csongrády Arpád­­né másfélnapi élelemmel, Havas Gyula 50 Ke, dr. Aranyossy Endre 30 Kc-val, N. N. és sok más kedves vendég, mi­dőn hozzájárult a konyha kiadásaihoz. Taubinger Árpád, a segédtiszt édesatyja és Pokorny utalványt adtak át a gaz­dasági hivatalunknak 10 kg húsra, 5 kg zsírra és 50 kg Ogg lisztre. Mind­ezek az ajándékok nagyban megköny­­nyitik a tábor vezetőségének munkáját. Ezek figyelembevételével a tábor han­gulata magas. A fiuk a legkitűnőbb egészségnek örvendenek s étvágyuk a szokott farkasétvágy: a tízórai nem rontja az ebéd étvágyát, sem az uzsonna a vacsoráét. 21, 22, 23 és 25-én a csapat Besz­tercebányára és Körmöcbányára rán­­dult ki. E heti éjszakáink nagyon hidegek: a hőmérséklet -f- 8° szállt le már este 11 órakor. Megbetegedés, hülés emiatt azonban nem történt. Táborunk létszámát két selmeci fiú emelte, akiket szüleik kérésére tábo­­rozók sorába vettünk. A létszám jelen­leg 55 fiú a vezetőkkel együtt. Szépen sikerültek vasárnapi tábori istentiszteleteink is, melyekre a fürdő­­közönség, Selmec és táborunk vidéke nagyon szívesen eljár. A tábor legújabb lakója dr Pfeiffer Miklós kassai kanonok ur. Sátrát the­­ologuscserkészek mintaszerűen rendez­ték be, úgyhogy velünk marad a tábor lebontásáig. Nem szívesen, mégis be kell jelen­tenünk azt is, hogy 29-én elhagyjuk kedves táborhelyünket és délután a hat órás vonattal érkezünk. Táborunk több felvételét a Riszdorfer drogéria kirakatában nézhetik meg az érdeklődő cserkészbarátok. Legújabb jelentésünket a K. L. keddi számában hozzuk. Tehát Andorra is!! Voltak még ebben a világban néhol vigasztaló pontjaim, tartottam emléke­zetemben néhány kedélyes sarkot, ahol a gondolat, ha az ember kifáradt a napi zűrzavarban: szívesen megpihent. Például ilyen hely volt Honolulu, a Csendes Óceán vizében, ilyen volt, mondjuk, Formóza szigete, esetleg Cey­lon, vagy a lappok gondtalan puszta­ságai, Florida, Miami, vagy egy brazí­liai kávéültetvényes kéjlaka. S ilyen biztos pont volt előttem Andorra köz­társaság is, Spanyolország és Frankhon között, a vad hegyekben. Hogy Hono­lulu, Miami, avagy az indiai Simla mért volt olyan kedves, az nem tartozik most ide. Mindenkinek vannak exotikus vá­gyai, elvégre. Ellenben Andorra azért tetszett, mert lakosai nem fizettek adót. Andorrában hat falu van, e hat faluban tizenötezer ember. Van egy kis parlamentje, van külön köztársasági elnöke, s a francia köztársasági elnök, meg a spanyol ur­­geli püspök egyáránt kegyurai ennek a kis, hegyekbe bujtatott hat község­nek. Fizettek össsesen kétezerszáz frank jobbágypénzt a két nagyhatalomnak, azonkívül a püspök kapott évente hat libát, négy sajtot, száz tojást adóba. De több semmit. Áz ország nem fizetett belső adót. Gyönyörűen megélt igy is. Ezért mondtam mindig, hogy Andorra a hegyekbezárt paradicsom. Lakói bol­dogan élnek, nincs végrehajtó, nincs hivatalos óra az adóhivatalban, nincs adókulcs és adóprés. De jaj! Olvasom, hogy mától fogva ez a boldog ország is adót fog in­kasszálni. Tehén pásztorai az adókönyvet fogják olvasni tehenek helyett, sajtke­reskedőit immár belengi az adóeltitko­lás szelleme, s értesültem arról, hogy a leggazdagabb polgár évente ezer frank adót fog fizetni jövedelme és tehene után. Ügyvéd, orvos persze nem fizet, csak a szegény gazdaembert nyomja az adó. Ezen nagyon elszomorodtam. Kez­dődő optimizmusomat megint csak vi­rágjában nyeste le ez a kegyetlen hir s egy vigasztaló pontom a térképen megint csak semmivé foszlott. Tehát Andorra is! Immár nincs országa e világnak, ahol az adók bánatos hire utói ne érné az embert és az urgeli püspök jámbor jobbágyai, akik eddig csak sajttal és tojással kedveskedtek az urgeli adóhi­vatalnak, most már elhasznált adóköny­vecskékbe csomagolhatják a pyréneusi tehénsajtot. Minden múlandó. A boldogság leg­­hamarább. Andorra, Andorra! Messze vagy Ko­máromtól, s nem hiszem, hogy valaha láthatnálak, de azt kijelentem neked bátran, hogy csalódtam benned s innen, a messze Középeurópából fogadd rész­vétem őszinte nyilvánítását. Büszkén mehettek az államcsőd felé. Egyébként, hallom, semmi különö­sebb újság nincs tifelétek. Ramon y Santarégó tehenei jól tejelnek, Gonez ur sajtjai kitűnők, s a francia bevándo­rolt Julien Dubois most emelteti a há­zát kétemeletesre. Hallom, egyelőre hihetetlenül örültök az adónak s büszkék vagytok rá. Hogy, no lám, a ti országotok is. Rebesgetik, hogy Crosta y Cajal y Solánca úr, a különben fösvény kecskepásztor, a maga pénzéből akarja felépíteni az adóhivatalt. S még csak szobrot sem kíván .., (thy) HÁZTARTÁS GYÜMÖLCSFAGYLALT. Vehetünk hozzá epret, málnát, sár­gabarackot és cseresznyét. A gyümöl­csöket megmossuk, megtisztítjuk, fél­liter vízben negyedkiló cukorral együtt addig főzzük, míg sűrű péppé válik. Ha kihűlt, szilán áttörjük és félliter friss gyümölcslevet keverünk hozzá. Fagylaltgépbe öntjük és megfagyaszt­juk. VANÍLIA PARFAIT. Három egész tojást és 3 tojás sárgá­ját, cukrot ízlés szerint félliter tejben fölforralunk. Közben habverővel foly­ton keverjük. Ha felforrt, kihűtjük. 2 és féldeci keményre vert tejszín­habot bőven meghintünk vaníliás cu­korral és a kihűlt keverékhez öntjük. Pléformát kikenünk olajjal, ebbe önt­jük a masszát. Jeget apróra megtö­rünk és jegeces sóval alaposan meg­sózzuk. Egy kg. sót háromnegyed li­ter vízben feloldunk, ezt is a jégre öntjük. Az így elkészített jég között 3 óráig fagyasztjuk a formába öntött parfait. MEGGYES CSOKOLÁDÉKRÉM. Három tojásból piskótatésztát ké­szítünk. Ha a tészta kihűlt, apróra vágjuk. Egy liter kimagvazott meggy­befőttel összekeverjük. Öt tábla cso­koládét kevés vízben 25’ deka cukor­ral sűrűre főzünk. Ha kihűlt, ezt is a tésztához keverjük. Hat deci kemény, tejszínhabot keverünk még hozzá. Vi­zes formába öntjük és három-négy óráig fagyasztjuk. GYÜMÖLCSRIZS. Negyed kiló rizskását 1 liter tejben ízlés szerint cukorral puhára főzünk. Ha kihűlt, 2 kanál rumot, 4 deci ke­ményre vert cukros teszínhabot ke­verünk közé. A rizskását rétegesen formában rakjuk. Minden réteg rizs­kását cukorba főtt gyümölccsel meg­hintjük. Két-három óráig jég között fagyasztja. Tálaláskor bőven díszítjük tejszínhabbal és befőttel. Komáromi levelek Kedves kis bánatos bogárka, mondhatom, levelével nehéz probléma elé állított. Hatezeréves pályafutásom alatt kevés olyan levelet kaptam, minő a magáé. A levele hangjából valósággal kijajgat a maga fuldokló zokogása, a maga elcsukló sírása. Nagyon, de nagyon sajnálom ma­gát „Kedves kis bánatos bogárka!“ A helyzet az, hogy maga most ke­rült haza a nevelő intézetből. Szeretett volna már előbb hazamenni, de anyu­kája mindig csak húzta, halasztotta a hazamenetel időpontját. Akkor is fájt ez a halogatás, de most százszorosán jobban fáj, mert rájött annak igazi okára. Az anyuka el akarta magát dugni a világ előtt, mert maga mint már nagy, felnőtt leány, véniti az anyukát. Ennél még borzalmasabb dolgokra MUDr. Darvas (Bálint Aladár könyve) Irta: Erdőházi Hugó. Ez a Dr. Darvas te vagy Deutsch Miklós Budapestről, a Dohány utcá­ból, prematurus matúrával, össze­­szoríioit szájjal, Csehszlovákiába szóló útlevéllel és magyar nacionálé­­val a prágai egyetemen, orvosi diplo­mával, nélkülözések szociális isme­retével. Te vagy Mudr. Darvas az uj magyar szellemiség lelkiismerele, tükör vagy, ahol a mi generációnk a prágai magyar menza éjszakai vitazásaival, a szlovenszkói kisebb­ségi sors problémakomplexumáva!, a szlovenszkói kisváros reménytelen, negaiív életéve megmutatod öntuda­tos, szomorú arcodat * Darvas rongyos cipőben a prágai Grábenon, üres bendövel a Student­­sky dómban, csendes letargiával az Alfa Bioban, este 7-kor randevún a Staromestké námestín, fellázadt ri­csajjal a MÁK közgyűlésén a „bal­oldal“ tudományos alapú frontján. Dr. Darvas a szlovenszkói kisváros­ban, egyedül, megértés nélkül egy­kéi karrierét veszteit szobatudóssal, titánnal, egy-két közönséges kaland­dal, kövér romantikával, Dr. Darvas a vallásp roblémájával és a nem­zeti érzés viharai között hánykódó lelkilsmerelével, egy megmagyaráz­hatatlan nagy szerelmi vággyal a kisvárosi szürke hisztérika után, a nem megindokolt abszolút csőd­del a regény végén, amikor zavaros filozófálása mintegy fátyoli dob a regény végére a szokás szerint el­várható pont elé * Mert a Dr. Darvas én vagyok és mi: magyar fiatalság, a káosszal, a nagyobb szociális leiKiismerettel, a bátorságunkkal, harcainkkal, úszta törekvésű állásfoglalásainkkal az az idősebb generációval szemben, tilánkodassal, a praktikus élet hé­zagos ismeréseivel, egy két dogma, likus teóriával, szangvmtkus tü zel, osztályöniuddt-utálattal és kisebbsé gi hilünkkei. * Mudr. Darvas szlovenszkói, job­­banmondva kisebbségi, még jobban­­mondva: A háború utáni magyar ifjúság könyve. Nem lehet mély és elmélyült indokolásu ez a könyv, mert ezek a problémák csak nem rég rohantak meg bennünket, még nem üllepedtek meg bennünk, még nem tudunk tőlük rendesen léleg­­zeni, kapkodunk utánuk, életért, jö­vőért, mindegyikhez, mini a fuldok­lók: ó mi nem tagadjuk a nagy ellenimondásokat, amelyek között hánykódunk, a nagy lelki harcokat, amelyeket át kell élnünk, amelyek ben különösen a Deutsch Miklósok részesüllek Prágába szóló vasút­jeggyel és magyar nacionátéval. De ne szóljanak bele: a lelki harcok, lusák romjain, egyesegyedül a mű­veli, önludatos és diplomás Mudr. Darvas megfogja találni az utat. Meg egy kicsit nagyképü es azt mondja, hogy csalódtam, az embe­rekben, a nooen, a Maiik profesz­­szor monsiruózus tudományában, a barátokban, a kisvárosban — és Amerikába akar menni, menekülni akar gyáván és indokolatlanul saját magától, testvéreitől, rossz, tunya, álmos testvéreitől, — Amerikában, ahol dollár van es jólét, de mi tud­juk a regény folytatását: Mudr. Darvas nem megy, neki hivatása van itt, Szlovenszkón, történelmi hivatása, szociális lelkiismereitei, meg nem torpanó akarattal, orvosi rendelőkben, gyárakban és falukon, egyetemen és a magyar tanszéken. Hivatása. Tábori jelentés. Szklenó, július 20—23 Átéltük itt is az első villámos éjsza­kát. Vasárnap este még száraz időben gyújthattuk meg a tábortüzet, melynél sok kedves cserkész-szülői látogatónk volt, befejezni a műsort azonban időnk már nem volt, mert a program közepén (mikor Balogh Kálmán —János bácsiját játszotta) megeredt az eső, úgyhogy az esti imát megrövidítve, siettünk sát­raink alá. Ezek a sátrak végre igy levizsgáz­hattak. Egyhangúlag dicséretet nyertek, sehova viz be nem hatolt, pedig 18 pavillonból áll táborunk. Pavilonoknak kell őket neveznünk, mert az ügyes cserkészkéz mindegyik sátor előtt egy „parkot“ virágcsoportot ültetett, s olyan szép padokkal, pihenőhelyekkel látta el, hogy érinél vendégmarasztalóbb tábo­runk alig volt. — Igaz! Most jelenti Schwitzer Pali, hogy az ő szalmazsákja átázott. Miért? Azt ő tudja. Jobban is megépíthette volna „tiszti“ sátrát. Eddig pontosan 188 látogató neve van beirva a vendégkönyvbe. Ez a szám is mutatja a környék érdeklődését a cserkészet iránt.r Komáromból eddig 14 látogatónk volt,Észak-Afrikából 1. Arány 14 : 1, Komárom javára. Ad vocem „javára“: legtöbb látogató a cserkészek javára is el van ragad­tatva. Ezt a cserkész gazdasági hivatal előtt tudja legjobban dokumentálni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom