Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-10 / 109. szám

2. 0:Q I »KOMÁROMI LAPOK. 1931. szeptember 10, Holota János dr. a magyar nemzeti párt képviselőjének akciója a komáromi tölténygyár munkásai érdekében. A komáromi tölténygyár munkásai hiába fizették nyugdijjárulékaikat Nem érvényesíthetik nyugdíjigényeiket? — Ausztria nem akar fizetni. Holota képviselő a nemzetvédelmi miniszter elé viszi a kérdést. Saját tudósítónktól. Közismert dolog, hogy a komáromi villanygyár épületeiben az államfordu­lat előtt a komáromi tölténygyár nyert elhelyezést. Nemcsak a komáromi, de a vidéki munkások sok-sok százainak adott kenyeret. Így csak természetes, hogy a tölténygyár megszűnése növelte a mun­kanélküliséget, a nyomort és az elége­detlenséget. Ismeretes az is, hogy a komáromi tölténygyár munkásai az államfordula­tig a volt osztrák-magyar monarchia katonai intézeteinek polgári alkalma­zottai számára Bécsben létesített nyug­­bérintézeténél voltak biztosítva. Ezek a munkások éveken, egyesek évtizedeken át fizették a nyugdíjbizto­sítási illetéket. Az államfordulat után a csehszlovák kormány a gyárat felosz­latta s a munkások kenyér nélkül ma­radtak s azóta is eredménytelenül har­colnak az őket jogosan megillető nyug­­bérért. Sokan közülük már azzal is megelégednének, ha a befizetett nyug­­dijilletéket visszakaphatnák, azonban ezt a követelésüket sem tudják keresz­tülvinni. Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő, a nyugdíjas kérdések szakértője még a nyár elején sürgette Czech dr. népjóléti miniszternél a ko­máromi tölténygyári munkások nyug­­bér kérdésének a rendezését annál is inkább, mert a mai állapot határozot­tan rossz fényt vet a kormányzat azon szociális gondoskodási politikájára, amely megteremtette a szociális bizto­sítási törvényt, azonban nem képes ellátni oly munkásokat, akik — lénye­gében — a szociális biztosítási köte­lezettség alá már az államfordulat előtt tartoztak. Czech dr. népjóléti miniszter a kö­zelmúltban Írásban válaszolt Holota dr. képviselő intervenciójára. A miniszter Írásbeli válasza a következő. — A volt katonai igazgatás polgári alkalmazottai bécsi ellátási intézete va­gyonának felosztására, valamint a biz­tosítási teher felosztására vonatkozó, Ausztriával folytatott tárgyalások eddig nem vezettek kielégítő eredményre. Ausztria újabban a Hágában 1930. ja­nuár 20-án kötött egyezmény 111. és ÍV. szakaszára hivatkozik s abból arra következtet, hogy emez intézkedések szerint a nevezett intézet vagyonának felosztásáról tovább nincs mit tárgyalni. Ausztria egyúttal arra is utal, hogy a nevezett intézet vagyonának csekély volta miatt nem volna érdemes tárgya­lást kezdeni az érdekelt államok kö­zött annak felosztásáról. Csehszlovákiá­nak ezt a tárgyalást nemcsak Ausztriá­val, hanem a Saint germaini békeszer­ződés ^275. szakasza értelmében Ma­gyarországgal is folytatnia kellene, ha Fűzők 511 mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyü, harisnya nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyük és fűzők tisztítása és javítása. Komárom, —• szeptember 9. nem is vesszük figyelembe valamennyi érdekelt államot. Ausztria azt közíi, hogy az intézet vagyona túlnyomó részben háború előtti osztrák és ma­gyar állami járadékpapirokban van el­helyezve, melyek nosztrifikációját nem lehet várni, figyelemmel arra, hogy az illetékes járadékblokkokat az egyes ál­lamok számára már végleg megálla­pították. — Az adott körülmények között nem várható, hogy államközi tárgyalással belátható időn belül valami előnyt le­hetne szerezni a nevezett intézet volt biztosítottjai számára. Amennyiben az intézet volt tagjai igényének legalább részleges kielégítéséről volna szó, úgy az kizárólag a nemzetvédelmi minisz­térium hatáskörében történhetne meg, mert a volt katonai igazgatás alkalma­zottairól van sző. így szól a népjóléti miniszter levele. Értesüléseink szerint Holota képviselő a parlamenti ülések megkezdésekor a nemzetvédelmi minisztériummal fog tárgyalni a kérdés megoldása érdekében. Ismervén dr. Holota János, magyar nemzeti párti képviselő fáradhatatlan agilitását, biztosra vehetjük, hogy min­dent elkövet a komáromi tölténygyár volt munkásai jogos érdekeinek meg­védésére. A 400 éves pápai református főiskola jubileumi ünnepsége A magyar kálvinista egyháznak or­szágos ünnepe volt az a fényes jubi­leum, amelyet a pápai református fő­iskola ült szeptember 7-én, amikor Magyarország kormányzójának jelen­létében úgy a magyar protestáns egye­temes egyházak nagyszámú képviselői­nek, mint a holland, skót, német, osz­trák és lengyel református egyházak kiváló kiküldötteinek részvételével fenn­állásának négyszázadik évfordulóját ünnepelte. A pápai főiskola e történelmi határkőnél egy napra megállva, felidézte a múltat, amely telve van az események gazdag sorozatával, amely egyrészt a létért való szakadatlan küzdelemből, másrészt a magyar miveltség és tudás állandó fejlesztéséből állott, amelynek áldásthozó eredményei a magyar tár­sadalom életében maradandó nyomokat hagytak. Négyszáz éven keresztül volt ez az iskola erős vára a kálvinista erkölcsök­nek, messze vidékekre, sőt az egész országra fényt árasztó csarnoka a tu­dományoknak, fáklyája a felvilágoso­dásnak és haladásnak, hirdetője a ma­gyar áldozatkészség és hazaszeretetnek, partfogója minden nemes eszmének és lelkes ápolója a nemzeti tradícióknak. A magyar inteíligenciának sok tízezrét ké­szítette elő négyszáz év alatt az életre, olyan férfiakat nevelve a magyar tár­sadalomnak, akik nemcsak odahaza, hanem az ország határain túl is méltó büszkeségére váltak a régi hírneves iskolának, s annak a külföldön is nagy tekintélynek örvendő tanári karnak, amely évszázadokon át az iskola falai között a vallásosságnak, a nemesnek és szépnek kultuszára tanította az ifjú­ságot. A pápai református főiskola a régi Magyarország dunántúli kerületében levő gyülekezetekhez a legszorosabb kapcsolattal volt. A református egyhá­zak lelkipásztorai ennek a teológiai akadémiáján nyerték kiképzésüket s a kerület valamennyi egyháza ennek az iskolának szellemétől áthatott lelki ve­zért állított hosszú időn keresztül a gyülekezet élére. Ez a kapcsolat a vi­lágháború befejezéséig állandóan fenn­állott a Duna balpartján elterülő komá­romi és barsi ref. egyházmegyékben is, csak az uj politikai határok megvonása következtében változott meg a helyzet az egymástól elszakított területek között. Azonban a szellemi kapcsolat nem la­zult meg egy pillanatra sem, mert a pápai főiskolából kikerült, s ezen a terü­leten élő sok száz „öreg diák“ a jubi­láló Alma Mater nagy ünnepén, ha talán nem is jelenhetett meg azon, lel­kében együtt ünnepelt az ősi Kollégi­ummal és hálával eltelt szivvel kért áldást arra az iskolára, amelyben becsü­letes és kötelességtudó emberré nevelték. Komáromot szintén mély és elsza­kíthatatlan kapcsolatok fűzik a pápai főiskolához. Nemcsak azért, mert vá­rosunk fiai közül sokan ott végezték Komárom, — szeptember 9. el középiskolai vagy teológiai tanul­mányaikat és nemcsak azért, mert Ko­márom halhatatlan nagy szülötte, Jókai Mór is tanítványa volt az iskolának, de legfőképen azért, mert a református egyház életében Komárom és Pápa olyan nagy vezető szerepet játszott épen a dunántúli egyházkerülettel való vonatkozásban, amilyent csak a külö­nösen kiválasztottaknak juttat a sors. A két város között évszázadokon ke­resztül kálvinista vonatkozásban szoros testvéri kapcsolat fejlődött ki, ami le­hetővé tette azt, hogy közel nyolcvan éven keresztül a pápai ref. főiskola legfőbb lelki kormányzója, a dunán­túli kerületi püspök Komáromban szé­kelt, az itteni ref. egyháznak volt lel­késze s ez a körülmény Komáromnak nagy tekintélyt szerzett. A régi szép emlékek e lelkűnkből ki nem törülhető nyomai örömmel do bogtatják meg szivünket a pápai re­formátus főiskola fennállásának négy­százados évfordulóján, amely úgy egy­háztörténelmi, mint magyar kultúrtör­téneti szempontból is nagy értékkel tette gazdagabbá a magyar nemzeti életet. Bensőségteljes érzésekkel kö­szöntjük a jubiláló főiskolát mi is és őszinte szivvel kívánjuk, hogy kulturá­lis hivatását még sok századon át töltse be egyháza és az emberiség ja­vára! — lö — A pápai főiskola jubileumi ünnep­sége már szeptember 6-án, vasárnap kezdődött. Délelőtt tartotta a dunántúli egyházkerület Antal Géza dr. püspök és Balogh Jenő ny. igazságügyminiszter, kerületi főgondnok együttes elnökletével ünnepi közgyűlését. Majd a templom­ban ünnepi istentisztelet volt, melynek keretében Antal püspök 26 fiatal lel­készt szentelt fel. Délután ugyancsak a templomban lelkészértekezletet tartottak, amelyen megjelentek a külföldi refor­mátus egyházak képviselői is. Este a kollégiumi Diákszövetség tartott ünnepi közgyűlést több száz öreg diák, köztük Balogh Jenő kér. fögondnok, Darányi Kálmán dr. államtitkár jelenlétében. Az öreg diákok között volt Konkoly Thege Kálmán nyug. vármegyei főpénztáros is, aki 64 évvel ezelőtt érettségizett a pá­pai főgimnáziumban. Az iskola leg­öregebb még élő tanulója a 92 éves Pdljfy Elek nyug. vármegyei árvaszéki elnök, aki Csépről irt levelében üdvö­zölte a diákszövetséget. Hétfőn zajlott le a jubileumi ünnep­ség, amelyen megjelent Horthy Miklós kormányzó is. A főiskola udvarán tar­tott ünnepélyen Balogh főgondnok üd­vözölte a kormányzót, aki hosszabb beszédben köszönte meg azt és meleg szavakkal köszöntötte a jubiláló iskolát. Majd a kormány képviselőit s a meg­jelent külföldi egyetemek és egyházak küldötteit üdvözölte az elnök, mely után Pongrdcz József főiskolai igazgató mondott ünnepi beszédet. Kozma Andor Üziefátheiyezés. Értesítem a mélyen tisz­­l\ telt hölgyközönséget, hogy a Jókai utca 14. szám alatt volt női divatszalonomat Megye utca 3. sz alá helyeztem át. Állandó raktár a legú­jabb szövetujdonságokból, melyekből a legutolsó di­­vatszerint, alegjutányosabb árban készítek angol kabá­tokat és kostümöket és francia ruhákat. További szives megtisztelő megbízatásaikat kérve vagyok kiváló tiszteletiéi: TéglAs J ó/sef 495 női szabó. Egyíanulóleány felvétetik. 8 8 <í j elszavalta ünnepi ódáját, mely után Petri Mór államtitkár a kormány ne­vében köszöntötte a jubiláló főiskolát. Dókus Ernő az egyetemes konvent vi­lági elnöke az egyetemes ref. egyház, Radvdnszky Albert báró az egyetemes evangélikus egyház nevében mondottak üdvözlő beszédet. Owen hollandi pro­fesszor Vilma holland királyné üdvöz­letét tolmácsolta és az uttrechti egyetem nevében üdvözölte a főiskolát. A skót egyesült egyházak nevében Webster pro­fesszor magyar nyelven mondott meleg üdvözlő beszédet. Délben az iskolának a világháború­ban elesett tanulói emlékére készült művészi emléktáblát leplezték le a kor­mányzó jelenlétében, aki megtekintette az iskolai kiállítást. Délután fél 2 órakor 600 terítékes közebéd volt, amelyen a kormányzó is résztvett. Délután 4 órakor Petőfi és Jókai szobrának leleplezési ün­nepélye zajlott le, amelyen Antal Géza dr. ref. püspök mondott magasszárnya­­lásu beszédet, Lampérth Géza ünnepi ódát szavalt, mely után a város pol­gármestere átvetette megőrzés végett a szobrokat. A szobrok Kisfaludy Sróbl Zsig­­mond szobrászművész-tanár alkotása, a két költőt diákköri idejéből (1842) örökiti meg igen sikerültén. A szobro­kat a Pápai Jókai Kör állíttatta föl a színház előtt. Majd a szobrok megkoszorúzása következett. Legelőször is a kormányzó koszorúját helyezték el a szobron, amely után a kormányzó kíséretével távozott az ünnepélyről. Néhány percnyi szünet után folytatták a koszorúk elhelyezé­sét, melynek során a Petőfi Társaság koszorúját Lampérth Géza, a szegedi Dugonics Társaság koszo úját Móra Ferenc helyezték el. A Pápai Jókai Kör koszorúját Körös Endre dr, főtitkár tette le Jókai szobrára. A különböző hatóságok, iskolák, kulturális intézmé­nyek és közművelődési egyesületek helyezték el koszorújukat a szobrokon, amelyek között Jókai szobrán ott volta Komáromi Jókai Közmivelődési és Muzeum Egyesületnek, a szülő város színeit viselő szalaggal ékesített hatal­mas koszorúja is, amelyet Fülöp Zsig­­mond, a Jókai Egyesület ügyv. elnöke helyezett el a közönség viharos éljen­zése közben. Az ünnepély után folytatták a dél­előtt megszakitott diszközgyülést, este pedig szeretetvendégség zárta be a feledhetetlen nagy napot. Az ünnepségen a komáromi egyház­megye képviseletében Gdlffy Géza ta­­nácsbiró és Nagy Nándor egyházme­gyei gondnok, több lelkész és világi személyiség jelent meg. A komáromi ref. egyházat Galambos Zoltán és Fülöp Zsigmond főgondnok képviselték. A minden részletében sikerült nagy­szabású ünnepély előkészítésében Antal Géza dr. püspök és Balogh Jenő kerületi fögondnokkal az élen Pongrdcz József főisk. igazgató, Fejes Zsigmond főgimn. igazgató és Körös Endre dr. tankerületi főigazgató, a Jókai Kör főtitkára fáradoztak elismerésre­­méltó lelkes buzgalommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom