Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-18 / 124. szám
1930. október 18 «KOMAROMI LAPOK» 3. oldal. i i Katica * jótanácsot ad. Katica kis barátnője játék közben elcsúszott. Piszkos lett a szép ruhácska. Keservesen sír, de Katica megvigasztalja „Ha anyukád Radionnal mossa ki, egy-kettőre szép tiszta lesz megint!" Katica kiismeri magát, tudja, hogy az ő édesanyja is mindig Radionnal mos. RÁDIÓN * MAGÁTÓL MOS KÍMÉLI A RUHÁT nyen ex-lex állapotba kerülhet a la- színű, hogy az ismert viszonyok kásgazdáikodás Ami több mint való- mellett be is fog következni. Az országos hivatal elrendelte, hogy a járások tartsák meg a munkanélküliséggel foglalkozó ankéteket • A komáromi járási hivatal mély hallgatásba burkolózik és fázik az ankéttől, amelyet a munkásáig is reménykedve vár ezek a maximális pótlékok sem elegendők és a kamatok, valamint az amortizációs összegek pótlékokból nem törleszthetők, akkor a községi pótadó 350 százalékig emelhető. Ez az ideiglenes meghatalmazás azonban csak az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásának végleges törvényben való rendezéséig, legkésőbb 1934. év végéig szól. A kormány azonban fölhatalmazást kap arra, hogy ezt a határidőt esetleg meg is hosszabbíthassa-A hadsereg legaktuálisabb kérdései a nemzetvédelmi miniszter megvilágitásában. A képviselőház költségvetési bizottságának tegnapi ülésén Viskovsky dr. nemzetvédelmi miniszter felszólalt és nyilatkozatában cáfolta azt az állítást, hogy Csehszlovákia külpolitikája és kormánya nem viseltetnék jóakarattal a leszerelés iránt és ebben az irányban nem tett volna semmit. Helyt nem állónak mondotta a vitában elhangzott azt az állítást is, hogy Németország gazdasági depressziójáért Csehszlovákiát is terheli felelősség. Majd a repülőügy fontosságát hangoztatta az állam védelme szempontjából s megállapította, hogy a csehszlovák hadsereg teljesen kész és harcképes, de a költségvetésbe nagyobb összegeket kellene beállítani a nemzetvédelem céljaira. (Eddig 2 milliárdot állítottak be). Újra kijelentette a miniszter, hogy a legjobb akarat áll fenn a tényleges katonai szolgálati időnek tizennégy hónapi a való leszállítására, mihelyt kellőszámű kiképző altiszt áll majd rendelkezésre. Ezután a hadseregbeen folyó erkölcsi nevelésről és kulturális munkáról beszélt a miniszter és megállapitotta, hogy az analfabéták száma növekedőben van. Az 1931-évben csak háromhetes hadgyakorlatra fogják behívni a tartalékosokat. Végül a hadseregben történt öngyilkosságokat említette föl a nemzetvédelmi miniszter és kijelentette, hogy rossz bánásmód miatt nem történt öngyilkosság a hadseregben, a hol piavei nagy csata után. Mikor a vereség hire megérkezett, nagy lázzal ágynak esett s az öreg doktor bácsi ugyancsak csóválgatta a fejét, különösen, mert valami egészen megmagyarázhatatlan nyugtalanságot észlelt a betegnél, mire, mert tapasztalt orvos volt, azt kérdezte a mamától, hogy nincs-e a kisleánynak esetleg a harctéren valakije, akiért aggodalmaskodik ? A mama felháborodva utasította vissza ezt a gyanúsítást, másnap azonban maga is megdöbbent, mert Mariska lázálmában folyton azon tépelődött, hogy valakire nem vigyáznak kellőleg, ki talál menni a lövészárokból és elgázolja a villamos. És kétszer is azt követelte, hogy telefonáljanak a fatelepre és kérdezzék meg, mit csinál a hadnagy ur? Erre már csóválgatni kezdte fejét a mama is és azt mondta magában: — Ejnye, ejnye! Nem szeretem a dolgot. Itt van valami csakugyan, amiről én nem tudok! Harmadnapra leesett a Mariska láza. Az önkívület természetesen megszűnt, de a beteg még mindig nagyon gyenge volt s szemmelláthatólag nyugtalan. Az anyjának, aki ott ült mellette, kétszer is az volt az érzése, hogy Mariska kérdezni akar tőle valamit, de mindig meggondolja magát és elhallgat, hanem annál nyugtalanabbul forgolódik. Utoljára is ő kérdezte meg tőle: — Mondd csak kisleányom! Nem akarsz valakinek telefonálni ? Mariska tágra nyitotta a szemét és felkönyökölt az ágyban: — Tessék ? — De egyszerre olyan piros lett, mint a rózsa, azután meg elsápadt és végül sirvafakadt. Most már komolyan megijedt a mamája. — Kisleányom! Mariskám! — kiáltotta és könnyek borították el az ő szemét is. — Hát micsoda titkod van neked az édesanyád előtt ? Ki van azon a fatelepen? Mariska belátta, hogy nincs tovább nincs nyelvi sovinizmus és ha volna, a katonai igazgatás könyörtelenül elnyomná az ilyen irányú túlkapásokat. A szocialisták szándékosan halasztgatják a lakástörvény novellájának előkészítését. A november végén lejáró lakóvédelmi törvény meghosszabbítása újra küszöbön van. A kormány újabb lakóvédelmi provizóriumot fog be nyújtani a képviselőháznak, de hogy a lejárati idő mely napra volna meghatározva, nem ismeretes. A javaslat még a tanácskozások stádiumában van s a szocia isták azt akarják, hogy az érvényben levő törvény még egy évre meg legyen hosszabbítja, amit az agráriusok hevesen elleneznek. Megállapítható, hogy a szocialisták szándékosan haztdk-halasitgatták a lakásvédelmi novella előkészítését s most a parlament egyrészt el van foglalva a költségvetés előkészítésénél, másrészt a szanálási törvényjavaslatokkal, úgy hogy köny-Komárom, október 17 Október vége felé közeledünk. Kiszedik a répát a földekből, a krumplit igazán alig érdemes, mert itt nincs rá vevő 25 koronájával sem, azután a falvakon megáll a munka. Az őszieket elvetik és a gazda tavaszig elveti a munka gondját. És mi lesz a földmunkások tízezreivel ? Miből fognak ezek kitelelni? Ki gondoskodik róluk? Ez, úgy látszik, a hivatalokat nem érdekli A bürokrácia ben is. Ha Isten őrizz! valami baj történik szegény fiúval, igy mégis könynyebb kiheverni, mint akkor, ha már el voltak jegyezve, vagy éppen össze házasodtak. Hanem azért a kutyáról mégis megváltoztatta a véleményét és elhatározta, hogy Snukit hazahozatja Mariskának. Legalább hamarább meg fog gyógyulni Elmondott az urának annyit a dologból, amennyit éppen jónak látott, — a hadnagyot tudniillik kihagyta egészen, s kiküldte a fatelepre, hogy hozza haza a Snukit egy konflison. Ezt ellenben ki lehetett gondolni, el is lehetett határozni, megcselekedni azonban bajos volt, mert Mariska balsejtelme igaz volt: a Snuki nem volt meg. Az őr azt állította, hogy egy német tiszt erőszakkal elvitte. — Én kérem akartam is jelenteni, de hogy a kisasszony beteg volt, gondoltam, jobb, ha most nem izgatom vele... Most már aztán nagy volt a riadalom. Papa, mama összeültek, hogy adják be a szörnyű hirt Mariskának? Végül is, mert hogy maguktól semmi okosat se tudtak kisütni, elmondták a kutyatörténetet a doktornak Az öregur figyelmesen végighallgatta az egészet, aztán rövid gondolkozás után azt kérdezte: — És kitől kapta a kis leány azt a kutyát? Azt nem tudja, Nagyságos asszony? — Dehogy nem tudom! Hogyne tudnám! — felelte a mama. — Egy hadnagytól. A papa közbeszólt elképedve: — Egy hadnagytól? Micsoda hadnagytól? Vele azonban most senki sem törődött. Nem is feleltek neki. A mama azért nem, hogy mit fog mondani a doktor, a doktor meg azért nem, mert laikusnak tartotta a papát teljesen. A mamához intézte a szót: — Hát akkor, nagyságos asszonyom nem áll szerves összefüggésben az élettel és a törvényt végrehajtja, lélek nélkül, de eredményei nem érdeklik. Valamikor, hajdanában, az átkos emlékű elnyomatás idejében ez nem igy volt. A hivatalnokban benne élt a felelősségérzet, igaz, hogy akkor választott tisztviselők voltak, akiknek intézkedéseit számon is kérték. Egy rossz termés, katasztrófa mozgósította nemcsak a hivatalnoki appa» rátust, de a társadalmat is felsoraaz a kérdés, hogyha már a kutya elveszett, a hadnagy vájjon megvan-e? Ezt kellene megtudni a családjától. Kaptak-e már hirt tőle az ütközet óta? Mert ha Mariska jó hirt hall a hadnagy úrtól, fogadni mernék, hogy Snuki elvesztését könnyűszerrel ki fogja heverni. Ha ellenben, Isten ne adja, a hadnagynak baja esett, akkor bizony nem tudom, mikor vigasztalódik meg a kutya miatt.. A mama ekkor felállt, szó nélkül felvette a telefonkönyvet és kikeresett belőle egy számot. Aztán sokáig kínlódott, amig fel bírta hivni, de végre mégis sikerült neki. Akkor aztán kérdezte : — Mondja kérem! Kaptak már hirt Sándor úrról ? ... Hogyan ? ... Maga az ? ... Megjött ? ... Éppen most ? ... Hát ez gyönyörül Hála Istennekl Hála Istennek! ... Mariska leányom is nagyon fog örülni. Legyen szerencsénk mielőbb!... A többit már el se mondom. Rábízom az olvasó fantáziájára. Különben is nem ez az érdekes ebben a történetben, hanem az, hogy a szegény Snuki, aki az egész pártit összehozta, sohasem értesülhetett a dologról, ót ugyanis csakugyan elvitte egy német tiszt. A hazugság az őr részéről csak az volt, hogy nem erőszakkal vitte el, hanem pénzért, mert ő eladta neki. Mariska meg Sándor sokáig kerestették a Snukit, de hát hogy lehetett volna akkor egy kutyát megtalálni, mikor az emberek is olyan könnyen vesztek el egyre-másra, mint a gombostű. Csuda, hogy történhettek ilyen szerencsésen végződő históriák. Pedig történtek. Mert ezt nem én eszeltem ki. Ez valósággal igy történi, szóról-szóra. Bizonyisten! értelme a titkolódzásnak és azt felelte: — A Snuki! És az a bajom, hogy nem tudom felhívni már napok óta és nem tudom, hogy nem történt-e baja szegény kiskutyámnak ... Es akkor elmondta Snuki egész történetét, csak éppen a lényegét nem emlegette, a hadnagyot, akitől Snukit kapta. A mama fellélegzett: — O! Hát csak erről van szó! Hiszen azon segíthetünk azonnal!Behozom a telefont és hivd fel a fatelepet. Kérdezd meg a kutyádat magad, hogy hogy van, legalább megnyugszol rögtön. Hanem ebből nagy baj lett. Mert az őr azt felelte ugyan, hogy köszöni szépen, a Snuki nagyon jól érzi magát, a Snuki azonban nem akart ezúttal beleugatni a telefonba semmiféle biztatásra. Mariska magánkívül volt. — Mamuskám! Mamuskán! A Snuki nincs ott. A Snuki elveszett, csak nem akarják megmondani. Ha ott lenne, biztosan ugatna. Hiszen mindig ugat, ha meghallja a hangomat. Nagynehezen sikerült csak megnyugtatni, de másnap elölről kezdődött az egész história, mert a Snuki megint nem akart ugatni. Ekkor már alig lehetett visszatartani Mariskát, hogy meggyőződjék, megvan-e csakugyan a kutyája; igy csak azt követelte, hogy hozzák be azonnal a Snukit, erre azonban az őr azt felelte, hogy azt nem teheti, mert nem hagyhatja ott a posztját egy percre sem. Mariska egész nap sirdogált és nyugtalankodott, estére pedig felment a láza újból. A mama azt gondolta magában, hogy ennek fele se tréfa és nagyon elkezdett gondolkozni. Ha pedig egy mama nagyon gondolkozik, annak rendesen az a vége, hogy egy házassági terv születik meg az agyában. Ez a hadnagy... Hat igen, ez a hadnagy nem rossz parti, csak háború ne lenne... Mert addig, amíg annak vége nincs, jobb igy, hogy minél messzebb vannak egymástól érzés-
