Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-19 / 113. szám

1931. szeptember 19. 4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« Angyalcsinálás ti* Falusi kuruzslónők, szabott áron akik modern orvosi műszerekkel dolgoznak. szenzációja. — A szálak Komáromig vezetnek. Komárom, — szept. 18 tehát 300 koronát; egy 12000 korona jövedelem után adózó ezen cimen 220 K. kereseti adó és pótlékai cimen 300 K-t összesen tehát 520 Korona adót fizet. Az iparos és a kereskedő a két adó­nem folytán tehát azokkal szemben, akik kereseti adót nem fizetnek, több­szörösen meg van adóztatva. Miért más az államnak egy tisztviselő vagy egy iparos vagy kereskedő jövedelme? Miért kell az utóbbiaknak többet fi zetni, miért kell egyedül ezeknek a város, a járás és az ország terheit vi­selni, holott ezeknek berendezéseit amazok ép úgy élvezik. Az adótörvény tárgyalását megelőzően sokat jártunk ezen igazságtalanság megváltóztatása érdekében, magával Englis pénzügymi­niszterrel is tárgyaltunk, sajnos még annyit sem tudtunk elérni, hogy a se­géd nélkül dolgozó kisiparos mentesí­tessék a kereseti adó alól. A többség nem volt hajlandó változtatni a javas­laton. Az 54. §. 7000 K. jövedelemig módot adna ugyan erre, ezt a §-t azon­ban nem alkalmazzák Legnagyobb baj, hogy a hatóságok a bevallásokat nem veszik komolyan s a legkisebb nyo­morgó iparost is azzal intézik el, hogy 10—12000 K. jövedelmen alul nem lehet megélni. A kisiparos és kereskedő védelmében felhozott érveléseinkre, hogy miért kell ezeknek igy többszörösen adózni, mindig azt a választ kaptuk, hogy ezeknek módjukban van vagyont gyűj­teni. Ugyan melyik gyűjt ma vagyont? Nem dolgozik és nyomorog a legtöbb késő öregségéig, haláláig? Nem-e jobb helyzetben van az a tisztviselő, akire nyugdíj vár! ? A szónok ezután a forgalmi adó kér­désével, majd az adókivető bizottságok helytelen összeállításával és a fellebbe­zésre vonatkozókkal, valamint az ipoly­­sági helyzet folytán szükséges teen­dőkről beszélt. A rendkívüli közgyűlés ezután a gyűlés elején hozott határozat alapján kijelölte azokat, akiket a vezérpénzügy­­igazgatósághoz küldöttségbe küld, hogy adatok alapján tárják fel az ipolysági adózás tarthatatlanságát és orvoslást kérjenek maamssmsammmmammmmammmam Mihola Gyuszi újabb sikere. Komárom, szept, 18. Mihola Gyuszi neves nólaszerzö földink sikereiről már több Ízben irtunk lapunk hasábjain. Most a fiatal dalköltő egy újabb sikeréről kell beszámolnunk, amellyel sokban gazdagította eddigi kiváló szerep­lését s amellyel újból hozzáfűzhet egy levelet a néhány évvel ezelőtt megkezdett babérkoszorúhoz. Amint értesülünk, nemrégiben Tornaiján tartotta meg nagyszámú és disztingvált közönség előtt szer­zői estjét, amelyet az ottani magyar főiskolások rendeztek. A műsoron a legszebb és nálunk is jól ismert Mihola nóták szerepeltek, amelyek közül nem egyet (Van nekem sze­retőm, Akáclombos utca) többször meg kellett ismételni a lelkes kő zönség kívánságára. A dalokat a már Prágában is nagy sikert arató Weinberger Tibor adia elő finom hangon, meleg átérzéssel, A tizenkéttagu cígánybanda kísére­tét pedig maga a szerző vezette. A hálás rendezőség a felejthetet­len est emlékéül Mihola Gyuszinak egy gyönyörű ezüst írókészletet ajándékozott. Mihola Gyuszi nagy sikerét és Szlovenszkón most már kimondott népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az est után egyszerre három meghívást is kapóit szerzői est tartására: Losonc­ra, Rimaszombatba és Iglóra, Persze a szerző egyelőre Ígéretekkel kitért a kedves meghívások elől, hivat­kozva arra, hogy más komoly fog­lalkozása is van, amiből viszont az következik, hogy neki sem teljesen muzsikaszó az élete, amint azt ml gyarló laikusok gondoljuk, (—gh.) — JTyetuiűnitds. Német és angol órákat adok háznál és házon kivül is jutányos áron. Cimem a kiadóhivatal­ban. 537 Három község szomorú Egyik komáromi kisebb vendéglőbe tért be egy kis harapni valóra egy magyarországi falusi asszony. A vendég­lőben levők önkéntelenül is megfigyel­ték a csinos falusi asszonyt, akin a rosszullét jelei mindjobban mutatkoz­tak. Sőt azt is lehetett látni, hogy a fiatal asszony nem is annyira inni és enni tért be a vendéglőbe, mint inkább a halálos fáradságát akarta kipihenni és a rendelt italhoz, ételhez alig nyúlt. Mikor aztán látta, hogy figyelik a vendégek, fizetett és eltávozott. Amikor felállt a székről és elindult, lehetett rajta látni, hogy ereje végső megfe­szítésével kelt föl a székről és in­dult el. Egyik magános vendég nyomban fizetett és utána ment a halálsáppadt asszonynak, akinek lépte mindinkább lassúbbak lettek, valósággal vonszolta magát a szegény asszony. Amikor ismerősünk közelébe ért, megkérdezte: — Rosszul érzi magát lelkem ? — Talán már a végórám közelget, annyira odavagyok. Az Isten áldja meg a tekintetes urat, hozzon ide egy ko­csit, mert nyomban összeroskadok itt a járdán. Szerencsére éppen abban a pilla­natban haladt arra egy üres kocsi, megállították és az asszonyt fölültette ismerősünk. Az asszony azonban tovább rimán­­kodott. — Ne haggyon magamra a tekinte­tes ur, mert félek egyedül, hátha még rosszabbul leszek. Az irgalmas Isten meg fogja áldani, ha átkisér a túlsó oldalra. Embertelenség lett volna a szegény asszonyt magára hagyni. Ismerősünk fölült melléje és kocsin átmentek a túlsó, magyar-komáromi oldalra. Az ülés egy kicsit jót tett az asz­­szonynak, valamivel jobban érezte ma­gát és beszédesebb lett. — Ácsról jöttem be, ahol egy átko­zott boszorkány megoperált, mert hát az uram azt mondta, hogy agyonüt, ha még több gyereket hoz a gólya. Nem sikerült a műtét és én halálos kínommal Komáromba jöttem, hogy a közkórházba menjek, de olyan rosszul lettem, hogy örültem, hogy abban a vendéglőben leülhettem. Sietek vissza Ácsra, mert érzem én, hogy nem élek napokig se, legalább szegény gyere­keimet láthatom még. A magyar hídfőnél aztán erősen bizakodott a szegény asszony, hogy kibírja az utat Ácsig és semmi szin alatt se akart orvoshoz menni, ő siet haza, hogy még egyszer megcsókolhassa az ő drága, édes gyerekeit, akik holnap már úgyis anyátlan árvák lesznek. Ismerősünk erősen a lelkére beszélt, hogy ha hazaér hivasson orvost és igyekezzék megmenteni az életét, ne dobja azt el magától, gondoljon sze­gény gyermekeire, akiknek esetleg rossz, gonosz mostohát fog adni a sors. A gonosz mostoha szókra életszikra csillant meg a fátyolozott szemű asz­­szony arcán. — Gonosz mostoha? Azt már nem! Az uram még elvenné a régi szerető­jét! Hol van itt egy orvos tekintetes ur kérem 1 A dolog tehát jobb fordulatot vett és pár perc múlva egy komáromi or­vos rendelőjében volt már a nagyon beteg ácsi asszony. Az ácsi ,,operáló“ asszonyok. A legnagyobb titokban tartott dolog is ki szokott pattanni előbb utóbb.g Ácson mindjobban, mind sűrűbben kezdték suttogni, hogy ezen is, azon is végeztek titkos műtétet. Saját tudósítónktól. A suttogás eljutott az ácsi csendőr­ség fülébe is. Megindították a nyomo­zást és az nem várt eredménnyel járt. Az ácsi csendőrség ugyanis megálla­pította, hogy Csere Istvánné, ácsi asz­­szony, volt szülésznő, akit tiltott műtét miatt már egy Ízben el is ítéltek és szülésznői oklevelétől megfosztották és a szülésznői gyakorlattól eltiltottak, sű­rűén végzett tiltott műtéteket ácsi, ba­­nai, bábolnai asszonyokon. De nemcsak Csere Istvánné űzte az angyalcsinálást Ácson, hanem még két asszony is: Rosta Lajosné és Govedits Istvánné. Eddig kilenc műtétet nyomozott ki az ácsi csendőrség. A kilenc közül ha­tot ácsi, hármat pedig banai asszo­nyon végeztek. A nyomozás szálai azonban mesz­­szebbre is elvezetnek és úgy látszik, hogy az itteni és a túlsó oldali Ko­máromban is voltak pacienseik az ácsi kuruzsló asszonyoknak. Ezek a komáromi paciensek azért keresték föl az ácsi angyalcsinálókat, mert igy jobban titokban maradt a féltve őr­zött tett. Az ácsi angyalcsinálóknak szabott áruk volt. Alkudni nem lehetett. Egy műtétért 16 pengőt (kb. 90 ŐK) fizet­tettek a szerencsétlenekkel. Ha valaki sokalta, ráripakodtak a segítséget kö­­nyörgőkre. — Ezt meri sokalni ? Menjen akkor vissza csak Komáromba és ott fizessen 400—500 koronát. Az ácsi kuruzslónők modern orvosi műszerekkel rendelkeztek és megfelelő gyógyszerekkel is elvoltak látva. En­nek köszönhető, hogy halálos áldoza­tuk nem volt, legalább is a csendőr­ség nem tudott olyat kinyomozni. Az ácsi csendőrség a három ku-Saját tudósítónktól. A szlovenszkói magyar dalárdák so­rában a legelsők között álló Komáromi Dalegyesület működőkara szeptember 16-án, szerdán tartotta első, szervez­kedő ülését az egyesület Nádor-uccai helyiségében. A nagyszámban egybe­­gyült tagok, akik a nagysikerű lévai dalosverseny óta ezúttal találkoztak először a próbateremben, nagy öröm­mel üdvözölték egymást és lelkesedés­sel járultak ahhoz a művészi programhoz, amelyet a vezetőség elő­terjesztett. A működőkar tagjai, fellel­kesedve a lévai versenyen elért fényes sikeren, fokozolt ambícióval és oda­adással kezdenek az újabb kulturmun­­kába, amely kivételesen nagy, de szivet s lelket fölemelő feladatok megoldá­sára hívja föl a derék dalosokat. A működőkar ülésén Fiilöp Zsig­­mond íigyv. elnök üdvözölte a tagokat meleg szavakkal és terjesztette elő azo­kat az indítványokat, amelyek az ujra­­alakulással kapcsolatban fölmerültek. A működőkar egyhangú határozattal kimondotta, hogy újabb egy évre meg­alakul és a legnagyobb készséggel áll továbbra is a Dalegyesület kulturális feladatainak szolgálatába. Az ülésen 9 új tagot vettek föl, akikkel együtt a mű­ködőkor tagjainak létszáma 55-re sza­porodott. A megalakult működőkar ezután ki­ruzslónőt letartóztatta és átkisérte őket a győri ügyészséghez. A kilenc asszony ellen pedig meg­indították az eljárást. Bököd on is volt anyyolcsináló. Az ácsi asszonyoknál sokkal szeren­csétlenebb helyzetbe kerültek azok, akiket egy bokodi kuruzslónő kezelt. A napokban ugyanis két beteg asz­­szonyt szállítottak Bököd községből a székesfekérvári kórházba. Az egyiknél az azonnali lelkiismeretes orvosi keze­lés se tudott már segíteni. Szegény Kribo Mihályné rövid, de kinos szen­vedés után a kórházban meghalt. A másik beteg Szrapán Jánosné borzal­mas fájdalmaival élet-halál között ott kínlódik a kórházi ágyon. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy mind a két asszonyon valaki tiltott műtétet hajtott végre. Az oroszláni csendőrség megindította a vizsgálatot és kiderítette, hogy a bűntényt Varga Ferencné szül. Oberling Teréz, bokodi lakos, kuruzs­lónő követte el. A beismerésben levő kuruzslónőt az ügyészségnél följelen­tették. Amikor Bokodon hire futott, hogy az egyik asszony meghalt, az utcán csoportokban tárgyalták az esetet Az arra menő csendőrnek a következő megjegyzés tűnt föl. — Úgy köll neki! Mért nem ment Ácsra. Olt rendes kiszolgálásban része­sült volna, nem úgy, mint ennél a paccernél. A csendőr megjegyezte Ács község nevét. Megindult a nyomozás és Ácson is eredménnyel járt, mint föntebb meg­írtuk. Az átkos egykerendszer ellen az egész társadalomnak küzdenie kellene, amig több áldozatot nem szed ez az emberirtó, éhes moloch. Komárom, — szeptember 18. mondotta, hogy az énekpróbákat he­tenként kétszer, hétfőn és csütörtökön este 8V2 órakor tartja, egyelőre úgy, hogy hétfőn az 1.- II. tenor és csü­törtökön az I.—IL bass próbál. Az első énekpróba szeptember 21-én, hétfőn este lesz a tenor istáknak. Polony Béla dr.indítványára egyhangúan elhatározta a működőkar, hogy minden hónap első szombatján este ismétlésre szánt ének­óra lesz, amelyen a régi repertoár da­rabjaiból próbálnak a dalosok. Nagy figyelemmel hallgatták meg Schmidt Viktor karnagynak a kar mű­vészi teljesítményére vonatkozó prog­ramját. A karnagy előterjesztéséhez örömmel járult hozzá a működőkar és Művészi programot fűzött ki a Dalegyesület működőkara a téli évadra. Az ujraalakult és kibővített kar nagy lelkesedéssel fog a munkába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom