Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-08 / 95. szám
2. odil 1931. augusztus 8 »KOMÁROMI LAEOKv takarékbetéti számlákon és takarékkönyvecskéken fennálló követelésekre további intézkedésig a következő határozmányok érvényesek. 1. A bankok kifizetéseket (készpénzben vagy átutalásban) 300 márkáig előzetes felmondás nélkül teljesíthetnek. Ez a rendelkezés nem érinti azokat a határozmányokat, amelyek alapján kisebb összegű követelés kifizetése előzetes felmondás nélkül igényelhető. 2. A fél egy hónapon belül összesen háromszáz birodalmi márkánál nagyobb összeget csak azon esetben igényelhet, ha az összeget idejekorán felmondotta. Felmondási határidő 300 birodalmi márkától 1000 birodalmi márkáig terjedő összegig egy hónap, 1000 birodalmi márkát meghaladó öszszegnél három hónap. A rendelet 1931. augusztus 8-án lép nwHHiiiiiíimwniram'ii m iiiiiiijnrífnrmnwnTiTfrwiwi életbe. A newyorki Federal Reserve Bank a többi Federal Reserve Bankkal egyetértéssel hozzájárult a Német Birodalmi Banknak nyújtott 100 millió dolláros hitel meghosszabbításához, amelyben Amerika 25 millió dollárral vesz részt. tervez vállal épít HÄASZ&MÄDY külni tőle A kínálat túl nagy, a kereslet a régi és az eredmény az, hogy az árak nagyon leestek. 4-6 koronás élősulyárért veszik a hentesek a sertést — mondja nekünk a közönség. Az élőmarha ára is hasonlóan alacsony. Régente az élősúly árához hozzáadtak megfelelő koronát és igy állapították meg a mészárosoknak és a henteseknek azt az árat, amelyért szabad volt nekik adni és még akkor is meg volt nekik a tisztességes polgári hasznuk. A fogyasztóközönség valósággal megostromol bennünket, hogy tegyük szóvá, hogy a mészáros és a hentesüzletek árai miért nincsen arányban az élőállat árával ? Mi készséggel teszünk ennek eleget és felszólítjuk az erre illetékes hatóságot, hogy sürgősen vizsgálja meg ezt a kérdést és annak alapján tegye meg az intézkedéseket, amelyek megóvják a fogyasztó közönség jogos érdekeit. Az élő állal, sertés ára a minimumra szállott alá, de a fogyasztó közönség a marha- és a sertéshús áraknál ezt nem veszi észre. A közönség soraiból mind sűrűbben felhangzik a panasz emiatt. A hatóságok Komárom, augusztus 7 Sohase volt kenyerünk, hogy bármelyik foglalkozási ág keresetét, polgári hasznát irigyeljük. A jól teljesített munkának haszonnal kell járni, mert különben senkitől se lehet kívánni, hogy haszon nélkül, ráfizetésre dolgozzék. Vannak azonban egyes foglalkozási ágak, amelyeket nagyobb ellenőrzés alá kell venni a közérdek szempontjából. Ilyen foglalkozási ágak azok, amelyek szoros összefüggésben vannak a közélelmezéssel. A fogyasztó közönség érdeke megköveteli, hogy úgy a hatóságok, mint a közvélemény képviselői, a sajtó munkásai ellenőrizzék, hogy a közélelmezéssel foglalkozó iparágak nem tesznek-e túlsók hasznot zsebre figyelmébe. és ezzel nem röviditik-e meg a fogyasztóközönség nagy tömegét, amely nagy tömeg túlnyomórészt olyan szűkös viszonyok között él, hogy nagyon is fontos, hogy olcsóbban tudja-e magát élelmezni. Ez az oka, hogy a sajtó elég gyakran foglalkozik a pék és a husiparosokkal. A rettenetesen rossz gazdasági helyzet azt eredményezte, hogy az agyonnyomorgatott falu pénzhez jusson, siet eladni mindenét. Most nem tervezgetnek, hogy majd később, az ősszel, vagy a télen adják el a sertést, a borjut, a tehenet, hanem mindenki siet azt most eladni. Először azért, mert a sok adóra pénz kell, másodszor azért, mert a rossz termés miatt nincs miből eltartani télire a jószágot, hát siet mindenki mene-Kivilágitolt éjtszakák. Irta Büky György. I. A város csendes volt és titokzatos, mintha csodára várna. Lámpa akkor még sehel se volt s az este fekete dagálya zavartalanul öntötte el az utcákat és a tereket. Lépés nem kopogott a visszhangos falak között, a sötétség hazakergetett minden igaz embert az otthon oltalma alá. A harsogó hangú toronyőr valamelyik éjfélelőtti órát kiáltotta bele az éjtszakába, ilyen korán még a részegek se zavarták meg oktalan kurjantásukkal a város álmát. Minden néma volt és kihalt. A csend uralta az egész környéket, a messzi, több száz év előtti csend. A házak ablakain keresztül pedig látni lehetett, hogy gyertyák lobognak a szobákban, s a belső falakon az ideoda járó háziak óriási árnyékai cikkáztak jobbra-balra, mintha villanó kísértetek lettek volna... És ekkor kisütött a hold... A falak, a házak, az utcák egyszerre életet nyertek és hirtelen — mint a tengerből felbukkanó sziget — előttünk állott az ősrégi város kedves, erkélyes házacskáival, szűk, de barátságos utcáival és festői terecskéivel. A hold, az öreg bohém bőségesen mártogotta belé fehér ecsetjét a csillagok ezüst színébe és jókedvűen mázolta végig a háztetőket és a falakat, — talán még fütyörészett is hozzá valahol — s a gondtalan ecsetvonások alatt nem egy ablakon át csurgóit be a ragyogó festék a szobák fehérre súrolt padlójára. Az egyik keskeny kis utcán az árnyékban alig észrevehető árnyék osont tova. Ruganyos járása elárulta, hogy fiatalember. Amikor egy téglából kiépített, embermagasságú kerítéshez ért, egyetlen ugrással átvetette magát rajta s a ház előtt termett. Köpenye alól elővette lantját, megpendült a húr és halkan, érzelmesen szállt az ének e gy kedves kis ablak felé, melynek szárnyai nyitva állottak s amelynek mélyéből a lobogó gyertya kétségbeesettten dobálta fényét a holdsugár diadalmas fénye elé. S a dal egyre hangosabb és merészebb lett. A májusi fák szerelmesen hajtották össze fejüket, a levegő illatosabb lett a virágoktól s az alvó madarak szívdobogva ébredtek fel egy pillanatra, azt hívén, hogy párjuk szerelmes hívását hallják. Az ifjú szeme lángolt, ajka égett, izmos újjai reszketve tapogatták ki a húrokon a hangokat és vágyát, szerelmét bársonyos hangjának hágcsóján keresztül küldte fel az ablakhoz, be a szobába, ő hozzá, akiért minden pillanatban az életét is feláldozta volna. Benn a szobában az a valaki ijedten kapta fel a dalra szép szőke fejét, kezét a szívére szorította, arca elsápadt s a szeme rémülten tekintett maga elé. Azután hirtelen a gyertyához lépett, elfujta s a házat most már egyedül a diadalmas holdfény ragyogta be világosra. S a dal szállt, egyre szállt át a sötéten, át a holdsugáron, át mindenen, hogy megtalálja azt a szívet, akiért megszületett... és ekkor a ház felől otromba lábak közeledő robaja hallatszott, szitkok, kiállások szennyezték be a szerelmes éjtszaka csendjét, rövid ideig tartó, halálos harc következett rá, majd egy elfojtott kiáltás a kertben, azután egy elrémült sikoly fenn az ablakban és reggel, a kerítéstől nem messze, az utcára téve, vérében fagyva, holtan találták meg a város lantos diákját... Ami ezután következett, az már csak szürke próza volt... S a gyertyák lobogó, sárga fénye kísértetiesen világította be tovább az emberek különös útjait... II. Az idő mult, a város még mindig állt. Házai sűrűbben húzódtak meg egymás mellett, nagyobbak lettek és gőgösebbek. Az utcák kiszélesedtek, a házak mellett nagy, kockás kövekből Tessék megfigyeltetni az élőállat árát és a husüzletekben levő árakat. Erre megvannak a hatóságnak a megfelelő közegei és amikor az ármegállapitó bizottság működött, mindig bőséges információt tudtak beszerezni. Tessék ezeket igénybevenni. A közönség türelmetlenkedik és gyors beavatkozást kér. A közönségnek az a véleménye a husiparosokról, hogy azok olyan érzékenyek, mint a jó barométer, de egy kis különbséggel, a husiparosok azonnal észreveszik és reagálnak rá, ha az élőállat ára emelkedik. Nem veszik észre és nem igen reagálnak, ha az élőállat ára esik. Arra való a hatóság, hogy erről az oldalról is tegye érzékennyé a husiparosokat. A mai nagytömegű piacradobásnak az lesz az eredménye, hogy az élőállat száma csökkenni fog és a télen az élősúly ára emelkedni fog. Előre tudjuk, hogy azt nyomban észre fogják venni a husiparosok és ezt az észrevételüket a húsárak emelésével a fogyasztóközönséggel is éreztetni fogják. Mi előadtuk a nagyközönség panaszát, most már a hatóságokon van a sor, hogy ezek a panaszok ne legyenek elhaló szavak a pusztában. gyalogjáró kígyózott végig s az utcasarkokon itt-ott már bágyadtan égő, kormos üvegű petróleumlámpák segítettek világítani a holdnak. Az esték már nem voltak olyan csendesek, mint régen. Emberek jötte k-mentek, bíztatta, hívogatta őket a sarki lámpa fénye, ami ha homályosan és pislogva is, de utat mutatott a késői hazajáróknak. A házak ablakai mindenfelé világosabbak voltak, hiszen gyertyák helyett cilinderes lámpa lógott alá a szobák mennyezetéről, hogy soha nem ismert fénybe borítsa a négy falak magányát. A szépen világított üzletek fénye is kivetődött már az utcára és az esti város nem volt többé elhanyagolt és kihalt. A tereken díszes kocsmák épültek, melyeknek nagy, tükrös termeiben bor és cigány mellett vígan folyt a mulatság. Folyékony arannyal löltött poharak emelkedtek a magasba, hogy összekoccanva ürüljenek ki a legszebb és legféltettebb kislány egészségére ... A hegedű sírt, mert úgy parancsolta a szív, és zokogott a szív, mert megríkatta a hegedű. És ekkor a poharak ostromot kezdtek a nagy tükrök ellen, a revolverek célba lőttek a lámpacilinderekre és egyik lámpa aludt ki a másik után. S amikor az utolsó is kilobbant, nagyot kurjantott a mulatságot rendező gavallér, elbúcsúzott cimboráitól és magához véve a cigányokat, nekiindult a városnak. S a sarkon égő, bágyadt petróleumlámpák most mutatták csak meg, hogy mit tudnak. Piszkos, sárga fényükkel elvezették a gavallért oda, ahova igyekezett. Az ablakok már sötétek voltak s az éjszakai csend fekete pólyába csavarta az alvó házat. És ekkor halkan, parancsszóra megszólaltak a hegedűk... Panaszosan, tele fájdalommal — egyetlen sóhajként — röppent fel a levegőbe a dal, behálózta a kis kertet, a fákat, behálózta a házat és bekúszott ablakon és falakon át a hófehér kis A közönség arra kéri az irányadó hatóságot, hogy a hatósági husszék üzemét terjessze ki, állítson föl több hatósági husszéket a város különböző pontjain és már most intézkedjenek, hogy télen okvetlen vezessék be a hideg húspiacot. A vegetáriánus Shaw és a szovjet kápogasta X^eíjgyel lapok szerint a bolsevlnIc „elől-hStul becsaptak a század legnagyobb viccesét“ Bemard Shaw Moszkvából hazatérőben, pénteken este Varsón utazva keresztül, a vonatja egy órát vesztegelt a varsói pályaudvaron. Bármennyire is próbálta letagadni magát, a varsói újságírók hamarosan kinyomozták, hogy melyik hálófülkében tartózkodik és megrohanták interjúkért. Bemard Shaw végül engedett és elmondotta moszkvai benyomásait. Elmondotta, hogy Sztálin kétórás kihallgatáson fogadta és részletesen kifejtette szociálpolitikai programúját, amely határozottan pozitív benyomást tett rá. Egy újságírónak arra a kérdésére, milyenek az élelmezési viszonyok Szovjetoroszországban, Shaw a következő kitérő választ adta: „Az oroszországi szovjetmunkások krumplit és káposztát esznek. Én, mint vegetáriánus, nagyon meg vagyok elégedve ezzel a koszttal A varsói lapok általában véve azt Írják, hogy az oroszul semmit sem tudó Bemard Shawt a szovjet elől-hátul becsapta. A bolsevikieknek sikerült megtéveszteniük a század legnagyobb viccelöjét. Bemard Shaw egyébként közölte, hogy nagyon drágán fogja eladni tizenegynapos oroszországi útja memoárjait. A varsói lapok szerint Shaw már moszkvai útja előtt megállapodást kötött az amerikai Hearst-koncernnel memoárjai kiadása ügyében. Az angol Íróval együtt utazó Lady Astor csak annyit mondott az újságíróknak, hogy sok csodálatraméltó dolgot látott Szovjetoroszországban, de még több borzalmat. szobába, ahol valaki édes álomból ébredt fel, magával hozva a májusi fák csodálotos illatát. S az ébredő kábultan hallgatta a jól ismert nótát, maga előtt látta az álombéli daliát, arca kipirult, kezét boldogan szorította a szívére, kilépett az ágyból és kedves jelként, egyetlen pillanatra világot gyújtott. A boldogító fényre vidám nótába kezdett a cigány, azután az egész társaság hazaindult és feloszlott a legközelebbi petróleumlámpa fénye alatt... Másnap végzetes kimenetelű párbaj híre terjedt el a városban. Egy mindenki által szeretett, jókedvű, mulatós gavallér volt az áldozat, akinek a szívét a város határában lévő erdőben szabályosan lefolyt pisztoly-párbajban lyukasztotta át egy golyó... Ami ezután következett, az már csak szürke próza volt... S a petróleumlámpák sárga fénye vigyorogva világította meg tovább is az utat a későn járó emberek számára... III. És idők múltával a város még ragyogóbb lett. Mint a katonák állottak sorban, alig pár lépésre egymástól a gázlámpák. Fehér fényük száműzte az utcáról a holdat s a kék ég öreg lámpása szégyenkezve takarta el arcát a felhőrongyok mögé, hegy ne lássák pirulni nagy szomorúságában. A város már kétlaki életet élt. Nappali élete mellett volt már egy éjtszakai élete is. Sápadt, koravén arcok kifestett, rikító arcokkal egy üt, kavarogtak a gázfényes éjtszakában. Kifogástalan, fekete estélyi ruha ölelkezett cifra, virágos, selyemruhával s a kacaj hangos volt és bántó. Kávéházak és mulatók öntötték magukból a fényt, az utcára, vásári volt a muzsika és vásári volt az asszony is. Mintha a gázlámpák hideg fénye kiölte volna a melegséget az emberek szívéből s a világos utca feltárta a sötétben élők lelkének szennyesét. A daliás gavallér barátai körében legénybúcsúját tartotta. Előkelőén hideg, monoklis arcát még fehérebbé
