Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-13 / 148. szám

1930. december 13

«KOMAROMI LAPOK*

3. oldal.

Nagy karácsonyi vásár1

folyó hó 31-igr tart és a rab tár on levő összes árucikkek

Női- és leányka kabátok I Szövőit- és kötöttárúk Férfi- és női divatcikkek

o rendkívül g jutányosán n vásárolhatók

Élül J. Iái

£f áruházában

Krmárcm,

Nádam. 25. 6451

rendkívüli munkanélküliségre való tekintettel. Az élelmezési akció tovább folyik és a közlársasági elnök két milliós adománya folytán naponta félliter tejet adhatnak majd 200 000 gyermeknek három hónapon keresztül,

Kedves

Szakasincs elvtársi

Irta: Quidam

Olvastam Fehér Ferike elvtárshoz Írott gyöngéd és kedves sorait, melyben futár utján kér egy kis csehszlovák dohányt, amelyet a Népszavában nem lehet nyugtázni, mivel a külföldi dohány behozatala tudvalevőleg szigorúan tilos. Mivel azonban Szakasincs elvtársnak és képviselőnek futár áll rendelkezésére, akinek dupla belső zsebjeiben igen alkalmatosán elfér a dohány néven ismert nemzetközi valuta és deviza, amit mi, közönséges és polgári munkát végző halandók sohasem látunk. A kedves Ferikém sietve továbbította a bizalmasnak regisztrált levélkét a nagyhatalmakhoz, fel egészen Soukup elvtárshoz, a szenátus ez idő szerint való elnökéhez, aki ilyenkor el szokta veszíteni az emlékezőtehetségét épen úgy, mint Szakasincs elvtárs is, a cseh szokolnak nevezett pénzegység feltétlen hive és barátja.

Meghisszük, hogy rosszkor jöttek ezek a levél indiszkréciók pont a fővárosi választások előestéjén, de legalább most már tudják és látják is Magyarországon, hogy a sok Ottókirályosdi melyik boszorkánykonyhán fő és a külföldön forgalomban levő, erre a kis szomszédországra kellemetlen hirek a Konti utca melyik sarkán üldögélő gesztenyesütő nénike katlanjában sülnek meg vérvörösre. Így bizony kedves Ferikém, aki Pozsonyban székelsz valamennyi szakszervezet talán nem is épen roszszul megalapozott trónusán és bontogatod a kurír bizalmas leveleit.

Hogy Szakasincs elvtárs nem visz dupla könnyvvitelt, azt megértjük, a szeretet-dohányt diszkréten könyveli el és nem lesz olyan ostoba, hogy Soukup szenátor elvtársat kompromittálja vele, aki Garami elvtársat nem ismeri és természetesen sohasem is látta és nem is tudja, kicsoda és melyik gólya költötte. Az ilyenkor igy szokott történni, kedves Szakasincs elvtárs, amikor azok a szemfüles újságírók és — mint a mellékelt ábra mutatja, vannak még ügyes ujságirók a legszélsőbb jobboldali girondisták között is — megtudnak

FINOM KARAC50NYI

SÜTEMÉNYEK

le gj ob lián Dr Oetker Tessék kipróbálni I

Vaníliás sütemény:

A. receptj'ei s z e r i n t 's i k e r ü 1 ne k.

Hozzáva.ok: 25 dkg voj, vagy zsir 15 dkg cukor, 1 csomag Dr. Oetkcrféle vanilliucukor, 5 dkg maudula 1 tojás, 50 dkg liszt. Vg —V4 liter tej. Vj csomag Dr. Oetker-féle sütőpor, 1 késhegynyi só.

Készítése: A vajat és a sütőporral kevert lisztet tésztavá gyúrjuk. A . tojássárgáját, 10 dkg cukrot, vanillincukrot a tejjel összekeverjük és hozzádolgozzuk az előbb leirt tésztához Ha nem eléggé gyúrható, még több lisztet teszünk hozzá és kinyújtjuk. Hosszúkás négyszögekre vágjuk, bekenjük tojásfehérjével, beszórjuk szilánkokra vagdalt 5 dkg cukorral kevert mandulával és végül közepes hő mellett megsütjük — Bádogdobozban sokáig eláll. — Ajánlom a következő Earáesonyi sütemények elkészítését: Puncekoszoru, fűszeres-csillag, csokoládé, perec, kávékétazersült. rnandulacsók stb. melyeket karácsonyi süteményeknek megfelelő formákkal kiszaggatunk.

Ezen recepteket mind megtalálhatja a színes képekkel ábrázolt F kiadású receptkönyvben, mely minden füszerüzletbén T50kc-ért kapható. Ha az oít'kifogyott, úgy bélyeg beküldése ellenében küldi

Dr. A. Oetker, Brünn.

■

és kiszimatolnak valamit, azt a valamit azután a Zeiss gép lencséje elé állítják, és elhigyje nekem, hogy ez a lencse élethiven és pontosan másol le mindent és annak mindegy, hogy kedves Fehér Ferikénk, vagy Soukup szenátorunk, avagy a kitűnő Szakasincs Árpád elvtársunk írását kopirozza vagy Rotschild őexcellenciájáét.

Árpád, Árpád elhagytad ősi nemzeted, melynek vezéréül indultál azon az emlékezetes szeptember elsejei tüntető sétára, amikor Európa és a Pravo Lidu számára sétáltatok, meg a kisantant részére, amely száz és száz halottról

számolt be a budapesti munkásfrontról, ahol ti, miként jó sprinterek futottatok elől és mögöttetek vágtatott a tőletek megvetett Lumpenproletariatus. Most már tudjuk, hiszen ilyenkor nyilnak ki a szemek, hogy mire is kell a dohány; akkor sétára és kirakattörésre, most pedig plakátháborura és választásra, amelynek esetleges kudarcát Árpád vezér és elvtársai már eleve a pártoskodó posta nyakába szeretnék varrni.

puska veszedelmes találmány. Mikor elsül, bajt okoz, mikor pedig viszszafelé sül el, akkor kedves Ferikém és kedves Árpádkám, kedves Soukup

tak. A várban kénszagú, sárgás lángok törtek ki. A harangok megkonduitak, pedig senki nem húzta köteleiket.

— Megmozdult a föld! — kiáltozta az utcákon a rémült nép és menekült, aki menekülhetett.

A város főbírája összehívta a magisztereket, hogy mit kellene csinálni a veszedelemben.

A polgárok között Ábris sekrestyés is ott ácsorgóit a tanácsurak mögött.

— Én tudom, hogy mit kéne cselekedni. Bezzeg, ha én volnék most Rév-Komárom szabad királyi városának érdemes főbírája — dünnyögte a vén sekrestyés.

— Aranyba foglaltatjuk kendet, ha valami okosat tud mondani, — fordult feléje a főbíró.

— Hát először is meg köll égetni a boszorkányt, aki a városra zúdította a szerencsétlenséget, — tanácsolta Ábris.

— Rosszul vágta föl a bába a kend nyelvét, hogy ilyen badarságot fecseg. Boszorkány?... Ha járt volna kend iskolába, tudhatná, hogy a földrengés bizonyos epicentrumból indul ki és a rázkódtatásokat a felszín alatt lévő vulkánikus erők hozzák létre... Tehát ne járjon a kend légykapója boszorkányokról.

— Nem az ujjamból szoptam, amit tudok... Hogylxát nincsenek boszorkányok? A nemes város protokollumából tudjuk, hogy száz évnek előtte itt égettek meg a piacon máglyán két boszorkányt, a Thassy Zsuzsit, meg a Jászberényi Jutkát.

— Elég szomorú, hogy mindezek megtörténhettek. Ma már tudjuk, hogy nincsenek, nem is voltak boszorkányok.

— Pedig én tudom, hogy boszorkány hozta reánk a bajt. Én ott voltam a múlt éjszaka a füzesben, ahol a boszorka állott és mikor elfutott, nemsokára megnyílott a föld, ahol állott... Nem jár az én kiabriktolt

elmémen túl még egy országtanács se.

— Kend látta talán a boszorkányt, — faggatják mindenfelől az érdeklődés közepébe pottyant obsitost.

— Méghogy láttam-e? A cipellője ihol a mándlim zsebében, — felel ez diadalmasan és előhúzza gallérköpenye alól a parányi jószágot.

A főbíró, a seregbíró és a tanácsosok kézből-kézbe adják a félcipöcskét. Hunyorgatnak, mosolyognak és mármár napirendre térnek a törkölyszagú templomszolga értelmetlen habatyolása felett, mikor csak elmordul ám Ágota asszony férjeura, nemzetes Dávid Benedek szűrszabómester:

— Az a cipő pedig az én hitös páromé. Komáromban csak őnéki vagyon ilyen pirinyó lábacskája... A foganását! Ha nem hiszik, jöjjenek kigyelmetek a házi portámra, ott meglelik a párját.

— Hogyan kerülne a nemzetes aszszony cipőcskéje a félkegyelmű obsitos zsebébe? — fordult a főbíró a szűrszabóhoz.

— Arra voltaképpen jómagam is kiváncsi vagyok. Kutyafékom láncomadta! — felelte gyöngyöző homlokát törülgetve Dávid mester.

A magisztrátus és a nép hát elmentek a szűrszabóhoz.

A nemzetes asszonyka éppen a pitvaron sütkérezett. Holtra halványult, mikor meglátta a város urait. El akart vonulni előlük, de mikor fölkelt a karosszékből, felszisszent, a ballábához kapott, aztán összelottyant.

— Ihol a! Itt a boszorka! őt láttam a múlt éjjel a berekben, — kiáltotta Ábris.

A tanácsurak megdöbbenve nézegetik Ágotát. Kíméletesen kérdezgetik, hogy mi baja a lábának, csakugyan járt-e a füzesben? De ő egyetlen szóval se felelt, csak nyöszörgött, jajgatott.

—- Annyi már bizonyos, hogy nem jóban bujkált ott éccakának idején.

Ha tiszta volna a lelkiismerete, nem hallgatna ilyen cudar makacsul. A kárcerbe vele, ott majd fog vallani,

— parancsolta a főbíró.

Ágota nem tudott a talpára állani. Egy kétkerekű talyigára tették, aztán bevitték a városháza tömlöcébe.

A magisztrátus azonnal ülést tartott, hogy miben lehet hát bűnös a Benedek uram felesége.

— Miben? Hát ő csinálta a földindulást, — mondja Fogszeghy szenátor.

— Eltalálta bizony kelmed szarva között a tőgyét. Hiszen nem is Komáromban, hanem a szomszéd faluban, Izsán kezdődött a katasztrófa,

— vetette ellen a fiatal nótárius, aki fel akarta szabadítani Ágotát az infámis gyanú alól.

— Éppen ez is ellene bizonyít, — replikázott a tanácsos. — Én a teológián is jártam Pozsonyban. Tanultam a héber nyelvet. Héberül pedig isa azt jelenti, hogy asszony. Ergo, okvetlen asszony a mostani szerencsétlen kázusok oka... És lám, Ábris sekrestyés felismerte nemzetes Dávid Bence feleségében a boszorkányt, aki kinyitotta a füzesben a földet. Ott van a corpus delicti, a cipő is... Et fine finálé, ő maga is lesántult vala az infernális műveletben.

— Jól beszél Fogszeghy uram, — szólt közbe egy rezesorrú, potrohos szenátor.

Az urak mellükre csüggesztették a fejüket. Képtelenségnek tartották azt, hogy egy asszony kimozdítsa sarkaiból a földet; de a szenátor kézenfekvő, szinte megdönthetetlen érvelésére különvéleményt adni nem mertek. Van is ebben a tartózkodásban valami; mert tisztelni kell az ebet is, ha hivatala van...

A magisztrátus, jobban mondva: a boszorkány-delegáció azzal oszlott el, hogy másnap reggel ki fogják vallatni Ágotát. Ha kell, kínzószerszámokkal is, hogy világosság derüljön

a lucifernátus eseményre.

A következő reggel azonban hiába ébresztgétték a boszorkányt. Dermedten feküdt a törekszalmán. A szájából hab tajtékzott. A baltába feldagadt, a teste kékesfekete volt.

— Kiszökött belőle a gonoszlélek, tekintetes uraim. Meghalt, mielőtt a hóhér megégette volna, — jelentette a porkoláb a tanácsnak.

Ä főmedikus kiváncsi volt, hogy mégis mi okozta a szép Dávidné halálát. Megvizsgálta a hullát. Egy rozsdás patkószeget lelt a talpában.

— Vérmérgezés... A fertőzött sebváladék a vérrel a szervezetbe került. Talán mikor a berekből menekült Ábris sekrestyés elől, lehullott a cipője, aztán rozsdás szegbe lépett, — mondta és kiadta a holttestet a halottbirónak.

Gyalulatlan koporsóban, pap nélkül, a temető árkában földelték el a szegény Ágotát.

Időközönkint való kitörésekkel négy hónapig tartott a veszedelem. Sokan makacsul hitték, hogy a szűrszabóné pokoli machinációja a földindulás.

Ebben ugyan ártatlan volt, de mégis okosabban cselekszik, ha nem megy el a berekbe. Mert ha a véletlen közbe nem lép, alig marad meg a házassági hűség mintaképének.

A véletlen... Azon a bizonyos estén Hathos Dani a Rézitcében ütött tanyát. Az asztalt telerakatta neszmélyi palackborral, körülvette magát cigányokkal, sóhajtott, mirgett-morgott, danolászgatott.

Már pirosodott keleten az ég pereme, mikor eszébe ötlött a berek... öklével a homlokára sújtott, aztán kitántorgott a kocsmából.

Nem is látták többé nemes Rév- Komárom városában. Ki tudja, hogy mint hullott falevelet, az ördögnek melyik titkos, homályos gyalogösvényére sodorta végzete?