Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-15 / 98. szám
1931 augusztus 15. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal — Elég nagy Szlovenszkó, keressen állást!— kapja a feleletet. Aztán egy uj megoldást ajánlottak neki Pozsonyban: — Adja árvaházba a családját, maga meg keressen munkát! Erre nagyon elkeseredett. — Nem akarok megválni a családomtól. Országkerülő, tolvaj sem akarok lenni. Munkát adjanak, vagy valami kis lakást, ahol meghúzom a fejem a családommal együtt! Persze, nem kapott. A Sociálny péée ■ tanácsot adott, támogatást nem. Gyerekeit is akarja taníttatni. Hol fogja s miből? Komáromba érkezett, gyalog, a Csallóközön keresztül. Zalamegyébe szeretne átmenni, hátha az apja után illetékességet kapna ott. Komáromban egy Eötvös-utcai kocsma istállójában húzta meg magát s a könyörületes emberek támogatásából él. A gyerekeit többen örökbe akarták máris fogadni, de nem adja. — Pedig itt lesz a tél s megfagyok velük együtt! — mondja s cipője rongyos talpát mutogatja, — engem most mindenki lenéz, pedig csavargó nem vagyok! Itt ül ez az ember, áldozata az illetékességi és állampolgársági kínlódásnak, fáradt és szomorú. Sebeit mutogatja s a cipője talpát. Később egy kirakat előtt ácsorog a kis lányával. Ide-oda ténfereg. Lakása egy istálló, jövedelme: semmi, ebédje: amit a jószivüek összeadnak. Hazája a nagy világ. * Cime Komáromban, ha valaki fel akarná keresni s ruhát, eledelt kínálna föl neki: Nagy Géza vendéglője, Br. Eötvös-utca. Gyalog jött Ausztriából, betegen és kétségbeesetten! nyes határidő el nem érkezik. A városi tanács csütörtökön délután rendkívüli ülést tartott, amelyen a kórházépités ügyében Weisz János fővállalkozóval megkötendő szerződés módozatait tárgyalta le. Komárom környéke elsőrangú dohány termő föld. — Egy prágai nyilatkozat. — Komárom, — augusztus 14. A csehszlovák dohányjövedék ez évben azzal számol, hogy a kielégítő szlovenszkói és ruszinszkói dohánytermés következtében a dohányszükséglet 50 százalékát belföldi termékkel fedezi. A dohányplántázások igen jó állapotban vannak. Kivéve egyes vidékeket, mint Ogyalla környéke, ahol a jégeső nagy károkat okozott. Ez évben 120.000 veimKB^mmamsmMasmammKummaKMBi métermázsa dohánytermést várnak, ami a tavalyival szemben 10 százalékos emelkedést jelent. A jövő évben a dohánytermőföldet 500 hektárral akarják szaporítani, úgyhogy Csehszlovákia dohányszükségletének 60 százalékát saját dohánytermésével fedezhetné. E célból Léván nagy dohányraktárt építenek és ugyanott a jövő évben dohánybeváltó hivatalt is létesítenek. Azonkívül bevásárlási helyet állítanak föl Losoncon is. Cseh- és Morvaországban nem igen fognak nagyobb mérvű dohánytermelést eszközölni. A dohányjövedék a múlt években számos helyen kísérleteket tett, de az eredmények kevésbé kielégítők. 32 kiválasztott helyen egyáltalában nem termett dohány és ott, ahol mégis terem, kvalitása össze sem hasonlítható a szlovenszkói és a ruszinszkói dohánnyal. Az éghajlati viszonyok, továbbá a termőföld amellett szól, hogy a dohánytermelést kizárólag Szlovenszkóra és Ruszinszkóra korlátozzák. A megvétózott Deák Ferenc utcai asztialtmunkák kiadására vonatkozó városi határozat Mi a véleménye a járási főnöknek? A felebbezési határidő lejártával el fogja intézni a járási hivatal az ügyet (Saját tudósítónktól) Komárom, augusztus 14 Városszerte nagy visszatetszést keltett a községi főjegyzőnek az az eljárása, hogy az évek óta sürgetett s végre valahára elintézést nyert Deák Ferenc utcai aszfaltozásra vonatkozólag a múlt közgyűlés által hozott képviselőtestületi határozatot megvétózta. A képviselőtestület szabályszerűen, egyhangúlag meghozott e határozata értelmében még ebben a hónapban meg kellett volna kezdeni az utca rendezését, azonban Kadlecoviő Béla dr. főjegyző vétója folytán a munka halasztást szenvedett. A városi tanács kedden tartott ülésén foglalkozott az üggyel és azokkal az eshetőségekkel, amelyek a vétő következtében beállhatnak és arra a határozatra jutott, hogy az ügyben kikéri Novotny Richárd járásfőnök véleményét és evégből szerdán délelőtt Csizmazia György starosta vezetésével testületileg megjelent a járási hivatalban. A járásfőnök meghallgatva a tanács kérelmét, kijelentette a tanács megjelent tagjai előtt, hogy a Deák Ferenc utca aszfaltozásának ügyében hozott határozatra nézve bevárja a törvény által megszabott felebbezési határidő elteltét, amikor kéri az ügyre vonatkozó aktákat hivatalához felküldeni. — Példátlanul elszaporodtak a tolvajok Kolozsváron! — Betörök rohama az Eötvös-utcai házak ellen! — Mikor mozdul meg a rendőrség? Akadozó léLekzettel szaladtam át a baljóslatú hasábokon. Ennek bizony fele sem tréfa. A mi lakásunk is ott az Eötvös-utcában. Ma délután hazamegyünk, — jelentette ki nőm tragikus hangon. — Menjünk, menjünk! — sürgettem magam is első ijedtségemben. A leggyászosabb balsejtelmek közt keltünk útra. Már leszállt az alkonyat, mikor megérkeztünk Kolozsvárra és a fiáker megállt lakásunk előtt. Feleségem leugrott a kocsiról és izgatottan szaladt előre. Én is nyomban követtem a csomagokkal. Csakhamar velőtrázó sikoltás hangzott föl az ebédlő tájékán. Feleségem erejefogyottan botorkált lefelé a lépcsőn. — Kiraboltak, tönkretettek! — jajveszékelt szívszaggatóan. — Hát csakugyan? — Az ebédlőajtót bezáratlanul találtam, odabent sötét van, ki tudja, micsoda pusztítás!... Jöjjön, nyisson be! Kissé elhagyott a bátorságom, ördögbe is, betörők nyomába lépni!... Lassankint mégis erőt vettem magamon, kinyitottam az ajtót, beléptem és egy merész fogással felgyújtottam a villanyt. Csodálkozva néztünk össze hogy az ügyet elintézhesse. Tehát a legutóbbi közgyűlés megtartásától számított 15 nap leforgása után a járási hivatal elintézi az ügyet és jóvá fogja hagyni a közgyűlés vonatkozó határozatát, tekintet nélkül arra, hogy azt a főjegyző megvétózta-e vagy sem. Minthogy a megjelent egyik tanácstag felemlítette a kórház építését is, Novotny Richárd járásfőnök megjegyezte, hogy az ebben az ügyben hozott határozat ama része, mely a „felebbezésre való tekintet nélküli sürgősséget“ mondja ki az építkezésre nézve, törvénytelen és ezért az építkezést nem lehet addig megkezdeni, mig a törvé-SZANATÓRIUM Dr. Selye Hugó sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. § feleségemmel. Az ebédlőben teljes rend. A kredenc ugyan kinyitva, de semmi sem hiányzik belőle. — Ügy látszik, a fehérneműre pályáztak! — próbáltam megmagyarázni a rejtélyt. Feleségem a hálószoba ajtajához rohant, az is kinyílt kulcs nélkül. Egymást bátorítva közeledtünk a ruhaszekrényhez, — az is kinyitva! Nehány fogás, megemelintés, feleségem kijelentette, hogy a fehérneműből sem igen hiányzik. Hirtelen, mintegy észbekapva, szembefordult velem s fürkészően nézett reám. Gyanú is... vád is... ítélet is volt tekintetében!... Én természetesen már előzőén észbekaptam. Lesütöttem szememet, elpirultam. A védekezésre úgyszólván gondolni sem lehetett, annyira nyilvánvaló volt bűnöm. — Szerencsétlen, a kulcsokat helyrerakta, de az ajtókat nem zárta be! — szólt nőm elképedve. — Ügy látszik!... — hebegtem. — Borzasztó egy ember! — csapta össze kezét feleségem, családias színezetű kritika bevezetéseképpen. — De hiszen nem történt baj! — próbáltam szóhoz jutni. — Az egyáltalán nem bizonyos! — Annyi időn át tárva-nyitva legyen a lakás... elgondolni is rettenetes... Napokon át leltározta, számlálta a kredencek és szekrények tartalmát. S új meg új kicsinylésekkel illette meg-Az emlékezés szárnyain a—miagg» Gárdonyi, az olvashatatlan irásu pataki diák Baj a hittanórával és a szépírással — Makláry tanár úr és a spanyolnád Ősszel ünnepli a sárospataki főiskola alapításának négyszázéves fordulóját. Az egykori pataki diákok sorából felénk ragyog az emlékezésben Gárdonyi Géza, aki Sárospatakon kezdte tanulói pályáját. Ekkor még ugyan nem volt Gárdonyi. Megvan az egri tanitóképezdei bizonyítványa, még abban is Ziegler a családi neve. És az utolsó iskolai osztályzata is olyan közepes, mint az első. Életrajzírói nem tudnak róla, de a tanára, a most is élő kedves, derék Makláry Pap Miklós állítása szerint Gárdonyi apja egy ideig Patak közelében lakott valamelyik tanyán és úgy Íratta be a fiát Patakra. Makláry úgy emlékszik az iró édesapjára, mint egyszerű, szürkeruhás, de intelligens tekintetű iparos emberre. Patakról mentek aztán a fiú szülei Jajhalmára lakni. Ez a Jajhalma nevű tanya Taktaharkány mellett van, a nevét egy vesztett csatáról nyerte, most Harkányi báró tulajdona. Ma is emlékeznek ott egyesek Ziegler gépészre, az iró édesapjára. Ez a Ziegler Sándor németes neve ellenére is tüzes magyar érzésű, derék polgár volt, a fia mélyen szerette. Felesége egy kántortanitónak volt a leánya. Gárdonyit az 1874—75-i iskolai évre Íratta be Patakon az apja. Az akkori Tabella, vagyis osztálykönyv ezt mondja róla: „Ziegler Géza, született 1863-ban, római katolikus vallásu, atyja Sándor, bízhatatlan, könnyelmű fejemet. Egy délelőtt a verandán ültünk kettesben. Nyomott hangulat uralkodott akkor is közöttünk, mint állandóan hazatérésünk óta. Családfői tekintélyem teljesen romokban hevert... Váratlan vendégeink érkeztek. Egy rendőrkapitány állott meg a veranda bejáratánál, mögötte három sötét, gonosztekintetű fickó rendőrök fedezete alatt. A kapitány köszönt és erélyesen szólt ránk: — Kérem, ezek a fickók rengeteg betörést követtek el ebben az utcában, helyszíni szemlét tartunk velük. Ügy tudom, hogy önök sem voltak idehaza a múlt hetekben, vájjon nem vittek el valamit? — Arra magunk is nagyon kíváncsiak vagyunk! — kaptam az alkalmon. Tessék kihallgatni őket... A rendőrkapitány visszafordult a fickókhoz. — Voltatok-e ebben a lakásban? — kérdezte attól, aki kihívó tekintetével a betörőbanda vezérének látszott. — Voltunk! — felelte a vezér. Megdöbbenve néztünk össze feleségemmel: Hát mégis!... — Nos, hát mit vittetek el? — firtatta a rendőrkapitány. — Semmit! Csali éppen próbát tettünk s elszaladtunk. — Elszaladtatok? — csodálkozott a kapitány. — Bizony elszaladtunk, mert ebben a lakásban itthon voltak. gépész, lakik Jajhalmán, Zemplénmegyében.“ A fiú osztályzata gyengeközepes. A vallástanból nem volt osztályzata. A Jegyzetrovat szerint „utóvizsgára utasittatik“. Valószínűleg nem látogatta a hittanórákat és ezért nem adott neki tanjegyet az akkori róm. kát. hitoktató. De baja volt a szépírással is. Nagy gondot fordítottak erre és a jóirásu fiuk jutalmat is nyerhettek. Ziegler Gézától azonban távol maradt ez a babér, mert a szépírás tanára, Szűcs István, akit a diákok csak mint „Szűcs pátri“-t emlegettek, ezt irta Gárdonyinak félévi tanjegyül: „Írása olvashatatlan“. Makláry Pap Miklós éppen 1874- ben volt kezdő tanár Patakon és az erejét jócskán igénybevette a népes osztálynak sok tárgyra való oktatása. Tanított a Gárdonyi osztályának magyart heti 4 órán, latint 8 órán, földrajz-történelmet 2, mennyiségtant 4 órán. Érdekes, hogy mennyi idő jutott még akkor melléktárgyakra: ének 3 óra, szépirászat 4 óra, tornászat 2 óra, szabadkézi rajz 2 óra. Gárdonyi Patakon Janiga Jánosnál lakott, aki a Főiskolában háznagyi hivatalt viselt Roppant népszerűtlen mesterség volt ez, mert a diákok viselkedését neki kellett ellenőrizni és ha valami kihágás volt, azt feljelenteni. Ezért a diákok közt egyetlen neve ez volt: Kopó. Lúci Szabó Imre verset is — Hazudsz jó madár! Ebben a lakásban nem voltak itthon. — De bizony itthon voltak! — vitatta a fickó merészen. — Az ajtókat bezáratlanul találtuk, már pedig ott, ahol nem zárják be az ajtókat, otthon vannak, ez csak világos!... Örültünk, hogy észrevétlenül elillanhattunk ... A rendőrkapitány hihetetlenül fordult felém. — Igaz volna? önök hetekre eltávoznak hazulról és nem zárják be az ajtókat? — Ügy van! — feleltem. — Mi bízunk a rendőrség éberségében s nem zárjuk be az ajtókat... A kapitány gyanakvó cillantást vetett rám, de csakhamar a helyzet magaslatára emelkedett. — Meghiszem azt... mi megvédj ük a lakosságot a kártékony elemektől — húzta ki magát büszkén. Eltávoztak. A látogatás hatása alatt sokáig szótlanul ültünk nőmmel egymás mellett. De már nem olyan nyomott hangulatban. Az önérzet, mely keblemet dagasztotta, végül szólásra késztetett. — Az igazságot pedig, amelyet a véletlen kedvezése tárt föl előttünk, nem szabad véka alá rejtenünk! — mondottam egy gondolatsor végén. — Hirdetnünk kell kivált nyaralni menők körében: tolvajok elriasztására záratlanul hagyni az ajtókat!
