Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-29 / 104. szám
4. o dal. >KOMAKOMI LAPOK« 1931. augusztus 29 gyár kormány tisztában van azzal, hogy erőszak és elhamarkodott lépés csak súlyosbíthatja a helyzetet. A miniszterelnök beszédéi az egységespárt és a közép hosszasan megtapsolta. A beszéd lelett megindult a vita, amely a szociáldemokraták felszólalása alatt ismételt zajt és lármát váltott ki. Az ellenzék többi pártjainak szónokai tárgyilagos bírálatot mondtak a kormányprogram felett. „Gátatakarunk emelni a hitetlenség terjedése elé a ref. leány konferenciák rendezésével“ — mondotta Sörös Béla a kamocsai reí. leánykonferencián. Óriási érdeklődés mellett tartotta meg az idén augusztus 22. és 23-án a ref. egyetemes egyház évi szokásos leánykonferenciáját Kamocsán. Dacára az annyira nyomasztó gazdasági válságnak s az ezidei katasztrófális rossz termésnek, a kamocsai ref. gyülekezet tagjai szives-örömest nyitották meg a konferenciára érkezők előtt a hajlékukat s ami a legfontosabb, a szivüket is. Ezzel a ténnyel a kamocsai ref. hivek bizonyságot tettek egyházuk iránti áldozatos szeretetükről. Ez a magyaros vendégszeretet azután nagyban fokozta a konferencia lelki hatásait is Az előkészítés nehéz és fáradságos munkáját a kamocsai leánykor agilis vezetője, Boross Matild végezte nagy buzgalommal és lelkiismeretességgel, igy történt azután, hogy a szokatlanul nagy tömeg elhelyezése teljesen simán s gyorsan történt. Részt vett a konferencián: Nagy Nándor egyházmegyei gondnok, számos lelkipásztor s tanító. A konferencia első napján aug. 22-én szombaton az egyes bibliaköri csoportok biblia tanulmányozása után a konferenciát a lelkeket Isten színe elé vivő áhitatos imájával Beke Kálmán ekecsi lelkész, tanácsbiró vezette be, majd Pap József nagysárói lelkész foglalta össze templomi áhitat keretében a biblia körök anyagát. Ezután megtörtént a konferencia megalakulása s a tisztikar megválasztása. Hogy a konferencia kifejezésre jutassa a gyülekezet lelkipásztora, Boross Kálmán iránti tiszteletét nagyrabecsülését, őt választotta meg tiszteletbeli elnöknek. A konferencia elnöke: Sörös Béla losonci lelkész theol. igazgató lett, alelnökei: Sándor Benő és Kenessey Kálmán dr., titkára Szőke István, jegyzője: Fekets Ella és Boross Matild. A konferencia tiszteleti elnökének, Boross Kálmán lelkipásztornak mélyen szántó s igen tartalmas üdvözlő szavai után Söröss Béla tartotta mrg hatalmas megnyitó beszédjét, melyben vázolta a leánykonferenciák tartásának célját és szükségességét. A lelkeket megragadó megnyitó beszéd után a konferencia első előadója Kenessey Kálmán dr. egyházmegyei tanácsbiró volt „Hogyan világit a lélek“ c. előadásában Krisztust állította oda a leánylelkek elé követendő eszményképül, kivel szemben a leányszivek teendője: átvenni tőle a fénysugárt s belesugároztatni ebbe a sötét világba. Szőke István rozsnyói lelkész „Amikor az asszony uralkodik“ c. előadásában a múltba tekintett vissza és vázolta alapos szakismeretről bizonyságot tevő előadásában Mária Therézia uralkodásának a ref. egyházra gyakorolt hatását. Délután folyamán „Az Evangelium mint szabadságlevél“ címen Lengyel József abaujszinai lelkész az Evangéliumnak a női lélekre gyakorolt életszépitő hatásáról beszélt, Simon József szesztai lelkész pedig a zsoltár és éneklés hitéletet mélyítő hatásáról és szerepéről szólt, Soós Endre nagyodi lelkész „Mit jelent a templom a ref. leány számára“ címmel vázolta, hogyan lesz építő hatással a gyülekezeti istentisztelet a ref. leány számára. A konferencia második napján vasárnap a környező ref. gyülekezetekből óriási tömeg gyűlt össze, úgy, hogy a hatalmas kamocsai templom képtelen volt azt befogadni. Az istentiszteletet Sörös Béla végezte, kinek igehirdetése rendkívül mély hatást gyakorolt az egybesereglett hatalmas közönségre. Utána Zsemlye Lajos hetényi lelkipásztor tartotta meg előadását „A szolgálat értékei“ cimmel. A leánylelkek elé odaállította Jézust mint a szolgálat örök eszményképét, beszélt a szolgálatról, mint amelv álformáüa annak a — augusztus 28. lelkiarcát, aki végzi s tovább épiti a világ életét. A délutáni istentiszteletet hatalmas néptömeg előtt szintén Zsemlye Lajos hetényi lelkipásztor végezte. Ezután az együtt maradó gyülekezet előtt Boross Kálmán lelkipásztor tartotta meg lelkiismeretesen kidolgozott, igen alapos előadását, melyben vázolta a kamocsai ref egyház múltját, hogy a jelen tanuljon meg a múltba visszatekintve bízni a jövendőbe. Nagy Sándor theol. szénior konferenciát befejező előadásában egy csehországi konferencia lefolyását ismertette. Ä konferencia befejezésekor Boross Kálmán helybeli lelkész búcsúbeszédében meghatottan tekintett vissza a konferencia két napjára s köszönetét mondotf a vendégek megjelenéséért. Söröss Béla a konferencia elnöke tolmácsolta a konferencia köszönetét s a óta.. állandóan megbecsülia gazdasszony a szarvasszappant. Már a negyedik nemzedék használja. Kell-e különb bizonyíték jósága mellett? 80 év óta változatlanul jó, gyülekezet magyaros vendégszeretetéért, a lelkipásztor és családjának gondos és körültekintő előkészítő munkájáért s a lelki hatásokban olyan gazdag konferenciát meghatóan szép búcsúbeszéde után a „Mindig velem Uram“ kezdetű református himnusznak a gyülekezet által történt eléneklésével bezárta. E minden tekintetben szépen sikerült leánykonferencia hangos bizonysága a ref. egyház belső lelki megújhodásának. Paiay Tibor Megérkezett a minisztériumból a kórházi építkezés terve Az egészségügyi miniszter jelentékeny módosítást eszközölt az eredeti terven Komárom, — augusztus 28-A csallóközi vasútállomásra vezető Mátyás utcában a városi közkórházhoz évekkel ezelőtt vásárolt területen magasbanyúló fenyőszálak emelkednek ki a földből, amelyek a tiidőbeleg-pavillon új épületének állásfáit képezik. A legutóbb tartott városi közgyűlés ugyanis szótöbbséggel kimondotta, hogy a kórházi építkezéseket a legkedvezőbbnek mulatkozó vállalkozónak kiadja és felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtja a határozatot. hogy ezzel a városunkban uralkodó nagymérvű munkanélküliséget csökkentse. Noha emberi szempontból helyeselni lehel a képviselőtestület többségének ezen szociális érzékre valló határozatát, a törvény szerint nem volt joga a képviselőtestületnek ilyen határozatot hozni, mert a város pénzügyi viszonyait jelentékenyen érintő ügy csakis a felsőbb hatóság jóváhagyása után hajtható végre. De ezenkívül a képviselőtestület olyan ügyben hozott határozatot, amely akkor még csak az előkészítés sládiurnában volt, mivel a városnak még nem volt kezében a kórház építésére a minisztérium által jóváhagyott terv, amely nélkül pedig véglegesen határozni nem lehet. A városi képviselőtestület tehát olyan építkezést adott ki a vállalkozónak, amelynek terve ismeretlen volt, amely körülmény teljesen illuzóriussá telle a határozatot. Emlékezünk arra, hogy azon a közgyűlésen a munkáspártok durva sértésekkel illették felszólalásaikban azokat a polgári párti tagokat, akiknek az volt a véleménye, hogy mindaddig, amig az építési tervet az eégszségügyi minisztérium jóvá nem hagyta, a munkál kiadni nem lehet, mert megtörténhetik az az eset is, hogy a minisztérium változtat a terven, már pedig a terv megváltoztatása nemcsak építészeti, hanem pénzügyi szempontból is új tárgyalást kíván. Csizmazia György városbíró egy levelet mulatott be a közgyűlésnek, amelyben a minisztérium egyik tisztviselője arról értesítette a várost, hogy az építkezéshez megteheti a szükséges előkészületeket és a többség ennek a hatása alatt szavazta meg a tanács javaslatát. A határozat értelmében a vállalkozó ezelőtt három héttel meg is kezdte a munkát, az állásokhoz szükséges fenyőszálakat felállíttatta és az alapozási munkákat is előkészítette. Közben azonban megérkezett az egészségügyi minisztérium leirata az építésre vonatkozó tervekkel, azonban a terveket a miniszter megváltoztatta, ami nemcsak jelentékeny újabb munkát ad a vállalkozónak, hanem jelentékenyen fölemeli az építési költségeket is. A minisztérium ugyanis az emeletes épület alápincézését rendelte el, vagyis az építkezési tervet megváltoztatta és a költségeket megnagyobbította. A minisztérium ezen rendelkezése tehát igazat adott a képviselőtestület ama néhány polgári tagjának, akik a terv jóváhagyása hiányában nem voltak hajlandók a munka kiadását megszavazni. A miniszteri ilyenértelmű leirat persze a városházán nagy meglepetést keltett, mert a városbíró a közgyűlésen többször is kijelentette, hogy amennyiben esetleg valami változtatásról lehetne szó, az legfeljebb csak arra fog vonatkozni, hogy egyik vagy másik falat az eredeti tervtől eltérően kell elhelyezni, ami semmi lényeges változtatást nem von maga után. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy az elrendelt épület alápincézése nagy változást fog különösen az építési költségekben előidézni! A minisztérium által megváltoztatott terveket a város a járási hivatal utján felterjesztette az államépitészeti hivatal érsekujvári kirendeltségéhez, amely átnézi az újabb terveket és véleményt adva, azokat visszaküldi. Csakis akkor lesz a város kezében az igazi, építésre alkalmas terv, ha Érsekújvárból visszaérkezik. Tehát lulajdonképen csak most határozhatna végérvényesen a közgyűlés ebben az ügyben. Az ügy egyelőre mosl abban a sládi umban van. hogy a város vezetősége várja az államépitészeti hivatal értesítését, amelynek megérkezése után mégegyszer foglalkoznia kell a képviselőtestületnek az üggyel és pedig legfőképen pénzügyi tekintetben. Mert feltételezzük, hogy dacára annak, hogy a vállalkozó már megkezdte a munkát, a város tanácsa nem fogja az alápincézési munkálatokat egyszerűen pótmunkálatnak venni és utólagos elszámolással majd annak idején elintézni, hanem előre benyújtott költségvetés alapján fogja azt a vállalkozóval kötendő pótszerződéssel végrehajtatni. Érvényes szerződést pedig csakis a város képviselőtestülete köthet a vállalkozóval. A Vomáromvidéki dohánytermelők jajkiáltása A dohánytermelést engedélyek elvonásénak szomorú követk ezményei. Vettük az alábbi sorokat: Jól emlékezünk még rá, milyen megdöbbenést váltott ki a falvakon a tavaszi hónapokban a dohánytermelési engedélyek tömeges megtagadása. Kisgazdák, akik évek és évtizedek óta dohánytermeléssel foglalkoztak, földmunkások, akik dohánykertészetből éltek, szomorúan kilincseltek, ellenőrző hivataltól pénzügyigazgatóságig, fordultak ügyvédhez, tanácsadó hivatalokhoz, és mit tudom én, hova és kihez. Kértek, könyörögtek, hiába, hasztalan. Sokan kölcsön pénzből fölépítették az előírásoknak megfelelő szárítókat. Amig fel nem épült, mindenhol Ígérték az engedélyt és amikorra elkészült a száritő, más kifogásokkal megtagadták. Most itt volt a szomorú aratás. Nincs kenyér. A legjobb, legtehetősebb gazda sem képes eladni gabonájából semmit. Miből vesz ruhát? Miből fizet adót, kamatot? A földmunkásnak meg már ma sincs kenyere, még ha olyan szerencséje is volt, hogy volt aratása, akkor sem keresett többet, mint amit megevett az aratási nehéz munka alatt. Ha rövidlátó lelketlenséggel nem vették volna el a dohánytermelési engedélyeket, most legalább a kisgazdát, a földmunkást egyformán éltetné a remény, hogy valami módon mégis pénzhez jut. A dohánytermelés — legalább itt nálunk — a Centrálna Správa kezelésében levő nagybirtoknak jutott. Fáj az ember lelke, amikor vonaton utazva látja, amint a kisgazda vagy földmunkás könnyező szemekkel nézi, nézi a szinte beláthatatlan dohánytábíákat és elkeseredett lélekkel kérdezi: „hát miért nem jutott ebből csak egy fél hold nekem, legalább a télre ruhát vehetnék gyermekeimnek“. De hát miért is vették el a termelési engedélyt a kisgazdától? Nem volt száritója? — Fölépítette mind, ha kölcsönpénzből is! Vagytalán nem jó minőséget termelt? Hisz hivatalból lett a mag részére kiosztva. Mi volt hát az oka, ki volt hát az oka? Akárki volt, álljon most elő és ha volt hatalma megfosztani ezereket a megélhetés lehetőségétől, legyen most hatalma kenyeret is adni. Hetény, 1931 V11I/29. {Aláírási)
