Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-11-29 / 142. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes Hádié-müsort tartalmazza. OtveT*eg:yedik évfolyam. 142, lüzám, Szombat, 1930, november 20. masasssnesM £lőfizeté»i ár caehszlorák értékben: Helyben é* yidékre postai szétküldéssel. ß{«33 érre 1Ö0 K, félérre 50 K, negyedébe 25 K. — Külföldön 150 Kő. Egycsszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr, Szerkesztő:BARANYAY JÓZSEFdr. Főmunkatársak: AlLAPY GYULA dr. és F0LÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kisdöbirstal: Nádor-n. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Leégett a Schwarzféie hengermalom Félelmetes éjszaka a Kúrián! 40 vagon gabona, 10 vagon liszt a tűz martaléka lett. /____________________________________ (Részletes tudósítás a 7-ik oldalon)______________________________________________ Senkáse szegyelje magyarságát! December elsején megkezdődik a népszámlálás Csehszlovákiában, amelyből minket természetesen leg­első sorban a magyarság száma és ebben gyökerező ereje érdekel. Ettől függ magyar nyelvhasznála­tunk, magyar iskolánk, törvényke­zési nyelvünk, a közigazgatásban használható nyelvjogunk, szóval a gyakorlati életnek minden szükség­lete ezen sarkallik.Mi itt születtünk és itt élünk, magyarnak születtünk és magyarnak akarunk élni és meghalni. Ez természetes és egy­úttal jogos kivánság, amit lehet, hogy nem értenek meg az ide vándorlók, de annál inkább hitet kell meiiette tenni nekünk, akiket oly nagyon megpróbált a sors és akik megbünhödtünk minden múlt­ért, annak hibáiért, a véresen szo­morú jelenért és a vigasztalan jövendőért. Ebben a jövendőben csak mint magyarok élhetünk, mert ha magyarságunkat feladjuk, szét­hullunk és az o'dott kéve sorsára jutunk. A népszámlálásnál tehát ezek lebegjenek minden magyar ember­nek a szemei előtt. Mi nem kívá­nunk egyetlen szlávot sem elma­­gvarositani, erre lehetőségünk sin­csen, mi nem akarunk expanziót csinálni, csak kisebbségi területün­ket, nyelvterületünket akarjuk meg­tartani annak, ami évszázadok óta volt: magyarnak. Az előjelek sze­rint ez a népszámlálás is nagy energia-pióbája lesz az itt élő magyarságnak, amelyet ezelőtt tiz évvel háromnegyedmilliónak szám­láltak; de mi tudjuk, hogy ezt a számot jóval felülmúlta a magyar kisebbség, mert sokan az akkori viszonyok közt, amikor statárium uralkodott és katonai diktatúra nehezedett az itteni életre, nem merték magyarságukat megvaliani. Sokan abban a hiszemben voltak, hogy állásuk, nyugdijuk, keresetük függ attól, hogy milyen nemzetiséget vallanak és hány ember vallotta magát szlováknak, opportinizmus­­ból, akik a szlovák nyelvet nem is értették. Ez a népszámlálás a törvény szerint, amelyet tisztelnünk kell, titkos. Ez annyit jelent, hogy annak Komárom, —[november 28. adatait nem szolgáltatják ki semmi hatóságnak, még a bíróságnak sem, tehát senkit sem fenyegtt az a ve­szély, hogy magyarságáért szenved­nie kell, hogy ezért állásából el­­bocsálják, vagy áthelyezik, tehát mindenki megvallhatja őszintén, melyik nemzetiséghez tartozik. Ha a sovinizmus mérges gombái nem puffadoznának már régebben a népszámlálás körül és azt elpoli­tizálni nem igyekeznének, akkor erről szónak sem kellene esnie, dehát vannak érdemeket szerezni kívánó »hazafiak« és ezek termé­szetesen az érdemeket abban látják kicsúcsosodni, ha azt hirdetik, hogy itt nincsen annyi magyar, mint amennyit az ő hivatalos statiszti­kájuk is elismer, ezekből kell tehát lecsípni jó darabot, amely szándék, ha valósággá változnék, akkor a törvény szerint büntetendő cselek­ményt képez. Nincsen semmi oka senkinek, hogy magyarságát meg ne vallja, hiszen ezzel nem változtat sem magának, sem a kisebbségnek a helyzetén. A magyar kisebbség küzdelmes életét épen úgy foly­tatja a népszámlálás után, mint az előtt, de nem lehet közömbös az, hogy nemzettársai minek vallják magukat. Az a magyar ember, akinek a nemzetisége is magyar, nem változtathatta azt meg tiz esztendő alatt, a gyermeke sem még abban az esetben sem, ha nem magyar iskolát járt. Ez mind nem változtat a nemzetiség lénye­gén. Ha családomban magyarul beszélek és magyarul imádkozom vagy énekelek a templomban, nem lehetek más, mint magyar. Ennél­fogva a népszámláló biztost ma­gyarul fogadom — annyival in­kább, mert azok most már köz­­tudomás szerint nem magyarok, legalább is igen kevés kivétellel — és magyarul felelek kérdéseire. Ahhoz azonban ragaszkodom, ha értem is a cseh vagy a szlovák nyelvet, hogy velem, aki a magyar kisebbséghez tartozónak érzem ma­gamat, magyarul beszéljen, mert erre köteles a kiadott belügymi­niszteri rendelkezés szerint. Elengedhetetlen kötelessége min­den magyarul beszélő és a ma­gyar kisebbséghez tartozó ember­nek az, hogy meg is győződjék arról, vájjon helyesen irta-e be a számláló ívnek megfelelő rovatába a nemzetiségét, ezt tehát ne csak kérdezze, de meg is nézze. A nép­­számláló biztosok ezt ne \ egyék bizalmatlanságnak, csak a kétség­telen meggyőződés kívánságának tudják be, olyasvalaminek, hogy a pénzt is megszámlálja mindenki a banknál és a kereskedésben, a vasútnál és az állampénztárban, hogy jól adtak-e vissza és nem történt-e tévedés. A magyar em­bernek kötelessége családjával és nemzetével szemben, hogy ezt megtegye, de kötelessége önmagá­val és lelkiismeretével szemben. Bármi rendellenességet tapasztal, azonnal értesili erről a magyar­ságnak bármelyik pártját vagy ve­zető emberét, aki útbaigazítja és kötelessége az is, hogy ezt csele­­kedje, ha olyan méretű esemény zajlik le, amely a törvénysértés tényálladékát állapítja meg. Nem szabad ennél a nagy se­regszemlénél egyetlen magyar em­bernek sem hiányoznia, pláne el­vesznie. Akinek a nevelése, a kul­túrája magyar, aki magyar köny­veket olvas, hogyan vallja az ma­gát más nemzetiségűnek, mint ma­gyarnak ! Az olyan átlátszó manő­verek, mint amilyen a pozsonyi zsidósághoz intézett felhívás is, teljesen átlátszó célzatuak és vilá­gos, hogy honnan, melyik meg­fizetett emigráns toliból fröccsen­tek a papírra. Az ilyen magyarsá­got gyalázó röpirat vagy plakát megje'enhetik, de a magyar pártok röpcéduláit, amelyek a napilapok­ban és a hetilapokban is többször megjelentek már és a cenzúrán át­mentek, az országos hivatal nem Komárom, — november 28. Munkaprogram a képviselő­­há&ban. A képvíselőház elnöksége ülést tarlott, emelyen elhatározla, hogy az állami kölfségvetés vitájá! péníeken befejezik és szombaton délelőtt meg. ejtik a javaslatok feletti szavazást. Mi­vel főbb száz módositó indítványt és határozali javaslatot terjesztettek elő a köliségvetésre vonatkozólag, azzal kell számolnj, hogy a szavazás engedélyezte. Ebből látható az it­teni hatóságoknak objektivitása kisebbségünkkel szemben. Ezek után nem marad más hátra, mint az, hogy együtt me­neteljünk magyarok, akik eddig is együtt haladtunk a kisebbségek rögös és tövises országutján. Ha­ladjunk zárt sorokban és ha a csüg­­gedőek és a kishitüek leválnak is soraink széléről, azért a milliós magyarság mégis megmarad kom­pakt egésznek, mint a szikla is szikla marad, ha a rohanó viz letör és lemos róla egy-egy darab kavicsot. Legyünk magyarok nem­­csak szivünkben és lelkűnkben, hanem nyelvünkben és szavunk­ban is, legyen magyar önérzetünk és öntudatunk a helyén, mert hiába vallaná magát ma az egész milliós kisebbségünk csehszlovák­nak, kenyeret, munkát, állást egy sem kapna. A sors egyforma és annak súlya alatt nyög minden nemzet. Legyen magyar mindenki, akit magyar anya szült és az első szókat magyar nyelven tanulta, aki magyar iskolákat járt és a lelkét a magyar ismeretvilág gaz­dagította meg. De amint a pász­tor felelős a reábizott nyájért, úgy minden magyar családfő felel a házanépének magyarságáért is, a gyermekéért, a hozzátartozókért. Ez a felelősség ugyan nincsen kodifikálva sehol, de benne él minden magyar öntudatban, min­den magyar ember becsületében és jellemében. Mert ha igaz az a tétel, hogy a nemzet felelős fiainak munkájáért, akkor felálliíható az egyéni felelősség törvénye is a nemzettel szemben. Legyetek ma­gyarok és senki se szégyelje azt, hogy magyar! szombaton az egész délelőttöt lefog­lalja és igy a költségvetést csak a déli órákban fogják véglegesen el­intézni. Szombaton a képviselöház elé terjesztik a forgalmi adó meg­hosszabbításáról szóló kész törvényt és négy napos határidővel a költség­­vetési bizottság elé fogják utalni. Ezután tekintettel a december 1-én kezdődő népszámlálásra, december 4 ig szünetet tartanak. A december 4-én, csütörtökön tartandó ülésen POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom