Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-11-04 / 131. szám

131. »záiri; Ki dd. 1930, november 4. Ötvenegye dili évfolyam. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és Tidékre postai szétküldéssel. Egész évre ICO K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. — Külföldön 150 Kő. E0«sszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: N&dor-u. 29. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FCLÖP ZSIGMOND. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Az elnemzetlenítés elmé­letben és gyakorlatban. »Minden gyermeket meg kell tartani annak a nemzetnek, amely­hez tartozik«. Ezeket a szép sza­vakat mondotta Dérer iskolaügyi miniszter tárcája tárgyalása alkal­mával a költségvetési bizottságban. Szép szavak, de értékük csak úgy van, ha ezt az elvet, amelyet hir­detnek, nemcsak maga a minisz­ter, hanem minisztériuma is vallja é3 főleg alárendelt közegei is e szerint igazodnak, amikor a ren­delkezéseket és a törvényeket végrehajtják. Hiszen az elnemzet­­lenités bűncselekmény az alkot­mánylevél szerint, épen csak az a hiba, hogy senkit sem lehet érte megbüntetni, mert büntető szank­ciója nincsen semmiféle törvény­ben. Mikor a rendtörvényt csinál­ták, elfelejtették belevenni azt a paragrafust, amely az elnemzetle­­nités bűncselekményét megtorolja. Hiszen elvi kijelentésekből eleget kapunk és ha ez elég volna, akkor mi volnánk a legboldogabb kisebb­ség egész Európában. Már Hodzsa apánk kimentette minisztersége alatt, hogy a »lélekrablásnak és halászat«-nak ellensége, mégis a legvigabban folyik azóta is a lélek­halászat és az elnemzetlenítés munkája. Hiszen itt vannak a szemeink előtt annak a példái. Hány szomszédos községben kény­­szeritették bele a szlovák iskolába a magyar gyermeket. Még Komá­romban is, nem is olyan régen rendeletet kaptak állítólag arra, hogy az itt családoknál elhelyezett magyar nemzetiségű elhagyott gyermekeknek a csehszlovák isko­lába kell beiratkozniok az állami tartásdijnak küiömben való elvesz­tésének terhe alatt. Azután a szom­szédban, ógyaIlán,Bagotán,Bajoson, Kurtakeszin — ezek tiszta magyar községek — egészen nyíltan folyik a magyar gyermekeknek a szlo­vák iskolákba való beiskolázása. Ne is beszéljünk a vegyes nyelv­­vidékről. Mi teljes tisztelettel azt kérdez­zük Dérer miniszter úrtól, hogy a csehszlovák állam, amelynek mi az alkotmánytörvény szerint egyen­rangú állampolgárai vagyunk, hány iskolát létesített a magyar kisebb­ség számára a szlovák nyelvvidé­keken? Azt pontosan meg tudjuk mondani, hány iskolát szüntettek meg. A miniszter ur nem tudja, hogy mit müveinek alárendelt kö­zegei a periférián és ha nagynéha egy-egy esetet interpelláció révén a tudomására hoznak, azt minisz­tériumának közismert sovinisztái úgy kimagyarázzák előtte, hogy kénytelen azt hinni, hogy itt semmi igazságtalanság nem történik a Komárom, — november 3> magyar kisebbséggel. Pedig igenis történik és talán rövidebb idő alatt mint azt várhatnók, ezeket a tör­vényellenes állapotokat és sérel­meket ál is fogjuk nyújtani a miniszter urnák. Addig is nagybecsű tudomására hozzuk azt, hogy a Garamvöigyé­­ben vannak magyar községek, ahol négy és öt szlovák iskolaköteles számára épült kisebbségi iskola, rendszeresítettek lanitői állást, mig a magyar iskolákban száznál több gyermeket sok helyen így tanító oktat. Ha itt egyforma állampol­gári jogok lennének, akkor másutt is, ahol négy vagy öt magyar anyanyelvű iskolakötes van, isko­lát állítanának. De ezt mi nem is kívánjuk, mert ennyire sze­rénytelenek nem vágyónk. Hanem azt, hogy egy iskola igazgatója meg merészelje tenni azt, hogy egy magyar gyermeket a szülők akarata ellenére belekényszeritsen szlovák tagozatú osztályba anélkül, hogy ezért a hajaszála meggör­bülne, mégse tartunk ideális álla pótnak és nagyon örvendünk, hogy a miniszter ur fent ismételt nyi­latkozata szerint ebben velünk egyetért. Mi hasznunk van azon ban mindebből, ha egyszer a mi­niszter ezt csak a parlament bi­zottságával közli, ha azonban ki­adja a minisztérium hivalalos lap­jában, aVeslník ben is és fegyelmi eljárás tárgyává teszi a hasonló eseteket, ennek lehet foganatja. Addig, mig ez nem történik, az ilyen Ígéreteket is eitesszük a töb­biek közé, igéretgyüjteményünk gaz­dag múzeumába. A magyar iskola ellen indított harc, mely tizenkét éve folyik, korántsem sem ért nyugvópontra. A magyar nemzeti kisebbségnek ki kell mutatnia veszteségeit, ame­lyeket ezen a téren szenvedett és ezt közölnie kell úgy az iskola­ügyi minisztériummal, mint min­den törvényes faktorral, akik arra hivatottak, hogy ezeset a sérelmeket orvosolják. Ha pedig erre számot nem tarthatunk, akkor még min­dig fennmarad olyan jogorvoslat, amelyhez csak kényszerhelyzetben szoktunk nyúlni. Amikor a pénzügyminiszter ki­jelentette, hogy a Dérer miniszter ur által a németeklakta vidékeken állítandó cseh kisebbségi iskolákra kétszázharmincmillió hitel felesle­ges fényűzést jelent, a német nyilvánosság megelégedetten vette tudomásul ezeket a szavakat. De nem vette tudomásul maga az iskola ügyi minisztérium bürokrá­ciája, amelynek hatalma legalább is ekviválens a miniszter hatal­mával. A csehszlovák bürokrácia megnövekedett hatalmáról kötete­ket lehetni írni. Ez a bürokrácia ma is a cseh expanziót kívánja a színtiszta német vidékeken is. Szlo­­venszkóban a helyzet azonos Az előnyomulás egyre tart a szinma­­gyar területeken is, de a vegyes nyelvvidékeken ezzel arányban folyik a magyarnyelvű oktatásnak a háttérbeszoritása is. Ezeket már nem szükséges bizonyítani, mert ezek olyan sokszor bizonyított té­nyek, hogy maguk beszélnek. Nekünk tehát fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy a miniszter ur, aki egy elvi megállapítást telt közzé, vállaija-e annak konzekven­ciáit is, amit logikusan vállalnia kellene. Ez a következmény nem lehet más, mint egyenlő mérték Komárom, — november 3. A nemzetvédelmi miniszter válasza JFüssy szenátornak a fegyvergyakorlatok tárgyában előterjesztett panaszára. A szenátus véderőbizottságának egyik május havi ülésén Flissy Kál mány szenátor panasszal fordult a nemzetvédelmi miniszterhez a föld­­miveseknek és mezőgazdasági mun­kásoknak aratási időszakban történt fegyvergyakorlaíra való behívása miatt, amelyre a nemzetvédelmi minisztérium október 20-iki kelettel Írásban válaszolt a panasztevő sze­nátornak. A válaszban közli a mi­nisztérium, hogy a véderőelőirások 174. paragrafusa szerint a katonai igazgatás indokolt kérelemre s ameny­­nyiben azt a szolgálati érdekek meg­engedik, megengedheti, hogy a gya­korlat ugyanannak az évnek más sza­kában, vagy az előző év meghatá­rozott szakában végeztessék. A ka­tonai igazgatás az érdekeltek ilyen kérelmének jórészt eleget tesz, azon­ban sokszor maguk a kérelmezők hibáznak abban, hogy a kérelmet elkésve adják be s ennek következ­tében azt már formális okokból is el kell utasítani. A nemzetvédelmi minisztérium az 1931. évi fegyver­gyakorlatokra nézve csatolja a vá­laszhoz a vonatkozó irányelveket és közli, hogy az 1931. évben eggyel több turnusban fogják megtartani a fegy­vergyakorlatokat, amelyekre az 1923. 1925. és 1927. sorozási évfolyambeli tiszteket, a távirász ezredek ezen­kívül még az 1921. sorozási évfo­lyambelieket fogják behívni. A fegy­vergyakorlat ideje nagyobbára hat hét. A legénységi állományból az 1922. 1924. és 1926. sorozási év­folyambelieket fogják három hétre behívni. A harcászati szekerészét, lovasság és távirászati katonaság kötelékébe tartozó személyeket, valamint az 1926. sorozási évfolyam­beli segédegészségügyi szolgálathoz alapján lelállitani a kisebbségi ma­gyar iskolákat és osztályokat mind­azokon a helyeken, ahol azt a törvényes számú magyar anya­nyelvű iskolaköteles száma meg­engedhetővé teszi. Mi nem négy meg öt gyermek részére kívánjuk a külön iskolák felállítását, hanem azoknak a részére, akiknek száma és szülőinek akarata azt elvitat­­hatatlanul szükségessé teszi. Mi csupán a törvények betartását és végrehajtását várjuk el a mi ré­szünkre is és semmi többet nem kívánunk. Nem mondhatja tehát el senki, hogy kívánságainkban nem tudunk mértéket tartani, mi csak a sebtében átmázolt és ma Í3 magyar tankötelesekkel meg­töltött nem magyar nyelvű iskolák és osztályok visszaadását követeljük. tartozókat négy hétre hívják be. Az 1924, 1926. és 1928. sorozási évfo­­iyambeli póttartalékosokat négy hétre, az 1920. és 1922, sorozási évfclyambelieket pedig három hétre fogják behívni. A fegyvergyakorlatra köte es személyeket több turnusban hívják be. A fegyvergyakorlatnak áthelyezése iránt, vagy más csapat­­testnél való megtartása iránt be­adandó bélyegtelen kérvények 1931 január 15-ig ahhoz a parancsnok­sághoz nyújtandók be, amelyek a kérvényeket elintézik. A válasz vé­gén a minisztérium kijelenti, hogy a katonai igazgatás teljesen pártatla­nul jár el a kisebbségi nemzetekhez tartozó valamennyi személlyel szem­ben és nem tesz közöttük külömb­­séget. Dérer iskolaűgyi miniszter a cseh kisebbségi iskolákról és Szlovenszkó felekezeti iskoláiról. Dérer Iván dr. szociáldemokrata párti iskolaügyi miniszter a képvi­selőház költségvetési bizottságában, az iskolaügyi költségvetés vitájának végén, csütörtök éjjel felszólalt és háromórás expozét mondott, amely­ben egyetlen egy szóval sem emlékezett meg a milliós magyarság iskolaiigyéről, ami politikai körökben nagy feltű­nést keltett. Az iskolaügyi miniszter beszédében megvilágította a cseh nemzeti kisebbségi iskolák mai álla­potát, amelyből igen érdekes adatok jutottak nyilvánosságra. Azt mon­dotta a miniszter, hogy intézkedett az iskolaügyi minisztérium azirány­­ban, hogy csak kellő számú tanuló számára létesítsenek cseh kisebbségi iskolát. Dérer miniszter szerint a mi­nimum tiz növendék. Jelenleg 49 kisebb­ségi iskola van tíznél kevesebb tanulóval, továbbá 321 iskola, amelyben húsznál kevesebb tanuló van, 204 iskolában 20—30 növendék, 580 cseh kisebbségi iskolában pedig harmincnál több növen­dék van. Ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar kisebbség csak akkor kap-POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom