Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-09-20 / 112. szám

2- oldal.

«KOMAROMI LAPOK»

1930. szeptember 2D.

Állandó raktár Komárom és kőrnyéko részére

fakcreskedó és építkezési vállalkozó cégnél,

Komárom, Rákóeai utca 40.

Állandó raktár Kürt és környéke részére

TVeisz Síiiiiiisie

fakeroskedő eégnél,

709 íiitrt.

társasági elnök losonci látogatását. Az elnök ténykedéséért a kormány a felelős — mondotta — és a kormány felelősségét hangoztatva rámutatunk arra, hogy nem áll az, hogy a kisebbségek megelégedettek, hanem áll az, amit Giller János önérzetesen mondott Losoncon és amely szavakkal mi magunkat azonosítjuk.

A krónikus fejfájás.

Irta Quidam.

Ez a betegség, amely nem is anynyira nyavalya, mint egy rossz szokás, olyan például, mint a diáknál a körömrágás, unesztétikus, csúnya lát vány : a magyar szociáldemokra ák szokása, akiknek minden gyűlésén Magyarországot rágják a szónokok, mintha a világon mindenütt minden rendben menne, csak ebben az államban lennének olyan állapotok, amelyeket kulturemberek nem tűrhetnek anélkül, hogy magukon szellemi harakirit ne lennének végezni kénytelenek. Tehát beszélnek és szidják a magyar kormányt, amely Európa legrégibb összetételű kormánya, szidják, mert nem lehet és nem tudják megbuktatni, mert él és elvégzi a munkáját. Arról persze nem tehet, ha nem tud minden munkásnak és dolgozónak a mai viszonyok között

A karrier.

Irta Losonczy Zoltán.

I.

Nyolc lépcsőfok vezetett fel a terraszra, s amikor Fonó Gábor fölfelé haladt rajta a vezérigazgató úrral, úgy érezte, hogy egyszerre nyolcat lépett a karriérje útján. De hogyisne. A vezérigazgató fir ne ma hivatali szobájába idézte meg, hanem tudod mit, barátom, — mondta neki — ugorj ki hozzám a Szigetre, majd megvacsorázunk, azután nyugodtan elbeszélgetünk«. Fonó valósággal szédült a megtiszteltetéstől, amikor a vezér bocsánatot kért tőle, hogy nem odahaza lesz a vacsora.

— Ebben a hónapban legény vagyok, tudod, a feleségem a Keletitengerben lubickol a Paulával, aki éppen ma sürgönyözte meg legújabb sikerét. Tenniszezik, tudod, és azt mondják, hogy kitünően. Ha elsején hazajönnek, majd magad is meggyőződhetsz róla, ha értesz ehhez az ostobasághoz.

Ez már több volt mint amennyit Fonó csak álmodni is mert volna s szinte igazságtalanságnak tartotta a sorstól, hogy ennyire kegyes hozzá. Együtt tenniszezhet a vezérigazgató leányával. Gondolta volna ezt még egy hónappal ezelőtt? Igaz, hogy ez a nagy megtiszteltetés csak elmélet, mert Szeptember ötödikén el kell indulnia, hogy a bolíviai hajót elérhesse. S akkor legalább két évig nem tenniszezhet a Paulával. Addig tart a kiküldetésé, melyre a vállalat negyven

minden vasárnap egy jó kövér tyúkot szerezni a fazekába.

A vasárnapi szoedem. gyűlés szónoka is, aki igen világos fejű ember és tudja, hogy a szovjetparadicsomban rendőri utón végzik ki, bírói tárgyalás nélküi azokat a munkásokat, akiknek külön véleményük van a szovjet rezsim felől, a kis parasztokat, akik elrejtenek egy-két púd gabonát, ezt elfelejtette, mikor beszélt és belekezdett a szélmalomharcba. Nem gondolt arra sem, hogy van egy állam Európa keletén, ahol a munkáskérdés még rosszabb, mint akárhol, rendőri ügy és a szigurunca intézi pincék mélyében. Akkor egy mukkot nem tudott szólni, mikor a prefektus rendeletére Oravicán sortüzet adtak a munkásokra és Te~ mesvárt, ahol szintén nem egy munkás halt meg, mint a budapesti hires sétán.

Ez a szónok meg sem mukkant, hogy foglalkozott volna egy bizonyos Földes Pál nevű gyárigazgató úrral, aki a földalatti sejteket kiszórta az utcára szeptember elsején és ott learatta a szoedem pártnak sok, sok jövendő vetését. Ez mind semmi: a valami az, hogy Magyarországon a reakció uralkodik és nincsen általános és titkos választói jog. A budapesti példa nagyszerűen jött a választó jognak is.

Az itteni szoedem pártnak ez a tudatos magyarellenes beállítottsága nem lephet meg senkit, ha tudja azt, hogy a magyar szekció csatlakozott a

csehszlovák szociáldemokrata párthoz, amely a legsovinisztább pártja ennek a respublikának, amely nemcsak nem nemzetközi, hanem egyenesen nacionalista és militarista párt. Ez a beállítottság fűti azokat a bárgyú és otromba cikkeket, amelyeket kormánypénzen kitartott újságok bocsátanak világgá a magyarság ellen Ez az úgynevezett békepolitika, amelyet egyes államférfiak úgy folytatnak, hogy a békéről csak nótákat zengedeznek, de a gyakorlatban az ellenkezőjét csinálják.

Az a jó világ természetesen elmúlt, hogy a budapesti utca mutasson példát, mint az a múltban történt. A budapesti utca letelte a vizs gát. Ebből a sütetből nem kell több kenyér Magyarországon Elég volt a tüntető sétából az ország népének. A munkásság narkotizálása folyik az általános titkossal, de nem tudjuk, hogy bele-e lehet harapni most, amikor se pénz, se hitel. Ekkor azután

A szeptembervégi kultúrünnep programjához híven egybegyűjti két napra Szlovenszkó magyarságának szine-javát, A társadalmi és kulturális egyesületek sorra elküldik képjön a régi mese, hogyha más kormány volna, akkor a bankárok kigombolnák a belső zsebjeiket és folyna a kölcsönpénz, amiből Garami Ernő és Peyer Károly tudnának csinálni mindent, közmunkát, magánmunkát, még a szeptember elsei bevert ablakok ára és az összeromboit asztalok, székek, autók ára is kikerülne belőle. Hiszen ők gavallérosan tudnak fizetni a máséból.

Emlékszünk, hogyan hemzsegtek ezek a jó szoedemek, amikor az amsterdami nemzetközi főszakszervezete elhatározta Magyarország bojkottját. Lengyelországon, ahol Pilsudszi egyszerűen lefogatta a szociáldemokrata képviselőket itt meg sem említik a magyar szocialisták, mert nekik csak a magyarországi munkás feje fáj. Már pedig ezen a krónikus fejfájáson csak úgy lehet segíteni, ha a fejünket is fegyelmezzük, meg a zsebeinket is.

elnöksége már hivatalosan is bejelentette érkezését. Az elszállásolási bizottság serényen dolgozik és eddig mintegy 40 lakást ajánlottak fel azok,

A komáromi nagy kultúrünnepség

Itt ad találkozót Szlovenszkó szellemiségének Saját tudósitónktót. SZÍne-java Komárom, szept. 19

viselőiket a kongresszusra, amelynek

tisztviselője közül őt szemelte a vezérigazgató úr. Két kollégája spanyolul is tud és mégis ő megy el Bolíviába a súlyos megbízással, amely a vállalatnak milliókat jelent, számára pedig karriert___ És Isten

tudja, Paula ma még csak tizenhat éves és bizonyára tenniszezni fog akkor is, amikor ő visszajön. Két év múlva, amikor a milliókat megszerezte a vállalatnak és már nem lesz az a fiatalember, aki clszédül az örömtől, ha azt mondják neki: »Tudod mit, ugorj ki hozzám a Szigetre!«

— Pfuj, de utálatos vagy, —mondta magában Fonó, amikor idáig jutott az elképzelésekben. — Most megőrülsz a boldogságtól, amiért letegeznek és szemtelenül máris a Paulára veted a szemedet. Holott nem is ismered, azt seju tudod szép-e, csunya-e, tetszik-e, tudna-e valaha is tetszeni. És mégis. Mert a vezérigazgató leánya és a betetőzése lehetne a karriernek, amelyért Bolíviába indulsz és iltliagvsz mindent két évre. Vagy tán örökre.

Erőszakosan tiltakozott Fonóban egy hang. Nem, örökre nem. Hiszen a Klárát is itthagyja. Itt kell hagynia két esztendőre, hogy azátun boldogok legyenek és nyugodtan élhessenek a jó módban és pozícióban, amit a bolíviai út teremt. Persze hogy csak két évre hagyja el és érte jön vissza, mert miatta megy el.

De akármilyen erőszakosan szólt közbe ez a hang, Fonó valahogy úgy érezte, hogy saját magának hazudik. Segítségére próbált sietni ennek a hangnak. Igen, ez a becsület hangja

és a szerelemé. Felidézett magában kedves képeket, amelyeknek a közepébe Klára volt. Amikor megismerte, amikor. először keze csókolt neki; amikor feladta rá a gallérját és észrevétlenül megcsókolta a haját. Klára ne mnézeti vissza rá, de látta, hogy megremeg a válla a csóktól, amelyet nem is érzeti akkor, csak tudta, hogy szülcett és elbújt a hajába. És a másik csók a nyüzsgő pályaudvaron, fényes nappal, amikor száz ismeretlen ember látta. Amikor Klára elutazott a nénjéhez falura s a két hosszú hétre elbúcsúztak a pályaudvaron. A kislány a lépcsőn állt már, a kalauzok sípoltak, s várták, hogy a vonat megindul. Klára ekkor leugrott a lépcsőről. odaugrott hozzá és megcsókolta. Csak egy kurta kis csók volt, s már ismét fenn volt a lépcsőn, s már vitte is a vonat.

— Azt hiszik, hogy a felesége vagyok — mondta Klára, aki nagyot kacagott, mintha valami kis csínyt követett volna el.

Fonó csak akkor kezdte keresni az első csók izét. amikor már nem volt kinek lobogtatni a zsebkendőjét.

Ellágyult, amikor ezekre a történetkékre gondolt, s örült, hogy ime, nincsen magára hagyatva a tiltakozásában. Segítik az emlékek. Igen, ha visszajön, Kláráért fog visszajönni. Igaz, nehéz lesz vele megértetni a dolgot, ha a nénjétől holnap hazatér, de majd csak megérti. És ha nem érti meg? Akkor...

Éppen akkor állt meg az ablaka előtt a vezérigazgató úr autója. Fonó most nem is annyira büszkén, mint

inkább engedelmesen beleült és kiröhögött a Szigetre.

II.

És a kettősben elköltött vacsora után már ment is a vezérigazgató úrral felfelé a lépcsőn, amelynek egymásra következő fokai a karrierjét mutatták. Már fenn volt egészen. A terraszon finom közönség hallgatta a muzsikát a nyári estén, amelynek forró levegőjét csak éppen vigaszul lebegtette meg egy kis szellő.

— Nem, nem itt — mondta a vezérigazgató. — Menjünk be a kávéházba, ott nyugodtabban tanácskozhatunk.

A kávéház csak gyengén voll megvilágítva, mintha a forróság, amely sűrű szirupként rekedt meg benne, sorba megfolvtotla volna a lámpákat. Csak három-négyet engedett égni. ott, túl a kasszán, ahol fanatikus emberek kártyáztak ingujjra vetkőzve, s egyet ott a kávéház végében, ahol két ember sakkozott. Mozdulatlanul meredtek a sakkfigurákra, mintha a láva öntötte volna el őket, s most megkövesedve ülnének egymással szemben.

— Ott csend van — mutatott a sarokba a vezérigazgató. — Ott nagyon jó lesz.

— Dehogy lesz jó — gondolta Fonó, akit súlyos kalapáccsal vágott fejbe a kávéházba zárt meleg.

— Az a szakállas — intett a vezérigazgató az egyik sakkozóra — a sógorom. Amikorsakkozik, megőrül, se nem lát, se nem hall. Például most sincs fogalma arról, hog3r itt milyen utálatos meleg van. annyira beleme-