Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-29 / 104. szám
1931. Huyusztn* 29. >KOMÁROMI LAPOK.* 3 Hda'. nak a munkaalkalmakat. “De helyi vonatkozásban e feltétel azért is végrehajthatatlan, mert a monostori, vagy neszmélyi és baji s ácsi szöllőbirtokos helybeli lakosoknak már a szöilőbirtok távoltekvésénél fogva is ott helyben lakó szakértő, állandó munkásokra van szükségük, nem pedig innen naprólnapra oda átjáró, szöllőmunkával nem foglalkozó s igy ahhoz nemértő. tehát megbízhatatlan s már a távolságnál fogva sokkal drágább munkaerőkre, akiknek számára a birtokos hajlékot, de még fedelet sem képes nyújtani, hogy a szöllőmunkának kora tavasztól késő őszig kinyúló folytonossága és az állandó felügyelet gyakorlása céljából helyhez köthesse őket. A komáromi szöllőbirtokosok szöllőmunkásai az említett hegyközségekben lakó emberek, állandóan szöllőműveléssel foglalkozók, apáról fiúra, gyermekkoruk óta e termelési ágban gyakorlottak s megélhetésükben munkaadójukra utáltán hűséges gondozói és őrzői a birtokos vagyonának s a rájuk bízott felszerelési vagyonrészeknek. De éppen ez okból megsem tűrnék azokat az idegen munkásokat, akik őket a birtokosság részéről szolgáltatott munkaalkalom kihasználásától saját hegyközségük területén megfosztani akarnák, s testi épségüket sem kiméivé űznék el onnan azokat, akik e veszéllyel, dacolva ott munkát vállalni merészkednének. Ha tehát a tilalom mindezen lényeges szempont figyelmenkivül hagyásával a tényleges helyzet nemismeréséböl vagy akárcsak nem menthető félreértésből adatott ki, a rendelet azonnal, késedelem nélkül hatálytalanítandó. A szöllőt pedig • szállítani kell, akárhány birtokosnak határidőre szóló kötése van, a szüret ideje is a küszöbön: nincs idő a közigazgatási hatóságoknak a tilalom által jogtalan sérelmet szenvedett birtokosok kárára a rövid időt hatásköri illetékességi vitákkal kitölteni, mint azt a vezérpénzügyigazgatóság a birtokosok ott járt orvoslást kérő küldöttsége előtt tette, az érdekükben“ sértett birtokosokat egyénenként az elsőfokú hatósághoz beadandó kérvényezésre utasítva. Tessék a rendeletet haladék nélkül visszavonni annak a hatóságnak, mely azt kiadta; mert a piacra vitel ideje már rég itt van s a szöllő és must Magyarországon most a túltermelés és kivitel hiánya miatt nem értékesíthető. Minden órányi késedelem ez állam adózó polgárait támadja meg gazdasági existenciájukban. mm KB® Ha inségsegélyt nem kapnak a kisbirtokosok, maguk eszik meg a vetőmagot Komárom, augusztus 29. A nagy aparátussal, sok hozzákészülődéssel megindított vetőmag-akció, melyet az országos mezőgazdasági tanács rendez, nem hozta meg a kívánt eredményt. Elsősorban a gazdák nem kaptak megfelelő minőségű vetőmagot,, másodszor a vetőmag, amit kaplak, nagyon drága s ezek helyett vámmentesen a dunai hajókról negyedárban kapnának a gazdák vetőmagot, harmadszor a vetőmag kevés, negyedszer csakis törpebirtokosok kaptak eddig. A falusi törpebirtokosok, az egyk ét holdas gazdák mindazáltal szívesen vállalták a vetőmagot, mert nem kell érte azonnal fizetniök, s abban bíznak, hogy a két évi terminus lejártával sem lesz annyi pénzük, hogy kifizethessék a gabonát, másrészt pedig élelmikészletük kifogytával az őszön valószínűleg megöröltetik az akció-gabonát is és felélik. Az akció nem fogja meghozni a várva várt eredményt, mert mire a vetőmagok elvetésére kerül a sor, a mezőgazdasági tanács újból megkezdheti a százhatvan koronás búza kiosztását: a kisgazdák megették a vetőmagot. % Keresünk; 403 Komárom és Érsekújvár részére egy-egy helyszínen lakó, jól bevezetett, agilis és jó fellépésű jutalékos eladót, vagy kereskedőt. Megkereséseket „Amerikai világmárka iró- és számológépek“ jelige alatt a kiadóhivatal továbbit. a Lakatosné leiháborodott bömbölése. Erre visító búgás kezdődött, mintvadgesztenyefa borított félárnyékot, ott ült az esztétikus, halk beszélgetésbe ha valami éleshangú motor kezdett volna berregni, Lakatosné néha közbevágott, de a Tuntuska szopránja túlszárnyalta minden próbálkozását. — Hallod, — kuncogott Nagylétay. — Jól indul, ugye? — Istenem, mi lesz itt, kapott a fejéhez az esztétikus. Nagylétay néhány nap múlva reátelefonált Móczyra és helyzetjelentést kért. Az esztétikus vidáman jelentkezett a készüléknél. — A dolog jól áll! Csudálatos egy teremtés ez a Tuntuska! Lakatosné ordítva követeli, hogy mondjak fel az albérlőnek, én kétségbeesést színlelve adtam neki igazat, de szepegve beismertem, hogy egyéves szerződést biztosítottam Tuntuskának a szobára. Szinte elszédült veszett haragjában, reárontott a Columbus tojására, azt hittem összetöri, de Tuntuska végleg felülkerekedett és Lakatosné visítva vonult vissza. Két hát sem telt bele s Móczy már azt közölhette Nagylétayval, hogy Lakatosné áttért a könny frontjára, zokogva jelentette ki, hogy vagy ő, vagy Tuntuska, ő ezt nem bírja ki. Az esztétikus csak azon panaszkodott, hogy Tuntuska vele szemben is erőszakos s bár gyöngéd formában, de egyre korholja, nem tűri, hogy elhanyagolja magát, sétákra kényszeríti, színházba hurcolja, egészen kiforgatja a rendes életéből, de hát így, meg úgy, a nagy cél érdekében egyelőre engedelmeskedik, hogy el ne vegye a kedvét. Az író lelkesen helyeselt, hogy csak így tovább, ez a siker útja. Mikor a nyárelejei napok bekövetkeztek, Nagylétay éppen legújabb boldogsági tervét tárgyalgatta egy kis budai kocsmában Lorándfyval, mikor hirtelen meglepetve látták, hogy az egyik asztalnál, amelyre egy virágzó merülve Tuntuskával. Vörösbort ittak és gyakran kocintottak. — No nézd csak, — álmélkodott Lorándfy — a két szövetséges! A cimborák odatelepedtek a meghitt duett asztalához. Móczy zavartan örvendezett. Tuntuska csillogva mosolygott. — Mi újság? — kérdezte mohón Nagylétay. — Képzelheti, — felelte fölényesen a kis star-jelölt. — Lakatosné meglépett! Amibe egyszer én belefogok!... — Bravó! — rikkantott az író, — erre nagyot iszunk! Ezt jól csináltad kis vipera, — csípett egyet a leány gömbölyű álián. Az esztétikus arca elkomolyodott. — Na, na, csak semmi konfidencia, >-*- kapta föl a fejét Tuntuska. — Maga igazán sokat megenged magának! Az esztétikus szélesen, elégedetten mosolygott. Az író ámulva nézett a leányra. Móczy jókedvűen intett a pincérnek és pezsgő került az asztalra. A kvartett éjfél utánig kedélyesen töltötte az időt, akkor Tuntuska készülődni kezdett. — Maradjunk még, kérlelte az esztétikus, olyan kellemes itt! — Azonnal indulunk! Magának nem jót tesz az éjszakázás, — mondta Tuntuska erélyesen. — De ha én maradni akarok!? — Semmi de! toppantott Tuntuska. — Jönni fog! Slussz! Az esztétikus engedelmesen felugrott, fizetett s nemsokára a hársfa-illatos utcán voltak. A hold mélán gömbölyödött feletiük, mint valami arany-hímes tojás. Az esztétikus besegítette a taxiba Tuntuskát és bizonyos fölénnyel intett búcsút a két cimborának. Ezen a nyáron semmiféle tanácsot nem kért az üdülésre vonatkozólag, egyszerűen eltűnt s még csak egy képes levelezőlapot sem küldött Lo-Csiitörtökön mutatkozott be Károlyi Gyula gróf kormánya a magyar parlamentben Felekezeti harmóniát, szigorú takarékosságot, inségenyhltést és békés külpolitikát igér a kormányprogram — augusztus 28. Az új magyar kormány csütörtökön mutatkozott be a parlamentben. Az országház üléstermében valamennyi képviselő megjelent, a karzatok zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel. Almássy László elnök egynegyed 11 órakor megjelent az elnöki emelvényen, néhány perccel később Karafiáth Jenő háznagy vezetésével bevonultak Károlyi Gyula gróf miniszterelnökkel az élén a kormány tagjai, akiket az egységes párt lelkes tapsokkal fogadott. A szociáldemokrata képviselők az általános titkos választói jogot éltették. Miután Almássy László házelnök kegyeletes szavakkal elparentálla Rakovszky István volt házelnököt, Károlyi Gyula miniszterelnök átnyújtotta a kormányzó kéziratát az új kormány kinevezéséről, amelyet felolvastak, ezután megtartotta programbeszédét. A miniszterelnök beszédében rámutatott arra, hogy a mai nehéz helyzetben a legsürgősebb feladat, hogy rendbehozzák az országot. A mai helyzet parancsolóan követeli, hogy az államháztartás egyensúlyát a legnagyobb takarékossággal állítsuk helyre, de egyben az állami jövedelmek fokozását is parancsolja. A takarékosság maga után vonja a fogyasztóképesség és a munkaalkalmak csökkentését. Hogy ebben meglehessen tartani a kellő mértéket, a kellő mértéken túl ne menjünk és ezzel felesleges gazdasági károkat ne okozzunk, ez jelenti számunkra a legnagyobb gondot. A középút megtalálásában tanácsadó 33-as bizottság működése elé legnagyobb reményekkel nézek. A részletekbe nem is tud még belemenni, hogy milyen mérvű lesz a takarékosság és milyen szempontokat kell szemeiőtt tartani. Az erre vonatkozó terveket úgyszólván naponként tárgyalja a 33-as bizottság. A legsürgősebb teendő, hogy az Ínséges termés után biztosítsa a kormány a jövő gazdasági életet és azokon a vidékeken, ahol az Ínség maga után hagyta nyomait, vetőmagot oszszon szét. Bármilyen áldozatba kerül, rándfynak, pedig máskor táviratokban, válaszfizetve kérdezősködött, hova tegye át újra és újra a nyaralási székhelyet, hogy idegileg talpraállhasson. Hónapokra nyoma veszett. Csak késő ősszel szólalt meg a telefon a Lorándfy és a Nagylétay lakásán: — Nagyon kérlek... ma délután okvetlen gyertek el! Rettenetes nagy bajban vagyok! A dolog életbevágó fontosságú! A két vénfiu sietett a konzíliumra. — Na öreg, mi a baj megint? — kérdezte Lorándfy, szokott orvosi mosolyával. Az esztétikus a fejét fogta. — Találjatok ki valamit! Ez a nő megőrjít! Egész nap veszekszik velem ... Beleköt minden szavamba, visít, őrjöng, valósággal tébolyda a lakásom! — Miféle nő? — kérdezte Lorándfy és komolyan aggódva nézett a barátjára. Valahogy az villant az eszébe, hogy az esztétikus víziókban szenved, a szörnyű Lakatosnét képzeli vissza a lakásába. — Miféle nő? — nyögött föl Móczy. — Hát Tuntuska, ez a vipera, ez a megtestesült szörnyeteg! Nagylétay összecsapta a kezét. — Hát még most is itt van? Az égre!... Vedd meg már neki azt az Ígért kalapot, a hat pár harisnyát és ereszd a dicsőség útjára, Isten hírével! Móczy lesütötte a szemét. Lorándfy biztatólag kérdezte: — Légy gavalléros, vegyél neki még egy ruhát is, esetleg egy olcsóbb kis bundát s akkor biztosan hálásan vesz tőled búcsút a kicsike, hiszen... Az esztétikus nyögve válaszolt: — Vettem én már egy tucat kalapot, féltucat ruhát, mókusbundát, mindent ... Megvenném a világ minden drágaságát, csak szabadulnék tőle! De nem megy! Nem megy el és én meg feltétlenül kötelességünk — úgymond — hogy arról gondoskodjunk, hogy az országban ne legyen éhező ember. (Nagy taps.) Elsőrendű kötelessége a kormánynak, hogy a közrendet fentartsa. Nem a karhatalom igénybevételével, hanem az okok megszüntetésével, amelyek a közrendet veszélyeztetik. Minden félreértés kikerülése végett, — folytatja a miniszterelnök, — minthogy ebben a házban kevesen vannak, akik engem ismernek, ki kell jelentenem, hogy a kormánynak szempontja, hogy ebben az országban felekezeti különbséget tenni nem szabad! (Nagy taps.) Ha különbséget teszek polgár és polgár közölt, azt nem felekezeti alapéin teszem, hanem arravaló tekintettel, hogy mennyiben tesznek eleget egyes polgárok hazafiúi kötelességüknek. (Hosszantart ólelkes taps.) A kormány gondoskodni fog az államháztartás rendbehozataláról; valutáris helyzetünket megkell erősíteni, a rövidlejáratú kölcsönök felmondásának kitolásával. A kormány működése teljes mértékben le lesz kötve a gazdasági és pénzügyi helyzet biztosítását célzó rendelkezésekkel. Majd áttért a miniszterelnök a külpolitikára. Beszéde során többek között azt mondotta, hogy Franciaországgal közeledik Magyarország a legbarátságosabb viszony felé. A legutóbbi kölcsön megkötését legnagyobbrészt neki lehet köszönni és hangsúlyozza, hogy ezt semmiféle politikai feltételhez nem kötötte. Franciaországgal és Csehszlovákiával minden valószínűség alatt a legrövidebb idő alatt befejezik a kereskedelmi tárgyalásokat. A termények kivitele fogja elősegíteni a valutáris helyzet stabilitásál. Az ellentétek kiküszöbölése másországokkal a legjobb úton halad. Magyarország minden politikai ellentétet csak békés megegyezéssel akar elintézni és távoltartja magát minden elhamarkodott lépéstől, mert a mafogok őrülni, az öngyilkosságba kerget! — De öregem, ne bolondozz! Mégis csak albérlőd! Egyszerűen mondj fel neki! — Lehetetlen, siránkozott Móczy, éppen ez a rettenetes! Én ugyanis.. — Te ugyanis? — kérdezte aggódva Nagylétay. — Én ugyanis... tudniillik... azaz... feleségül vettem... —-Ujujujj, — kacagott fel harsányan az író, megzápult a Columbus tojása! — Mit szól ehhez Nietzsche, ehhez az átmenethez? Vipera — a kebelen ! — Ne röhögj! — ordított az esztétikus, — a te őrült ideád volt! Te hoztad a lakásomba... most találj ki valamit, ha egy szikra jóérzés van benned! Nagylétay az oldalát fogta neveltében, de mikor a Móczy dühtől eltorzult arcára nézett, összeszedte ezer ráncba szaladgáló arcát és komolyságot erőltetett magára. Lorándfy is alig tudta megáliani, hogy el ne nevesse magát. Az író hirtelen a homlokára ütött. — Megvan! Kutyaharapást szőrével! Az esztétikus gyanakodva nézeti rá. Az író az ajtó felé hátrált és onnan felelte: — Vissza kell hozni Lakatosnét, fogadd örökbe, az majd kimarja innen Tun tuskát! Az esztétikus valami rettenetes gorombaságot akart válaszolni, de ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és a mókusbundában gőgösen, szigorú arcocskával belépett Tuntuska. — Kezét csókolom, — mondták kórusban a konzílium tagjai az alázatos házigazdával együtt.
