Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-10-18 / 124. szám

4. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» 1930. október 18. f ELBERT | olcsósági divatáruháza g ► A j « 12 © •5? & <+* (8 & (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben.) Felhivja a t. vásárlóközönség {jgyeimét női , férfi- és gyermek kötött kabát, pul­­lower, mellény, kosztüm óriási raktárára. Úgyszintén női és férfi fehérnemű, gyöngy* kötésű és Jäger alsóruhákat, úri- és női divatcikkek, gyermekkocsik, bokavédők stb, nagy választékban. 8) M» & Ut) a 9 Kísérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat ! koztatta. Ma hideg közönnyel szem­lélik a nagy küzdelmet a léttel, ame lyet ezer és ezer család vív s amely­ben lebirja a nyomorúság és a szen­vedés. Ma nem érdekű azokat sem, akikre első sorban tartoznék a kér­dés : mi is lesz a télen ? Nem vagyunk kiváncsi emberek, de szeretnők olvasni a jelentéseket, amelyek fölfelé mennek, ahova össze­futnak a közigazgatás szálai. Mit jelentenek például a komáromi já­rásból, ahol legalább fizezer ember­nek decemberben elfogy a kenyere, nem lesz krumplija és ha lopni tud, így a kemencéjében meleg is lesz, különben betakarózhatik a dunyhá­jába ! Azt jelentik talán, hogy a »Sipka szorosban minden csendes?“ Ez a csend azonban nem az élet csendje, hanem a halálé. Rettegve figyeli mindenki. Egy bátortalan hang a járási választmány legutóbbi ülésén kérdezősködött is utána. Kitérő vá­laszt kapott. Nincsen munkaalkalom, Nincs a községeknek pénze. Nincsenek kilátások. Csak egy van: a nincsen. Az országos hivatal elrendelte — még a nyár derekán — hogy a járá­sokban tartsanak ankéteket, a mun­kanélküliség ügyében. Üljenek le a zöld asztal mellé a munkaadók, a munkások, az. érdekképviseletek és a hivatalok képviselői Ezeken kívül jóakaratu emberek, akikben van szociális érzék és szociális érzés. Közéleti funkcionáriusok, akiknek megvan az összeköttetésük úgy ver­tikális irányban, fölfelé, mintivizszin­­tesen a tömegekkel. Miért nem tel jesiti a járási hivatal felettes ható­sága rendeletét ? Ezt kérdezi ma a munkásság és azok, akik a munkás-A szenátus külügyi bizottságában felszólalt Richter János magyar nemzetipárti szenátor, aki foglalko­zott a köztársasági elnöknek a ha­tárok megváltoztatására vonatkozó nyilatkozatával, valamint Benes kül­ügyminiszternek minap mondott ex­pozéjával. Richter János hatalmas beszédben feltárta azokat a sebeket, amelyek az itt élő magyarságot ér ték a benesi politika érája alatt és konkrét eseteket hozott föl a sérel­mek bizonyítására, amelyek az ál­lampolgárság terén érték és érik Sággal érintkezést tartanak fenn. Nem elég az elefántcsont-toronyba elzárkózni és ebből az obszervató­riumból szemlélni az életet. Ezt a halni készülő életet, ahol emberek sorsáról van szó. Nekünk mindegy, hogy kik ezek az emberek, hova szavaznak és kik boionditják, de azt nézzük, hogy szegény, elesett ernbe rek és ártatlan gyermekek és váran­dós, meg szoptató anyák, akiknek nem telik napi félliter tejre snm. Az ember segítsen az emberen, ha erre szorul. Ez a kötelesség. Az emberi szolidaritás első és uíolsó parancsa, Nem vagyunk kiváncsiak a csendőri jelentésekre és statisztikákra, a sta­tisztikák iránt különösen is bizal­matlanok vagyunk, ha azok a hiva­tali íróasztalokon készülnek, ahpl roppant nagy ollók lógnak az asz­talok lábain és lenyisszantanak egy egy darabot a statisztikai anyagból. Az elefántcsont-torony mozduljon meg. Késő lesz, ha a jajkiáltások ostromolják a mélységből. A nyo­morúság ezerszólamu orkesztere már a próbára készül. Hangolnak. Ne várjuk meg, hogy meginduljon ez a szörnyűséges zenekar. Mozduljon bennünk meg a lélek, Ébredjen fel a lelkiismeret: a felelősség szülőanyja, A nyomorúságért legkönnyebb fe­lőssé tenni a világkrizist, de a gaz­dasági válság szörnyszülöttét, a mun­kanélküliséget ie kell győzni. Hittel, emberséggel, lelkiismerettel, jósággal, önzetlenséggel sokat megmenthetünk. SOS, mentsétek meg lelkeinket! lm: leadjuk a szörnyű Morse-jeleket, Értsétek meg, akik a lelkekben ol­vastok. — október 17. állandóan a magyarságot. Figyelmébe aján'otta a külügyminiszternek és a kormánynak, hogy a köztársaság el­nökének bölcs elveit tegyék magu­kévá és azok szellemében járjanak el a magyar nemzeti kisebbségek­kel szemben Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Miniszter Ur, nem akarom se­beinket tovább feltárni, melyeket Önök ütöttek rajtunk. Önök már a földreformmal ko’dussá tehettek s azzá is tettek minket. Önök rab­láncra fűzhetnek, börtönbe vethet­nek, azonban egyet nem vehetnek el tőlünk, a jó hírnevünket s nemzetünk becsületét, amely hála Istennek az egész világ előtt egyre nagyobb méltánylásban részesül. Azonban egyre kívánom Miniszter Urat teljes komolysággal figyelmez­tetni. A politikai gőzkazán túl van hevítve s a biztosító szelepeket Ön és miniszterkollégái légmentesen el­dugaszolták Ez csak katasztrófához vezethet. Szívleljék hát meg az ősz és bölcs elnök szavait s nyissák ki a biztosító szelepeket, amíg nem késő. Adják meg nekünk azokat a jo­gokat, amelyekre a békeszerző­désekkel és az alkotmánytör­vénnyel kötelezték masukat s amelyeket nekünk az Elnök ur ESmBHHBHBHBHnRHnni Palhó Flóris, Lohner József: negy­venéves szolgálat az iskola padjai előtt, a zsenge, kinyiló emberpalán­ták ápolása, érleímük szélesifése, azulán erkölcsi nevelés és pedig val­­iáserkölcsi — a’nii napjainkban olyan rosszul cseng bizonyos racionalista körökben — a gyermeket ellátni utravalóval az életre, a nagy és fá­radságos iskolára Óh ez mind gyö­nyörűségesen szép és emellett lel­ket emelő, de idegeket felőrlő és reitenetesen nehéz munka, ha azt lelkiismerettel, hittel, hivatásuk iránt való hűséggel csinálja valaki. Paíhó Flóris és Lohner József pedig igy csinálták. Legyen erre tanunk az egész komáromi róm. kaíh. egyház­­község, annak kicsinye és nagyja, hogy milyen munkát végzett ez a két érdemes tanügyi munkás. Jöjje­nek seregszemlére holnap a volt tanítványoknak ezrei, akik tudományt, hitet és bizalmat vittek magukkal a család környezetébe és ki az élet roppant forgatagába a szenlélelü püspökről, Komárom egykori plébá­nosáról, Erdély aposloláról nevezett iskolából! Ezt tudják ezeknek a most nyu­galomba vonuló érdemes tanílóknak egyházi és világi elöljárói, de tudo­mással bir róla a katolikus egyház társadalma is, melynek ünnepévé szélesül holnap a két tanitó hosszú és példás működésének méltatása. De nemcsak az iskola volt az ö működésüknek színhelye: a katoli­kus Majláth-iskola, a városi iparos­­tanonc iskola, melynek Palhó Flóris hosszú időn át egyik tanítója és igazgatója, Lohner József pedig rajzoktatója volt, hanem ott láttuk őket a közéletben is, munkálkodtak embertársaik, a komáromi lakosság érdekeiben eleget. már annyiszor, legutóbb múlt vasárnap Pozsonyban megigért. Me üssenek mindig az Elnök ur ke­zére, ha jót akar tenni és szivünket megakarja nyerni. A magyarsággal való békéhez, melytől Európa bé­kéje is függ, az ut a mi szivünkön keresztül vezet s azt nem szabad örökösen keseriteniök. A nagy angol költő, Shakespeare III. Richárd cimü drámájának egyik frappáns idézetével fejezte be a szónok szavait, amire valóságos vi­har tört ki a kormánypárti szenáto­rok sorában és Benes azonnal vá­laszolt, de az utána következő szó­nokok is csak Richter szenátor őszinte hangú, nyílt szavú beszédé­vel foglalkoztak. Benes másodízben is felszólalt és a köztársasági elnök nyilatkozatairól kijelentette, hogy az elnöknek eddigi, mind a kilenc nyi­latkozatát meghamisították* Palhó Fióris az államfordulatot megelőző időkben a városi törvény­hatósági bizottságnak volt munkás tagja, akit a függetlenségi és negy­vennyolcas párt küldött oda. A vá­rosi közéletben a gazdasági kérdé­sekkel foglalkozott igen eredmé­nyesen. Neki volt köszönhető az Apáli sziget gyümölcsössel való be­­fásilása, az ufcák és terek fásitását szorgalmazta állandóan. Mint jó zenész, a Dalegyesiilelben is mű­ködött, amelynek évíizedes, veterán tagja. Ezeken kivüt a tanítói kar képviselője volt a komáromi r. kát. iskolaszékben és a csallóközi já­rást r. kát. tanítók körének elnöke. Tanítói működését Perbelén kezdte, majd Ujszőnyben folytatta, ahonnan ide választották. Lohner József, aki Komárom vá­ros szülötte, Süttő községben volt tanító és onnét került a Majlálh­­iskolához. Csendes, szemlélődő ter­mészet, aki egyedül hivatásának élt. Ezenkívül a zene foglalkoztatta. Az iskola tanulóiból száz tagú énekkart állított össze, mellyel a nyilvánosság elölt is nagy sikereket aratott sok ízben. Példás és szép családi élete az egész városban ismeretes. Min­den gyermekét gondosan nevelte és iskolai elfoglaltságán kivüt csa­ládjának élt. Nyugdíjba vonulására már régebben érzett betegsége kény­­szeritetle. Egyházának mindkettő hűséges fia volt és az nekik igen sokat köszönhet. Azok közé a ta­nítók közé tartoztak, akikkel együtt érez az egész nép, mert tudja felő­lük, hogy az ő javán munkálkodnak. A komáromi katolikus egyházköz­ség holnap e két érdemes embert ünnepli, akiknek áldozatos élete az iskola megszentelt falai közt telt el. Az egyházmegye vezetősége kivéte-Kötött kosztümök II Ki-ért TERN ENDRE legszebbek 676 ur divatáru üzletében Városház-utca 3« Richter János szenátor frappáns hatású beszéde a külügyi bizottságban. A katolikus egyházközség búcsúja Pathö Flóris és Lohner József tanítóktól. Holnap délelőtt 11 órakor ünnepi közgyűlésen méltatja az egyház nevelő munkásainak nagy érdemeit, akik keze alatt generációk nőttek fel, — A nagyszombati felszen­telt püspök az igazgatói címmel tüntette ki az érdemes népnevelőket. Komárom, — október 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom