Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-13 / 148. szám

2. o'dal. Valót mond mindenki« «KOMAROMI LAPOK» aki act állitjar hogy ELBERT olcsósági divatáruháza (Nádor-utca 19. Korouabankkal szemben ) az idei karácsonyi vásár leszállító’ faárai feltűnést keltenek. Győződjön mej Ön is ennek valód ságá. ól I ManHtür-lcéBKlet, finom bóráni, Jiötőttii.n és z^ebkenilA, boy kaK.tha, selyem és gyapiu harisnya, selyem .chili, női és férfi fehérnemű, pyjamas, bőrkeztyű »agy választékban. Kisérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat i 23 •s. A képviselőhöz karácsonyi szünete. A képviselőház két napon át ülést tartott, melyeken a kormány uj javas­latokat terjesztett elő. A képviselőház számol azzal, hogy a beterjesztett javas­latokból csak a 150 millió koronára vonatkozó felhatalmazási törvényt fog­ják elintézni a karácsonyi szünet előtt, amelyet a hétfőn tartandó ülésen fognak letárgyalni. Kedden szavazni fognak e törvényjavaslat felett és ezzel a kép­viselőház ülése befejezést is nyer és december 17-én megkezdődik a kará­csonyi szünet, hacsak valami különös tárgyalásra való anyag véletlenül nem adódik. Abban a javaslatban, hogy a karácsonyelőtti estén már 5 órakor az üzletekre nézve általános záróra ren­deltessék el, nem lehet a képviselőház állásfoglalására számítani, mert e kér­désben a koalíciós pártok között mind­­ezideig nem jött létre megállapodás. Új tkrvényj^vasiatok u képviselő hoz előtt A képviselőház csülörlökön ülést tarlóit, amelyen a kormány több uj törvényjavaslatot terjesztett be. Ezek közölt szerepel a 150 millió koronás beruházási hitelre vonatkozó törvényjavaslat, amellyel a gazdasági 1 krízist akarják enyhíteni \ törvénnyé felhatalmazzák a kormányt, hogy a 150 millióból teljesítendő beruházá­sokkal mozdítsa elő a gazdasági válság enyhítését Ezt az összeget részben az állampénztárból kész­pénzzel fedezik, de ha ez nem volna elég, akkor hitelművelet utján szer­zik meg a hiányzó összeget. Hogy a 150 millió koronás hitelt hogyan használják fel és milyen célra, arról a kormány esetről eseire dön­teni fog, mert előre nem lehet meg­állapítani, hogy milyen összegek szükségesek az egyes szóban forgó munkálatok és intézkedések elvég­zésére. A hitelfölölti ellenőrzés abban áll, hogy a kiadásokat ren­desen számlálni kell és ezeket a tételeket az évi zárszámadásban kell elszámolni. Má>ik törvényjavas­lat a becsület megvédéséről szól, amelyet az igazságügymin’szlerium dolgozott ki az 1924 évi 124. számú sajtónovella alapján és az uj tör­vénnyel rend'zni akarják a sajtó ut/án elkövetőt becsületsértési perek kéidését. Benyújtott a kormány egy olyan javaslatot is, amely a cukoripar helyzetén kíván segíteni A törvény­javaslat szerint öi even belüt uj cu fehér fogak minden arcot bájossá és széppé tesznek. Sokszor már egyszeri tisztítás után a kel­lemesen frissíti Chlorodont-fOgpasztávat a fogak gyönyörű elefántosont csillogást és fehérséget kapnak. Próbálja meg először egy kis 4 koronás tubussal, nagy tubus éra 6 korona. Mindenütt kapható. * ©0. korgyárat csakis abban az esetben le bet létesíteni, ha erre a kereskedelmi minisztérium engedélyt ád és azt a földmlvelésügyi miniszlerium és a közélelmezési miniszlerium jóvá­hagyja. A törvényjavaslat megszö­vegezésénél tekintettel voltak a cu­­konermelésre vonatkozó nemzet­közi egyezményekre A közélelmezési minisztérium és a yuzdasoyi politika. Bechyne közélelmezési miniszter a szenátus költségvetési bizottságá­nak ülésén megállapitotia, hogy az áralakulási folyamat egyik leg fontosabb kérdését alkotja a jelen­legi gazdasági politikának és ennek a kérdésnek megoldásával enyhíteni lehelne a gazdasági nehézségeket. Meggyőződése szerint a válság egyik előidézője a rövidlátó racionalizmus, amit elhamarkodva vittek keresztül. A minisztérium eddig csak az ol­csóbbodást es uzsoruakcicba avatkozott bele, de m >st tervszerűen akar btleuvat­­kozni a gazdasági politikába is, hogy egyensúlyt teremtsen a vállalkozók és fogyasztók közölt. A vasúti személy tavijának felemelése. A szenátus költségvetési bizott­sága most foglalkozott az 1931. évi költségvetéssel, amely felelt beható vitát folytatott. A bizottság ülésén a vasuiügyi minisztérium költség­­vetésénél felszólalt Mtcoch vasút' ügyi miniszter, aki nagyobb be­szédben ismertette az államvasutak gazdasági helyzetét. Beszéde során előadta, nogy a vasuiügyi miniszté­rium alapos tanulmányozás alá vette, hogy miként lehelne megtakarítá­sokat elérni az egész vonalon, de ugyanakkor kellett lekinle be venni azt is, hogy úgy a teheráruforgalom, mint a személyszállítás erősen csökkent és ezért a teheráruforga­lom bevételi tételét 110 millió koro­nával alacsonyabban irányozta elő a jövő költségvetésben, mint az el­múlt évben. Ezen takarékossági óvintézkedés dacára kénytelen volt a miniszlerium a személytarifa emeléséhez hozzájárulni s mivel az államvasutak más kiutat nem találtak arra, hogy a vasuiügyi mi­nisztérium köitségveiés egyen­súlyát megőrizhessék, január elsejé­től seictve a szrmeiytarifát hu*z száza­lékkal fogják felemelni. Ez emelésből egyelőre szociális okokból kiesnek a munkásjegyek és a diákjegyek. ___________193Q. december 13. Gsehjzlovákiábari több mint háromszázezer munkanélküli van. Prágai jelentés szerint dr Czech n ép jóléti miniszter a szenátus költ­ségvetési bizottságában ismertette mindazokat az akciókat, amelyeket a munkanélküliség enyhítésére a népjóléti tarca keretében foganaío­— december 12. silanak. A miniszter bejelentette, hogy október v gén a munkanéikü­­liek száma 300 000 embert tett ki,, azóta ez a szám jóval nagyobb lett A népjóléti minisztérium meg­telte a szükséges intézkedéseket a A szöszke Ágota Irta Somlay Károly. A fiatal nemzetes asszony a reggeli íután kinyitotta szobája ablakát, né­zegette a Dunáig terjedő gyümölcsös kertet. Nyár dereka volt. A szőlőlugason zománcos legyek és tarkaszárnyú pil­lék röpködtek. A Vágdunáról az ablakhoz hozta a szellő a tulajosok szomorú énekét. Az okolicsnói Zadkalik Matyej fújta a tilinkól, a többi pedig a talpon kuk­solt a tűzfészek körül. Kölest főztek és balladát énekeltek a fiatal juhász­ról, aki szerelmes volt a hradeki vár­úr feleségébe. Le is dobta magát a Bjela-Szkala hófödte csúcsáról a sza­kadékba. A Bjela-Szkala... Itt tar­totta az ördög is a lakodalmát a szegény Ancsával. — A bolond Halhos Dani is szerel­mes. Énbelém szerelmes. Ha itt volna Rév-Komárom mellett a Szkala-havasi, ő is ledobná magát á mélybe,, — mondta félhangon a nemzetes asz­­szonyka,, aztán a tükör elé ült fésül­­ködni. Karjaiban pattogtak az izmok,, mi­kor selymes, szöszke sörényén végig­húzta a fésűt. — Bár inkább a Danika fürdetné szemét a hajam játszó fényében. De ő nem az uram. Az én uram a gaz­dag Dávid Benedek, aki három sze­keresgazdái fogad fuvarosnak, mikor vásárokra jár a sallangos szűrökkel... A Danika? Koldus. Csak az a néhány kapányi föld az övé, amit majd a sírásó húz a koporsójára — motyog­ta Ágota asszony és belemosolygotl a tükörbe. A harangok pedig zúgtak a jezsui­ták templomának két tornyában. A hangjukat visszaverte a Kőszűz őriz­te vár alatt a íuzberek. — Bizonyosan Dani zúgatja most a harangokat a Szent András egyház­ban, — gondolta Dávid Bencéné és hármas csíkokba fonogatta a haját. Furcsa anyagból gyúrhatták bizony a Danikái. A földiekkel keveset tö­rődő, álmodozó lélek volt az isten­adta. Ölnyi magasra nőtt és ha fel­jött a bolondhava, a Rézitcében ei­­itta utolsó garasát is. Más ember, ha elgyalázza a bor, hazaiszkul kialudni a mámorát. A Danika meg fölment a Szent András tornyába harangozni, hogy kijózanodjék. Molnár és hálókötő lett volna, de sehogy nem tudta derekát a munká­hoz törni. A gazdag szűrszabóék kertjét — nehogy a hajóslegényck ellopkodják a gyümölcsöt — öles kőfal vette kö­rül. Ember legyen, aki ezt a falat átugorja. Lám, mégis átlódítja ma­gát valaki a kerítésen. Fiatal, sudár legény. A testén fehérszürke, zsinó­­rozott ruha, somalakú üstgombokkal. Egyenesen az ablak alá törtet. Széj­jelrántja a csipkefirliangot, aztán szólt volna, de valaki alighanem megbabo­názta, mert nyelvére száradt a szó. — Kukk, mókuska! — mondta nagy­sokára, miután belegyönyörködte szí­vét az észveszejtő látványba. — Jézusmárjám! Tüstént elsüllye­dek a szégyentől... És magának nem szökött ki az a két fekete szeme a szeméremlül, Danika? — sikoltott Ágota asszony, aztán egy rojtos török­kendőt terített márványosan fehérlő vállára. — Ha sokáig néztem volna két karod alabástromát, bizony kifut­­tasztotta volna szemeimet a káprá­zatos fehérség — felelte Hathos Dá­niel, sűrű, göndör fekete haját simo­gatva. — Éshát mit akar itt? — Ha te azt tudnád... — Azt hittem, megint a pintesnél felejtette magát. — Ott is ember vagyok. Ámbár nem titok a te számodra se, hogy csak azóta lettem borbogár, amióta te a kopasz szűrszabó felesége vagy. Azelőtt csak szerével-módjával gya­korlottam az italozást. Most elinnám a menny béli jussomat is. — Istenem! Ilyen fortéimét ereszt ki a száján... Nem fél, hogy elkár­­hozik? — Elkárhoztam én már. Talán ma­ga az öregisten se szánna meg en­gem. Eladtad a rokolyádat a vén Dá­vid Benedeknek, pedig a sziveink úgy összekapcsolódtak, mint az ecceri csuka meg a róka... Hát én most el­megyek Komáromból. Holnap hajnal­ban indulok. Engem nem látsz töb­bé... Csak egy csókot adjál útra­­valónak. Gyere ki ma éjjel a vár alá, a füzesbe. Ha a Pásztorserkentő-csil­­lag feljön az égre, már itthon is le­hetsz ... Az urad, a tömlőctartód csak holnap reggel érkezik haza a győri vásárról, hát kijöhetsz. Ágota sokáig töprengett. Forró gon­dolatsor indult meg a kontya alatt. Nézte, nézegette a szélesmellű, hul­lámoshajú, menyecskcbolondító le­gényt. Észre se vette, hogy kicsírá­zott lelkében a bűnre való hajlam. Öregedő férje mellett olyan ez a fia­tal férfi, mint a regék homályából fel­bukkanó árpádkori ősmagyar. Aztán meg nyomot nyel a harmatos fű. — Elmegyek, Danika, — mondta, aztán becsukta az ablakot. Bizonyos Csóka Ábris nevű obstios huszár élt akkor Komáromban. Sek­restyés volt a plébániatemplomban. Hetet-havat füllentgetett a Milánó­ban, Mantovában, Klágenfurtban vég­hez vitt vitézségeiről. Ábris ezen az éjszakán nem tudott aludni. A hold sugárkévéje éppen az ab­lakára szolgált. Tizenegyet ütött a toronyban az óra. — Talán a Sátán tett párnát a fe­jem alá, ezért kerüli az álom a pillái­mat, — mormolta bosszúsan, aztán felöltözött, elővette a banyakemence mögül a horognyelet és kilopakodott a plébániaház udvaráról. Izsa falu irányába, a harcsási ma­lomrév felé ballagott. A falu, ahol egykor római castrum volt, alig egy órányi gyalogút Komáromtól. Még most is látható olt néhány faragott kő Valentinus császár palotájából amelyben kedveseit tartotta. A ma­lomrévnél holdas éjjelen kövér har­csákat, csukákat lehet fogni horog­gal. Útja a vár alatt, a fűzesberken ve­zetett át. Csupa bozót itt minden. Kökény, kecskerágó, galagonya, éger­fa, de" legtöbb a fűz. Úgy rémlelt néki, hogy egy lombos fűzfa törzsé­nél valaki meglapul. Igen, egy nő... Az ezüstszínű világításban szinte köd­­szerünek látszott. Mintha nem is em­beri lény, hanem árnyék volna. — Lelkemuccse, a Sátán incselke­dik velem ma éjszaka. Vagy talán va­lami látás veri a szemeimet, — dör­­mögi Ábris és háromszor keresztet vetve magára, a rejtelmes alak felé lépeget. Ez hirtelen futásnak ered... Amint fut, rohan, egy karmazsinveres, hím­zett bársony cipőcske marad le a lá­báról. Ábris felkapja és lelkeszakad­­tán iramlik megint a nő után. — Megátj, Béliál szilaj leánya! — kiált a nő után, de ennek legkisebb gondja is nagyobb lehetett, semhogy szót fogadjon. Mikor a városba értek, a nő elLünt a sekrestyés elől. Éppen Dávid Bene­dek szűrszabó fazsindellyel borított, hegyestetejű háza előtt veszett nyoma. — Ebadta beste!... Annyira meg­romlottam a sebes galoppban, hogy alig állok a talpamon, — dadogta zihálva Ábris, aztán hazalépkedett, le­feküdt, a cipőcskét pedig vánkosa alá dugta. Másnap hajnalban csoda történt a fűzberekben. Azon a helyen, ahol meg­előző éjjel a titokzatos nő álldogált, megrepedt a talaj és hamuszínű ho­mok bugyborékolt a nyilasból. Alig egy óra múltán megmozdult a föld a város alatt. Házak dűltek össze, a jezsuiták uj templomának tornyáról a fedők a kupolával együtt leomlot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom