Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-19 / 85. szám

2. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» olcsósági divatáruháza. (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben ) Harisnya klinika. Törv. védett láthatatlan Javítás és fejelés. Kis hibák 3 Ke, nagy hibákkal 4 Ké, ujfejelés 8 Kő. Dús választék úri és női divatcikkekben, fehérnemű, ernyő, zsebkendők stb. Fürdőcikkek és nyári áruk leszállított árban. Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. miszerek kiosztása már julius 28-án meg fog kezdődni. Végrehajtják az erdőreformot. A szociáldemokrata Právo Lidu kormánylap illetékes helyről úgy értesül, hogy igen erélyesen fognak hozzá a mar megkezdett erdőreform Végrehajtásához Mint igénylő, első torban oz állam jön tekintetbe, azután a járások és községek, Szlovenszkóban is Ruszms.k >ban az országok Ahol az erdőség a Járás vagy a község ha tárain túl terjed, az erdőt több igény­lőnek osztj ik ki azzal a feltétellel, hogy az erdőségben egységes gaz­­dálnodás fog folyni. A földhivatal most foglalkozik az olyan szövetke zetek kérdésével, amelyek a közér­deknek legjobban megfelelnének. Korlátolt felelősségű társaságok és erdőkitermelő társaságok terve is fölmerült. Ilyen esetekben az oda­ítélést csak nyilvános testületekre kellene korlátozni és a földhivatal­nak, valamint az illetékes hatósá­goknak kellene gondoskodniok a gazdálkodás ellenőrzéséről. A kérdés jogi formáját valószinüleg már össze! megoldják. Raktáramon lévő nyak­kendőket 30°/0-al gyári áron alul elárusítom. Zwickel Reklám áruháza. Ritka szó és semmi tett a kisipar ügye körül. (i. g.) Csak a napokban tartott tartományi választmányi ülés jó pár tízezer koronát juttatott diákoknak, színészeknek, mezőgazdáknak. He­lyesen tette a választmány, hogy a szlovenszkói adózók adókoronáit jó helyekre fekteti be. Mert hiszen jó dolog az, hogy az ifjabb gene­ráció segélyhez jusson, igen üdvös dolog az, hogy a mezőgazdaság számára a modernebb gazdagodás megkezdéséhez gépsegélyt nyújta­nak s nem lehet jó gazdasági kö­rülmények között még az ellen sem szót emelni, hogy a derék Thatia oltárára is juttat egy miiliócskat a bőkezű választmány. Szlovenszkó adja a tehetséget hozzá, hát hadd foliyék vissza az a tehetség bankóban, keresetben a szlovenszkóiaknak. Del Azért valahogyan megint el­­felejtkezlek a tartomány atyai arról, hogy a mezőgazdaságon és a teát­rumon kívül van egyéb segélyezendő társadalom is, mégpedig, azt mond­hatnánk. amazokévai nem is egyenlő mértékben segélyezendő, hanem hatványozottabban. Itt van a kézműves kisipar. Nevén kell nevezni, mert nagyon megfe­ledkezni látszanak róla Azt alig hallottuk még, hogy pl. foglalkozott volna a tartomány választmánya azzal a nem éppen könnyen meg­oldható, de megoldandó kérdéssel, hogy helyet keresetet biztosifsanak annak a sok száz és sok ezer kisiparosnak, akik ma a legna­gyobb semmittevők, mert nin­csen megrendelőjük, nincsen vevőjük. Nem szándékos a megfeledkezés — tudjuk, — de szándék ide, szán­dék oda, ha egyszer egy akkora társadalomról, mint amekkora a maga közel 85 ezer önállóan dolgozó lélekszámával a kéz­műves iparosság szlovenszkón, alig, vagy minden sátoros ünnep­napon esik szó a tartomány ügyeit igazgató üléseken, az azt muiaija, hogy a képviselőknek nincsen köz­vetlen kontaktusuk ezzel a képvise­letien társadalommal. A tarlománygyülés mást sem te­het, csak Szlovenszkó gazdasági ügyeivel foglalkozhatik. De hiába varunk iniciativát egesz gazdasági életünket a jobbik vágányra átsegítő gazdasági programútokról, ez a gazdasági program a választásokkor bőven elnangzoti Ígéretek s jószán dékok tarsolyában maradt. Bármeny­nyire is szorgalmas látogatói a tar tömény képviselői a tartomány ülé­seinek, sajnos, a panasztevésen túl s a tartomány pénztárába befoiyt adók instanciák szerint való szét oszlásán túl alig tesznek többel a gazdasági munka irányítása terén. Pedig az lenne az igazi feladata a íarlománygyülésnek: kicövekelése valamely, a kisipa­ros társadalmat mentő és kéz­műves kisipart állandó munka- és kereseti alkalomhoz juttató kisipari programnak. Mert nem elég a tények, minden­kitől tudott s végigkönnyezelt szo­morú gazdasági válság-lényeknek a megállapítása. Hiszen a ig merült ki másban a tartomány képviseleté­nek ezirányu munkája. Sót! Nyíltan kell megmond nunk, hogy még csak a betegséget konstatáló közgazda­­sági orvosi véleményekei is gyéren hallottuk. A nevesebb betegekről legalább a tudós orvosprofesszorok adnak ki bulletinokai. A kisipar erre nem elég előkelő! A kézműves kisiparnak moslmár a szokványos sirámokon túl is való­sággá iezüllölt állapotáról hivatalos helyekrői hallunk egy-két véletlen kiejtett szónoki floszkulust, de ini­ciativát, invenciót alig! Szlovenszkó és Ruszlnszkó olyan, Diákcserrege. Irta Ma|thénvt György. Lebovics bácsi egész napon át a kerekes székben ült és hol az asz­talhoz, hol az ablakhoz tologatták, aszerint amint kivánta Pedig nem volt még öregember, éppen hogy átlépett az ötvenen, csak a két lá­bát nem bírta emelgetni. Mindig azt mesélte, hogy megfázott a sok uta­zás közben és így bénult meg A feje azonban tiszta volt és még most is szívesen foglalkozott volna az üzlettel, de a na- y cégek már nem bízták meg semmivel olyan utazóra, aki kerekes kocsin utazgat az ab­laktól az íróasztali?, nem volt szűk­éé, ük. Ami kis pénzt hosszú évek fá­radságos munkájával félrerakott, lassanként fölélte a család, ami; a két lány elvégezte az iskolákat és irodába jutó t Most tulajdonképpen ők tartották el szüleiket Lebovics bácsi ezt egész rendjénvalónak ta­lálta, csak azzal nem tudott egyet­érteni, hogy Bözsi, a nagyobbik, már párt is választott magának. A Beer-fiu egy szép napon azzal lepte meg őket, hogy el akarja venni Bözsit s minél hamarább lehet, an­nál jobb. Ekkor nagyon fölfortyant az öreg. — Micsoda maga? Utazó? Hát mi egy utazó manap ? Az én időm­ben más világ volt, mi egzisztenciá­kat tudtunk teremteni magunknak 1 Én hintón jártam Kolozsvárott, min­denki nekem köszönt előre, érti ? Nekem és előre! A legjobb szobát foglalták le nekem és hol itt, hol amott voltam hivatalos... Mi urak voltunk, gyári képviselők 1... És egyáltalán a papirszakma . •. De mibe utazik maga? — Pipere, — dadogta Beer. — Pipere ? Mi az, hogy pipere ? Lehet azt vagontételben eladói ? Vesz magától a Bauchschnitt fűsze­res egy vagon piperét? Há? — De papa! — siránkozott Bözsi. — Hogy lehetsz ilyen! Igazán nem értelek. Csak boldogtalanná akarsz tenni... A Jenő úgy dolgozik, hogy az gyönyörűség .. • Ma is mi mindent eladott, mutatta nekem a könyvét.. mennyi szappant, fogkrémet, fogke­fét, pudert... Olyan szépen keres, hogy egészen jól megélhetünk .. • És én szeretem Jenőt és férjhez akarok menni. ,, Lebovics bácsi legyet hajtott el az arca elől. — Szappant? — kérdezte és föl­húzta szemöldökét. — Hát magának házalni kell, egyik boltból ki, a másikba be? — Ma már személyesen ke'l föl­keresni a legkisebb kuncsaftot is, — bátorkodott szóra Beer Jenő. - Kérem, azóta, hogy Lebovics ur ab­bahagyta a munkát, nagyot változott a világ ... A nagy konkurrencia... minél nagyobb forgalom . .. ma nem lehet szégyelni semmit... Bözsikét mindennel elfogom látni... — Papperlapa! — mondta Lebo vies bácsi könnyed gesztussal, ame­lyet még Kolozsvárott tanulhatott. — Nem adom utazóhoz a lányomat. Az utazó mind könnyelmű ember.. Sokat ismertem köztük, mind bol­dogtalanná tette a családját, mert szoknyabolondja volt.. • Anderes Städtchen, anderes Mädchen, -Sondogatták, akár a katonatisztek... > vénségére mind megrokkant, a családjuk, a barátaik tartják el őket.-. Kell ez a jövő az én lányomnak? Nem kell! Nem adom a lányom utazóhoz! — De hiszen Lebovics ur is utazó volt! — vá ta oda Beer elég illet­lenül és kedve lett volna a toló­székre mutatni. — Háhá! — nevetett föl az öreg kajánul. — Már mondtam m gának, hogy mi urak voltunk, gyári kép­viselők, hintón jártunk és a legjobb úri körökoe voltunk bejáratosak. Csak nem akarja a mai világot az akkorival összevetni? Nem, Beer ezt nem akarta, de dühös volt a konok kis öregre, aki, mint valami aszalódó szilvaszem sütkérezik a napon és mozogni se tud Szerette volna szemérehányni a múltját, amelyben bizonyara sok „anderes Mädchen“ szerepelt, amig ebben a kerekes székben kikötött. — Kérem, én állhatatos termé­szetű vagyok, — felelte némi gon­dolkodás után. — Én is megfordul­tam mar néhány városban s volt alkalmam arra hogy kónnyeiműsé geket kövessek ei, de soha az eszembe nem jutott efféle., külö­nösen amióta Bózsikét ismerem... Kérem, Lebovics ur, nekem csak egy gondolatom van: Bózsikét bol­doggá tenni, — mondta már azzal a hangsúllyal, amellyel vevői előtt szokott ágálni: kérem, én csak arra törekszem, ho<y méyen tiszteit ve­vőimet a legtökéletesebben kielé­gíthessem.. — Na és van magának valami fixe? Van magának nyugdija, há? — kapta oldalba az öreg. — Mond juk, elhiszem magának, hogy maga egy tisztességes, szolid fiú, de mi lesz, ha megbetegszik, ha Gott be hüt, olyan cudarul megfázik, mint én? Mi lesz? A Bözsi tartsa el akkor magát? Vagy én menjek el öreg napjaimra koldulni, há? mint a házról-hézra járó, úgyneve­zett „napotevő'’ deákgyerek. Nem hal éhen, mert egyik napról a má­sikra hozzájut valami szegényes koszthoz. De van-e csak egy évre is biztosítva ilyen szegényes koszt­tal is? Hol van valami nagyobbvo­­nalü kézműves kisipari program? Hallgatnak a legmagasabb he­lyeken arról a kisipari műhelyt s vele pór százezer kispolgári exisztenciát menteni s felemelni alkalmas komoly munkaakciók­ról, mintha kiszikkadt volna az agy, amelyből koncepciók raja szokoit kiröppenni, ha pl. csak a gyáripar piacainak biztosítá­sáról, nagy bankok s nagy üze­mek szanálásáról volt és van szó. Kicsinyesek s fárgyilagosságof suiba dobók, tehát komoly vitára alkal­matlanok lennének, ha minden ál­lami s társadalmi akció erejét kizá­rólag a kézműves kisipar ügyére akarnánk forditatni. Az állam gaz­dasági egészsége a különböző ter­melő és fogyasztó ágak helyes egyensúlyán nyugszik. S mi Szlo­venszkón s Rusznszkón csak ezt a könnyen biztosítható equilibrumot akarjuk. A szlovenszkói s ruszinszkói kéz­műves kisipar gazdasági termelő erejével arányban s társadalmi sze­repéhez méltó részt akar csak. Részt nemcsak a közteher viselé sével arányos anyagi javakból, de a helyes Irányításból is. A kisipa­ros társadalom szeretné már levetni a Hamupipőke ruháját s szerelné, ha eljönne érte az erős, a hatalmas Állam-herceg, megváltandó a rá­nézve száraz kenyérré keményedet! gazdasági válság vasorru bábájá­nak fogságából. Nyári szünet alalt, amig parlament s tarlománygyülés hagyja az élete/ a maga természetes utján, honatyák számára nem minden erkölcsi di­csőség, nélkül maradandó vakációs. szorgalmi munka lehelne a kézmű­ves kisipari termelés kérdésével alaposan foglalkozni és őszre a. törvényhozás s a tarlomány zöldr asztalára elkészileni egy szélesebb átmérőjű kisipari gazdasági termelő s szociális programmot. Az a pár százezer kispolgári exis­­tencia, amelynek munkája s létezése nélkül csonka az állam gazdasági élete, ez a pár százezres hatalmas és sok értéket magában rejtő tömeg legalább ennyi figyelmet érdemelne. Hát ez is csak olyan beszéd volt, mint amilyet alkudozásoknál szok­tak csapni, de Beer Jenő utazót módfelett bosszantotta. Már éppen valami gorombaságot készült mon­dani, amikor valaki megérintette a karját­— Jöjjön csak, mutatni akarok valamit — és gyöngéden a másik szobába kormányozta. Gizi volt, a Bözsi húga. — Nézze, Beer, nem igy kellett volna ezt kezdeni. Nem is értem Bözsit, hogy nem szólt magának... Papa nagyon gyerekes már, mindig a maga nótáját fújja. Mit beszél maga neki mindig piperéről? Be­széljen papírról. Tanuljon meg a papirszakmaból annyit amennyi az ilyen traccsoiáshoz szükséges. Mond­ja, hogy a nagyszülei levelezésében ilyen meg olyan kézimeritésü papírra akadt... — Kézimeritésü? Mi az? — Mondom, hogy tanulja meg. Meg a famentest, félfamentest, a postát, az üzletikönyvpapirt, a pe­helykönnyűt, a dünndruckot.. — Giziké, honnan tudja maga ezt a sok mindenfélét? — Na hallja, elég sok levelet kellett Írnom a papa részére.. Még a papiralakokat is tanulja meg, semmi ez e^esz:•$ És mindig mondja azt, hogy manap már nem gyárta­nak olyan finom papirt, mint régen. A papának mindig a múltról kell beszélni... Jaa, még valamit! Ha a papát egészen meg akarja nyerni magának, lepje meg hébe-korba egy kis diákcsemegével... — Szenzációs! — hebegte Beer. — Nagyon szeret nassolni... hi­szen igazán nem sok öröme van már szegénynek,.. Utána ugyan mm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom