Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-10-07 / 119. szám

4, oldal. «KOMÁROMI LAPOK» 1930. október 7. segélyt kérő egyesülettel együtt az év végén fog segélyt kapni. V. ígéri az elnök, hogy mindenben támogatni fogja a komáromi iparos­ság érdekeit. VI. Jóllehet az adóügyek nem tartoz­nak a járási hivatal hatáskörébe, mégis a választmány nevében ezen közérdekű ügyben megkeresi az adó­hivatalt, hogy az adókivetésnél s behajtásnál humánusan járjon el. Továbbá közli az elnök, hogy a A Vágmeníi magyarságnak fel­­emelő és bensőséges ünnepe folyt le vasárnap délelőit Vágfarkasd községben, amelyen Vágfarkasd, Negyed, Vágselye. Deáki, Zsigárd, Pered községekből a magyarság ezrei vetlek részt, hogy tanul legye­nek a nemzet hősi haloltai iránt megnyilvánuló kegyeletes érzések megnyilvánulásának. Az ünnepre már régebben készült a helyi szoborbizollság és azl olyan példásan készítette elő, hogy azt a legkisebb incidens sem zavarta meg. A szoborbizollság az ünnepi beszéd megtartására Jankovics Marcel dr. t, a Szlovenszkói Magyar Kulíur Egylet ilusziris elnökéi, Szlovenszkó nagy szónokát kérte fel, aki a reggeli vonattal Alapy Gyula dr. tartomá­nyi képviselővel együtt megérkezett Vágfarkasdra, ahol az állomáson a szoborbizottság tagjai An da Károly és Ha ülik György meleg üdvözlő szavai után a vendégek hosszú kocsisorban vonultak be a községbe. A szobor felavatása. Vágfarkasd népe ünneplőbe öl tözve várta a nevezetes napot, az emlékmű felavatását, hiszen 198 magyar hősnek az emlékét hirdeti a szoborra vésett felirat, akik meghallak az ősi tűzhely védelmében. Az utcákon sok a járókelő, a templomokból kijövő néplömegek a főtérre sietnek, ahol olt áll az em­lékmű, mely művészi elgondolásban is szépen sikerült és az is farkasdi tervezőnek a szivével alkotott mun­kája. A szobor tervezetét Iván Ferenc deáki reformáíus igazgató­­lanitó készítette, akinek rajzait már ismeri a szlovenszkói magyarság Az emlékműhöz lépcsőkön lehet feljutni és kiszélesedő talapzata fölött vannak elhelyezve a svéd fekele gránit lapokra véselt nevek, a születés és a halálozás éveivel. Fölötte relief bronzból önive, mely a magyar kalona hősiességének emblémáját ábrázolja az ágyú mellől rohamra indul a katona, társa pedig halva fekszik a földön, Karcsú iőni fejezetben kiképződó oszlop lör az ég felé, melyen kilerjesztelt szár­nyakkal ül a magyarok széni ma­dara, a Turul. A rendnek fenntartására felkéri vágfarkasdi és negyedi tűzoltóságok a szövetkezet helyiségében gyüle­keznek és 11 órakor a főiérre vo­nulnak, ahol kordont vonnak. Az emlékmű előli halalmas emelvény a dalárdák tagjai számára, elölte székek a vendégek számára. Az közmunkákra vonatkozólag már meg is kereste az egyes községeket, hogy ha valahol valami munka volna, azt most végeztessék el, sajnos azonhan a legtöbb helyről épp oly értelmű válasz érkezett, hogy a gazdasági nehézségek miatt nem igen végez­tethetnek nagyobb munkát. Minden­esetre ezen kérdést is felszínen tartja s amit tehet, megtesz a munkásság érdekében. Király József s a választmány a választ megnyugvással tudomásul veszi. emlékmű előli a hadiözvegyek és fiúikat veszteit édesanyák fekete ruhákba öltözött csoporíja és a hadiárvák helyezkednek el. Pontosan 11 órakor érkezik meg a menet a szövetkezei helyiségéből, elől a pompás koszorúkat vivő legényekkel és leányokkal, utánuk haladnak a menet élén Jankovics Marcel dr, az ünnepi szónok, Alapy Gyula dr tartományi képviselő, Kuthy Gtza dr. a Hanza elnöke és Haulik György a bizottság pénztárosa, majd a szoborbizollság és Anda István községi bíró vezetése eláll a köz­ségi elöijáróság szép négyes sorok­ban, Megérkeznek a hatóság kép­viselői is, majd Richter János sze­­náior, Koczor Gyula a magyar nem­zeti párt alelnöke, Herodek Antal esperes plébános, Papp-Kovéch Ár­pád ref. lelkész, továbbá Tóth Kál­mán deákii lelkész, tiszteletbeli esperes, Sándor Benő negyedi, Ka­­lilza László zsigárdi ref. lelkész, Jónás Ferenc és Oszlényi József igazgató tanítók, Iván Ferenc igaz­gató tanító, az emlékmű tervezője, Horvay Jenő és Kardoss Győző kerüleli pártliikárok és a küldöttsé­gek beláthattam sora. Az ünnepélyt áhitatos csendben Anda Károly, a szoborbizoltság elnöke nyitja meg. Szavaiból meg­tudjuk, hogy már a háború alatt megindult egy mozgalom az elesett hősök emlékének megörökítésére, de ez egész erővel csak 1925 évben indult el, amikor a gyűjtésre sok nehézség közt engedélyi kapnak, ami 22480 K-í eredményez. A köz­­birlokosság 20C0 K, a község 10000 K, a volt úrbéresek községe 5000 K, a szövetkezet (a Hangya fiókja) 3000 K és a ref. egyház 1000 K val járulnak az emlékmű létesítéséhez, ami összesen 75C00 korona, ennyibe került az emlék kivitele is. Hálás szavakkal köszöni meg az áldozat­készséget azokkal szemben, akik mindenüket, életüket áldozlák éret­tünk. Majd felhangzik a reformáfus vegyeskar gyászéneke, melyet Ősz­ién yi József vezényel és áhítatot visz a szivek mélyére. P a p p Árpád ref lelkész szárnyaló szavakkal áldja meg a hősök emlékművét, gyönyörű szavaira itt ott elfojtott zokogás felei, utána Heródek Antal r. kát esperes-plébános adja áldását az emlékszobáira, amely Vágfarkasd lakosságának őrök tisz­teleiére érdemes Az esperes színes és megindító szavai könnyeket csal­tak a szemekbe, még inkább Kalmár Lajos hadiárva szavalata. Az árva könnye.. ; A szavalat elhangzása után követ­­következett az ünnep fénypontja, Jankovics Marcel dr. nak, Szlo­venszkó legkiválóbb szónokának alkalmi beszéde, mely klasszikus lömőrséggel renget az ezrektől el­lepett halalmas téren át. A gyönyörű beszédet itt közöljük: Az elmúlt nyáron Párizsban jár­tam és elzarándokoltam az ismeret­len kalona sírjához. A mérhetetlen nagy világváros leg­szebb pontján, a francia nemzet dia­­daikapuja alall, hova az örökké pezsgő utcák úgy omlenek, mint az ütőerek a szívbe, egyszerű kétábla van a földbe beillesztve. E kőlap fejénél lobogó örökláng lendül ki a talajból. Gyönyörű gondolat Mintha a hazai fold lelke a nemzeti érzés öröklángjára emlékeztetné mindazo­kat, kik leveti kalappal állják Körül az ismeretlen katona sirját. A kőlapon csak ez egyszerű sza­vak: „Itt nyugszik egy katona, ki meghalt a hazáért.“ Megrázó, áhitaíos pillanat volt, Éreztem, hogyan tolul a könny sze­membe. Forrón, fajón, — es mégis megvállóan, jólesően Éreztem, hogy ez emlék előtt elnémul minden el­lenségeskedés, mert ez ismeretlen kalona a hazájáért halt meg Ennyi elég Ez mond legtöbbel a világon. Ma még ezerszer ahilatosabb a lelkem — és sokkal forróbb aköny­­nyem. Nem ismtreilen hős emieke előtt állok. Akikről itt emlékezünk meg, magyar katonák voltak, kik meghallak a magyar hazáért. Ne­künk ez mond legtöbbet az egész Világon Ali szegények, mi árvák, mi elve­szettek, nem emelhetünk tíiadalka­­pui azoknak, kik elmentek viragbok­­retas sapkaval, bánatos néiaszóval, 6s nem térték haza ,. . Kik bennün­ket szereitek és kiket mi mindenek íöiölt szerettünk Nem emelhetünk dtatíaikaput, hisz ez a szörnyű há­ború nem a mi háborúnk volt. Eb­ből a háborúból a magyar nemzet megfagyva, meglépve került ki Egye­dül, árván. Egyedül ált más nemze­tek között, kik szintén szeretik fa­jukat, szeretik hazájukat, kik felfelé törnek De bennünket nem érlenek meg soha, meri az ő örömük nem a mi örömünk, a mi fájdalmunk nem az ő fájdalmuk, a mi könnyünk nem az ö könnyük. Szivük olyan szikla, melyről a mi kiállásunk nem ver­­gödik vissza visszhangként... De azért szebb diadaikaput látok boitozódni a mi vérsegünk vérta­núinak sírja és emléke fölött, mint a legszebb márványdiadaliv. Pom­­pásabbal, mint aminöt valaha nem zet állított fiai dicsőségének Ez a magyar becsület diadalive. Olt ragyog ez a magyar fölött abban a napsugárban, mely századok ófa egyformán csillog és melegít az ősi rög felett, akár eke szántoita, akár ágyukerék. És ez az igazi diadal­kapu, mert ezen át vonul be a jövő! A becsület diadalkapuján át. • A legszomoribb szó a nyelvben a feledés. Beauvaisi jelentés szerint az R 101. kormányozható angol léghajó a vá­ros közelében vasárnapra virradó éjjel 2 óra 30 perckor felrobb-nt. A léghajó száz méter magasság­ban repült a föld felett, amikor hir­telen szélrohamba került, amely a Az ember legnagyobb fragédiája elmúlni nyomtalanul, elporladni anél­kül, hogy az élei vagy a halál meg­adta volna a küzdelem jutalmát A legnagyobb tragédia az emberi sors­ban, hogyha elfelejtenek valakit azok, kik szerelték. Vágfarkasd nem felejtette el fiait, kik meghaltak a hazáért A magyar kevésbé felejt, mint más nemzetek, melyeknek élete fája napsugárban áll és ezérl terebélyesebb mint a miénk, mert a mi nemzetünk ősi magfájának gyökereit századok óta mossa az árvíz, mossa, mossa, egyik göröngyöt a másik után, egyik porszemet a másik után... Mi nem feledünk, mert ez emlék előtt is érezzük, hogy nem csak 15 millió magyar van a világon, hanem száz és száz millió ,. Hiszen velünk vannak azok, a kik elmentek őrökre, — velünk van mindenki, a ki valaha magyar voll, — aki akár búzát, akár eszmét vetett a magyar rögbe, mely­hez porai keveredtek. Hisz azért nemcsak mi szeretjük a magyar földet, hanem ez a föld is szeret bennünket. Igen, velünk vannak a háború hősi halottal, hogy emlékeztessenek ben­nünket arra, a mit a Szibériában megdermedt magyar költő, G y ó n i Géza, megirt: »Hitetlen gőgjében a kit sosem ismert, Hogy hívná a Krisxtest, hogy hívná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet.. Csak egy éjszakára küldjétek el őket.. « De velünk vannak azok is, a kik csak jönni fognak, hogyha mi már elmentünk: a jövö magyarjai, mert a nemzet nem csak a ma élő nem­zedék, hanem a mull, a jelen, a jövö együtt. Azért ez emlék előli érlsük meg egymást, magyarok, átfogó érzés sei, összedobbaiiő szivvei, — az elesel! fiuk es elesett apak emléke elölt az eljövő fiukért! • A tenger parti m pék egyre vissza­várják azokat, kik soha többé nem térnek vissza a hullámokból, a hajó­törötteket. Megterisik helyüket az aszialnöl, rendbe szedik ruhájukat, szobájukat, mert széniül hiszik, hogy a lélek hazajár. Vágfarkasd virágos tornácai sem árvultak el, — nem árvultak el a magyar falu virágos rétéi, sárguló tarlói, nem, — mert hazajárnak, azok kik meghaltak a hazáért . Hazajár lelkűk a nyelvünkben, meri nyelvünk magyar maradt, — hazajár lelkűk a mi lelkűnkben, mert szivünk magyar maradt. Áldás azok emlékére, kik meg­hallak a hazáért. ft A beszéd elhangzása után az az egyesült összkar egy bús nép­felkelő katona-nótát adott elő, mely­nek bánatos akkordjai felidézték a lelkekben a háború szomorú em­lékéi, a menelszázadokaf, a harctér felé robogó vonatokat és a csata­terek vándorainak sok szenvedését földhöz vágta Ekkor történi a rob­banás. Az 55 utas közöl 48, közlük Lord Thomson, angol légügyi­­miniszter porráégett, 7 súlyos égési sebekkel megmene­kült. Az „R. 101.“ szombaton este A vágfarkasdi magyarság nagy emlékünnepe A hősök emlékszobrát sok ezerre menő néptömeg előtt avatták fel vasárnap délelőtt. Saját tudósítónktól. Vágfarkasd, — október 6. Anglia legnagyobb léghajójának, az „R iOl -nek borzalmas katasztrófája. A lezuhant és elégett léghajó több mint ötven halottja között van lord Thomson! léghajózási miniszter is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom