Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-23 / 152-153. szám

4. oldal. okumAMUflii tArua» 1930. december 23. TERMINUS áruház r.t. Bratislava, Laurinská 6. Telefon 31-85 aZ udvarban Telefon 33 85 Női és férfi ruhaosztály Női és férfi fehérnemű-osztály Szőnyeg és függöny osztály Szövött és kötöttáru-osztály Nagy karácsonyi vásár Női ruhák Női kabátok Férfi öltönyök Férfi raglánok MértékosztáSyban tiszta gyapjúszövetből la. kivitelű ruhák Ke 750-től. Ke 140-től feljebb Ke 180-tól „ ke 2u0-tól „ Ke 250-től „ Látogassa meg áruházunkat minden vételkötelezettség nélkül. — Ke vező részletfizetési feltételek. gokkal van elfoglalva. — Főjegyzőhöz, onnan az állami iskolai igazgatóhoz, onnan újra a járási főnökhöz. Sokat tárgyaltunk — rekedten értem haza. Az eredményt másnap kézhez kaptam: »A kiállítás megvan engedve«. Az en­gedély megvolt, de nem éltem a felté­telekkel. A ruhakiosztást otthonomban haj­tottam végre. Gazdákra talált a sok­sok gyermekruha, — mosoly, könny, — boldogság! Pellerné Feszty Edith. 1931. tavaszán modern kertváros épül Komáromban. A nyugateurópai kertivárosok mintájára. Saját tudősitőnktől. Komárom, — december 23. Komáromban az utóbbi években a lakosság nagy részének súlyos gon­dokat okozott a lakáskérdés, amely azóta is állandóan felszínen van. A város kétségtelen jószándékkal igye­kezett ezt a kérdést kezelni, s ennek ‘értelmében segített is azokon, akik a lakáskérdést önmaguk próbálták megoldani. A Kiséri dűlőben és a Cigánymezőn az elmúlt évek során több utca épült fel, egyszerű mun­kásházakból, amelyek céljára a vá­ros adott olcsó telkeket. Egészen új városrész fejlődött ki a város e terü­letén, igaz, hogy ezek a házak min­den egységes terv hijján épültek fel, úgy, amint azt a város által kiparccl­­lázott telkek engedték. A város vezetősége jóhiszeműen járt el, amikor az építeni akaró kisembe­rek tömegét látva, a különben is nagy­fokú komáromi lakásnélküliség idejé­ben, a Kisérmenti területet felparcel­­láztatta házépítkezés céljára. A vá­rosnak csakugyan alig volt építke­zéshez alkalmas telke, meri a város fejlődése az erődökkel körülvett te­rületeken belül nem lehetséges. Komárom továbbfejlődése azonban csak úgy képzelhető el, ha számításba vesszük a Vágduna hídján túl eső területet, amelyen szintén van a vá­rosnak tulajdonjoga, bár csak egy kis részen. A város közigazgatási határa itt be is fejeződik és talán ez volt az oka annak, hogy a város akkor, ami­kor terjeszkedő lehetőségéről volt szó, nem igen tekintett errefelé. Pedig az események azt igazolják, hogy a vá­rosnak éppen errefelé kell keresnie majd a fejlődési lehetőséget. A Vág­­hidon túl éső területen a komáromi rendőrlegénység részére majd a kö­zeljövőben több ház épül fel és azon a területen is, amelyet a katonai kincstártól cserébe kapott a város, felparcellázás után több lakóház fog felépülni. Komárom fejlődése ezek ál­tal az építkezések által tehát a Vág­­hidon túli területre esik majd, s itt, ezen a ponton kell belekapcsolódnunk egy olyan mozgalomba, amely egészen új perspektívákat jelent majd a vá­ros fejlődésének krónikájában. * Már hónapokkal ezelőtt foglalkoz­tunk lapunk hasábjain egy vállalkozó szellemű komáromi nagyiparosnak tervével, amely egy létesítendő kert­városra vonatkozott. Akkoriban ez a terv még csak a tárgyalások kezdet­leges stádiumában volt, de azóta min­dennap közelebb került a megvalósí­tás idejéhez. Miután pedig i megvalósulása esetén közügyét is ; fog képviselni ez a vállalkozás, | mert a komáromi munlcanélküli­­| séget az építkezések által jelen­tősen csökkenteni fogja, érdemesnek tartjuk erről a közönsé­get most tájékoztatni. Messinger Béla téglagyáros egy egé­szen nagyszabású és nyugateurópai elgondolású tervet akar megvalósíta­ni, amilyenekkel eddig legfeljebb csak a fejlett Németországban és Francia­­országban találkoztunk. Ennek a kert­városnak felépítéséhez a szövetkezeti eszmét akarja fel­használni, amelyet az építkezési törvényeink a legmesszebbmenő módon támogatnak. Az építés összegének nyolcvan, sőt kilencven percent erejéig a vonatkozó törvény olcsó, öt százalékos amorti­zációs kölcsönt bocsát rendelkezésre a szociális biztosító intézet és a Zemska Banka utján, s azáltal, hogy az építkezést a szövetkezet majd egy­típusú, modern, villaszerű kettes, illet­ve négyes házakkal tömegekben akar­ja megoldani, egy magas földszintes és két szoba konyhás, a legkényesebb igényeket is kielégítő ház nem kerül többe, mint húsz, huszonötezer koro­nába, amelynek évi amortizációja ke­vesebbet tesz ki, mint amennyit ma Komáromban hasonló nagyságú la­kás béréért fizetnek. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy húsz év múlva ez a modern ház — amely a német kert­városi minták után készül — a mun­kás, illetve tisztviselő tulajdonába ke­rül, úgyszólván ingyen lesz tulajdo­nosa a háznak, mert a házhoz tar­tozó száz négyszög öl kerten a tulaj­donos gyümölcsészettel. baromfi és serléstenyészettel, konyhakertészettel íoglalkozhatik, ennek jövedelméből pedig az évi amortizációt a házra megkeresi. Ez lenne tehát a mai mo­dern munkás és tisztviselő támoga­tás, mert ha nekik, az építkezőknek lehetővé tesszük, hogy szép, modern, egészséges, fürdőszobával, vízvezeték­kel ellátott, villanyvilágításra beveze­tett lakásban élhetnek, szabad ide­jüket nem a kávéházakban és kocs­mákban, hanem otthon, saját maguk­nak dolgozva, kellemesen eltölthetik, megadtuk nekik a nyugateurópai in­telligens munkássorsot Nyáron, ha a kertváros lakója munkájából haza­jövet, leveti munkaruháját, felveszi fürdőruháját, a kertváros mellett fo­lyó Vág vize neki a legkellemesebb balatoni nyaralást nyújtja, tehát ez a kertváros rákényszeríti lakóit az egészséges, józan munkás életre. Ér­tesülésünk szerint a kertváros és Komárom között állandó autóbusz közlekedés fogja fentartani az érint­kezést, tehát közlekedési akadályok nem fognak egyáltalában gondot okoz­ni, annyival is inkább, mert már a jövő tavasszal az állam a kontárom— érsekujvári, illetőleg a pozsonyi országutat aszfaltburkolattal fog­ja ellátni. Az építkezés rendkívül olcsóságát a tömeges építkezésen kívül nagyon elő fogja segíteni az a körülmény, hogy helyben úgy a tégla, mint a kavics és a homok rendelkezésre áll. Az épületek száraz voltát biztosítja az, hogy egy kétméteres betonból készüli alagsorra kerülnek a lakóhelyiségek. A kertvárosban lesznek utcák, terek, parkok, modern gyermek-játszóterek, nyílt fürdőhelyek s tekintve tovább azt, hogy a kormánynak úgyis szán­dékában áll a környező puszták isko­laköteles gyermekei részére iskolát felállítani, minden remény meg vau arra, hogy ez az uj felállítandó isko­la a kertvárosban lesz elhelyezve. A kertváros vállalkozója, hogy a rendőrlegénységi lakóházak, valamint a város által felparcellázandó telke­ken épülő munkásházak belekapcso­lódhassanak a kertváros tervébe, meg­telte a lépéseket nevezettek vezetőinél és ezáltal is biztosította, hogy ezek a munkásházak már a kertváros típu­sában épülnek fel és mindazokat az előnyöket élvezik, amelyekkel Mes­­singer Béla a kertvárost fel akarja építeni. * Kíváncsian várhatjuk ennek a ter­vezett kertvárosnak felépülését, s úgy halljuk, hogy már jövő tavasszal az építkezés meg is kezdődik. Ha csakugyan sikerül ezt a tervet abba* a formában megvalósítani, ahogyaa tervezik, úgy Komárom városától * többi szlovenszkói városok példát fog­nak vehetni, hogyan kell megoldani a munkás és tisztviselő lakás nyo­­morl. A kertváros gondolata ma mé­lyen benne idegződik a modern ember, tehát modern civilizáció lelkében, ami­nél hivatkozhatunk Brünning német miniszterelnöknek éppen a napokba* tett programbeszédjére, amelyben % német képviselőházban, tehát a né­met demokrácia képviselői előtt fej­tette ki, hogy az alapelv a jövőben az lesz, hogy a városokból el kell távolí­tani a tömegeket és a városokon kívül kell folytatni a lakásépí­tést, villaszerű kertgazdaság for­májában, amely úgy a fizikai, mint a szellemi munkásnak és családjának gazdasá­gos, egészséges, egyéni otthont nyújt. (környei.) „árany“-vasárnap délután a munkanélküli szegények között. — Saját tudósítónktól. — Komárom, december 23. Jön, jön a karácsony, kétezer év óta belénk idegződött ünnep, amely mindig a szeretet legszebb szimbó­luma volt. A karácsony ünnepének gondolata fenségesen szép, a vá­gyunk, hogy az emberek szeressék egymást és békesség legyen közöt­tünk, az Isten vágya bennünk. Jön, jön megint a karácsony, a szeretet ünnepe közénk, pár percig minden­kin átsuhan a karácsony lelkének varázsa, ha csak egy gondtalan, bé­kés, szeretetben eltöltött óra is, ha csak elmúlt, szebb karácsonyok em­léke is... A karácsony ünnepe — mindig azt halljuk — egyaránt elérkezik a kuny­hóba is és a palotába is. Igen, a ka­rácsony ünnepét megérzik a legegy­szerűbb emberek is, még ha olyan egyszerűek is, mint a betlehemi pász­torok voltak, de a betlehemi pászto­roknak nyugodt volt az életük, mint a csillagos, nyári ég, nékik nem kel­lett megfeszített, kilátástalan küzdel­met vívniok azért, hogy nap-nap után honnan veszik elő azt a minimálisát, amellyel életüket égjük napról át­menthetik a másikba. A betlehemi pásztorok nem voltak — munkanél­küliek. Hogyan veszik észre a karácsony ünnepét a munkanélküliek, a kere­setnélküliek? — Jön, jön a kará­csony ünnepe, már itt van az arany­­vasárnap is, amikor egész nap le­hetne vásárolni az üzletekben — ka­rácsonyi ajándékokat. Aranj7vasárnap délután sorra jár­tam néhány munkanélküli családot. Impressziók élnek bennem, amelye­ket sokáig viszek magamban, amelye­ket nem felejtek el, amelyeket nem tudok most itt nagyon részletezni, de nem is akarom, impressziók, ame­lyekbe kifáradtam, s mégis örülök, hogy Schlésinger Kornél nyomdave­zetővel, akivel aranyvasárnap együtt látogattam meg ezeket a munkanél­küli családokat, lévén ő a munkanél­külieket segélyező bizottságnak egyik tagja s itt kell megállapítanom: az ügyet nagyon szívén viselő tagja, túl estem ezeken az aranyvasárnap dél­utáni látogatásokon. Már a város középén is találtunk egy viskót, amelyben irtózatos, fül­ledt nyomort tapasztaltunk. A férfi hónapok óla áll munka nélkül, as asszony sem kap munkát, borzalma­san szűk kamrában élnek apró gyer­mekeikkel s ezért a lakásért — gúny annak nevezni — száz koronát kell felhajlania havonta a férfinek, hogy a lakbért megfizesse. Még egy heljren tapasztaltam, hogy az ilyen, teljesen lerongyolódott szegény családot, rend­szerint előszeretettel uzsoráznak ki egyes háztulajdonosok. Az egyik kú­riai házban, egy rettentően sötét, ned­ves, szűk szobáért, amelynek ablaka sincsen, csaknem kétszáz koronát is elkérnek havonta. Ezekről a lakások­ról egj7ál Lalában tanulmányt kellene írni. Egy csomó lakásba léptünk be, aranyvasárnap délután a kúrián, de sehol nem találtunk száraz lakást, az alacsony, szűk szobák falai úgy­szólván a mennyezetig nedvesek. S miután a munkanélkülieket látogattuk meg, akiknek hetek, hónapok, évek óta nincsen semmi keresetük, tehát ezekben az esős, havas időkben fű­téssel sem tudják enyhíteni a nedves lakás hideg levegőjét, már csak a lakás miatt is rengeteget szenvednek. Ezek a lakások — ha egyszer végig­vizsgálná azokat egy egészségügyi bi­zottság, úgy megállapíthatná, — ki­vétel nélkül egészségtelenek, különö­sen most, a halálos betegségek ottho­nai. Nem felejthetem el annak a fia­tal asszonjmak a lázpiros arcát, aki egy ilyen nedves, fűtetlen lakásban fogadott, a férjének nincs már hóna­pok óta munkája, a fiatalasszony az­előtt a dohánygyárban dolgozott, most már súlyos, előrehaladott tüdőbaja van, ha köhög, minden percben azt hiheti az ember, hogy kiszakad a tüdeje. Nagyon, nagyon súlyos be­teg, — mondja az anyja, amikor ki­felé megyünk — és semmi kereset, nincs étel a tálban, hideg, nedves a lakás, csak a fiatalasszony melle ég s mindössze is egy két éves házas... Egy másik munkanélküli családnál találkoztunk egy fiatalasszonnyal, so­vány, kiéhezett volt, a sötét szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom