Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-25 / 89. szám

4. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1931. juüus 25.

támadt jólét áldásait, de most a hidak lezárása azt jelenti, hogy közeledik a háború, a felfordulás, nyomában halál jár: hadszíntérré lesz Komárom.

Kurírok, fullajtárok jönnek, mennek, sok a dolog a várban. Különösképen sok jutott ki a munkából a nádor hadsegédének Kisfaludy Sándornak.

Ki törődik most avval? Ki törődik vele? Ki vette észre őt különösképen, ki tudta felőle, hogy feszülő dolmánya nemcsak a bátor, hős katona kemény szivét, erős szivét takarja, hanem a Himfy lágy és tüzesen lángoló szive is megfér alatta?!

Hiszen látták őt, látták sokan, mert József nádornak elmaradhatatlan kísérője volt ő, akivel szolgálaton kivül is baráti viszonyt tartott fenn a nádor. De másképen nem igen beszéltek róla

A komáromiak nem tudták, hogy a Himfy dalok költője tartózkodik a város falai között, de bezzeg tudta Chasteler generális.

Mert mielőtt a hidak bezárattak megérkezett Chasteler, hogy a nádor ispánnal megtanácskozza, miképpen csatoltassék hozzá Komárom, a hadioperációk szinteréhez.

És amikor estefelé elhagyták a füstös, fülledt tanácskozótermet és kint a szabadban terítették fel a vacsorázó asztalt, a generális bizony Kisfaludy Sándor asztalszomszédja lön.

Nem látta még Kisfaludyt seholsem,

de a hire, neve már eljutott hozzá. Sőt nemcsak eljutott, hanem elragadtatást keltett az egyébként nemcsak poéta-lelkű, hanem a költői tollat érzékenyen kezelő poéta generálisban a Himfy dalok és a regék mindenike.

Sőt folyékonyan tudta az egészet, német és francia fordításban. Az ámuló Kisfaludy büszke örömdobbanással hallotta a főgenerális ajkáról a gyönyörű sorokat:

„Dort, wo ich erzogen wurde,

Von Hüg floss ein Bächelein. Vielmal traf mich dort der Abend, Flösste in mein Herz Glück ein.“ Hát még, mikor lelkes hangon rágyújtott egy fényesen lobogó dicséretfáklyára, mondván: Olyan originalitást, annyi uj gondolatot semmi nemzetbeli újabb poétában nem ismerek, mint a Himfy-dalok költőjében.

Szólt és nagy szakértelemmel elvégezvén a vacsorát befejező tobákolását, elbúcsúzott a költőtől, hogy vacsora után tisztelegjen a szép Csejteynénél és nála folytassa a Himfy-dalok recitálását:

„És folyóba tekintettünk És alattunk és felettünk És bennünk is a menny volt. Szivünkben szent tűz lángolt.“

Mert mondják, hogy nagy selma volt őkegyelme, Chasteler generális uram.

(Vége köv.)

wriwiwnfflfftTniH'iii iihwiiwiiwí m wnroiHw»rMwi i

A képviselőtestület kiadta a közkórházi tüdőbeteg pavilion épitését.

A dohánybeváltó ügye a közgyűlés előtt. — A piaci árucsarnokok tűikéinek bérbeadása. — Zajos jelenetek a közgyűlésen

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, — julius 24.

A csütörtökön megtartott képviselőtestületi közgyűlés több fontos ügyben hozott határozatot. A közgyűlés iránt a közönség körében is élénk érdeklődés nyilvánult meg, amit az is bizonyított, hogy a nagyteremben nagy számú érdeklődő foglalt helyet. A képviselőtestület, azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a dohánybeváltó hivatalt állítólag 1933-ban, némelyek szerint 1936-ban elvinnék Komáromból, jónak látta az ügy teljes felderitése és a szükséges intézkedések megtétele céljából egy bizottságot kiküldeni Prágába az illetékes ügyosztályban való tárgyalás végett és megjelölte egyúttal azt a helyet, ahova a beváltóhoz szükséges helyiségeket el lehetne helyezni.

Nagyobb vitát keltett a piaci árusító bódé fülkéinek bérbeadása, amelyre nézve a tanács javaslatát szótöbbséggel tette magáévá a közgyűlés, sőt a főszámvevő javaslatára a még ki nem bérelt fülkékre 14 napi lejárattal uj pályázatot tesz a város közzé. Zajos jelenetekre adott okot a közkórház kibővítésére szolgáló tüdőbeteg pavilion épitési munkáinak kiadása, amit szótöbbséggel határozott el a közgyűlés, amely kimondotta, hogy az építkezés felebbezésre való iekintet nélkül sürgősen megkezdendő és csakis helybeli munkásokat lehet alkalmazni az építkezésnél. A kommunisták az ügy tárgyalása alatt éktelen lármát csaptak, amelyben a hirtelen ismét egymásra talált szocialisták is buzgón segítettek nekik, úgyhogy a más véleményen lévő felszólalókat, az általuk fennen hirdetni szokott demokratikus szólásszabadság nagyobb dicsőségére alig engedték szóhoz jutni. Végre azután szavazás döntött a kérdésben és a képviselőtestület nagy többsége kiadta a munkát, noha az építésre vonatkozó tervet eddig még nem hagyta jóvá az illetékes minisztérium. Ezek után bátran feltehető a kérdés, hogy a jóváhagyott terv nélkül hogyan fognak építeni ?

*

A Csizmazia György városbiró elnöklete mellett megtartott közgyűlésen Dosztdl Jakab napirend előtt szóvátette a Kossuth-téren levő dohánytőzsde mögött elhelyezett villanyvilágitó kandalábert, mint amelynek a mostani helyére való felállítása ellenkezik a tanácsnak ebben az ügyben hozott határozatával. A tanács ugyanis évekkel ezelőtt, amikor a Kossuth teret rendezték, akként

határozott, hogy a Kossuth-tér három sarkán helyezik el a kandalábereket és pedig úgy, hogy egyet ajókai-utca felőli sarokra, egyet a Megyercsi-utca felé néző, és egyet a Rákóczi-utca felé néző sarokra. Azt kéidezi a felszólaló, hogy kinek a rendeletére került oda a Csizmazia városbiró most épülő villája elé az az árbóclámpás? A városbiró azt felelte, hogy a tanács határozatából, amelyet a következő közgyűlésen be fog mutatni.

Majd áttérve a tárgysorozatra, Csizmazia városbiró felolvasta dr. Novák szocdem. szakszervezeti titkárnak hozzá intézett levelét, amelyben arról értesíti a városbirót, hogy a dohánybeváltót elakarják vinni Komáromból, s ajánlja, hogy a város gondoskodjék megfelelő helyről és ezt ajánlja föl az igazgatóságnak. Javasolja a városbiró, hogy a kincstár által csere utján nyert Vágduna melletti hét holdnyi területet ajánlja föl a város a dohánybeváltó céljaira.

Fleischmann Samu felszólalásában aziránt érdeklődik, hogy miért akarják a dohánybeváltót elvinni Komáromból. Azt mondja, hogy ez máról holnapra mégsem történhetik meg és legalább is értesíteni kellene hivatalosan is a várost erről. Nem tartja elfogadhatónak, a Vágdunán túl fekvő hét holdnyi terület felajánlását, mert az a városon kivül fekszik, helyesebb, ha bent a város területén keres a város megfelelő telket, amit úgy a munkások, mint a dohánybeváltó közönség könnyebben megközelíthetnek.

Csizmazia városbiró reflektálva a felszólalásra, előadja, hogy a dohánybeváltót azért kell(?) elvinni, mert a kikötőnél több benzintartályt fognak építeni és ezek veszélyesek a környékre, amelyen most a dohánybeváltó épülete fekszik. Ezenkívül a beváltó munkásai a kommunisták befolyása alatt állanak, munkászavargások fordulnak elő, ami veszélyezteti az üzem rendes menetét. A városbiró ebben az ügyben járt már az illetékes minisztériumban és ott Wlassak miniszteri tanácsos is azt mondotta, hogy tegyen meg a város mindent, hogy a dohánybeváltó Komáromban megmaradjon és ezért ajánljanak föl erre a célra a város más részében megfelelő területet. Ezek alapján kötelességének tartotta, hogy ezt az ügyet a képviselőtestület elé terjessze, amelyet arra kér, hogy még idejében intézkedjék és jelöljön ki területet a dohánybeváltó céljára. Fleischmann Samu kénytelen bevallani, hogy a kérdésnek hirtelen napirendre hozásában politikát lát, pedig azt nem szabad politikumnak fölhasználni, De már ha idekerült az ügy, a városnak az az érdeke, hogy a felajánlott terület benn a városban legyen.

Fülöp Zsigmond meglepődve hallotta a városbiró bejelentését, mert bár a dohánybeváltó elhelyezéséről hírek keringtek, nem lehetett azt gondolni, hogy ilyen sürgős intézkedésre van szükség. Ebben a kérdésben a képviselőtestület tagjai között nem lehet véleménykülönbség abban, hogy a városnak mindent el kell követnie, hogy a dohánybeváltó továbbra is megmaradjon Komáromban. Ez nemcsak azoknak a munkásoknak érdeke, akik ott kereseti lehetőséget nyernek, de a város kereskedelmének, iparának, egész gazdasági életének fontos érdeke. Meg kell akadályozni a dohánybeváltó elvitelét és helyesli, hogy már előre is intézkedni kíván a város e tekintetben. De a felajánlandó terület kérdésében Fleischmann Samu javaslatát fogadja el, mert olyan helyen kell elhelyezni a dohánybeváltót, ahol azt könnyen megközelithetik és azért a felszólaló is bent a város területén óhajt területet felajánlani. Hangsúlyozza, hogy a város vezetősége kövessen el mindent, hogy a beváltó Komáromban megmaradjon.

Komáromi Lajos bejelenti, hogy ő hajlandó erre a célra a vasútállomás közelében fekvő hét holdnyi szántóföldjét a városnak átadni a városi földekből nyerendő rekompenzációért. Vidák Vince kommunista kijelenti, hogy politikát lát ennek a kérdésnek fölvetésében, amelyet a szociáldemokraták akarnak kortescélra a közeledő községi választásoknál felhasználni. Ő úgy tudja, hogy 1936-ban, tehát még öt múlva fogják azokat a bizonyos benzintartályokat fölépíteni, tehát nem olyan sürgős az ügy, mint azt a városbiró és a szociáldemokraták bejelentik. Geöbel Károly dr. szerint ezúttal csak arról lehet szó, hogy küldjön ki a közgyűlés egy bizottságot, amely járjon el a dohánybeváltó felettes hatóságánál ez ügyben. Dénes Emil csodálkozik azon, hogy a kommunisták ezt a fontos kérdést nem méltatják kellő figyelemre, pedig mint a munkások képviselői kötelesek volnának a munkásérdekekért sikra szállani.

Végül a közgyűlés a városbiró javaslatát elfogadta és a városbiróból, főszámvevőből, Geöbel Károly dr.-ból és Vidák Vincéből kijelölt bizottságot kiküldötte.

A város tulajdonát képező szántóföldek bérletére a komáromi közbirtokosság tagjai adtak be ajánlatot. A tanács és a pénzügyi bizottság együttes javaslatára újabb 6 évre ismét a közbirtokosság tagjainak adta bérbe a képviselőtestület a város 65 holdat kitevő szántóit és pedig magyar holdanként évi 165 kgr. természetbeni búzamennyiségért.

Majd a város hirdetési jogának bérbeadását intézték el. A jogért négy pályázó adott be ajánlatot, különböző évi bért ajánlva föl a városnak. A tanács és pénzügyi bizottság nem ismerve az előzményeket, Gáborek 3000 koronás ajánlatát javasolta elfogadásra, azonban a Hadirokkantak Egyesületének a közgyűléshez intézett beadványából a közgyűlés tagjai arra a meggyőződésre jutottak, hogy a város szempontjából megfelelőbb, ha az ugyanazon bért megfizetni hajlandó hadirokkantak kapják meg a jog gyakorlását. A képviselőtestület Langschádl Gyula és Fülöp Zsigmond képviselőtestületi tagoknak a hadirokkantakat támogató felszólalása után egyhangúan a hadirokkantaknak adta bérbe 6 évre a hirdetéskiragasztás jogát.

A főgimnázium Jókai cserkészcsapatának kirándulási segély iránti kérelmét akként intézte el a közgyűlés, hogy a főszámvevő javaslatára a vegyes kiadások terhére 2000 Kő-t szótöbbséggel megszavazott a képviselőtestület a cserkészek javára. Majd a kórházi igazgatófőorvos kérelmére egy uj kórházi főápolónői állás szervezését határozta el a közgyűlés, mely azután rátért az uj piaci árucsarnokok bérbeadásának ügyére. Az árucsarnokok fülkéi közül a Dunaparton épített csarnokban mind a 13-at bérbevették, a Kossuthtéren azonban csak 4-et béreltek. A tanács javasolta, hogy hagyja helyben a közgyűlés az eddigi bérbeadást, amit azonban csak hosszú vita után határozott el a közgyűlés.

Fleischmann Samu a kereskedők szempontjából lehetetlennek tartja, hogy a fülkéket kereskedőknek is kiadják, holott azokat a piaci élelmiszerárusok elhelyezésére épitette a város. Nem fogadja el a tanács javaslatát, mert az határozottan kereskedőellenes. Geöbel Károly dr. azt fejtegette, hogy nincs joga a Kereskedelmi Grémiumnak, hogy a tanács eljárása ellen tiltakozzék, mert a tanács annak adja ki, aki a bért megfizeti. Vegye ki a Grémium a bódékat, a tanács annak is kiadja. A tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Dénes Emil szerint is azoknak kell kiadni a bódékat, akik a bért megfizetik.

Fülöp Zsigmond elhibázottnak tartja a bódék elhelyezését. Eredetileg csak a Dunaparton tervezték a bódék felállítását, ahol ki is vették, de a Kossuth téren nincs akkora piaci forgalom, hogy szükség lenne ott az árucsarnokra. A város annakidején kimondotta, hogy a piacon állandóan élelmiszert árusító árusok számára építteti föl a bódékat és most ellentétben ezzel a határozatával, olyannak is adott ki fülkét, akinek nyílt üzlete van. Ez az eljárás nemcsak hogy következetlen, de határozottan sérelmes a legális kereskedelemre nézve, amelynek a város igy konkurrenciát állít, ami erkölcsi szempontból helytelen dolog. Hangsúlyozza, hogy csakis az élelmiszer árusokat kellene behelyezni a bódékba, mert csak igy lehet biztosítani azt, hogy a közönség egészséges és élvezhető élelmiszerekhez jusson a piacokon. A tanácsi javaslatot csak részben fogadhatja el, amely része sérelmes a kereskedőkre, véleménye szerint elfogadhatatlan, mert az nem egyeztethető össze a város erkölcsi felfogásával.

Sándor Ernő főszámvevő hosszabb beszédben kelt a tanácsi javaslat védelmére és a város rossz gazdasági helyzetére mutatott rá, amelynek érdekében mindent el kell követni, hogy az eiárusitóbódék bérbeadassanak. Nem lehet mindent az idealizmus szempontjából bírálni, a reális valóságot is tekintetbe kell venni, amely azt követeli, hogy uj jövedelmi forrásokat nyissunk a város számára. A városnak szüksége van arra, hogy a piaci bódék bérbeadassanak és az amortizáció biztosítva legyen, azért azt indítványozza, hogy a közgyűlés fogadja el a tanács javaslatát és egyben a még ki nem adott fülkékre nézve hirdessen pályázatot és 14 napi határidőn belül elsősorban élelmiszerárusoknak, de ha ezek nem jelentkeznek, más árusoknak adja bérbe a bódékat.

A közgyűlés 24 szóval 3 ellenében (3-an nem szavaztak) a tanács és a főszámvevő javaslatát fogadta el.

A kórházi tüdőbeteg pavilion épitési munkálatainak kiadásánál zajos, sőt viharos jelenetek folytak le. Vidák Vince még mielőtt a tanács javaslatát előterjesztette volna, azt indítványozta, hogy a legolcsóbb ajánlattevőknek adja ki a képviselőtestület a munkát, a festőmunkát pedig a munkanélküli festőmunkások csoportjának javasolta kiadni. Geöbel Károly dr. véleménye szerint először is azt kell eldöntenie a közgyűlésnek, hogy ki lehet-e adnia az építkezést, még mielőtt az épitési terv jóvá van hagyva a minisztérium által, mert tudomása szerint jóváhagyott terve nincsen még a városnak. Nem fogadja el a kiadásra vonatkozó javaslatot, mert az szabálytalan elintézés lenne.

Erre a kijelentésre zajos kiabálások hangzottak el a kommunisták részéről. Csevár Ferenc és Dénes Emil a munka