Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-09-19 / 113. szám
1 1931 szep:einber 19 »KOMÁROMI LAPOK« Gúta és környékének meliorációs mnkái 3 szobából álló emeleti irodahelyiség a Népbank Jókai utcai házában bérbeadó. w* iiM i> mm i > i •' 11 elhatározta, hogy az elkövetkezendő működési évben két magyar népdalcsokrot, bordalt, két műdalt és két operarészletet fog megtanulni a kar. A tél folyamán hangversenyt rendez, amelyen Wagner „Tannhäuser“ c. klasszikus operájából két teljes kart fog egy 20— 25 tagú zenekarral együtt bemutatni. Műsorra kerül Székács nemesveretü műdala: Petőfi „Szeptember végén“ c. költeményére irt műve, Kacsóh Pongrácznak „Késő ősz van“ c. műdala, valamint Erkel Ferenc „Hunyady László“ c. operájának klasszikus nagy kara az első felvonásból. A kitűzött magasnivóju művészi programot bizonyára nagy érdeklődéssel fogadja Komárom műértő közönsége is és hisszük, hogy dalosaink ügybuzgalma és odaadó lelkesedése sikerrel fogja a szép feladatot megoldani. Fűzők mérték után is, 5,1 haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyü, harisnya nagy raktára Pollák Juliska I Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. I Keztvük és fűzők tisztítása és javítása. un ír Tiirii¥ritTnii'TriTriirinTaiirrirrir w mim A Komáromi Zsidó Főiskolások újabb kabaréestje a Litovelben. A Komáromi Zsidó Főiskolások Egyesülete fáradhatatlan munkájával ismételten a nyomort igyekszik enyhíteni. Ez alkalommal a zsidó népkonyha javára rendezi meg jótékonycélú kabaréelőadását szeptember hó 24-én este fél 9 órai kezdettel a Litovel nagytermében. Ez az előadás siker tekintetében bizonyára még a múlt hónapban rendezett műsoros estet is felül fogja múlni, minthogy a közönség szórakoztatására a főiskolások gárdája a lehető legjobb darabokat választotta ki és a legtehetségesebb műkedvelőket szerepelteti. — Az előadás előreláthatólag telt házat fog vonzani. — A rendezésben résztvesznek még a Jótékony Egylet, a Nőegylet és a Deborah Leányegyesület is, s igy páratlan sikert biztosítanak. Már maga az a körülmény, hogy az előadás tiszta bevétele a zsidó népkonyha javára fordittatik, sok jóérzésü embert fog a Litovelbe hozni. Itt említjük még meg, hogy az előadás pontosan fél 9 órakor kezdődik, öt perccel rá a terem ajtaját lecsukják, miért is kéri a rendezőséga n. é. közönséget, hogy a saját érdekében pontosan jelenjen meg. Az előadásra külön meghívók nincsenek kibocsájtva. Belépőjegy nem lesz, csupán a műsor megváltása lesz kötelező. — Saját tudósítónktól. — Megemlékeztünk arról, hogy a Csallóközi Ármentesitő és Belvizlevezető Társulat egymillió korona állami előleget kap azokra a sürgős munkálatokra, amelyeknek terveit a földmivelésügyi minisztérium már jóváhagyta. Ezek közé tartozik a társulatnak gutái körzete is. A gútai körzet érdekeltsége a hét folyamán Komáromban ülést tartott, amelyen Gyalokay Miklós, társulati igazgató-főmérnök ismertette a terveket az érdekeltség képviselői előtt Ennek a tervnek a kivitele mintegy 14 millió korona költségbe kerül és ennek a hatalmas összegnek körülbelül 65—70 százalékát az állam és az országos igazgatás viseli. Természetesen nem egy év alatt vihető keresztül a mai nehéz gazdasági helyzetben ez az óriási meliorációs munka, hanem több évre elosztva. Az érdekeltség egyhangúlag elhatározta, hogy az állami és országos segélyeken felül fedezetlenül maradt összeget maga fogja fedezni és erre az állami és országos segélyek megállapítása után hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönt vesz fel. Nagy megelégedéssel fogadta az érdekeltség az ármentesitő társulat igazgatójának azt a bejelentését is, hogy az állam részéről a meliorációs mun-Komárom, — szeptember 18. kákra előlegül folyósítandó egymillió korona előlegnek felét, tehát 500,000 korona összeget a gútai körzet részére tartja fenn, mert ez az összeg is jelentős segítség lesz a munkanélküliek számára Most már az lenne a legsürgősebb teendő, hogy a földmivelésügyi minisztérium mielőbb kiutalná a társulat részére a beígért egymillió korona előleget, hogy annak felét a gútai munkálatokra fordíthassák. Amint értesülünk az egymillió korona másik fele a csicsói és csilizközi körzetek részére van fenntartva. Spa iiy o 1 nyelvtanok és szótárak a kiejtés megjelölésével Lingua kéziszótárak: Spanyol. Teljes. Magyar—Spanyol és S; anyol—Magyar. Mindkét rész egybekötve, 400 old. 28.000 szétárSor K£ 52.— Schenk zsebnyelvkönyvek: 16°. Spanyol zsebnyelvtan és társalgó Kő 18'20 Schldlot: Az >1000 sző« módszere. Spanyol nyelvtan, magántanulók részére, tó füzetben teljes nyelvtan egész vászondobozban Kő 52‘— Kaphatók: Spitzer S. könyvkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29. BARÁTOM, most gondolok először arra, hogy miből lesz a holnap, felértem a kilátóra és láttam; eddig bevallom, felfelé haladtam, mint gyermek atyjában, balgán hittem az erőmben; s felértem a kilátóra: jaj, láttam, újból végtelen az út; kezdet: hol az indulásban, uj indulásban! több erő kell az erőmnél, több szív a szivemnél, barátom, értem az élet forgásában, mi lehet a célom, tülekedésem ára; hidd el, szomorú dolog emberré lenni, mert nincsen a holnapnak ára, bére. Tudom, hogy tegnapban fényben éltem, napba néztem: fiatalságba, ott reszketeg-vakultan boldogságban jártam; " a kilátóban hűvös napsugár köszönt, fagy van és kegyetlen valóság. Élni kell. Szavakat temetni. Mérlegre tenni a vágyak rengetegjét, kivonni, osztani: bucsuzkodni barátom, a sok buborék örömtől is, mert tudom, mi a közel csalfa varázsa s mi az Út világossága, holnapok végtelenje, Kenyér. Most gondolok először arra, hogy mi is az én dolgom az életben, fent a kilátón megfogom a testvér karját, szédül a fejem, visszavágyik a mélybe, rohanó utak büszke kezdetére, fogom a karodat testvér, érzem az erődet, mely egykor oly gyönge volt, mint most az enyém, hiszem, hogy olyan leszek, mint most te vagy. Maradok fent. Vállalom a holnapot, a kisértéseket: az életet. Hazug vágyaimat, fehérré meszelt gügyögéseimet visszaadom: nyeld el boldogságok, részegségek mámoros mélysége: gyermekkor, mert ember lettem 1 szomorú, de harcos ember. ERDŐHAZI HUGÓ 5 o da). A csinos leányzó tragédiája A gyorsvonat fülkéjében négyen ülnek. Egy ur, aki közömbösen bámul ki az ablakon, egy fiatal, igen csinos, divatos hölgy s egy mama, a kislányával. A vonat hegyek és dombok között rohan el, hidakon fut át, állomások váltóin zakatol. A rugók ideoda lengetik a kocsit, finom dohányszag és parfömillat keveredik össze a fülkében. Ősz eleje van. A kocsi úgynevezett nemzetközi kocsi: a szomszédos országba megy át. Hogy az apró gyerek elsírja magát, a mamája idegesen húzza magához és csititani kezdi. A gyereknek azonban sirhatnékja van s az ablakhoz akar menni. Az anyja nem engedi s rövid vita fejlődik ki a két családtag között. Az ur idegesen fészkelődik. A csinos fiatal hölgy felnyitja a kézitáskáját és hatalmas csokoládébonbont csomagol ki belőle. Jóízűen suhog a papiros. A kislány egy pillanatra abbahagyja a sírást és kerek szemmel mered a csokoládéra. — Tessék! — mosolyog a hölgy közvetlenül s odanyujtja a csokoládét. A kislány szepegni is elfelejt és az anyjára néz szótlanul. — Fogadd el! — mondja az anyja, örömmel, hogy megbékült a gyerek. A két nő egymásra mosolyog. Az anya hálásan töri meg a csendet: — Szintén a határon túlra ? A csinos hölgy nem kisebb örömmel felel: — Igen. Unalmas az ut ugy-e, a kicsikének. Hány éves ez a szép kisleány? — öt. A két nő közelebb húzódik egymáshoz. A bébi megbékült és csemcsegett. Az anya készségesen, barátságosan elegyedett diskurzusba. A vidéki aszszonyok széles közvetlenségével beszélt. A csinos leányzó bólintgatott. Láthatólag örült, hogy beszélhet valakivel a hosszú útban. Később cigarettatárcát vett elő s megkínálta vele a mamát. A mama zavartan mosolyogva legyintett a kezével: — Ne ... nem! Nem szoktam, — s szemérmes büszkeséggel tette hozzá, — az uram nem engedi. A hölgy karikákat fújt a füstből. Aztán ő is szólt néhány mondatot magáról. — Berlinből jöttem. Pestre utazom, mert odavaló vagyok. De nem sokáig maradok, Belgrádba kell utaznom, utána vissza Prágába talán. Sóhajtott. — Nehéz az élet! A mama készségesen intett: — Bizony! S tisztelettel nézte a csinos hölgyet. Egy csinos, nagyvilági hölgy ült szemben a tisztes polgári anyával, az egyik talán lukszusból utazik, szeszélyből, vagy üzleti ügyek tartják utón. Esetleg diplomáciai titkárnő. Az anya olvasta az újságban, hogy a követségek nagyon előkelő megjelenésű titkárnőket alkalmaznak a külföldi tárgyalásokon. Az anya szeme elrévedt. Reggel hatkor náluk már izgatott volt a ház, tegnap estétől csomagoltak, az apa heveskedett s Pesten Máli néni terjedelmesen vár a Keletinél. Egy kis irigységgel nézte az anya, a vidék csendes, hosszuhaju asszonya ezt az elegáns jelenséget, a csinos, parfömös hölgyet. — Országhatár! A vonat lassan fékezett. Fináncok és rendőrök ugráltak a vonatba, útlevelet kértek, csomagba furkáltak, szimatoltak és bélyegeztek, irkáltak és kérdeztek. Középeurópa. A rendőrtiszt átvette a csinos hölgy útlevelét. — Nagy Zsófia, művésznevén Lia Bolero. Igen? Táncosnő? Hová?} — Pest, Belgrád. Ott van szerződésem a Tabarinban. A rendőrtiszt mégegyszer megnézte magának a táncosnőt, a kis bar-görlt. nyelt egyet és tisztelgett. A táncosnő odafordult az anyához és mosolygott: — Készen vagyunk! De az anya nem felelt. Elfordította tisztes polgári önérzetében megsértett arcát, a kis bébit is odébbhuzta az ülésen, nehogy a csinos leányzóhoz hozzáérjen a gyerek. Kihúzta a derekát egyenesre, fitos orrocskáját gőgösen a levegőbe emelte és keresztülnézte a táncosnőt. Egy bárhölgy ! Rémes !
