Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-27 / 77. szám

1 Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza. Otvenkettedlk évtolyam. 77. szám. Szombat, 1931, jnnins 27. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre 100 Kö, félévre 50 Kö, negyed­évre 25 Kö. — Külföldön 150 Kö Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő:BARANYAY JÓZSEFdr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. éa FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Európa rossz szelleme Komárom, június 26. Franciaország a háború végén el­végezte munkáját és gondoskodott arról, hogy a békeszerződések el­vegyék a kedvét mindenkinek a há­borútól saját maga-magát kivéve. Németország hallatlan háborús jó­­vátételi terhe azt látszott ígérni, hogy ez az ország soha többé fel­támadni nem fog a gazdasági rab­szolgaság láncaiból, amelyet Ver­­sailles-ben vertek reá. A dunai mo­narchiát feldarabolták és életkép­telen országokat teremtettek belőle, Bulgária területének felét vette el a francia igazságosság és Törökor­szágra is a legsúlyosabb szankció­kat alkalmazta. Ezen az országon kívül, amely kijelentette, hogy ezt a békeszerződést cl nem fogadja, hanem inkább hajlandó a háborút tovább folytatni, Európa új térké­pét megrajzolták a lelkiismeretes franciák. Céljuk nem volt más, mint a né­met nemzetnek a víz alá merítése, de hát egy nagy nép étniakarása egy fogyó nép minden ilyen akara­tát vissza tudta verni. Ezért tíz évig nem volt nyugodt a francia Iclkiismcret és ma sem az. Locarno, Kellogg paktum, leszerelés, Young terv mind csak ártatlan kenőcsök­nek bizonyultak, amelyek nem használnak a lelkiismeret nagy be­tegsége ellen. Franciaország szíve­sen látott volna egy bolsevista hul­lámot is Németország felett, csak hogy ez az állam még jobban meg­gyengüljön. A népszövetségben a hajlékony Strescmann a francia Briand befolyása alá került, a bát­rabb Curtius markánsabb egyéni­sége már nem igen ízlett nekik, akik Európa sorsát vezették az utóbbi évtized alatt. És miért ve­zetnek épen a franciák? Miért jog­cím erre a germanofobia, mely az egész országot megmételyezte? A Hoovcr-moratórium azonban Franciaországot döntő lépés elé állította. Elfogadni, vagy elutasí­tani: ez lett volna a probléma. Ám­de ha el utasítja, akkor bizonyít­ványt állít ki magáról, hogy csak­ugyan Európa rossz szelleme Fran­ciaország. Ilooverrel ujjat húzni még sem lehet, aki kereken és vilá­gosan kijelentette, hogy tervének nem engedi kicsavarni a nyakát és elvenni belőle a lényegét, amire a Szajna partján igen is hajlamo­sak tennének. A moratóriumot te­hát fogcsikorgatva bár, de el kel­lett fogadniok és szemlélni irigy szemekkel, hogy az elmaradt milli­­árdokból Németország lassan fel­emelkedik elesett helyzetéből, ipa­rát fejlesztheti, exportját emelheti és gazdasági helyzetén lendíthet. A nagyobb sebe azonban Európa vezető államának az, hogy ezúttal nem ő diktálja az iramot, hanem Amerika avatkozik bele, az ő hite­lezője és leszorítja a világ színpa­dáról a második helyre. Az az U. S. A. amely a páris-külvárosi béké­ket ratifikálni sem tartotta érde­mesnek. Hát bizony ez rosszul cs­­hetik az elkényesedett francia dip­lomáciának, amellyel előzetesen a Hoover-tervet még csak nem is kö­zölték. A Hoover-moratóriummal a fran­cia presztízs kapott érzékeny és megérdemelt sebet. Beméljük, hogy ezt a sebet követni fogja a második is, amely Ieáleázza a fegyverkező Franciaországot és annak leszere­lési szándékait. Ma ez a fegyverke­zés már olyan mértéket öltött, hogy az a legnagyobb mértékben aggo­dalmat keltő. Franciaországnak van a legnagyobb repülő-parkja, neki van a legnagyobb nehéztüzér­sége. A szomszédos német állam pedig teljesen le van szerelve és néhány frontharcos játszik benne katonásdit fapuskákkal. Ellenben ugyanez a Franciaország és kül­ügyminisztere tett nemrégen felje­lentést a németek ellen Gcnfbcn, hogy azok nem szereltek le telje­sen. És elképzelhető a megrökö­nyödés, ha a német szorgalom és vasakarat a világ legmodernebb páncélos csatahajóját bocsátja a tengerre. Ez a nagy fegyverkezés minden körülmény között a háborúra fog vezetni és ezt a háborút a legfegy­­verzettebb állam, Franciaország kezdheti meg, hiszen a semlegesek ezeken a kereteken kívül állanak és csak az örökös ellentét a latin és germán faj közölt keresi a hely­zet egyensúlyát, ha kell háború árán is. Emlékezzünk vissza a ré­gi évszázados háborúkra, amelyek Elszász és Lotharingia birtokáért folytak. Németország ezekről az ál­lamiestekről önkéntesen lemon­dott, de ez nem elég a franciáknak, akik az utolsó német márka kiszol­gáltatása árán lennének csak nyu­godtak. A leszerelés nagy kérdése meg fogja hozni az eddig titkolt felvilá­gosításokat a franciák haderejéről és ez felnyitja a szemét Európának. Természetesen arra fog hivatkozni, hogy neki biztonságát kell őriznie, ez azonban egyáltalában nem érv. Ha a németeknek, magyaroknak és osztrákoknak, meg a bolgároknak elég a minimumra korlátolt és in­kább rendőri célokat teljesítő had­sereg, úgy Franciaország sem le­het kivétel ezen a téren és eléged­jék meg szintén egy lakossága számarányának megfelelő katonai létszámmal. A francia fegyverke­zés az egyedüli, amely a békét fe­nyegeti. Amikor a szovjet megbí­zott megtelte javaslatát a teljes le­szerelés mellett, amelyben Szovjet Oroszország is résztvesz, akkor a francia érvek a biztonságról egé­szen kicsire zsugorodtak össze. Európa szemei már kezdenek fel­nyílni. Látja a francia aranyhe­gyet, amely épít a jóvátételből és emellett a német munkás éhezik és milliószámra áll munkanélkül. Európa gazdasági élete összeku­szált. Ki az oka ennek? Jórészben Franciaország, amely csak a jó üz-Komárom, — junius 26. Munkában a pénzügyminiszter. Az új pénzügyminiszter, Trapl dr., mikor elfoglalta hivatalát, semmit sem árult el programjából, de mióta a pénzügyminisztérium élén áll, szorgal­mas munkában tölti napjait, hogy az állam pénzügyi és gazdasági helyzeté­nek egyensúlyát biztosítsa. Terveiről kevés jutott eddig nyilvánosságra, de mint a prágai lapok írják, a parlament legutóbbi ülésén sok szó esett az ál­lami költségvetésről és a pénzügymi­niszter jövőbeli politikájáról. A kiszi­várgott kirekből ma már tudják a ben­­fentesek, hogy a pénzügyminiszter mi­lyen javaslatokat tartogat az állam pénzügyeinek szanálására. Egész hal­maz olyan javaslatról van szó, amelyek aligha fogják megörvendeztetni a nyil­vánosságot. Ezek a javaslatok nem vonatkoznak csupán az állami alkal­mazottakra, hanem a lakosság széles rétegeit is érintik. A pénzügyminiszter ugyanis többek között, a kdvéárak fel­emelését tervezi, de tetemesen drágí­tani akarja a dohány nemiteket is. Ez a két javaslat is elegendő arra, hogy a köztársaság lakossága a legnagyobb bizalmatlansággal tekintsen az uj pénz­ügyminiszter működése elé. A Stribrny-ügyben a vizsgáló­bizottság elfogadta az előadó javaslatát, Csütörtökön tartotta záróülését a Stribrny-ügyben kiküldött vizsgáló bi­zottság. Az ülésen felszólalt Szüllö Géza dr., keresztényszocialista képviselő is, aki beszédében élesen bírálta a bi­zottság eljárását, amely félmunkát vég­zett, majd a korrupciót ostorozta, amely­ről ez a per eleven képet nyújtott. A bizottság előtt ki kellett volna hallgatni Stribrny Ferencet, Sichrovszkyt és Steis­­kált, de utasítani kellene a nemzeti szocialista pártot is arra, hogy annak elnöksége a leghatározottabban jelentse ki, hogy nem kapott és nem vett föl províziókat. Stribrny — úgymond Szüllő dr. — alkalmatlan volt a benesi poli­tikának. Ez a bűne, nem pedig az, hogy rosszabb volt mint a többi. Az egész dologban én mindenütt ott látom leteket szereti, de áldozatokat hoz­ni nem tud és nem is akar. Briand megeresztheti dallamos hangját Genfben, Európa azonban már jól­lakott a francia frázisokból és nem hallgatja szívesen azokat, mert hoz­zá van szokva, hogy azokban min­dig szemfödelet szőnek egy-egy szép és Európa igazi békéjét szol­gáló gondolatra. Amerika nyitotta fel az európai szemeket, amelyek eddig hipnotizálva voltak Párizs­ra szegezve, A varázsnak vége és a rontás megszűnt. azt az ügyeskedő kezet, amelv jellemzi Benes miniszter urat. Leszögezem azt az igazságot, amint bele akarok kiál­tani a közvéleménybe, hogy a különb­ség Benes és Stribrny között csak az, hogy Stribrny jó testvér, jó barát és rossz miniszter volt, Benes pedig rossz testvér, rossz barát és rossz miniszter. Majd Koudelka előadó fölolvasta indít­ványát, amelyet a bizotság jóváhagyott s a képviselőház elé terjeszt. A javaslat a következő: 1. A vizsgálóbizottság je­lentését tudomásul veszik. 2. A kép­viselőház elhatározza, hogy a vizsgáló­­bizottság iratait a kormánynak adja át, hogy az a további szükséges lépéseket megtehesse. 3. Egyidejűleg megbízzák a kormányt, hogy tegyen megfelelő in­tézkedéseket, melyek minden eszközzel akadályozzák meg az államigazgatás­ban előforduló viszds állapotokat és azt, hogy a törvényhozó testületek tag­jai mandátumuk gyakorlásánál bármi­lyen formában esetleg visszaéléseket követhessenek el. 4. Megbízzák a kor­mányt, hogy a legrövidebb időn belül foglalkozzék az állam részére való szállítások kiadásának olyan irányú rendezésével, hogy az államigazgatás tisztaságának megsértését és az állam megkárosítását lehetetlenné tegyék. Az előadó jelentéseinek végén összefog­lalva a felhozott tényeket, amelyeket Stransky dr. képviselő vádjai alapján a vizsgálóbizottság megállapított, ki­emeli, hogy különösen az a tény, hogy Stribny képviselő vasúti miniszterként való hivataloskodásának ideje alatt az államvasutak széngazdálkodásában a szállításoknál jutalékok beszedésével visszaélések történtek, megokolttá teszik a becsületességéről való kedvezőtlen véleményt. Fölemelne a bírósági illetékeket. Bármilyen súlyos is a gazdasági helyzet, a kormány nem arra töreke­dik, hogy annak rettenetes hatását enyhítse, hanem újabb emelésekkel még több terhet akar reárakni a la­kosság vállaira. Erre mutat a kormány­nak legújabb törvényjavaslata is, ame­lyet a képviselőház elé terjesztett a bíró­sági illetékekről szóló intézkedések mó-POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom