Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-11-04 / 131. szám
á. oldal. <KOMÁROMI LAPOK> 1930. november 4. t ■ ELBERT I olcsósági divatáruháza > .5. « i ‘4í « H •!? 0> Mx a ►> ä « •H 01 as K (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben.) Felhivja a t. vásárlóközönség figyelmét női , férfi és gyermek kötött kabát, pullower, mellény, kosztüm óriási raktárára. Úgyszintén női és férfi fehérnemű, gyöngykötésű és Jäeer alsóruhákat, úri- és női divatcikkek, gyermekkocsik bokavédők stb, nagy választékban. Kisérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat 1 «2.1 £. 5Í] ■ «M m < Ni* m hat iskolát, ha valamely község vagy város lakosságának 20 százalékát képezi, akkor valóságosan láthatjuk a magyarsággal szemben alkalmazott igazságtalan eljárást. Dérer beszéde folyamán a szlovenszkói iskolákról, illetve azok fentartóiról is megemlékezett és keveselte a szlovenszkói iskolafentartó egyházaknak a fentartáshoz való hozzájárulásukat. Felsorolta, hogy Szlovenszkóban a ref. egyházi iskoláknál az egyházközségek a tárgyi kiadásoknak 83 százalékát viselik, a közigazgatási községek pedig a 12 százalékát. A görög katolikus egyházközségek 81 százalékkal járulnak hozzá a fentartáshoz, ugyanitt a közigazgatási községek 17 százalékkal, a zsidó hitközségek 77 százalékkal, ugyanott a közigazgatási községek 16 százalékkal, az evangélikus egyházközségek 75 százalékkal, a községek 15-ei s a római katolikus egyházközségek 42 százalékkal és a közigazgatási községek 52 százalékkal. A miniszter arra következtet, hogy a szlovenszkói egyházak saját iskolák fentartásához nem járulnak hozzá olyan mértékben, mint ahogy szükség volna. Az állam kártérítési felelőssége. Kafka dr. nemzetgyűlési képviselő és társai törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé, amely az alkotmány ievél 92. és 104. paragrafusának a végrehajtó törvénye lenne Ez a két paragrafus említést tesz az államnak a magánszeméllyel szemben való kártérítési kötelezettségéről, de annak részleteit egy külön törvényre bizza, amely eddig még nem készült el. A javaslat tulajdonképen az általános törvényköny szuperreviziós bizottsága határozatának eredménye és a következő főbb pontokat tartalmazza: Ha az államhatalom gyakorlása jogsértő alkalmazás révén kárt okozott, amelyet jogi eszközökkel nem lehetett megakadályozni, úgy a károsultnak kártérítésre van joga az állammal szemben. Téves törvényértelmezés önmagában még nem jogsértés [és ■ a szabad mérlegelés hibás alkalmazása sem, csak akkor, ha a hivatalos hatalommal való visszaélés áll fenn. Jogsértés az is, ha az államhatalom gyakorlását ok nélkül késleltetik. Az államnak viszontkereseti joga van olyan, az államhatalom gyakorlásával megbízott személlyel szemben (biró, katona, hivatalnok stb), aki a kárt tudatosan vogy súlyos mulasztás révén idézte elő. Minden ilyen per a kerületi bíróság elé tartozik. A törvény által hatályukat vesztik mindama törvények, amelyek eddig az államhatalom vagy más közhatalom gyakorlásából eredő felelősségre vonatkoznak, de életben maradnak a jogtalanul elitéltek kártalanitására, a vizsgálati fogságért járó kártalanításra, a politikai üldözöttek kártalanitására vonatkozó törvény és a büntető perrendtartás főrészei. Ma délután temetik az Akadémia csarnokából a refomáció emlékünnepén váratlanul meghalt Szabolcska Mihályt — november 3. Csülörlökön esle Temesváron hirtelen meghalt Szabolcska Mihály, akivel a magyar lira egyik legkiválóbb, legismertebb és legnépsze rübb képviselője távozott el az élők sorából. Szabolcska Mihályt csak pár nappal ezelőlt érte újabb kitüntetés a magyar kormány részéről, amikor megkapta a Corvin koszorút. Költészetével 1890-ben tűnt fel, éppen negyven évvel ezelőtt, mint fiatal református pap, aki külföldről küldte meglepően szivbemarkoló kis verseit, amelyekben a nagy idegenben járó magyar nosztalgiáját irta meg. Párisbae irta hires verseit, az „Egy szalzburgi csapszékben“ és a „Grand Cafféban“ című s számos hangulatos versét, amelyek maradandó népszerűséget biztosítottak neki, Szabolcska Mihály külföldi teológiai és Irodalmi tanulmányait elvégezve, hazatért s a temesvári ref. egyház lelkésze lett, miközben több verseskönyve jelent meg az évek során. A háború után, mikor Temesvár román uralom alá került, mint esperes nyugalomba vonult és felköltözött Budapestre, ahol nyugdijából élt és mint a Kisfaludy Társaság föiilkára működött. Temesváron helyét átadta fiának, Szabolcska László esperes lelkésznek, akit utódjául választottak meg. Másik fia, dr. Szabolcska Mihály, törvényszéki biró Budapesten s Márta leánya Lahny Arnoldnak, a Földhivatal banktisztviselőjének felesége. Szabolcska Mihály néhány héttel ezelőtt leutazott Temesvárra feleségével, hogy a reformáció emlékünnepét a Dózsa-emlék mögötti papiakban töltse. Este nyugodtan feküdt le régi szobájában s gyerekkori régi szokás szerint a család minden tagja bejött hozzá jóéjszakát kívánni, majd valamennyien megcsókolták és amikor öt perc múlva benézlek hozzá, — már halott volt. Agyszélhüdés okozta halálát 69-ik évében, ö az irodalom első Corvin-koszorus halottja. Holttestéi vasárnap Budapeslre szállították. Temesváron vasárnap a református templomban ravatalozták fel a halott költőt és az egyházi szertartáson megjelent az egész város, nemcsak a lakosság, hanem a polgári és katonai hatóságok képviselői is, de részt vett azon a temesvári római kato-i^riiririniiiiirii'iiini^TniiiríifiiiiiBiiiiiiiiiWHwwiiiiiiiw likus püspök is a papsággal egyült( meg a zsidó hitközségek három rabbija. A vonat, amelyen a koporsóval együtt a köllö özvegye és az elhunyt családtagjai is Budapestre jöttek, este kilenc órakor érkezett meg a keleti pályaudvaron. Sza bolcska Mihályt ma, kedden délután 3 órakor temetik a Tudományos Akadémia oszlopcsarnokából. A gyászszertarlást dr. Ravasz László püspök végzi. Az elhunytat a Kerepesi temetőben helyezik örök nyugalomra a főváros állal adományozott diszsirhelyen. Vészi József visszaemlékezései Tisza István gróf optimizmusáról és utolsó napjairól „Ennek igy kellett történnie*< — november 3. A 73 éves Vészi József a „Pester Lloyd“ ünnepi számában visszaemlékezést közöl a háború utolsó éveiben gróf Tisza Istvánnal folytatott beszélgetéseiből. „Ennek igy kellett történnie 1" — ezek Tisza utolsó szavai. Mit gondolt e végső sóhajjal, mielőtt a lelke elszállt, erről elmélkedik a nagy magyar publicista, aki Tiszának meghitt barátja volt. * — Van egy negyedórád egy bukott miniszterelnök számára ? — kérdezte Tisza 19i7 junius 15 én Vészitől. — Vaey talán még nem tudod: a király gróf Eszterházy Móricot bizta meg kormányalakítással. . . Vészi elámult: — Miért éppen ő reá esett Károly király választása ? •— Azt egyedül csak az Istenek tudják — válaszolta Tisza — én töb bet nem törődöm a dologgal! Ezután arra terelődött a beszélgetés, hogy mi lesz a háború után? Milyen lesz a harcterekről hazaözönlő frontkatonák lelkiállapota és erkölcsi fölfogása? — kérdezte Vészi. — Mit várjunk e „nagy ismeretlentől“? Nem lesz ez a lélek telitve a társadalmi és politikai szenvedélyek robbanóanyagával? Mit kell tenni, hogy fölkészüljünk a tömegek nagy leiki válságának veszedelmeire? Gróf Tisza István nyugodtan válaszolt : — Veszélyekről beszélsz, jp, nem látom őket, sőt egyszerűen rj #tségesnek tartom az aggodalmaidat Az a férfi, aki átélte a négyéves háború borzalmait, aki körül a halálnak dús aratása volt, a frontkatona, aki rettenetes izgalmakon, fáradalmakon és nélkülözéseken ment keresztül, aki minden pillanatban szembe nézett a halállal, ez a frontkatona boldog lesz, ha visszatérhet családi körébe és megéri a békét. Rend és nyugalom után fog vágyódni, boldog lesz, ha tisztelettel adózhat felsőbbségének, engedelmességgel fog viseltetni a tekintélyekkel szemben. A háború után nem fölfordulás következik, hanem a nyugodt és békés élet, az egyszerűségnek és a lelki kiegyensúlyozottságnak biedermayer korszaka. Lássák mások bármilyen feketén a jövőt, én ezen a nézeten vagyok és ebben megingatni nem hagyom magam! Tisza optimizmusát nem lehetett megingatni. .. írja Vészi. * Mielőtt Tisza harctérre indult, hogy átvegye a debreceni huszárezred vezetését, fölkereste Vészi Józsefet. Tisza akkor is optimista volt! — A sebek, amelyeket a háború ütött — mondotta — be fognak gyógyulni, A szaporodás pótolni fogja az elveszett emberéletet és a foko* zottan föllendülő munka idővel pótolja majd a megsemmisült anyagi javakat. így volt ez a harmincéves és a hétéves háborúk után, igy az 1870—71 i német-francia háború után is és — ne aggódj — most is igy lesz. Vészi a súlyos érvek hosszú sorával igyekezett meggyőzni a harc térre készülő Tiszát. Minden régi háború csak annyit jelentett, mintha a karról egy négyzetcentiméter bőrdarabkát kivágnak, de most a kar egész bőre le van nyúzva. A kis seb könnyen begyógyul, de a lenyúzott kar nem regenerálódhat többé, elüszkösödik. Tisza elhárító kézmozdulattal válaszolt: hajhatatianul kitartott optimista álláspontja mellett. — A hazatérő katona a fölforgatás szellemét fogja magával hozni — fejtegette Vészi — ez gazdasági okokból is kétségtelen. Az arany ágyúvá és lövedékké változott. A háború meg fogja semmisíteni Európa gazdasági alapjait, forradalmi kataklizmák rendítik meg majd az államot és a társadalmat Tisza komolyan végighallgatta Vészi fejtegetéseit, azután igy búcsúzott: „Tulkomoran látod a dolgokat, mi nem tudjuk egymást meggyőzni .. — Aznap este megbeszélte a munkapárt ügyeit barátaival, gróf Khuen-Héderváry Károllyal Balogh Jenővel és Vojnich Istvánnal. „A választójog kérdésében pedig — mondotta — a pártot nem fogom a fai mellé állítani...“ # Gróf Tisza István jellemét és egyéniségét mesteri tollal megrajzoló viszszaemlékezései végén Vészi József elmondja, hogyan készítette elő Tisza és Vázsonyi találkozását. Vázsonyi akkor választójogi miniszter volt a Wekerle-kormányban és a találkozást id. Wekerle Sándor kívánta abban a reményben, hogy Tiszát meg lehet majd győzni és engedni fog merev választójogi álláspontjából. — A forradalom az ajtón kopogtat! Ha még nem késő, akkor csak egy igazán demokratikus választójogi reform háríthatja el a veszedelmet! — igy kapacitálta Vészi gróf Tiszát. Tisza nem ismerte be nyiitan egy fölfordulás lehetőségét, de nem is vitatta a lehetetlenségét: régi optimizmusa akkor már szemmelláthatólag eltűnt Bizonyos választójogi engedmények ellen még mindig tiltakozott Vázsonyi és Tisza egy félóra hosszat tárgyaltak négyszemközt a miniszterelnök dolgozószobája melletti kisszalonban. de akkor már minden késő volt. .. Néhány nap múlva elhangzott a tragikus szó gróf Tisza István ajkáról : „elvesztettük a háborút . • .“ ... Október 31 én a „nagy isme rétién" lépéseinek mázsás súlyától döngtek Budapest utcái Gróf Tisza Istvánt meggyilkolták, hősiesen nézett szembe a halállal és Magyarország végzetének beteljesedését jelentették utolsó szavai: „Eunek igy kellett történnie ...“ Olvassa es terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat
