Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-11-22 / 139. szám

2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 19B0. november 22. •m > .5. H « i ‘® u •U a ►> ú ■ 1 *p* ! * ELBERT olcsósági divatáruháza (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben.) Felhivja a t. vásárlóközönség figyelmét női , férfi- és gyermek kötött kabát, pul­­lower, mellény, kosztüm óriási raktárára. Úgyszintén női- és férfi fehérnemű, gyöngy­­kötésű és Jäger alsóruhákat, úri- és női divatcikkek, gyermekkocsik bokavédők stb. nagy választékban. Kisérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat ! , A minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki az árak ellenőrzéséről. A nagymegyeri községházán nagy volt az élénkség csütörtökön: meg­jelentek az országos hivatal kikül­döttei, dr. Pivarcsik az országos hivatal közigazgatási főtanácsosa és a techn’kai főosztály egyik osztályfőnöke, Imre Géza műszaki főtanácsos, a dunaszerdahelyi és a komáromi járási hivatalok képviselői az összes érdekelt községek birái és jegyzői és az érdekeltségnek több tagja. Résztvett a tanácskozáson Alapy Gyula dr. országos választ­mányi tag, a műszaki főosztály he­lyettes referense is, aki az útépítés ügyét már két év óta lankadatlan eréllyel szorgalmazza. Az érdekelt községek vezető jegyzőinek tanácskozása előzte meg az értekezletet, amelyen Imre Géza műszaki főtanácsos a legnagyobb érdeklődés mellett ismertette a komplikált számítási műveletek alap­ján elért teherviselési arányszámo­kat, amelyek a népesség száma, a ter­mőföld területének nagysága, a já­rómüvek száma, az elfuvarozott te­her súlya és más figyelembe veendő koefficiensek számítási eredményei­ből jöttek elő. A nagy körültekintés­sel kiszámított teherviselési kulcs objektivitása mellett bizonyít az, hogy azt az egész érdekeltség ma­gáévá tette. A diószegi cukorgyár, mint nagybérlő képviselőivel folyta­tott tanácskozás után, az egész ér­dekeltség együttes értekezletet tar­tott. Ez az értekezlet lesz alapja an­nak az épitési munkának, amely már a jövő évben elkezdődhetik, mivel minden község magáévá tette az országos hivatal kiküldött képvi­selőinek felosztási arányszámait. Ezeket a községek külön is letár­gyalják és a határozatok jogerőre emelkedése után a két járás érde­keltségének közös útügyi bizottsága elkezdheti munkáját. Ez az ut nem csak gazdasági jelentőségű, de az árvédelem munkáját is megkönnyíti. Habsburgellenes megnyilvánulások Budapesten Csütörtökön, november húszadikán érte el Habsburg Ottó u. n. csa­ládi törvények szerint nagykorúsá­gának napját, amelyet a budapesti legitimisták ünnepies keretek között akartak megünnepelni. Apponyi Albert gróf, a magyar legitimisták vezére plakátokon és ujsághirdetményekben szólította fel a város lakosságát, hogy házaikat lobogózzák fel, ennek a felhívásnak azonban igen kevés eredménye volt, mindössze néhány mágnásházon és pár katolikus intézményű épületen lobogott a zászló A legitimisták csütörtökre aVigadó­­ban naggyűlést hívtak egybe, ame­lyen mintegy 800 - 900 főnyi közön­ség jelent meg. Apponyi Albert gróf nyitotta meg a gyűlést, majd utána Szterényi József báró kijelentette, hogy a legitimisták nem akarnak kalandokba bo­csátkozni, azonban az idő amugyis a legitimisták javára dolgozik. Szterényi József báró beszéde alatt a karzatokról nagy tömeg röp­cédulát szórtak le a terembe „Le a Habsburgokkal! Nem aka­runk többé Habsburgot!" felírá­sokkal. A röpcédulákkal együtt bűzbombákat is hajigáltak a te­rembe és mikor a rendőrség hoz­zálátott a karzat kiürítéséhez, botrányos jelenetekre került a sor, mintegy húsz jelentősebb társadalmi pozíciót betöltő fiatal orvost, ügyvédet, jogászt nagy nehézségek közepette távolított el a rendőrség a karzatról. A gyűlést ezután Apponyi Albert gróf zárta be beszédével, amelyben — november 21. Prágai jelentés szerint a minisz­térium törvényjavaslatot dolgozott ki az árak ellenőrzéséről, amely lehe­tővé teszi, hogy a minisztérium oda­hasson, hogy az áralakulás megfe­leljen az egész gazdasági élet leg­sürgősebb érdekeinek. A miniszter ezenkívül kidolgozott egy törvény­javaslatot, amely a közélelmezési minisztériumot a fogyasztási gazdál­kodás minisztériumává kereszteli át A közélelmezési minisztérium az A csilizközi útépítés 8 éves tengerikigyója mégis megoldódik. Az érdekelt hét község megegyezett a teherviselés tárgyában. — Saját tudósitónktól. — Nagymegyer — november 21. A Csilizköz, melyet a Csallóköz­től a Csilizpatak választ el, hét ma­gyar községet zár el a világtól, amelyet ilyenkor, ősz-szakán már alig lehet megközelíteni. A kerék-Örök szerelem. Irta Somlai] Károly. Setét volt. A némaság lelke lebegett a csillagtalan ég alatt. A rónaföldön kanyargó folyam part­ján fiatal férfi dulakodik a széllel. Kalapját mélyen a szemére vágja; térdigérő köpenyének szárnyait a vál­lára gyűri. Csizmáin meg-megcsör­­rennek a tarajos sarkantyúk. — Némely -ember földönfutó, kive­tett. Ma itt, holnap amott, mint a fel­hő, amelyiken ma napsugár ragyog, holnap már millió cseppekben a fű­szálon harmatozik, — dünnyögi és to­vább viaskodik a szelekkel. Nem volt célja az útjának. Csak ment, amerre az ösztönök, vagy a véletlenek vitték. Hajnalfesléskor, a titokzatos ho­mályban tornyokat látott a távolban. Nemsokára egy város bástyafala buk­kant elő. A szekérúton dilizsánsz dö­cögött. A kocsis recsegő trombitaszó­val nógatta csigajárású lovait. Néhány parasztszekér is zörgött az országúton. A gebék csengői úgy hang­zottak, mintha föld alól jönne a tom­pa csilingelős . A folyam partján tűlevelű fenyőkés öreg tölgyek sorjáztak. Az emelkedő utóbbi időben akiót indított a kenyér, a péksütemény és a hentesáruk árának leszállítása érdekében, re­mélik, kogy ezután egyéb élelmi­szerekben is olcsóbbodás áll be. Az olcsósági akció után a kenyér legmagasabb ára két koronát, leg­alacsonyabb ára pedig 1 korona 45 fillért tesz ki kilogrammonként. Az olcsósági akciót 66 csehországi, 35 morvaországi, 41 szlovenszkói és 7 podkarpatszkaruszi járásban foly­­lalják le. agyig érő sárban csüdig dagasztanak a lovak, amig lépésben haladhatnak rajta. Október óta kétszázmillimé­ternél több volt a csapadék, szerdán éjjel, csütörtök virradóra ismét hét­milliméteres eső esett, ezt csak az képes megérteni, hogy mit is jelent, aki látta a csilizközi fakadóvizeket, amelyek nem tudnak lefolyni és ki­ölik az őszi vetéseket, a gazdát pe­dig megakadályozzák a munkájában: vetni sem képes. A Csilizközben a vetésterületnek ma is bevetetlen még a fele, mert az esők és belvizek miatt ez egyszerűen lehetetlen A gazdák el is vannak keseredve mert érzik, hogy megismétlődik velük az 1926. évi katasztrófa, amikor térden felül érő vízben arattak-Nap megmutatta a havasok ormait is. A fiatal férfi a város alá ért. A patinás rézpántokkal ékes kapu bol­tozatkövébe vérszínű rózsa volt festve . — Ez lesz a város, amelyet hét év óta keresek. Ez a város vagy a titkok­nak, vagy a szerelemnek városa; mert hajdan a titok jelképe volt a rózsa, most a szerelemé, — dörmögöü a fiatalember és éppen zörgetni akart a kocogtatóvassal a kapun, mikor kü­lönös muzsika ütötte meg a fülét. A campanilleban a harangjáték kez­dődött. Tizenhét harang kongása idézte elő a csodálatos összhangot, a­­mely a város körül sarlóalakban emelkedő hegyek rőt gerincein lágyan verődött vissza. A zene eddig soha nem érzett han­gulatokat élesztett az idegen férfi lel­kében. Vágyak, szorongások, remények kapcsolódtak benne egymásra és a forrongások bánatos mosolyként ve­tődtek arcára. A lovagszázadok kró­nikái zsongtak a füleiben. Az őrtoronyban észrevették az ide­gen jövevényt. Az egyik őr, akinek kopott páncél volt a testén, így szólt az ostáblázó zsoldosokhoz: — Valakit látok a kapu előtt. — French... Kalapjáról, zöld kö­penyéről és keskeny kardjáról látni, hogy francia, — mondták a katonák. — S ha francia is?!... Bé köll eresz­teni, mert férfi. Még pedig fiatal, — morgott a páncélos és a nagy kulcsot leakasztva a kampóról, lecsoszogott a szemetes grádicsokon, beeresztetlc a franciát. — Bonjour monsieur... Hogyan töl­tötte az éjszakát? — köszöntötte vígan a százesztendős toronylegényt a French. — I thank... A ser pompás ágyat vetett számomra... Hová igyekszel szépöcsém? — Csak ide. —■ Fare well! Csak aztán idő előtt ne legyék kedvednek bomlása, — mondta a kapus és útjára engedte az idegent. A városkában csupa hegyesfedelű, emeletes ház sorakozott egymás mel­lett, össze-visszasorban. A házakhoz gömbölyű tornyocskák dülleszkedtek. A keskeny erkélyek borostyánnal és kúszó rózsáindákkal voltak befuttatva. A vaskosaras ablakokat elfüggönyöz­ték. Olyan csend lomhult a palával kirakott utcákon, mintha múmiák alud­­nák örök álmaikat a néma házakban. Semmi színe, jele az életnek. Embert se lehetett látni, csak néhány sovány kutya kószált a házak előtt. Végre a templom előtt három vén­asszony, akik meztelen lábaikon fa­talpakat viseltek. A templom kriptájában ónkoporsó­ban nemes urak és hölgyek csontjai porladtak; márványból faragott, cí­meres reliefjeik a szentegyház külső oldalába voltak vakolva. Később két férfi is jött a templom­ból a térre. Ezek is öregek lehettek, meri arcukon a sokatélés, asokatszen­­vedés kígyóvonalai hasítottak mély ba­rázdákat. Mintha csupa elévült gon­dolat elévülése lett volna ez a két aggastyán. Az egyik öreget megszólítja a fran­cia: — Apám, merre találok itten ven­dégfogadót? Éhes vagyok, szomjas vagyok. — A mi városunkban mostan nincs vendégfogadó. Egy volt, az Aranyszív, az is becsukott. Idegenek nem jönnek ide mostanában. A mi férfiaink pedig, akik vasárnap délutánonként a gin és a kockajáték kedvéért járogatlakaz Arany Szívbe, a mi férfiaink három év óta Normandiában hadakoznak. Ott vesztek-e a csatában? A tengerbe fulladtak-e?... Három év óla nem hallunk hírt felőlük... Csupa vének vagyunk itt az agg nőkkel és a gye­rekekkel. A fiatal fejérnépek lassan­ként elszökdöstek. Éjszakának idején a bástyafalon ereszkedtek le. A francia most már tudta a csend okát. Most már tudta, hogy miért Hölgyek figyelem! Ingyen szerele fel téli alsóruhával, ha bebizonyítja, hogy ■rf =9 kabátok kötött és trico áruk, férfi és női harisnyák, fehérnemüek, Pyamák és egyéb divatcikkek nem TERN ENDRE úri és női divatáruüzletében (Klapka szobor mögött) sze­­rezhetőkbelsgoScsóbban. Nagy Mikulás vásár!

Next

/
Oldalképek
Tartalom