Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-25 / 89. szám

1 9í5 1. Julius 25. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. kiadását sürgetik, majd Csizmazia vá­­rosbiró szólal fel a tanács javaslata mellett és azzal gyanúsítja meg a pol­gári pártokat, hogy politikából nem akarják elfogadni a tanács javaslatát, holott a munka megkezdésére már itt az idő. Az építési terv miniszteri jóváhagyását a dohánybeváltó ügyé­ben kiküldött bizottság a jövő héten Prágában kisürgetheti, ez tehát nem lehet kifogás. Langschádl Gyula tekintettel arra, hogy az épitő anyagárakban a múlt év óta 20 százalékos csökkenés mutat­kozik, uj pályázat kiírását javasolja, mert a város igy sokkal olcsóbban építheti föl a pavillont. Erre a javaslatra a kommunisták és a szociáldemokraták siketitő lármában törtek ki és a nagy zajban össze­vissza kiabáltak, Vidák, Csevár durva hangú támadásba kezdtek, valósággal letorkolták azokat, akik sértegető sza­vaikra válaszolni akartak. Végül is Geöbel Károly dr. felszólalása után szavazással döntöttek a kérdésben és 20 szó'/al 5 ellenében a munkákat 1.083.505 K 65 f árban kiadták Weisz János és társainak. A határozatot feleb­­bezésre való tekintet nélkül végrehaj­tani rendelte el a közgyűlés. Akomáromi járási hivatalbe" szüntette az Ipartársulat elöl­járóságának működését is * Van-e autonómiája Komárom, — július 24. Az elmúlt napokban lapunkban már megemlékeztünk a komáromi járási hi­vatal azon végzéséről, mely a járási ipartársulat május 3-án tartott közgyű­lésének az elnök, alelnök és választmány megválasztására vonatkozó határozatait megsemmisítette, sőt határozatával min­den törvényes alap nélkül az elnöknek megválasztott ifj. Koczor Gyula ipar­jogát is megvonta. A járási hivatal azonban nem maradt ennél a végzésnél, hanem mintegy megerősítéséül a választás alatt tanúsí­tott magatartásának és óhajainak, július 20-án kelt határozatában az ipartársulat elöljáróságának tény­kedését is megszüntette és a szük­séges teendők végzésével Biréák Károly hentes iparost bízta meg. A járási hivatal ezen határozatával, ráadásul még nemzetiségi és politikai szint is kevert az ügybe azáltal, hogy az egynéhány szlovák iparos kivételével szinmagyar komáromi járási ipartársulat ügyeinek intézésével egy szlovák em­bert bízott meg. A járási hivatal hatá­rozata szóval ki nem fejezhető megdöbbenést és felháborodást váltott ki mindenütt, mert ezzel mindenki igazolva látja a vá­az ípartársulatnak? lasztás előtt a járási hivatal részérő* észlelt azon törekvést és az erről szóló híreket, hogy a járási hivatal minden áron szlovák iparost akar az ipartársu­lat elnöki székében látni. A járási hivatal ezen határozata nél­külöz minden törvényes alapot, mert ipartőrvény 212. §-a csak arra az esetre engedi meg a társulati vezetőség mű­ködésének felfüggesztését, ha „a pénztár kezelésében szabályta­lanságok nyernének bebizonyítást, avagy a hivatalos eljárás során alapszabályellenes és ismételten ki­fogásolt tények vagy szabálytalan­ságok merülnének föl.“ A komáromi ipartársulatban a pénz­tár kezelésében semmiféle szabálytalan­ság nem történt, ilyennek megállapi­­tására semmiféle eljárás nem folyt, tehát az ilyenek bizonyítást sem nyer­hettek. Ugyancsak nem történt meg egyetlen egyszer sem, hogy az iparha­tóság valamilyen tényt nem hogy is­mételten, de akár egyszer is kifogásolt volna. Amint azonban a járási hivatal a közgyűlés határozatainak megsem­misítésével túltette magát a törvénye­ken, most ismételten is csak ugyanezt cselekedte. Ezek után fel lehet vetni a kérdést, hogy van-e az Ipartársulatnak önkor­mányzati joga vagy sem?... Milliós károkat okozott a múlt vasárnap este a Csallóköz alsó részén átvonult Saját tudósítónktól. jégeső és vihar Alsócsallóköz, — július 25. Vasárnap este tíz óra tájban ítélet­idő vonult át az egész Csallóközön északnyugati irányban. Csak most bon­takozik ki az a szörnyű kép, amikor már egy hét elmúlt és át lehet tekin­teni azokat a rettenetes károkat, ame­lyeket a gazdáknak okozott. A vihar Nugatmagyarországról rohant át a Du­nán és Csilizközben ért Csehszlovákia területére. Itt Medve és Kulcsod köz­ség határait verte el teljesen, fákat csavart ki tövestül és háztetőket bon­tott meg. Innen ment Csicsó, Kolozsnéma, Ko­­tnáromfüss, Nagykeszi, Ekel, Csalló­­közaranyos, Nemesócsa, Hodzsafalva, Keszegfalva és Megyercs községek ha­tárain és azt a jégverés tönkrezúzta. Nem estek nagy jegek, de a jégverés igen hosszú ideig tartott és a földeken levő kereszteket szét­szórta és kicsépelte, a kukorica vetésekben óriási károkat tett, azokról a csöveket lepaskolta és a burgonya ültetvények szárait a földbe sulykolta. Óriási kárt szenvedtek a szegény alsócsallóköziek, akik már az aratás alkalmával is kárvallottak lettek a hihetetlen rossz termés következtében és most a jégverés azt is tönkre verte, amit a termés hozott. A gazdanép el­keseredetten szemléli ezeket az ese­ményeket, amelyek olyan károk, hogy azokat évek alatt sem heverheti ki. Ennek a szörnyű elemi csapásnak a hatása alatt a járás képviselőtestü­leti tagjai rendkívüli közgyűlés ösz­­szehívását kérték, amelynek foglalkoz­nia kell a lakosságnak ezer bajával. A falvakban máris nyár idején fellép az éhínség, mert a földmunkásoknak már elfogyott a kenyere. A komáromi járás képviselőtestüle­tére vár a hivatás, hogy olyan intézke­déseket tegyen, amelyek munkát és keresetet biztosítanak a munkanélkü­lieknek, de sürgetik a közmunkákat is, amelyekben az országos hivatal szűkkeblűén viselkedik a déli magyar vidékekkel szemben. Fodor dr. közigazgatási főbiztos csü­törtökre hívta össze a járás képviselő­testületét, amely iránt az egész járás­ban a legnagyobb érdeklődés mutat­kozik. tervez vállal épít HÄÄSZ&MÄDY A komáromi pénzügyi kirendeltség most szétküldött fizetési meghagyásaiban a jövedelemadót ugyanolyan összegben veti ki, mint 1929. évben Alsócsallóköz, — július 25. Az alsócsallóközi gazdákat, akik most veszik kézhez az 1930. évi jö­vedelem után kivetett fizetési meg­hagyásokat, a legnagyobb meglepetés éri a komáromi pénzügyi kirendelt­ség részéről, amely ugyanolyan összegű jövedelem­­adókat vet ki a gazdákra, mint 1929. évben, amikor még nem volt / gazdasági válság. A komáromi pénzügyi kirendeltség működése ellen már eddig is számos panasz merült fel és most ezt kon­krét bizonyítékokkal a pénzügyi ve­zérigazgatóság elé viszik az egyes adó­val minden jogcím nélkül megrótt egyének. Ez a pénzügyi kirendeltség most kézbesített fizetési meghagyásai­ban az 1930. évi gazdasági jövedel­meket nem a 100 koronás búzaárak alapján állapította meg, hanem a régi 200 koronás árak alapján, ami természetesen a legnagyobb méltány­talanság. Ilyenkor aztán az a kifogás, hogy az illető kisgazda »nem vezet könyvet.« Megjegyzendő, hogy aki könyvet ve­zet és ennek alapján adatait el kell fogadni a jövedelemadó kivetése kö­rül, szintén panaszkodik a »könyv­­nélkül való« kivetés ellen. De előfor­dult az olyan eset is, hogy, egy elemi kárral sújtott községnél az elemi kárt egyáltalában nem vették figyelembe. Ez a pénzügyi kirendeltség az egyes vallomástevőket uj bevallás készí­tésére hívta fel és amikor ezt meg­tenni vonakodtak, akkor a rendtör­vényre hivatkoztak, amelynek semmi köze sincsen a jövedelemadó kiveté­séhez. Hogy a jövedelemadót hogyan lehet és kell kivetni, arra példa az érsek­­újvári pénzügyi kirendeltségnek eljá­rása, amelynek képviselője minden falvat sorra jár és az elöljáróság hi­teles tanúsítása alapján veszi fel az egyes kárvallottaknak mezőgazdasági kárait és az 1930. évi gabonaárakkal számol, nem pedig a tízéves árak alap­ján dolgozik. A kivetések ellen minden községben értekezletre gyűlnek össze a gazdák, ahol sérelmeiket feltárják és község­ről községre a pénzügyi vezérigazga­tóság elé terjesztik orvoslás céljából. Az Alsócsallóközben sok helyen a vető­mag sem termett meg, most nagy elemi károk sújtották, egész tavaszon a bel­vizeket sínylették, ez az eljárás tehát a legnagyobb mértékben igazságtalan. Rip van Winkle álma ez és a valósá­got, a jelent kellene ismernie az adó­kivetőknek, mert ez a legnagyobb tá­madás az adózók ellen. Tizenhat évi fogság után hazatért Oroszországból Holttányüvánitották egy örsujfalusi ember 1919-ben és 1931-ben előkerült Örsujfalu, július 23 Semmin sem csodálkozunk már és a leghihetetlenebbnek tűnő események fölött is másnap napirendre térünk. Az élet utjai csodálatosak és különös az emberi sors. Rég elfeledett emlékek lesznek újakká hirtelen és nagyjelen­tőségű események törpülnek néhány óra alatt semmivé. örsujfalunak is megvan a maga szen­zációja, különös eseménye, melyet még hetekig fog tárgyalni a falu és a kör­nyéke. Mészáros Ferenc gazdálkodó ember volt örsujfalun 1914-ben. Fiatal házas, hat éve nősült. Gyermekük még nem volt. A háború kitörésekor berukkolt s elvitték az orosz harctérre. 1915- ben eltűnt. Sokáig nem hallottak hirt felőle. Az volt a hir, hogy meghalt. Hogy felesége nyugdíjhoz juthasson, holttányüvánitották Mészáros Ferencet s az özvegye havi hetven korona nyug­díjból tengődött, öreg édesapjával együtt. Mészáros Ferenc azonban nem halt meg. Élt. A sokszázezer magyar fogoly között ő is egy numerus volt, ide-oda vetette a sors. Többször próbált életjelt adni magáról, „özvegye“ kapott is tőle egyszer leve­let, mert mindenáron haza akart jönni. „Özvegye“ ámításnak hitte ezt a leve­let, de a helyi hatóságok utánanéztek Mészáros Ferenc ügyének s igazoló okmányokat ki'ddtek neki Moszkvába. Mészáros Ferenc Oroszországban „kulák“ lett, paraszt-birtokos, de na­gyon vágyott haza. Rossz dolga volt. Múlt héten aztán hazatáviratozott Moszkvából, hogy érkezik s egy délután be is lépett a kis, zsup­­födeles ház kapuján. Felesége alig ismert az oroszinges, nagycsizmás emberben az urára. Mikor ráismert, elájult. Mészáros Ferenc hadifogoly föltá­madt halottaiból, hazajött magyarnak. A viszontlátás örömein átestek, de uj probléma merült föl a családban: a megélhetés súlyos gondja. Az özvegyi nyugdíj ezentúl nem jár, a hetven koronára pedig nagy szükség van. Mészáros Ferencnek kezébe adták a holttányilvánítási iratot, s most Mészáros Ferencet először a büro­krácia, annak rendje és módja sze­rint visszaveszi az élők birodal­mába. Be kell bizonyítania, hogy él és írást kap róla. Mészáros Ferenc hat napja van itthon, de már pénteken a komáromi határban vállalt kapálást, s munkálja az édes anyaföldet, mert pénzt kell keresni és nem lehet az emlékekből örsujfalun megélni, lévén az a költők privilégiuma. Magyarul még meglehetősen jól be­szél, ha keresi is a szavakat. Sok szenvedésen ment keresztül ez az emberpár. Kis, szalmafödeles, fehérre meszelt ház, ahol laknak. Szegény zsellérkunyhó. Mikor utoljára látták benne egymást: férj és feleség; még viruló fiatalok vol­tak, s Mészáros Ferenc rózsával a sap­kája mellett vonult a 12-es bakákkal a muszkák ellen, hogy mire lehullanak az őszi levelek, itthon legyen megint, Tizenötször hulltak le az őszi leve­lek, mire egy fáradt, magyarba oltott muszka megérkezett a régi házba. Komáromban, amig hivatalos ügyét intézte, összeadtak neki a jószivű hi­vatali urak kilencven koronát. Mert még csak ruhája sincs Mészáros Fe­rencnek: orosz ingben, s ormótlan csiz­mában jár. Nagyon megszenvedett. Nem akadna néhány jószivü olvasója a Komáromi Lapoknak, akik pár koro­nával segítenék az újjáépült családot gondjaiban? Szívesen vállalkozunk a közvetítésre! Nádor-utcai korzó szenzációja Elbert divatáruház. Férfi fehér­nemű, zsebkendő mélyen leszál­lított kirakati áron aug. 15 ig. Ha szép arcbőrt akar, használja a több mint 40 év óta általá­nosan kedvelt X>r*. F’reyg,síiHg,-féle szeplő' elleni crémet. Kapható: Stadt Apjstheke, B itíen­­bach a. E. Pwtfach 26—

Next

/
Oldalképek
Tartalom