Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-10-07 / 119. szám

1930. október 7 (KOMÁROMI LAPOK» 5. oldal. fél 8 órakor indult a cardingtoni Jdkötőloronyból indiai útjára Elin­dulása után rádión minden tiz percben hely­zetjelentést adott le. Utolsó jelentését 1 óra 50 perckor továbbította: ekkor a gép körülbelül két kilométer távolságra volt Beau­­evis községtől Az utolsó szikratá­virat szerint az utasok igen jól érezték ma­gukat, éppen az asztalnál ültek, szivaroztak és készültek lefeküdni. Beauvais lakói éjjel 2 ,őra tájban erős motorzúgásra lettek figyelme­sek. Amidőn kitekintettek az abla­kon, megpillantották az „R. 101.“ óriás angol léghajót, A léghajó, amely Alet-Ville felől jött, az eső és köd ellenére is jól lálszolt az éjsza­kában, mert valamennyi jelzőlámpája égett. Néhány pillanattal utóbb megtörtént a fülsiketítő robba­nás, a léghajó lángbaborult. Beauvais és a tőle nem messze fekvő Allone lakói hanyathomlok siettek a lezuhant léghajó felé, de OKS megközelíteni a nagy füst és lángok miatt nem tudták. Észrevették né­hány imbolygó alakot a füstben, azokat, akiknek sikerült élve meg­menekülni a katasztrófából. Két utas elmondta,hogy annak a szerencsének köszönheti megmenekülését, hogy a fejük felett levő víztartály a robbanás pillanatában megnyílt és a víz rájuk ömlött. Leach mérnök, aki szintén a meg­menekültek között van, elmondotta, hogy amikor a vihar másodszor szorította a léghajót a földhöz a pilóta igyekezett felemelni a hajó­­testet, de a kormány nem működött. A halottak között van Lord Thomson légügyi miniszteren kívül Bansker marsall, angol légügyi felügyelő, Scott kapitány, az „R. 10L“ parancsnoka és Arving kapitány a léghajó másod­parancsnoka. A francia hatóságok rögtön meg­tették a szükséges intézkedéseket. Az 51. francia gyalogezred tartja fönn a rendet, Laurent Eynac francia légügyi miniszter a katasztrófa szín­helyére utazott. Tovább folytatják az első várerőd lebontását. Lapunk szombati számában meg­írtuk, hogy az első várerődnél foly­tatott robbantások pár napig szü­neteltek és így hétfőtől kezdve az ott dolgozó háromszáz munkás ismét munkanélküli lett volna. Csíz­­mazia György polgármester közben­járására a katonai parancsnokság elhatározta, hogy a robbantásokat tovább folytatják, ami állal lehetővé mii i "fi hmmwiw mi yi — október 7 válik, hogy az ott dolgozó munká­soknak biztosítják a kenyerüket. Miután a folyammérnökség állás­pontja is az, hogy a nagy munka­­nélküliségre való tekintettel folytatni kell a várerőd lebontását, igy a váreröd lebontásánál továbbra is foglalkoztatják majd az eddig'ott dol­gozó munkásokat. Lezuhant a „D. 1930“ is: 8 balOtt. _ október 7. Még alig mult el a döbbenet az ,R 1Ö1 “ léghajó borzalmas katasz­trófája után, tegnap újabb repülő­szerencsétlenség történt. A Beriin­­bécsl személyszállító repülőgép, a „D. 1930“, amely már évek óta ál­lott a Lufthansa szolgálatában, hét­főn reggel Drezda közelében lezu­hant. A repülőgépet Pust pilóta vezette, aki a legkitűnőbb pilóta hi* rében állott. Rajta kívül még egy szerelő volt és hat utas, akik vala­mennyien a katasztrófa áldozatai leitek. Álíalános vélemény szerint a katasztrófát a hirtelen támadt vi­har okozta Az utasok közölt volt dr. Köhnel kiváló osztrák iró is. Óriási részvét mellett temették el vasárnap délután a gombamérgezés három gyermek áldozatát Szombaii számunkban megírtuk, hogy a mull hét végén milyen bor­zalmas szerencsétlenség történt Ko­máromban. A gombamérgezés követ­keztében elhunyt három Csepy gyereket vasárnap délután helyezték óriási részvét mellett örök nyuga­lomra a komáromi református te­metőben A szerencsétlenül járt Csepy gyerekeket közös koporsóba helyezték el és a koporsó felett rendkívül meghaló búcsúbeszédet mondott Kelemen Kálmán reformálus segédielkész, akinek búcsúbeszéde alatt a hatalmas gyászoló közönség hangosan felzokogolt azon a tragé­dián, amelynek áldozata lett a há­rom kis Csepy gyermek. Amint a kórházból érfesülünk, a Csepy gyerekek szüleinek állapotá­ban jelentékeny javulás állott be, úgyszintén a Varga házaspár álla­potában is, akik szintén elíek a mérges gombákból. Adakozzunk a három gyermeküket el­vesztett Csepy szülőknek, akik a legnagyobb Ínségben szenvednek! A gombamérgezés egész szegény családból ragadta el áldozatait, a kis Csepy gyerekeket, akik szülőik­nek vigaszai voltak ebben a sivár életben. Talán csak a szülők tudják felfogni ennek a hármas halálnak az igazi tragikumát és ezért abban a reményben fordulunk a jószivű szülők felé, hogy amennyire mód­jukban van, támogassák némileg adományaikkal a szerencsélten Csepy szülőket, akiket a borzalmas sze-; rencsétlenség a legkeservesebb anyagi körülmények közölt ért. Az elhunyt gyermekek édesapja csak részlegesen foglalkoztatott munkás, vagyis nincsen állandó kerestje és Így a családjával a legnagyobb nyomor­ban él. Egyik gyermeke a Masaryk Liga segítségével a Tátrában van, ha történetesen ez a gyermek is iit lelt volna, úgy szintén elpusztult volna gombamérgezésben.Reméljük, hogy a jószivű közönségnél nem marad hatástalanul ez a pár sorunk és az áldozatkészség enyhíteni fogja a Csepy szülőkkel történt tragédia mérhetetlen fájdalmáf. Pénzbeli vagy természetbeni adományokat kérjük a városházára küldeni, vagy akár lapunk kiadóhivatala is továbbit nyugtázás mellett. Negyedszázados lelkészi jubileum. Soós Károly búcsi ref. lelkész, egyházmegyei főjegyző Ünneplése. Komárom, — október 6. Szivet-lelket mélyen megragadó ünnepély színhelye volt október 5-én a búcsi református gyülekezet ősi temploma, amelyben az Isten fensé­ges dicsőségének szentelt istentisz­telet végén a hivek őszinte szere­tettel köszöntötték kiváló lelkipász­torukat, Soós Károly egyházkerületi főjegyző tanácsbirót abból az alka­lomból, hogy most töltötte be búcsi lelkészkedésének huszonötödik év­fordulóját. Soós Károly egyike a komáromi egyházmegye legjelesebb vezetőinek, aki úgyis, mint lelkésztanácsbiró s úgyis, mint egyházmegyei főjegyző és espereshelyettes odaadó kitartás­sal és lelkes ügybuz, ósággal tevé­kenykedik a református egyház köz­életében. Nagy munkabírása és min­den komoly és nemes munkára való készsége a legnagyobb elismerésre talált az egyházmegyében, amelynek egyik minta egyházának, a búcsi ref. egyháznak élén, híveinek szereteté­­től és becsülésétől övezve immár huszonöt évet töltött el. Az elmúlt éveinek alatt gyülekezetének gon­dos és hűséges lelkipásztora volt, aki krisztusi szeretettel teszi min­denkor magáévá híveinek minden ügyét s aki nemcsak vezetője a gyülekezetnek, hanem megértő, ne messzivü édesatyja is. A búcsi református hivek lelki­­pásztoruknak hosszú negyedszáza­don keresztül velük közlött igaz jóságát őszinte szeretettel és tiszte­lettel fogadták mindenha és az elmúlt évek alatt lelkész és gyülekezet között a legpéldásabb egyetértés és becsüíés fejlődött ki, amelyet időnként kölcsönösen megpecsételtek azok az alkotások, amelyeket az egyház hívei a szeretett lelkész kezdeményezésére dicséretreméltó áldozatkészséggel teremtettek Isten dicsőségére és az egyház emelésére. A legszebb lelki összhangban eitöl­­töltött évek után érkezett el a bucsi egyház érdemes papjának jubileumá­hoz, amelyet nem a hivalkodó kül­sőség, de a szivekből áradó öröm igaz bensősége tett felejthetetlenné úgy az egyház tagjai, mint az ünne­pelt lelkipásztor előtt. Á lelkészí jubileum verőfényes melegségét csak emelte az a ked­ves körülmény, hogy a jubiláló lel kész ugyancsak ebben a hónapban üli Kacz Irén urhölggyel megkötött boldog házasságának negyedszáza­dos fordulóját, amelyről az egyház hívei szintén nagy örömmel emlé­keztek me?. Soós Károly jubileumára a búcsiak ősi református temploma vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt a hívekkel, de az ünnepélyen a jubiláló lelkész családtagjain kívül a községből és a környékről a jóbarátok és tisztelők serege is felgyülekezett A komáromi református egyházmegyét Galambos Zoltán komáromi lelkész és F-illöp Zsigmond egyházmegyei tanácsbiró, komáromi főgondnok, továbbá Banai Tóth Pál egyházmegyei tanácsbiró és Kovács Alajos tanügyi előadó, az egy­házmegyei ref. tanítóegyesület kiváló elnöke képviselte, | A hivek éneke után Zsemlye Lajos hetényi ref. lelkész, a kiváló egyházi szónok és iró tartott mélyen szántó magvas szeníbeszédet, amely után szárnyaló imában kért áldást a ju­biláló lelkészre és egyházára. Majd az istentisztelet végén Nagy Lajos rektor, az egyházi énekkar szép éneke után meleg szavakkal üdvö­zölte az egyházmegye képviseletét, melyet Galambos Zoltán ref. lelkész üdvözlete követett, aki magasszár­­nyalásu beszédben to'mácsolta ga komáromi ref. egyházmegye igaz tiszteletét és elismerését a jubiláns előtt. Utána Kovács Alajos a ref. tanitóegyesü'et nevében köszöntötte Soós Káro'yt szivekhez szó'ó, sze­­retette'jes szavakkal. Ezután Retkes János gondnok a búcsi egyház háláját és ragaszkodó szeretetét tolmácsol a a gyülekezet köztisz­teletben álló lelkésze előtt és egy művészi kivitelű, ezüt-diszitményü drága bőrkötésű szent bibliát nyúj­tott át neki emlékül. Gaál József községi biró Búcs község nevében, Bajkay Ferenc az egyházi énekkar, Papp János a tűzoltóság és Pál Ju­liska .‘VIII o t az iskola nevében üdvözölte az ünnepeltet, Ez utóbbi diszes virágokat nyújtott át a jubi­lánsnak. Az üdvözlésekre Soós Károly kü­­lön-külön válaszolt és a kiváló szó nők válaszai alatt a jelenvoltak sze­mében a szeretetnek és meghatott­ságnak könnyei ragyogtak. Az ünne­pelt köszönő szavai után a gyüleke­zet énekével záródott a szép ünne­pély, mely után a jubiláló lelkész és neje a vendégek tiszteletére a lelkésziakon ebédet adott. brVnni SZÖVETJEIK Úri- és női újdonságok Posztó-gyári lerakat Siegel-lmhof, Brünn Palacky-tér 12 , L emelet. I Kívánatra minták I Ingyen és bérmentve I 500 Ké-án felüli megrendelésnél bérmentes szállítás! Hagy választék! Gyári árak! 863 EIBEE Rauscher György emlékére. A teremtés néha bőkezű pillana­tában olyan egységes harmóniával vetit valamit az emberek elé, hogy még a legszkeptikusabbakat is meg­győzi a történések szükségszerűsé­géről. Ilyen adakozó kívánsága a teremtésnek vetette közénk azt a klasszikus életet, kiegyensúlyozott belső és külső ragyogásával, ameiy tői ezen a lemodásos vasárnap dél­után elbúcsúztunk. Az a minden társadalmi osztály és felekezeti kor­látokat leszorító zarándoklás Rau­­scherGyörgy utolsó földi útjához volt a legszebb kiütközése annak az igazságnak, hogy az élet igazán nagy­jelenségei mindenkit fölráznak, min­denkiből kiváltják a megértő emberit. Ebben a néhány sorban nem szo­kott faragatlan mondatban nem el­­búcsúztatni akarom Rauscher Györ­gyöt, mert akármilyen megrendítő az a tudat, hogy ettől a már magában is tökéletes jelenségtől, a húsból, vérből való embertől meg kellett válnunk, az, ami tulajdonképen Rau­scher György lényegét kitette, az a semtnilyenjhalállaljel nem múló érték­kapacitás, az magas abbrendü lelkiség

Next

/
Oldalképek
Tartalom