Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-27 / 77. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1931. junius 27. MARKSTEIN paplankésíitií Érsekújvár-Komáromi-utca 46. szám. Vállalja: pehely, gyapjú és vattával töltött paplanok készítését a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig a lehető legolcsóbb árban. Gyermek-paplanok. Régi paplanok átdolgozását vállalom. — Ágytoll tisztítás gőzzel. — Árajánlattal díj­mentesen Szolgálok. 255 dositásáról és kiegészítéséről. Ez a törvény novella a bírósági illetékek emeléséről szól. Az emelés a békebeli illetékek három — ötszöröse és ke­resztülvitele vagy közvetlen, az illeté­kek emelése révén vagy közvetett ott, ahol emelik az illetékek megállapításá­nak jelenlegi maximális határát. Ahol az illetékek összege a vita vagy tár­gyalás alapját alkotó tárgynak értéke után igazodik és ennek a tárgynak ér­téke nem haladja meg az 5000—10.000 K-t, az emelés a fenti határok alatt marad. A csőd és a kényszeregyezségi eljárásban az illetékek unifikálását ve­zetik be. Az illetékek emelésének pénz­ügyi eredményét 15 millió koronára becsülik. A törvény ideiglenes intéz­kedés jellegével bir és hatálya 1933. év végére van korlátozva. A Jugoszláviával megkötött kereskedelmi szerződés a külügyi bizottság előtt. A képviselőház külügyi bizottsága a napokban foglalkozott a csehszlovák— jugoszláv kereskedelmi szerződéssel, amelyet mostanában kötött a két kor­mány. Az ülésen, amelyen a külügyi, kereskedelmi és pénzügyi minsztériumok képviselői is jelen voltak, Seba képvi­selő ismertette a szerződést, aki nagy elismeréssel adózott beszédében mind a két állam delegációja iránt, amelyek­nek tagjai át voltak hatva attól a tö­rekvéstől, hogy a célt elérhessék. Az előadó szerint a kisantant államok gazdasági együttműködésének uj kez­detét jelenti ez a szerződés. Szűllö Géza dr. felszólalásában kifogásolta, hogy Csehszlovákia eddig még jmindig nem kötötte meg az állam szomszédságá­ban levő Lengyelországgal, Magyar­­országgal, és Ausztriával a kereske­delmi szerződést. Lord Cecil a béke biztosítása szempontjából Csehszlovákiát fontosnak tartja. Lord Róbert Cecil középeurópai út­jában megállapodott Prágában is, ahol a kormány németnyelven szerkesztett lapjának hosszabb interjút adott az ál­talános politikáról. A leszerelési konfe­renciáról is megemlékezett és erről Csehszlovákiával kapcsolatban többek között a következőket mondotta: Azt gondolom, hogy Csehszlovákiának a leszerelés kérdésében elfoglalt állás­pontja nagy jelentőséggel bir Cseh­— junius 26. Ez év első negyedének kedvezőtlen adóbevételei a pénzügyminisztériumot arra késztették, hogy az adóhivatalok­nak újabb részletes utasítást adjon az adók behajtásának és végrehajtási utón való behajtásának módozatairól. A pénz­ügyminisztériumi utasítást a vezérpénz­­ügyigazgatóságok és adóhivatalok a legutóbbi napokban kapták meg. A pénzügyminisztérium ebben az utasításban felhívja az alárendelt hiva­talok figyelmét, hogy az adók besze­désével kapcsolatos mindennemű tény­kedésénél, vagyis a fizetési meghagyás és a végrehajtás közötti cselekmények­nél ne járjanak el kellő megfontolás nélkül, sablonszerűén, hanem az adó­­künnlevőségek gyors likvidálására való törekvésben is feltétlenül, s a legna­gyobb gondossággal tartózkodjanak a tömeges árverésektől, különösen falu­helyen, mert ezek nagyon rossz vért szülnek, s az adófizetők körében nem kívánatos elkeseredést váltanak ki, ezt követi számtalan írásbeli és szóbeli panasz, ami ismét csak a pénzügyi igazgatást terheli fölösleges munkával. Az utasítás szerint külömbséget kell tenni olyan adófizetők között, akik a tapasztalat szerint egyszeri megintésre kifizetik az adótartozásokat, s azok kö­zött, akik végrehajtási eljárás nélkül nem fizetnek, mert valóban nincsen pénzük, s minden jóakaratuk ellenére nem tudják leróni adótartozásukat, s olyanok, akik konok nemfizetők, akik nem akarnak fizetni, bár van pénzük. Az első csoportbeli adófizetőkkel szem­ben, vagyis azokkal szemben, akik ren­desen egy fizetési megintésre pontosan Szlovákia kicsiny, de fontos állam. Központi fekvésénél fogva, középponti befolyással is bir és ezért, nagy fontos­ságú Csehszlovákia politikája. A lesze­relés kérdésével a biztonság kérdése függ össze. A biztonságot manapság nem lehet már a régi módszerekkel megteremteni. A biztonság függ a bé­kétől. Az én elgondolásom szerint a biztonság meghosszabbításánál az egyedek fáradozásáról le kell mondani és azt az együttes működés utján lehet csak elérni. Vagyis, egy általános meg­egyezést kell létrehozni, amiáltal a megegyezés résztvevői szövétkeznének mindazok ellen, akik a békét megsér­tik. Tehát ugyanaz, amit már a Nép­­szövetségben is kitűztek és amit a lo­­karnói szerződésben részben applikál­tak. Ha a hadifölszerelés korlátozását elérhetjük, akkor az általános appliká­lás könnyen lesz elérhető. fizetnek, nem szabad megindítani a végrehajtási eljárást, ha olyan eset adó­dik elő, hogy mostanában egy meg­intésre sem fizetnek. Az ilyeneket az Írásbeli megintés után, előbb szóval, távbeszélőn, majd ismételten Írásban kell felszólítani a fizetésre. Azoknál az adóalanyoknál, akik adó­tartozásuk megfizetésére nyilvánvalóan képtelenek, mert anyagi viszonyaik leromlottak, meg kell elégednie az adó­hivatalnak az adófizető által felajánlott részlettörlesztéssel s az adóalanynak azzal az Ígéretével, hogy a hátralévő tartozást részletekben fizeti meg. Végül a jó vagyoni helyzetben élő adófizetőkkel szemben a törvény teljes szigorúságával kell fellépni. Az ilyen megkülönböztető eljárás különösen szükséges a mai gazdasági válság idején, nevezetesen pedig az elemi csapásokkal sújtott községekben és járásokban, mert csak igy kerülhetők el a tömeges árverések, amelyek gya­korlása elveszíti erkölcsi hatását és igy célját is, ellenkezőleg, az adófizetőkben dacosságot ébreszt, még azokban is, akik különben rendesen fizetnek. Az adókivetések ellen benyújtott fellebbezéseket, s az 1927-76 számú, az egyenes adókról szóló törvény, valamint az 1924-235 számú, a rend­kívüli adóleirások engedélyezéséről szóló törvény alapján adókedvezmények iránt benyújtott kérelmeket a legsür­gősebben kell elintézni. Ügyelni kell arra, hogy az 1927-67 és a 77 számú törvények az önkor­mányzati testületek pótadóinak száza­lékát pontosan határolják és hogy az adókivetés most már a rendes időben SZANATÓRIUM Dr. Selye Hugó sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. a történik meg, vagyis, hogy az adóteher elvesztette azt a különös súlyát, ami­lyennel a háborút követő években nehezedett a közgazdaságra, s igy a rendkívüli adókedvezmények iránti ké­relmek jogosultsága rendesen már kisebbfoku, mint régebben volt. Az 1927-es és a későbbi adóévek adótar­tozásainak leírása és az ez évre esedékes adóknak csökkentése iránti benyújtott kérvényekről az alárendelt hatóságok kéthavonkint kötelesek névszerinti ki­mutatásokkal alátámasztott jelentést tenni s a főpénzügyigazgatóságoknak különös tekintettel a kedvezően elinté­zett kérelmekre. A vezérpénzügyígaz­­gatóságok az összesített kimutatásokat a pénzügyminisztériumhoz terjesztik elő. Az első kimutatás ez év első négy hó­napjában elintézett kérelmekről junius végéig terjesztendő a pénzügyminiszté­riumhoz. Minden 140 lakosra esik egy postacsekbszám'a. Az állami statisztikai hivatal kimu­tatásából kitűnik, hogy 1930. év végén a köztársaságban összesen 108,476 postacsekszámla tulajdonos volt. Egy betét átlaga 18.030 korona volt. Ha szép arcbőrt akar, használja a több mint 40 év óta általá­nosan kedvelt I>r. dF,reyg-aiig--féle szeplő elleni crémet. Kapható: Stadt Apotheke, Boden­bach a. E. Pöstfach 26— tervezll v á1i a 1II épít Bä hmsz&mídyI A pénzügyminisztérium utasítása a tömeges árverések elten. A féllábu. Irta Büky György. Barna Balázs daliás úr volt. Büszke, dacos, magyar fajtából való, akinek a szaya örökké vitákat provokált, a keze utálattal fogta meg a munkát s a te­kintete mindig ott villogott a menyecs­kék járása körül. Eljárt a templomba, de csak azért, mert fejjel magas­­lőtt ki az emberek közül, ha végig ment a hajón faragott székéhez. Sze­rette a munkában a nótát és amikor a mezőn felbukkant táncoló lován, egy­szerre felcsapott az ének a dologban görnyedő lányok és legények ajkáról. Szerette mutogatni erejét. Nem egy­szer vette kézbe maga az elakadt ekét és egyetlen rántással zökkentette visz­­sza barázdás útjába. Feldúlt szekere­ket egyedül rántott állásába, és min­den elmerült kereket játszva emelt ki a kátyúból. Az emberek messze tájon hetyke Balázsnak hívták és szívesen dolgoztak a keze alatt. Volt a munkások között egy széles vállu, erős karú legény, aki mankóval a hóna alatt dolgozott, mert féllába volt. De azért éppen úgy bírta a mun­kát, mint a többi. Soha nem maradt hátra. Furcsa, esetten bakugrásai szí­vósan követték a dolgozókat. Egyet­len lába olyan szilárd volt, mint va­lami vasoszlop. Barna Balázs ezt az embert nem bírta. Ha ő jött, neki el kellett tűnnie. Egészséges, ép testének ösztöne nem bírta a nyomorékot. — Nem bánom, ha itt van és dol­gozik, csak én ne lássam! Abból a búzából, amit ő kaszált, nekem nem kell liszt,- akármilyen búza is az; attól a lánytól, akit ő fogott meg, nekem nem kell csók, még ha a világ legszebb lánya Volna is. S az emberek megszokták, hogy Rózsa Ferit dugdosni kell a földesúr elől. Az meg keserű engedelmességgel vetette magát hol árokba, hol bokor mögé, hol szénakazalba, csakhogy el­kerülje hetyke Balázs szempillantá­sát. Ilyenkor a gazda az emberek közt hullámzó kacagásról tudta csak meg, hogy a féllábú ijedt bakugrásokkal éppen az előbb menekülhetett el va­lahová ... A világháború később az emberek nagyrészét hosszú időre elválasztot­ta egymástól. Barna Balázs is felöl­tötte huszártiszti uniformisát és at­tól a pillanattól kezdve, hogy elhagyta a falut, senki sem látta nyolc kerek esztendőn keresztül. Érkeztek hírek róla, hogy megse­besült a lábán és hogy életveszélyes az állapota, azután meg, hogy nem is volt súlyos a seb és könnyen felgyó­gyult belőle... Amikor végül haza érkezett, meg­­változottnak találták az emberek. Da­liás teste ugyan megmaradt olyannak, amilyen volt, de a nézése sötétebb lett, a szava keserűbb és a régi suga­ras arcán keménnyé kövesedtek a vo­nások. Észrevették, hogy amikor gyalog járt, a jobb lábára egészen könnyen biccegett. Úgy látszik, az az ostoba golyó mégis hagyott nála valami örök emléket. Később a kastély cselédei mesélték róla, hogy szűkszavú és zár­kózott lett s hogy legrégibb embereit, még kedvenc inasát sem engedi kö­zel magához. A lába azonban mégse lehetett olyan nagyon beteg, mert a birtokot tovább is lóháton járta, igaz, hogy nyugodt és csendes tempóban és a hajrák, a vágtatások elmaradtak. A legcsodálatosabb azonban az volt, hogy a tekintete nem akadt meg töb­bé a ringó derekú menyecskék járá­sán, nem vette észre a forró falusi vér felkinálkozó kacérságát Őszi szántáskor történt... Messze határban mindenhol csillogó acél szedte pásztás barázdákba a föl­det. Nehéz szagot kapott a levegő a felforgatott göröngytől és zsírosán csil­logott a talaj fekete vére a fukar kezű nap bágyadt fénye alatt Rózsa Feri vállához szíj jazott man­kóval ott ugrált az eke mögött. Felső testének súlya alatt tövig szaladt a vas a nyöszörgő földbe. Éppen for­dulni készült a kiemelt szerszámmal, amikor az úton, közvetlen előtte, vá­ratlanul Kibukkant á földesúr alak­ja. Karjának egyetlen rántásával állí­totta meg a lovakat, pillanatig ő is megállt megdöbbenve, tanácstalanul, azután villámgyorsan megfordult és 'óriási ugrásaival, mint egy sebzett kenguru, igyekezett a közeli boglya mögé. Köröskörül megállott a munka. Kiegyenesedtek az emberek és csende­sen várták, hogy mi történik. Barna Balázs arcán felengedett a keménység, kezét kürtnek tartotta szá­ja elé és úgy kiáltott: ' ,:I — Állj! Ne szaladj! Rózsa Féri izmaiban olyan nagy volt az erőfeszítés és a lendület, hogy hiába igyekezett, nem tudott hirtelén megállni, csak ártott a nagy buzgalom, elvesztette az egyensúlyt és ami soha azelőtt nem történt meg veié, végig­zuhant a földön. Az emberekből itt is, ott is kitört a .nevetés. De nem nevettek soká. A földesúr harsogó hangja beléjük foj­totta a jókedvet. •'— Csend legyen! Ki mer itt nevetni?! Szúrós szeméből csapkodott a vil­lám és az arca egyszerre piros lett ■az izgalomtól. Mindenki hallgatott. ő meg lovával óvatosan, lassan a még

Next

/
Oldalképek
Tartalom