Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-23 / 152-153. szám

1930. december 23. «KOMAROMI LAPOK* i 3. ; az állam = nyelvét is bírják, hogy ez* Által a hatósággal való érintkezés könnyebb és simább legyen. Ismerjük a terveket, azokat szép­­mk és üdvöseknek ismerjük, amit a sajtó mindig támogatni fog. Midőn búcsúztatjuk tehát az érde­mekben, dús .kereskedők testületét, ép oly melegséggel köszöntjük az Or­szágos Hivatal által most már vég­legesen engedélyezett »Komárom já­rási kereskedők grémiumát«, annak minden a köz-, és, kereskedők érdeké­ben kifejtendő munkájához sok sze­rencsét kívánunk. X * Ettől a tudósítótól eltekintve is, : amely méltán elismerő hangon emlé­kezik meg a régi testület érdeméről és méltán biztató reménnyel várja az uj járási kereskedelmi grémium működését, meg kell említenünk a tárgyilagosság kedvéért, hogy az Országos Hivatal december 16-iki kel­tezésű aktájának kibocsátása, amely megadta az engedélyt a komáromi járási ipartánsulatból kivált kereske­dőknek a járási kereskedelmi gré­mium megalakítására, Fried Jenő, «fiit kereskedő testületi elnök fitradha­­brtlan munkájának eredménye, amely­ikei kisürgette az országos hiv ataltól a .komáromi járási kereskedeln ü grú­zaiéin megalakításának engedé lyezé­­sót. Éried Jenő elnöki tevéken} 'ségé­­aek teljesítményéről már ;a régi tes­tület idején számtalanszor meg győ­ződtek a komáromi kereskedők s> bi­zonyára a jövőben elég alkalom fog kínálkozni, hogy most már neme sak a komáromi kereskedők, de a kői ná­­jsomi járási kereskedők is még in­kább élvezhessék közéleti munkáJá­rnak eredményeit. Kisegítő iskola és intelligencia vizsgálatok. Régi terve a községi elemi nép­iskola tantestületének« hogy az is* kóla ügyi minisztérium rendeletének megfelelően kisegítő osztályt állítson fel a gyengébb tehetségű gyermekek részére. Ez a kisegítő osztály híva­tott arra, hogy egyrészt megszaba ditsa az egyes osztályokat azoktól a tanulóktól, akik lassúbb előme­netelükkel a többi gyermekek hala­dását gátolják, másrészt és legfőkép­pen, hogy az állandó osztályismét­lés következtében lelkileg deprimált gyermekeket ezen gátló hatástól megszabadítsa-Röviddel ezelőtt megalakult a községi népiskola keretében a kise­gítő iskola szaktanácsa, melynek fel­adata a kisegítő iskola tervének meg­valósítása és a gyengébb tehetségű gyermekek kiválasztása lesz. A szak­tanács elnökei,} Kathona Sándor is­kolaszéki elnök, tagjai pedig Pethő Békés, boldogságoskarácsonyt minden jóakarata embernek a földön, s a nagyságos asszonynak ne haragudjék, hogy ösmeretlenül is — ezúttal küldöm őszinte kará­csonyi kívánságomat. Békés, boldogságos karácsonya legyen kisfiá­val együtt, mert tudom, hogy van kisfia. Kérdezhetné tőlem, hogy honnan tudom, hiszen a nagyságos asszony nem ösmer engem, soha nem látott engem. Igaza van, én sem láttam a nagyságos asszony arcát soha, a kisfiát sem ösmerem. Mégis, a nagyságos asszonytól tudom, hogy van kisfia. Karácsony előtt egyik nap bejött valamelyik üzletbe, éppen papiros és könyvkereskedés ez az üzlet, mindenféle tarka-barka holmit vásárolt, nyilván a „Jézuska jövetelének“ feldíszítésére, az üzlet tele volt mégis karácsony előtti hangulatban vásárló emberekkel, a nagy sürgés-forgásban nem is látom a nagyságos asszony arcát, csak hallom, hogy valaki azt mondja: — nagyságos asszony, parancsol esetleg egy szép könyvet a kisfiának karácsonyi ajándékul? — Mire a nagyságos asszony igy felelt, mondom, csak a hangját hallottam: — nem, köszönöm, a kisfiam játékpuskát kap karácsonyra. Nagyságos asszony, ne haragudjék, hogy meghallottam ezt a diskurzust, ne vegye tolakodásnak, de szerettem volna akkor vala­mit mondani a nagyságos asszonynak, azt, hogy a világ minden kincséért ne vegyen a kisfiának karácsonyra játékpuskát, olyant sem, amilyennel a gyerekek csak játszani szokták a háborúsdit egymás­közt. S megmondtam volna a nagyságos asszonynak, hogy a játék­puska helyett inkább vegye meg a könyvet a kisfiának karácsonyra, valamilyen szép könyvet, amelyben^ képek is vannak, s amelyből sok mindenfélét tanulhat a kisfia. És megmondottam volna a nagy­ságos asszonynak, hogy a karácsony ünnepének kétezer év előtti megszületése után azért nem jött el azóta sem a békességes, bol­dogságos karácsony az emberek közé, mert, mint most a nagyságos asszony is, mindig játékpuskát adtak a kisfiúknak karácsonyi aján­dékul, játékpuskát: háborúsdi játszásra. És megmagyaráznám a nagy­ságos asszonynak, hogy addig sohasem jöhet el a békességes, bol­dog karácsony, amíg az anyák, úgy mint a nagyságos asszony is, játékpuska helyett nem könyvet adnak kisfiúknak karácsonyi ajándékul. S meggyőzném a nagyságos asszonyt arról, hogy igaza van a „Simplicissimus“ karácsonyi száma cimlapképének, amely keserű fájdalommal úgy ábrázolja a mai emberiség karácsonyát, hogy a kicsiny betlehemi istállót, amelyben megszületett a Szeretet, már már elsöpri a mögötte álló hatalmas tank. Nagyságos asszony, na­gyon kérem, ne vegyen játékpuskát a kisfiának, inkább egy köny­vet vegyen neki s higyje el, több joga lesz ünnepelnie a karácsonyt a szeretet jegyében, mert közelebb érzi majd a karácsony ünnepé­nek lelkét: dicsőség az Istennek, ki a mennyekben vagyon s bé­kesség a földön a jóakaratu embereknek! Csak ezt akartam megmondani a nagyságos asszonynak, mert tudom, hogy kisfia van, akiben tovább él s akiben tovább élünk. KÖRNYEI ELEK. Sándor a községi elemi iskola igazgatója, dr. Katvariszky Jenő is­kolaorvos, Iv(tqfy Géza a járási fia­talságot gondozó egyesület titkára és Tóth István elemi iskolai tanító, felügyeleti joggal pedig Jezo Márton tanfelügyelő. A kisegítő iskolába besorozandó gyermekek kiválasztását a tantestü­let által rendelkezésre bocsájtott anyagból dr. Katvariszky Jenő iskola­orvos végzi szakszerűen megejtett intelligencia vizsgálat segítségével. Ezen intelligencia vizsgálatok mód­szerét és alkalmazását rendkívül érdekes és tanulságos előadásban ismertette f. hó I7-én a szaktanács tagjai és a községi elemi iskola tantestületének tagjai előtt dr. Kal­­variszky iskolaorvos. A vizsgálat menete abból áll, hogy a vizsgá­landó gyermek olyan kérdésekre válaszol, illetve olyan praktikus fel­adatokat old meg, melyek a gyermek bizonyos életkora számára kisérleti­­leglettek kiválasztva. Ezen „Test"-ek (próbák) sorozatát Binet és Simon francia pszychológusok állították össze több ezer gyermeken végzett kísérletek alapján. Aszerint, hogy a gyermekek mely kérdésekre adnak helyes választ, illelve mely felada­tokat végeznek el hibátlanul, pon­tosan megállapítható a gyermek „intelligencia kora“ és ezen intel­ligencia kornak a gyermek tényle­ges életkorához való viszonya mu­tatja meg, mennyire áll a gyermek intelligenciájának foka a normális felett, illetve alatt. Két fejlettebb intelligenciájú és két elmaradott értelmiségű gyermek vizsgálatával mutatta be azután az előadó az intelligencia vizsgálat gyakorlati alkalmazását és az ered­mények pontos jegyzésével a szak­emberekből álló hallgatóság maga is résztvett az érdekes lélektani kísérletekben. A mindvégig tanulságos és ered­ményeivel meggyőző bemutatást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta és az előadás végén Pethő Sándor iskolaigazgató meleg szavakban mondott köszönetét az előadónak az élvezetes előadásért. SZANATÓRIUM Dr. Hugó Selye sebészet és nőbetegek restére Komárno, Deák F. utca 3. Telető» 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. § Karácsony. Naplójegyzetek. Karácsonykor mindenki szeret örö­met okozni azoknak, akik neki kedve­sek. Én is azon fáradoztam leány­gárdámmal, hogy sok, sok boldogságot, örömet szerezzünk a szegény magyac iskolás gyerekeknek. Kis fiam a múlt esztendőben került az iskola padjai közé — és ekkor lát­tam — a szívembe markolt, a sok kis vézna gyermeknek átfagyott, átázott teste, lerongyolódott ruházata. Megfo­gadtam, felkarolom a szegény talaj­vesztett magyar iskola csöpp embereit. Sikerült, de még milyen nagyon si­került ! Tavaly még csak gyűjtésből tudtam ötven szegény gyermeknek ruhane­műt venni. Ebből is fényesen megaján­dékoztuk a szegény kis gyerekeket. Dupla volt az örömöm, mert, ha nem gondoltam volna rájuk, semmit sem kaptak volna. Holott a község egy összeget megszavazott, azzal, hogy a felét a magyar iskolának juttatja. Ez nem történt meg. Ez volt 1929-ben. Februárban fényesen indultunk új pályánkon. 1930 február elsején nagy sikerrel és bevétellel pompás műked­velőimmel kabaréval egybekötött tánc­­mulatságot rendeztem, a gyerekek ja­vára. Második mulatságunk egy jól szervezett leánybál volt, 1930 május 17-én ugyanarra a célra. Pompásan sikerült. Harmadik műsoros táncmu­latságunk 1930 október 18-án tom­boló sikert aratott, a darabok, táncok­kal, mint a bevétellel együtt, messze felülmúlta álmainkat. Távolfekvő hely­ségekből városokból, vonattal, autóval siettek estünkre. A szó szoros értel­mében már nem fértek be a terembe. Rengetegen voltak. A végeredményben elértünk a három bálból tisztán 5000 koronát. Sokat dolgoztam kitartó gár­dámmal — fáradságot, azt nem ismer­tük! * 1930 október végén kis titkárnőm­mel, Tímár Emmával számadást csi­náltunk, hogy megtüdjuk, mennyi kis embernek juttathatunk cipőt, ruhát, kabátokat és más ruházati cikket. A’ legpontosabban kiszámítva indultunk: el bevásárlási kőrútunkra. Az őgyallat kereskedőket pártoltuk, csak azt sze­reztük be Komáromban, Érsekújvár­ban, amiben nem kaptunk megfelelőt. Nemsokára együtt volt a sok-soM holmi. Száz magyar iskolás és tíz szlovák osztályba járó gyerek részére. Ki szabja ki a száz méter flanellbői a ruhákat? Ez is nagy feladat volt. Vállalkozott egy jószívű-lelkű, tettre­­kész varrónő, Erős Júlia. Következett leánygárdám munkája — a ruhács­kák megvarrása. Kattogtak a gépek, húzták a szálat, folyt a munka. Pár hét alatt kész volt 43 ruha. Jöttek a ruha, cipőpróbák atelierem­­ben. Tódultak a csöppségek, láttunk sok boldog mosolyt, örömkönnyet. Következett a ruhák megjelölése, cé­dulázás, szortírozás. Minden kis csöpp­séget megismertem, kérdezgettük mire lenne leginkább szükségük, — az el ne maradjon. * A következő ruhaneműeket osztot­tuk szét: 37 pár cipő, 17 pár csizma, 25 fiúöltöny, 6 télikabát, 43 leányruha, 5 tucat harisnya, 1 tucat keztyű, 3 tu­cat sapka, 17 pár csizmába való fla­­nell, 7 kötény, 1 tucat svetter. Sze­rettem volna kirakva látni a rengeteg holmit, hogy mindenki megnézhesse, aki a nemes célra pénzével áldozott s érdeklődik az akció iránt. A Polgár­féle nagyteremben kiállítást akartam rendezni. Engedélyt kértem — a já­rási főnök elutasította. »A kérelmet nem teljesítheti, mert nem jelöltem meg a kiállítás célját és semmiféle szükséges körülményt, mely a kiállítás szükségességét iga­zolná* stb. Előző nap személyesen in­formáltam a kiállításról, nem tartot­tam ugyanazt írásban tenni. Másnap, jött az elutasító határozat. Bemen­tem a járási hivatalba, ahonnan a já­rási főnök a jegyzői hivatalhoz utasí­tott, azzal, hogy a népszámlálási dől-Lehet eső, lehet hó, Czibor kalap mindig jó!

Next

/
Oldalképek
Tartalom