Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-10-04 / 118. szám

4. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1980. október 4. If 3 ■ .5. A >» ti „ELBERT“ olcsósági divatcsarnoka (NÉdor-utcs 19. ■ Koronab ónkkal szemben.) % Már az uj olcsó árakban vásárolhat Női és férfi fehérneműt, Női, férfi és gyermek-pulóvert, mellényt, Keztyüt, nyakkendőt, zsebkendőt, Bőr- és vulkánbőröndöt, bördiszmüárut, Gyermekkocsit, babakelengyét, „Viktoria“ vízhatlan vászongallér, „újdonság“, Jäger- és gyöngykötésü alsóruházat stb. Figyelje meg a kirakati olcsó reklámárakat! 3 P < N« ß> v> Z fi «2. SL IBII a köztársaság területén igen sok helyen csak nemzeti kisebbség a cseh nemzethez tartozók tömege. Valahogyan mégis törvényt kellene a felől hozni, hogy a rendnek ten­­tartói: állam rendőrök és csendőrök ne politizáljanak, hanem végezzék eléggé terhes kötelességeiket. A cseh baloldali pártok azonban olyan mohón vetették magukat erre a ré­tegre, amelynek különösen hatalmi pozíciójától reméltek sokat, hogy azt hitték szabad az államban államot alkoiniok. Ezt nem szabad, ha itt demokrácia uralkodik, amit a cseh nemzet Európának ígéri, mikor meg­fogalmazta alkotmányát. “ Ritka dolog, hogy mi a belügy­miniszter úrral egyetértsüsk, de az eset olyan, hogy ez elől ki nem térhetünk, A rendőr és a csendőr ne legyen politikus, választások al­kalmával eleget szaladgálnak és korteskednek, ami szintén nem he­lyes. Maradjanak meg pártatlanság­ban,^mert különben eivesztik;a polgá­rok szimpátiáját. A politizáló rendőr, aki bírálat alá veszi a feljebbvalója parancsát és aDnak vakon nem enge delmeskedik, nem jó rendőr, mert ellenkezésbe jön a legfontosabb sza­bállyal: nem lesz alkalmassá a kö­zönség szolgálatára, mert nekik a német és magyar közönséget is ki kell szolgálniok. tozó tankerületben idén tiz uj osz­tályt állítottak fel és a szervezés tovább folyik, úgyhogy még újabb tizenkét magyar nyelvű, egyosztályos iskolát állítanak fel Csallóközben. Kötött szövött árukat és fehérneműket eredeti gyári árban kaphat Zwickel Kék- Iám áruházban. Baross-u. 12. A hősök e 1» lékna fivére Munkában e, Szent András templom liősi emleke Komárom, október 3. A rossz gazdasági helyzet ellenére is, amely a közélet sok tervét ke­resztezi, a katolikus hősi hajoltak emlékműve közeledik megvalósuló sának stádiumához Az adományok igen szépen folynak a kegyeleíes és szép célra és az egyházközség kérő szózata nem talált süket fülekre­­meghallják azt a más felekezetek hívei is és adományaik kétszeresen kedvesek, mert a nagy társadalmi szolidariíás jelenlétét hirdeíik. A plébánia hivatalhoz legutóbbi nyugtázásunk óta a következő ado­mányok érkeztek: Fried Jenő nagykereskedő, az izr. hitközség elnöke, Laky Testvérek, özv. Léner Józsefné, Nagy Géza 50-50 korona, Eis Lipót 30 K, Földváry Ferencné özv. Kathona Jánosné, Száky Zsigmond 20-20 K, H. A. 10 K. Ezekkel az adományokkal a ren­delkezésre áló tőke már meghaladta a 23000 koronát és a még hiányzó 7000 korona összeget minden esetre pótolni fogja az egyházközség foko­zottabban meginduló őszi és téli társadalmi munkája. Mini értesülünk minden kalholikus egyesület ren­dezni fog erre a kegyeleíes célra egy előadást vagy kulturestét, meg­rendezik a kalholikus pikniket is és igy kilátás van arra, hogy a hiányzó összeg a kellő időpontra együll lesz. Az egyház vezelösége arra kéri a hősi halottak hozzátartozóit, hogy azokat jelentsék be a plébánia hi­vatalban, neveiknek a hősök emlék­művére való bevésés miatt. 240 gyerek tanul egyetlen tanteremben Bogyaréten Hét község évek éta elodázza fellebbezéseivel a tanyai gyermekek iskoláztatását — október 3 A bogyaréti állami iskola ügyének elintézése évek óta húzódik a foly­tonos felebbezések miatt, amelyek valóságos tengeri kígyóvá fejlesz­tették már ezt a közérdekű ügyet. Tekintettel arra, hogy az iskoia fel állításának kérdése a csallóközi ma­gyarságra nézve fontos kulturszük­­séglet, érdemes lenne, ha az érdekelt községek magukra eszmélnének és oktalan felebbezéseikkel nem állnák útját annak, hogy évek óta az iskola­­köteles gyermekek jövőjét pusztítsák el azáltal, hogy az iskolahiány miatt ezek a gyerekek csak hiányos okta­tásban részesülhetnek. A bogyaréti állami iskola második osztályának megszervezését még 1911 ben a magyar közoktatásügyi minisztérium rendelte el azzal, hogy a bogyaréti érdekeltséget, amelyhez annakidején hét község: Megy eres, Ekel, Nemesccsa, Tany, Bogya, Turi­­szakáüas, Lakszakállas tartozott, kö­telezte, hogy a legrövidebb időn belül a megyercsi réten iskolát szer­vezzen. A törvény értelmében a községek kötelesek az iskolaszer­vezést magukra vállalni. Az érdekelt községek azonban egyrészt a szer­vezés ellen, másrészt az iskola fenn­tartása ellen foglaltak állást és ennek következményeképpen Bogyaréten még a mai napig sincsen második iskola, hanem egyetlen osztályban összezsúfolva és felváltva folyik a tanítás. Az iskolai hatóságok ezt a kérdést állandóan felszínen tartják, sőt az utóbbi időben már annyira fejlődött az ügy, hogy az iskolai gondnokság három évvel ezelőtt már elhatározta a második iskola felépí­tését, a terveket is elkészíttette és szükséges épitkezésí kölcsön enge­délyezéséről is gondoskodott. Mind­ezt betetézte az. hogy akadt olyan áldozatkész ember is a hét község határában, aki az iskolaépítéshez szükséges telket ingyen felajánlotta az érdekeltségnek. Mikor már eny­­nyire fejlődött az ügy, mindig újabb és újabb nehézség merült fel, mert ♦ az érdekelt községek közül foly­ton folyvást akadt egy egy köz­ség, amely a határozatot meg­­felebbezte. A felebbezések 1922 óta egymást követték, ezeket már sem a járási hivatal, sem az országos hivatal e‘­­intézni nem tudja, mert ha az egyik felebbejést elintézi, azonnal követ­kezik a másik felebbezés A feleb­bezések következtében pedig több mint 160 gyermek évek óta csak hiányos oktatásban része­sülhet — nem kevesebb, mint három generáció óta. Az érvényes 1868. évi 38 törvény­cikk 44* és 45. szakaszai értelmében, amely az iskolaszervezéstől gondos­kodik, a községek tartoznak okta­tásról gondoskodni és ha a községek nem képesek erre, akkor részesülnek állami segélyben. A felebbezések a bogyaréti iskola ügyében mindig a hozzájárulási költségek miatt tör­­t nnek, helyesebben mondva, az egyes községek az arányszámot ta­lálják magukra nézve sérelmesnek. Különcsen Lakszakállas, Turiszakái­­las és Nemesócsa, ezek azok a köz ségek, amelyek állandóan felebbez­­nek, ha pedig ezek már kidültek a feiebbezésekben, akkor ismét jön Ekel község a felebbezésével így történik azután meg, hogy a bogyaréti iskola egyetlen osz­tályára 240 tanköteles gyermek esik és a tanyai gyerekek évek óta csak félnaponként járnak a különben is rendkívül össze­zsúfolt tanterembe. Érdemes lenne, ha ennek rendkívül káros hatásáról gondolkoznának az érdekelt községek képviselőtestü­letei, amelyek eddig felebbezéseikkel egyenesen cs3k ezeknek a gyer­mekeknek jövőjére törtek. Bogya község már hozzájárult az iskola felépítéséhez, Metyercs is bé lenyuqodott a hozzájárulási ku!csba, sőt Ekel is hajlandónak mutatkozott újabban, de végre szükséges lenne, ha a hátralévő t~bbi község sem zár­kózna el többé az iskolaépítéstől és megszüntetnék oktalan felebbezései­­ket, amelyeknek úgysem lehet alapja, mert a hozzájárulási kulcs a lehető légi azságosabban, az adókulcs sze rint lett megállapítva. Noha mind a hét község rendelkezik elegendő iskolával a községekben, szükséges lenne, ha a községektől messze fekvő tanyák gyermekeinek oktatása is megfelelő lenne a bogyaréti ísko'á­­ban, amely már évek óta várja a második tanteremmel való kibővi tését. Itt említjük meg egyébként, hogy a komáromi tanfeiügyelőséghez tar-A kertészkedő Jókai. Irta: Dr. Moesz Gusztáv, a budapesti Magyar Nemzeli Múzeum Növénytárának igazgatója. Folytatás, Jókai 13 16 éves diák volt, ami­kor megismerte a kertészkedés ele­meit. A révkoniáromi iskola udvarán ásták fel a kertet és a kisdiákok maguk végezték a kapálást, gyom­­lálást, palántázást, öntözést. Az a gyönyörűség, amely ezzel a munká­val járt, kitörölhetetlen emléket ha­gyott lelkében. Férfikorában betel­jesült az a vágya, hogy kertje legyen, A Svábhegyen 1853-ban telket vá­sárolt. Hogy ezen a háromholdas, he.yszakadékos, részint kopár, ré­szint bozóttal benőtt területen ho­gyan létesítette gyönyörű kertjét, azt szebben senkisem írhatta volna meg, mint ő maga. Nem is vállalkozom arra, hogy ezt a kertészeti tevékeny­ségét ismertessem. Elolvashatja, azt mindenki „Hajdan, most és valaha“ című kedvesen megirt cikkében és „Kertészgazdászati jegyzetei“ cimü müvecskéjében. Utóbbi munkája ta­nulságos és élvezetes. Komoly meg­figyeléseit és okos tanácsait aranyos jó kedvével fűszerezi. Aligha van a világirodalomban ehhez hasonló munka. Főképen ezzel a müvei ér­demelte ki az Országos Magyar Kertészeti Egyesület részéről tiszte­letbeli taggá való megválasztását 1896-ban. Svábhegyi telkén virágokat ápolt, gyümölcsfákat nevelt és szőiőt ülte­tett. De nem nézte ölhetett kézzel a fáinak csöndes növését. Szemét mindennap végiijártatta fain és sző­lőin és ahol valami bajt talált, azon­nal hozzáfogott a gyógyításhoz. Át tanulmányozta Linliart és Mezey munkáját a szöiőbetegsééekről. Több szőrösen igénybe vette Molnár István i azgaíó tudását is. Voltak azonban saját megfigyelései, eredeti gondola tai és eljárásai, amelyekkel sikí résén tudott védekezni különféle növény­betegségek ellen. „Joot érzek a szőlőbetegségekhez hozzászólni, mert nekem van filoxérám is, peronospo­­rám is, demaiofórám is, melyek a szőlőkertemnek kétharmadát, amig azokat nem védtem, teljesen elpusz­tították, amikor aztán a megmaradó harmadrészt védelmezni kezdtem, a küzdelmet tizenhárom év óta évről évre fokozódó diadal jutalmazza, úgy, hogy ez a megmaradt szőlőkertem soha szebben nem diszlett, mint ami­óta a hármas ellenség ostromolja. Ha csak egy esztendőt, ha csak egy évszakot elmulasztanék, sőt töb­bet mondok, ha csak egy kedvező időjárást elmulasztanék, ők győzné­nek le engem.“ Pillantsunk be Jókai kertjébe és lessük meg őt kertészkedése köz­ben, hogy megtudjuk, miképen járt el a növénykárositók ellen? A filloxera elleni védekezés szem­pontjából legfontosabbnak tartotta, hogy akkor kell a védekezéshez fogni, amikor a szőlőtőke még élet­erős. A sárguló tőke már meg nem menthető. Annyira lelkiismeretesen vigyázott szőlőjére, hogy minden munkásának egy-egy nagyitó- üveiet adott, hogy a gyökéren megtalálják a gyanús sárga foltokat Csak ősz­­szei szénkénegezett, mert ilyenkor árt a szénkéneg a legkevesebbet a gyökérnek. Hogy a tőke jobban el­tűrhesse a szénkéneget, előbb meg erősítette azt műtrágyázással. Az istállótrágyát kerülte, mert ez elő­segíti a gyökérpenész (dematophora) kifejlődését. Annak, aki a szénké­­negezéssel és műtrágyázással járó bajlódást ki akarja kerülni, ajánlja az amerikai szőlőt. Csakhogy ez na­gyon válogatós a talajban. Azért az, aki ur, és nem nézi a pénzt, az ül­tessen Otheílot és Herbemontot, vagy pedig ültessen már me neme­sített amerikai gyökeres vesszőket; a számitó szőlősgazda azonban ül­tessen Riparia Solonist, mert ez nem válogat a talajban és annak nem árt sem a filoxera, sem a gyökérpenész A peronoszpora ellen biztos vé­dekezést nyújt a rézgáliccal való permetezés. Mész helyett azonban szódát kevert a rézgálicos oldatba. Ha a betegség legkisebb jele is mu tatkozik, azonnal keil permetezni. „Amely szőlősgazda elkésik a per-

Next

/
Oldalképek
Tartalom