Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-27 / 77. szám
1931 június 27. »KOMÁROMI LAPOK* 3. odal. A Magyar Dalosszövetség első dalversenye Léván Komárom, — június 26. A magyar nemzeti kisebbség kulturális életének egyik kiemelkedő dátumát jelenti június 28-ika, amikor a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség megrendezi az első, ezúttal a nyugati kerületi dalosversenyét. Az öt évvel ezelőtt megalakult szövetség ezzel a dalosversennyel ért el legfőbb céljához: a magyar dalosegyesületek céltudatos működésének előmozdításához, mert ez alkalommal tömöríti össze a magyar dalosegyesületeket, hogy azoknak alkalmat adjon tudásukról, komoly felkészültségükről és nemzeti kulturális hivatásuk betöltéséről bizonyságot szolgáltatni nemcsak a szakbírálók előtt, de a magyarság képviselői előtt is. A múlt évben olyan impozáns sikerrel lezajlott országos losonci dalosünnepély fényes bevezetője volt ennek a versenynek, amelyen Szlovenszkó magyar vidékének tíz dalárdája kel versenyre egymással, hogy a magyar dalért végzett lelkes és odaadó munkásságáról tegyen tanúságot és előadásával bebizonyítsa azt, hogy nemzeti kulturhivatását híven betölti. Noha a versenyző dalárdák készültségüket különböző csoportokban fogják bemutatni és a művészi teljesítmény foka szerint nyernek osztályzatot, már most is meg kell állapítanunk azt, hogy a versenyben résztvevő valamennyi dalegyesület a legteljesebb elismerést érdemli meg azért, hogy a magyarság e kulturünnepén áldozatot nem kiméivé közreműködik és szereplésével fennen hirdeti a magyar dal dicsőségét. Az osztályozás a művészi teljesítmény szempontjait veszi figyelembe, de ami magyar nemzeti érték nyilvánul meg a dalárdák e fellépésében, felkészültségében és az előadandó művészi dalokban, az mind a magyar kultúra fejlődését és életrevalóságát hirdeti és ezzel a versennyel is dokumentálja a magyarság, hogy kultúrájához ragaszkodik és annak előbbrevitelét magyar kötelességnek tartja. A lévai dalosverseny nemcsak kedves testvéri találkozása lesz a magyar dalosoknak, hanem a kultúra verőiényes ünnepe is, amelynek jelentősége és messzire kiható sikere új lángra gyújtja a sziveket és új erővel tölti meg a lelkeket. *, mM fHfjf A dalverseny gondolata itt Komáromban, a Komáromi Dalegyesület kebelében pattant ki két évvel ezelőtt, a Magyar Dalosszövetség azóta lelkes fáradozással valósította meg a szent gondolatot és mi, akik lapunk, a Komáromi Lapok hasábjain ennek propagálásában minden időben a legnagyobb lelkesedéssel vettünk részt, végtelen boldog örömmel köszöntjük a lévai dalversenyt, a Magyar Dalosszövetség vezetőségét és a résztvevő daloslestületek tagjait, akik vasárnap hitet fognak tenni a magyar kultúra ősi szent hagyományai mellett! A lévai dalverseny alkalmából a Magyar Dalosszövetség szintén Léván tartja díszközgyűlését, valamint rendes évi közgyűlését. A verseny és az ünnepség a következő sorrendben fog lefolyni. 1931. június 28-án, d. e. 10 óra 22 perckor a beérkező dalárdák fogadása a lévai pályaudvaron és ünnepélyes bevonulás. 11 órakor díszközgyűlés a városi szálló színháztermében. 11 óra 30 perckor közös ebéd. 15 órakor a dalverseny kezdete a városi színházteremben. 19 órakor a Dalosszövetség választmányának, bíráló bizottságának és az ellenőrző bizottságának együttes ülése. 19 óra 45 perckor közös vacsora. 21 órakor a lévai vár udvarán a versenyeredmények kihirdetése, díjak kiosztása és ünnepi hangverseny. 1931. június 29-én, d. e. 10 órakor a Magyar Dalosszövetség nagy választmányának rendes gyűlése a városi szálló színháztermében. 11 órakor a Dalosszövetség rendes évi közgyűlése. A kerületi dalosversenyen résztvevő dalárdák csoportok szerint a következők: I. Nehéz műdal-csoport. Kötött kar: Goldmarck: Tavasz varázsa. Komáromi Dalegyesület. Karnagy Schmidt Viktor, működőtagok száma 41. Szabadon választott kar: Révfy—Tóth: Megfakult a nóta. Lévai Dalárda: Karnagy Heckmann István. Működő tagok száma 36. Szabadon választott kar: Pogatschnigg: Dal a dalról. Toldykör férfikara: Karnagy Németh István László. Működőtagok száma 72. Szabadon választolt kar: Pestalozzi: Hajósok imája. II. Könnyű műdalcsoport. Kötött kar: ifj. Lányi Ernő: Tavaszi üzenet. Érsekujvári Iparosok Dalegylete. Karnagy: Pataky Ferenc. Működő tagok száma 43. Szabadon választott kar: Fortuner—Petőfi: Mi volt nekem a szerelem. Érsekujvári Vasasok Olvasó és Dalköre. Karnagy: Szendrey István. Működőtagok száma 46. Szabadon választott kar: Ismeretlen szerzőtől: Vadászkar. Komáromi Róm. Kath. Egyházi Énekkar. Karnagy: Molecz Tivadar. Működőtagok száma 32. Szabadon választott kar: Mozart: A vihar. Losonci Magyar Dalegylet. Karnagy: Rieszner Ede. Működőtagok száma 47. Szabadon választott kar: Révfy—Szabolcska: A Grand Cafében. III. Magyar Népdal csoport. Kötött kar: Révfy Géza: Három dal. Dunaszerdahelyi Dalegylet. Karnagy: Tóbler Kálmán. Működőtagok száma 30. büszkesége!) Dr.Oeiker befőttekhez való segttséqe.Szabadon választott kar: Ismeretlen szerző: Hajlik a jegenye. Ref. Földmíves Énekkar Salló. Karnagy: Teleky, Miklós. Működőtagok száma 25. Szabadon választott kar: Népdalegyveleg. Somorjai Dalkör. Karnagy: Regéczy Aladár. Működőtagok száma 44. Szabadon választott kar: Doppler: Magasan repül a daru. IV. Vegyeskarok csoportja. Kötött kar: Demény Dezső: Szerenád. Lévai Dalárda. Karnagy: Heckmann István. Szabadon választott kar: Harmath: Népdalok. Az este tartandó díszhangverseny összkara: Beethoven: Isten dicsősége és Lányi—Hoppe: Régi nóta. Előadják az I. és II. csoportban résztvevő dalárdák ,valamint a Dunaszerdahelyi Dalegylet és a Somorjai Dalkör. A díszhangversenyen az összkarokon kívül valamennyi versenyző dalárda előadja a szabadon választott kart, a versenyben első helyre került dalárdák pedig még a kötött versenykarokat is előadják. A bíráló bizottság kiváló művészekből állanak és tagjai a következők: Albrecht Sándor Pozsony, Kálix Jenő Prága, Farkas Márta Virth, ifj. Schmidthauer Lajos Komárom és Márkus János Losonc. A dalosversenyen, mint ismeretes, városunkból a Komáromi Dalegyesület 41 tagú működőkara és a Róm. Kath. Egyházi Énekkar 32 tagú férfikara fog résztvenni. A versenyző dalárdák vasárnap reggel a háromnegyed 6 órakor induló különvonattal utaznak Lévára. A Dalegyesület karát Bartos Frigyes társelnök és Schmidt Viktor karnagy, a Kath. Egyházi Énekkar pedig Herczegh István világi elnök és Molecz Tivadar karnagy vezeti. Fényes siker kisérje nemes vállalkozásukat. Hárommillió dolláros fizetésre kap moratóriumot Csehszlovákia — junius 26. Prágai jelentés szerint az amerikai moratorium tervezetet csehszlovák politikai körökben is nagy érdeklődéssel fogadták, nem csak azért, mert Hoover javaslata az egész világ gazdasági életére kihatással lesz, hanem mert az különösképen érinti a köztársaságot is. Csehszlovákia Amerikának 115 millió dollárral tartozik hadiadósság címén és ezt az összeget 3 millió dolláros évi részletekben köteles fizetni. Ha Az Arigol^parkban történt incidenst, amikor két diákot szuronyos katonák kisértek be a városba, a katonai vizsgálat szerint a diákok maguk idézték elő viselkedésükkel. — junius 27. Egyik minapi számunkban több szemtanú értesítése szerint beszámoltunk arról az incidensről, ami az Angolparkban történt, amely tudvalevőleg a katonai kincstár tulajdona, s az incidens során két komáromi diákot szuronyos katonák kisértek be a rendHoover javaslata életbelép, akkor Csehszlovákiában is felszabadul 3 millió dollár, amennyiben a kormány ezt az összeget jövőre nem köteles Amerikának átadni. Ez nagy megkönnyítést jelent a köztársaság gazdasági életére is. Az még nem bizonyos, hogy Csehszlovákia Olaszországgal és Franciaországgal szemben fennálló hadiadósságaira nézve is moratóriumot kap-e, amennyiben ez a két ország még nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy elfogadja-e Hoover javaslatát. őrségre. Mint megírtuk, ez a rendelkezés a közönség körében nagy megütközést keltett s a katonaság részéről feltétlenül túlbuzgó intézkedés volt a diákok meghurcolása. Ezzel szemben a katonai parancsnokság most arról értesít bennünket, hogy lefolytatták ebben az ügyben a hivatalos vizsgálatot és a diákok maguk okozták ezt az incidenst, amikor aznap délután több diák lármás szórakozással háborgatta az ottartózkodó pihenőket és a pádon hintáztak, nem törődve azzal, hogy azt megrongálják. A szolgálatot teljesítő katona figyelmeztette a diákokat, hogy tartózkodjanak csendesebben és ne rongálják a padot. A diákok mindig földön heverő emberhez ment, lehajolt hozzá és felsegítette. Hosszú ideig nézte elgondolkozva, azután zengő hangján megszólalt: — Mi is a te neved, fiam? — Rózsa Ferenc. — Igen, emlékszem. Nos hát nem kell többé szaladnod előlem, Rózsa Ferenc. Holnap reggel jelentkezel nálam belső szolgálatra a kastélyban. Megértetted? — Igenis. Értettem. — Nem dolgozol többé a mezőn. Derék ember vagy! A földesúr elment s a szegény féllábú csak állt, csak állt egy helyben, azt se tudta, mit mondjon, mihez kezdjen; s a köréje sereglett embereknek fuldokolva magyarázta, hogy ő ezt nem érti, hogy a földesúr úgy nézett rá, mint a fiára és hogy azt se tudja, jól hallotta-e, vagy csak a füle bolondult meg ,de azt mondta, hogy ő derék ember!... A parasztok nézték, hallgatták, hümmögtek, csodálkoztak, azután mivel az egész nem az ő bajuk, meg úgy se igen értik az urak dolgát, hát vállat vontak és tovább folytatták a munkát. Rózsa Ferenc reggel mankójával a hóna alatt jelentkezett a kastélyban. Az inas be se akarta engedni az udvarra, Hiszen eddig a földesúr látni se akarta a nyomorékot, hát hogy engedné a szeme elé? A féllábút szorongás fogta el, maga is szeretett volna visszafordulni, de engedelmeskednie kellett a parancsnak. Hatalmas vállával benyomta az ajtót és egy ugrással az udvar közepén termett. Hiába szaladt utána az inas kiabálva, kétségbeesve, ő csak ment előre a lépcsőkön fölfelé. Ép lábának döngő lépése és mankójának éles koppanása különös zajt okozott a folyosón. Az emeleten egy nagy ajtó előtt újra szolgába ütközött. Az dühösen hadarta, hogy senki be nem teheti lábát az úrhoz, mert amióta hazajött, szobáiba nekik is csak akkor szabad bemenniük, ha erre külön engedélyt vagy parancsot kapnak. Rózsa Ferenc itt már aztán igazán zavarba jött. Ez már a második, aki ezt mondja. Hátha nekik van igazuk és őt csak valami ostoba képzelődés vezette félre. Hátha nem is történt minden úgy, ahogy ő emlékszik? Hiszen egész életén keresztül útálta a földesúr, mindig bujdosnia kellett előle. Nem folytatta tehát a veszekedést, hanem megállt a sarokban és várt nyugtalanul, szorongva, rá se nézve a körülötte felsorakozott szolgákra. Amikor Barna Balázs kilépett lakosztályának ajtaján, szembe találta magát a nyomorékkal, aki félszegen jelentkezett előtte. A földesúr megveregette a vállát és kemény, katonás hangon szólt hozzá, hogy mindenki meghallja: — Rózsa Ferenc, ezentúl te leszel belső emberem! Te jöhetsz be egyedül hozzám engedély nélkül. Most menj, öltözz fel. Uj ruhát kapsz. Uj mankót is. A régi inasom betanít mindenre, és ha tisztában leszel a dolgoddal, akkor ide költözöl a lakosztályom mellé, hogy kéznél légy. Azzal megfordult és gyengén biccegő járásával végig ment a folyosón. Rózsa Ferenc az öreg szolga gondos tanításának segítségével hamar belejött munkakörébe és egy este, amikor a villanylámpák már mindenütt kigyulladtak az egész kastélyban, vadonatúj fekete ruhájában ott állott munkára készen a lakosztály ajtaja előtt. Izgatottan leste az időt, amikor szolgálatát megkezdheti... A földesúr megvacsorázott. Vacsora után a könyvtárszobába ment, olt írt, majd olvasott és amikor a kastély harangszava elverte a tizenegyet, kilépett a folyosóra, hogy visszavonuljon lakosztályába. Lassú, vontatott járással közeledett. Észrevette a szolgálatba álló embert, szelíden nézett rá. — Megtanultál mindent? Rózsa Ferenc kipirult, amikor felelt: — Igenis, mindent. — Máris meg akarod kezdeni a munkát? > — Ahogy a tekintetes úr parancsolja. Barna Balázs belépett az ajtaján és visszaszólt Ferencnek: — Bejöhetsz. Az új szolga feltűnő ügyesen forgott féllába dacára a gazdája körül. A földesúrról lekerült a kabát, a mellény, azután leült, hogy a cipőhúzáshoz odanyújtsa a lábát. Az első cipő egy-kettőre lent volt. Rózsa Ferenc kezébe vette a másik lábat, hogy arról is lehúzza a cipőt... És ekkor a hátán végigfutott a hideg... Keze reszketni kezdett. A láb súlyos volt és kemény, mintha vasból lett volna. Arca elsápadt és tekintete rémülten nézett gazdája arcába. Barna Balázs szomorúan nézett rá vissza és a némasága többet mondott, minden szónál. A szolga pillanatok alatt megértett mindent... Feje a mélybe roskadt és szeméből titokban dörzsölte ki az előtolakodó könnyet...
