Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-04 / 118. szám
6. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1930. október 4. Gyilkolt a mérges gomba! Két gyermek meghalt a komáromi kórházban, egy gyermeknek és egy házaspárnak pedig súlyos az Saját tudósítóktól. állapota Komárom, október 3 Tegnapelőtt csütörtökön a szegényemberek közül megint elmentek néhányan gombát szedni PartoSujfalu közelébe, mint ahogy már számos esetben előfordult, hogy a szegény emberek maguk szedték össze a vacsorájukhoz, ebédjükhöz a gombát. A csütörtöki gombaszedésnek azonban ezúttal súlyos következményei voltak. Tegnap pénteken délelőtt Partosujfaluról a mentők beszámították Csepy Irén öt éves, Csepy Károly hat éves és Csepy Mar. it kilenc éves gyermekeket, akiken a kórházban súlyos természetű gombamérgezést állapítottak meg. A gyerekek szülei a mentőknél szintén erős jfyomorrontásról panaszkodtak, azonban rájuk nézve a mér ges gomba mégsem volt olyan pusztító hatással, mint a gyerekekre és így a mérgezés következményeit kiheverték, anélkül, hogy a kórházba kellett volna szálütani őket. A gyerekek állapota azonban igen válságos lett, úgy hogy még a tegnapi nap folyamán kettő közülük, az öt éves Irén Komárom, —október 4. Mint ismeretes, az első várerödnél történt legutóbbi robbantás alkalmával több kő a házak tetejére zuhant. Megállapították, hogy ennek kizárólagosan az volt az oka, hogy kisebb kőtörmelékekből álló falat vetett széjjel a robbanntás, nem pedig azokat a hatalmas sziklaszerü nagy köveket, amelyeket a robbantás alig félméter magasságra szokott emelni a robbanás után. A robbanást' végző katonaság részéről tehát nem történt semmi vigyázatlanság a múltkori robbantás alkalmával. Szükségesnek tartjuk ezt leszögezni annál is inkább, mert úgy halljuk, hogy az utolsó robbantásnál történt események miatt a katonai parancsnokság most be akarja szüntetni a robbantásokat, Peszmet! Néhány szó a mindennapi kenyérről Nem kiszmef, hanem peszmet! Kedves olvasóm! Bizony, peszmet, aho gyan Komáromban mondják valami különös szóképzési tehetségükben az őslakosok. Peszmet bizony ma a zsemlye, lelkem, uramöcsém, de nem sütemény! Mert, hogy valamikor régen, amikor a sóskiflikef, görbe szarvasokat, császárzsemlyéket kifundálla az első pékmester, sütemény vala mindeme incsiklandozó tésztaféle, az lehetséges. Ma már nem sütemény, az szent igaz. A sütemények visszahúzódtak szégyenükbe a cukrászdába vagy kivándorollak jobb hazába, városibb városba mint Komárom. Mert itt még nem ugrott föl az igény a sütemények dolgában oda, ahol mondjuk Érsekújvárok, Nyilrán, és a hat éves Károly meghalt a mérges gombáktól A gyerekeken kivül, akiket még délelőtt szállítottak be a kórházba, tegnap este újabb áldozatokat is szállítottak be a Partosujf Ju közelében felszedett mérges gombák miatt- Az esti órákban beszállították a kórházba Varga János munkást és feleségét. Hosszú utcai lakosokat, ugyancsak gombamérgezés miatt. Kiderült, hogy Varga Jánosék szintén Partosujfalu közelében szedték a mér ges gombákat, ugyanott, ahol a Csepyék. Mindkettőjük állapota súlyos. A hatóságok ezúton is figyelmeztetik a lakosságot, hogy a gombaszedésnél a legnagyobb óvatossággal járjon el. * Lapzárta után értesülünk, ho?y a harmadik Csepy gyerek is me. halt gomba mérgezés következtében. Ma szombaton reggel beszállították a kórházba a Csepy gyerekek szüleit is Partosujfaluról, a gombamérgezés következményei miatt Varga Jánosáé állapota válságos, inig férjének állaapotában javulás állott be. amiből az ott dolgozó munkásokra súlyos hátrány származna, mivel kénytelenek lennének a munkájukat abbahagyni és ezáltal több mint háromszáz munkás ismét munkanélkülivé válna. Ugyanis, ha a katonaság a robbantásokat nem folytatná, emberi erővel semmiképen nem lehetne a hatalmas, valóban óriási súlyú köveket széthordani és igy a várerőd lebontása, amit pedig az országos hivatal rendelt el közmunka gyanánt éppen a megnövekedett komáromi munkanélküliség miatt, megszűnne. Nem hisszük, hogy a katonai hatóság elzárkózna éppen emiatt az ok miatt, a háromszáz munkás kenyérkérdése miatt, a további robbantások élői, amelyekhez most ezeknek a munkásoknak a kenyere fűződik. Pozsonyban áll, vagy egyebüff, ahol tisztességes ár mellett tisztességes portékához is szoktatta a publikum a péket, vagy a pék a publikumot. Nálunk nincsenek olyan magas igények drága lelkem, olvasóm, nekünk jó az az ószövetségi szen irás re ceplje szerint készült kovászíalan, keletien, izellen, sótalan, süleílen „sütemény", amely szinte szégyenkezik a péküzlet s boltos pultok nem mindig fehér, sőt, és legsőíebb sőt legsötétebb szintire mázolt kosaraiban és én mindig úgy láíom, s úgy hallom, mintha bocsánatot kérnének ezek a sülemények, valóban azért, hogy léleznek és ilyen rosszul elbocsátottén léleznek Mikor úgy kedvem és müveit középosztályit kuifurhigieniailag fejlett ízlésem szerint is jól összefogdosom és jól összelapogalom, sőt jól összeropogtatom ezeket a kedves, szemérmes „süteményeket“ (hiszen végre is régi kundsaff vagyok a kuiyafájá!!), vagy ha derék bol osom, — miután szomszédom háztarlási alkalmazottját petróleummal kiszolgálta, s követellen hagyla Pilátust, aki legalább kezet mosott a fotogén illatától messze esett vétkéért, maga tapogalta, ropogtatta jól össze, mert „kedvemben“ akar járni, hogy aszongya: „nézze csak uram milyen ropogós, mint a cseresnye“, s köz ben sziporkázik te a keserűen mosolygó zsemlyehátról, süleményderékről a szőkére, barnára festelt felhám réleg lerepedt száz meg száz morzsaiéka, hát bizony ilyenkor én mindig úgy érzem, hogy a ropogtatós marok a pék nyakát fogja! De legyünk csak igazságosak! A peszmeíérl nem a pék a felelős, a peszmet nagykorúvá lett, önjoguságoí, hogy ne mondjam állampolgárságot szerzel! itt lakás, évek óla itt tűrés alapján! Valami betegesen kitenyésztett gyámoltalanság vette bele magát a komáromi emberbe a szükségletei termelését, előállítását, árát s minőségét illetően. A komáromi piacon évekig uralkodott az az originális rendszer, amely rendőri, detektívi s polgári bizlosi őrszemek kordonjával vétette körül az ide portékájukat behozó és eladni akaró falusi népet. Ugyanígy a jószándéku hivatalos ármegállapítás is — amely dicséreíreméltó árszabályozásaival az eladói kilengéseknek határt szabott -- ez a hivatalos gyámkodás valósággal elnevelie a vásárló publikumot. Leszoklalía arról, hogy a maga mindennapi legnélkülözhetellenebb élelmezési szükségleli cikkei mérelei, minősége, ára tekintetében a saját maga józan és gondolkodó okosan kritizáló és ezzel a termelést qvanlilásban, quvalilásban szabályozó saját maga agyával gondolkodjék Ez a hatósági tuíorkodás vitte a dolgokat odáig, hogy a mi közönségünknek megállapodlak az igényei, beelégszik azzal, amit adnak ki Felesleges azért rögtön hatóság után kiáltozni. A közönség legyen nagykorú, s ha nem kapja meg azt a pénzéért, amit tiszta számítással kapni lehet s kapni kell, álljon maga a sarkára, hagyja olt azt a portékát, vásároljon olt, ahol jobbat kap, mint ugyanazért az árért másutt. De ennek csak akkor lehet jó eredménye termelésre s fogyasztásra, a termelőre, boltosra iparosra s vásárlóközönségre egyárání, ha nem fogják az iparost, boltost rögtön a hatóság és vásárló közönség két karja képezte harapófogóba. A verseny egymás között elintézni a qualitás, quantilás és ár kérdését. Még egyet! Csak az igazság kedvéért! A közönséget halljuk panaszkodni a hús, a zsemlye, a kifli árának magasságáról, de — tegye csak kezét szivére a tárgyilagos sajló és az igazságot s igazságos bánás módot igénylő közönség — soha nem olvasunk arról, hogy mibe kerül a sertés, a marha, soha arról, hogy mit fizet a termelés hosszú láncában csak 3-ad, 2-od helyet elfoglaló iparos, kereskedő lisztéri, sóért, mit fizet munkabér címén, s ki beszél, ki ir arról, hogy csikorgó télidőben miért ennyi meg ennyi korona az ing, harisnya, fa, meg sok egyéb, a luxuszsemlyénél (alán szintén nem másodrendübb szükségleti cikkek. Arról sem látunk újságcikket, hogy pl. a kiselemista gyerek deák tankönyvei ennyi meg ennyi, Háromszáz munkás lenne ismét munkanélküli, ha beszüntetik a várerőd lebontását, bizony a szegény szülő számára sokszor megfizethetetlen koronákba kerülnek! Pedig ezek mind szükségletek! Fonlos ez ma, amikor recseg ropog a világ a gazdasági válság, éppen a cikkek ártalansága mialt, hogy mégjobban leépítsük éppen az árzuhanás folylán kaíaszlrófába zuhant mezőgazdasági termeléssel szoros folytatást jelentő pékipart! Józan logika leheteiienné tenni a mezőgazda egyik legjobb fogyasztóját; a péket!? Hiszen a pék rentábilisra beállított termelése a gabonát termelő gazda legjobb garanciája. Nem akar ez irás egyoldalú apológiája lenni a pékeknek; magam mondom, Írom, de a pékeknek maguknak adom figyelmeztetésül, hogy a tisztes árért tisztességes árut adjanak, sőt magam vagyok a leghangossbb s talán nem egészen illetéktelen követelője annak velük szemben, hogy jobb minőségű, jobb izü és minden tekintetben kifogástalan, városi igényeknek megfelelő igazi süteményt készítsenek és hozzanak forgalomba. £s megvagyok győződve, hogy a termelő, vagy boltos az egyik olda Ion, a fogyasztó, a vásárló a másik oldalon nem lehelnek ellenfelek, harcos ellenségek, hanem termesze tes kiegészítői egymásnak s egymásra szoruló megoldói annak a teljesen egyszerű, a maga szűkszavúságában mindent megmondó életcélnak: biztosítani egymás számára a mindennapi kenyeret! 0 S) HIBEK j Rauscher Györgyi Rauscher György festőművész tegnap, pénteken éjjel Jél 11 órakor 28 éves korában meghalt Komáromban-Ezen a hideg őszi reggelen, amikor lapzárta előtt pár perccel hallom a hirt, amely már napok óta kisért, az őszi reggel hűvösségénél is mégjobban megdermeszti kezemet a tudat, hogy Rauscher György haláláról kell Írnom. Fázik a kezem, az Írógépen csak leütöm a betűket, tudom, hogy dadogok, ezekkel a szavakkal sohasem fogom tudni megvigasztalni Rauscher György szomorú szüleit, senkit sem, akik Rauscher Györgytől élete beteljesülését várták. Az ecsetet itthagyta, és képei helyett, amelyeken annyi finom halkszinü érzést tudott kifejezni, itthagyott ecsetjével, most már csak egyetlen képet festett, tegnap éjjel, a szomorúság fekete drappériájának képét, amely miatt ezentúl mindig megdöbbent érzéssel kell majd néznünk régebben festett képeit is. Amig élt, az élet szépségét jelentette, nemcsak tökéletesen szép megjelenésével, hangjával, finom mosolyával, mindenkit hatalmába ejtő modorával, a művészetnek egész lényét betöltő lelkesültségével: amig élt, az élet örök szépségével volt harmóniában. Éppen ezért olyan borzalmas most tudomásul vennünk azt, hogy Rauscher György meghalt, az élet szépségének ezt a harmóniáját összeroncsolta a Halál csontos, hústalan, izomtalan, zörgő kezével. Már sok halált láttam, amint orvgyilkos módon odalopódzott egy viruló élet háta mögé, de alig láttam még
