Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-09-20 / 112. szám

1930. szeptember 20.

«KOMÁROMI LAPOK»

3. oldal.

Katica segíteni akar.

Nagymosás van a háznál s Katica segíteni akar édesanyjának, aki azonban mosolyogva hárítja el a kínalkozást: „Nem kell nekem segítség Katicám, tudod, hogy én csak Radioní veszek s Rádión magától mos!"

S amig Rádión elvégzi a mosást, felolvassa Katicának a szép Rádión meséket.

».a Já H

SLJ /m i

BS&P'’ 0

ik

to, ».• •• 11

MÁG.4TOL MOS

KÍNÉI! A RUHÁT

akikhez ebben az ügyben kérelmet intézett a rendezőbizottság. Mivel a megkeresésre még többen nem válaszoltak, a bizottság kéri, hogy szives elhatározásukat közöljék a kultúrpalotában levő rendező irodával.

Eddig érkezésüket bejelentették: Grosschmid Géza szenátor, kassai ügyvéd, Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, rimaszombati ügyvéd, a TESZ elnökei, Márkus László szerkesztő, a TESZ főtitkára, Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, Jankovics Marcell dr., a pozsonyi Toidy Kör elnöke, a Petőfi Társaság tagja, Aixinger László dr., a pozsonyi Toidy Kör alelnöke, Szik lay Ferenc dr. kuítúrreferens, Egyed Aladár ág. h. evang. lelkész kultúrmegbizott, Bicsovszky Kázmér dr., a Toidy Kör főjegyzője, Haiczl Káimán dr, szentszéki tanácsos, szögyéni plébános, a SZMKE helyi elnöke és még számosán az irói világ tagjai sorából, a helyi kultúregyletek vezetői Nagyobb képviselettel érkeznek Érsekújvár és Léva városok kullúráiis kiküldöttei, úgy hogy a kongresszus és közgyűlés igen élénk és látogatottnak Ígérkezik.

Az érkezőket a komáromi Jókai cserkészcsapat tagjai fogadják és kalauzolják szállásaikra.

Az ismerkedési est előtt a kultúrpalota termében tartandó müvészest műsora olyan nívós, hogy az a legkényesebb igényeket is kielégítheti.

A vasárnapi kongresszusnak kiemelkedő eseménye lesz Törköly és Grosschmid elnöknek beszéde, akik foglalkozni fognak mindazokkal a problémákkal, amelyek a magyar társadalom érdeklődési körébe tartoznék. A kongresszuson számos üdvözlés hangzik el és itt határozzák el, hogy a jövő évben hol tartsák meg a szövetség negyedik kongreszszusát.

A SZMKE gyűlése elé is érthető várakozással tekinthet különösen a magyar falvak társadalma, mivel ez az első főközgyüíés főképpen a faluproblémával foglalkozik, a falu életével, a falu jövőjével. Az országos vezetőség megválasztása, amelynek sorába már benne lesz az újonnan megválasztandó országos elnök és

alelnökők személye is: bizonyára szintén érdeklődés tárgya lesz.

A legfontosabb kérdés azonban a SZMKE közgyűlésén az ideiglenes vezetőség részéről dr. Alopy Gyula által előterjesztendő az az indítvány lesz, amely a magyar kulturális élet legfelső fórumát lesz hivatott megalkotni: az országos kultúrtanácsot, amelynek irányító szerepe lesz a szlovenszkói kulturális életben. Ennél a tárgynál várható a legszéiesebbkörü vita, amely leginkább a kivitel gyakorlati megoldásait lesz hivaíoit mérlegelni.

A SZMKE elnöki á lásának betol tése a főközgyülést nyomban követő országos vezetőségi ülés keretében fog végbemenni, ahol betöltik a titkári állást is Az országos elnöki állást a magyar kulturális élet egyik kimagasló vezéregyéniségével fogják előreláthatólag betölteni, aki mint iró is elsőrangú névnek örvend. A titkári állásra húsz pályázat érkezett be, akik közt kiválóan alkalmas és képzett férfiak is vannak.

A gyűlések közt a kultúrpalota gyűjteményeit tekintik meg Komárom vendégei, ahol megfelelő kalauzolást

kapnak a gyűjtemények rövid leírásával. Komárom magyar közönsége bizonyára meleg szeretettel fogadja maga körébe magyar testvéreit.

Csallóközből — Aranyszigef.

Irta : ifj. Koczor Gyula.

Monda szerint a mai Csallóköz valamikor a szó szoros értelmében tejjel-mézzel folyó Kansán volt. Minden bőven, dúsan termeit földjén s lakói olyan jólétben éltek, amihez hasonlót messze tájakon nem leheteti találni. Ebben az időben Aranyszigeínek nevezték. Egy rossz szellem azonban megrontotta ezt a paradicsomot. Azóta lakosai véres verejíékes munkával élnek, sokkal nehezebben mint más vidékek népei. Ekkor lelt Csallóköz a neve Nedves évben a mindenhol feltolakodó belvizekkel küzdenek, száraz esztendőkben minden kiég, a főidnek olyan repedései támadnak, hogy belefér az ember lába; sokszor, ha a legdusabb termés mutatkozik s nehéz kalászoktól terheit a róna, jön egy korai köd és az ezt szétverő napsugár úgy megszorítja a szemet, hogy bizony hiába adogatják a kévéket a cséplőgépnek, az csak nagyon kevés és silány magot ad.

Ezt a küzdelmes életet most végromlásba látszik sodorni a gabonatermelés válsága, Amerika onlja a gabonát s az utóbbi években versenyre kel vele Afrika és Ausztrália is. Vigasztalan helyzet. Javulásra nincs kilátás. Csodadoktorok nincsenek, akik duplájára fudnák emelni a gabonaárakat, legfeljebb hangoskodók, akik a sokat ígérők módszereivel keresik a népszerűséget.

Hangos ígéretekkel, gyakorlatilag értéktelen és kivihetetlen követelésekkel nem lehet a bajokon segi leni. Csak a helyzet felismerése, az ezzel szépitgetés nélküli számadás és ebből kifolyólag termelési rendszerünk átalakítása hozhat jobbulást.

A gabonatermelés az olcsóbban termelő tengerentúli versenyek miatt elvesztette jövedelmezőségét. Az eddiginél fokozottabb módon fel kell karolni tehát a kisebb gazdasági ágakat, az állattenyésztést, a vaj- és sajttermelést, a kertészetet, a gyümölcstermelést s a baromfitenyésztést. Ez az egyedüli ut. Csak azon fordul meg a dolog, hogy lesz-e népünkben elég megértés ehhez, és ta'álnak-e a hivatalos helyeken elegendő támogatást,mely az átalakulás nehézségein átsegíti őket.

dúdolta az imént abbahagyott bécsi valcer melódiáját.

Fonó fejét elöntötte a vér. Mintha az egész augusztus minden forrósága teástól benne lüktetett volna.

— Nem bírom tovább! — hördült fel és elrohant az asztaltól, amely mellett a vezérigazgató most mégis abbahagyta a felolvasást.

Futott ki a kávéházból a terraszra, a levegőre, le a lépcsőkön, le mind a nyolc lépcsőfokon, amely egy. félórával ezelőtt még a karrierjét jelentette. Most leszaládt róla és vissza se nézett.

III.

Másnap délután, amikor megérkezett Klára, a pályaudvaron várta. Megkönnyebbült szívében repdesett a boldogság, mikor megölete és visszaadta neki a rövidke csókot. Jó hoszszan adta vissza és közben könnyezett a szeme.

— Mintha két évig lett volna oda, messzi a tengeren túl, úgy éreztem — súga a fülébe és Bolíviára gondolt.

— Két évig nem is tudnék maga nélkül élni — felelte Klára, aki nem tudta, merre van Boliva.

Női kabátok, kötöttáruk szenzációs olcsó árban

.9

£

$

9

©TERN ENDRÉNÉL

Városház-utca 3. szerezhetők be.

rült a játékba.

— Ha ilyen utálatos ez a meleg, akkor miért jöttünk ide — kérdezte magában Fonó, aki ezúttal mert először ellenvéleményen lenni a vezérigazgató úrral. De azonnal megbánta, mert amikor a pincér jelentkezett és a vezérigazgató úr teát rendelt, ő is teát kért.

Amikor eléje tették, kétségbeesve gondolt arra, hogy me gis kell innia, pedig majd elepedt egy szelet fagylaltért.

— Az én emberem vagy — modta mosolyogva a vezérigazgató úr. — Komoly ember teát iszik nyáron is.

— Szamár ember iszik teát ilyen melegben — szakadt fel Fonóban a méltatlankodás. Nem a vezérigazgatóra haragudott, hanem saját magára, amiért a teát az utolsó cseppig megitta. Úgy érezte, hogy ez egy csúnya hazugság volt. amiért szégyenkeznie kell. Maga előtt is, de Klára előtt is, ha egyszer megtudja. — Klára — ötlött fel a lelkében egy kedves kép.

— A Paula is mindig teázik — mondta a vezérigazgató. — Ha tenniszezik, akkor különösen.

— Klára — sóhajtotta Fonó, aki a melegben, a teától elalélva belekapaszkodott ebbe a kedves képbe.

— No de térjünk a dologra — szólt most a vezérigazgató és egy csomó írást vett elő a táskájából. — Itt az alapszabátytervezet, amelyet én magam szerkesztettem.

Kiteregette az írásokat az asztalra és lassan olvasni kezdett.

A forró hullámok hátán cigánymu« zsika szivárgott be a szabadból, egy jól ismert keringő. S mintha valaki itt a forró katlanban ellenőrizni akarta volna az ütemeit, halkan utána dúdolta. A szomszéd asztalnál, a szakállassakkozó volt.

A vezérigazgató úr, aki olvasás közben a saját hangját élvezte, nem hallotta sem a muzsikát, sem a dudolást itt, a háta mögött. Pedig a szakállas sógor, amint lassú mozdulattal a sakkfigurák után nyúlt, egyre követte a cigányt. Keringő után újabb keringő jött, azután hallgató és csárdás, s ez neki mindegy volt. Utána ment, mintha árnyéka lenne a' hangnak, hol halaványabban, hol megerősödve, de el nem eresztette a hangfonalat egy percre sem.

Fonó verítékezve hallgaLla s nem tudott a vezérigazgatóra figyelni, aki egyre diadalmasabb mosollyal olvasta az alapszabály-tervezetét. Megkönynyebbült, amikor a cigány abbahagyta. A muzsika elhalt, de a szakállas ember tovább dúdolta az utolsó melódiát. S most már mindig ugyanazt, amíg a cigány újból el nem kezdte.

Fonó rettenetesen szenvedett, s nehéz küzdelmet vívott, hogy az alapszabály-tervezet lekösse a figyelmét, de hiába. A dudolásra kellett figyelnie, s az a gazember — igen, gazembernek nevezte magában a vezérigazgató úr sógorát — nem hagyta abba.

Most kinn újból megszólal a zene. A cigány egy régen elfelejtett opera nyitányába kezdett. Fonó reménykedve tekintett a szakállas felé.

— No, te lilái atos, ezt nem ismered. Néni tudod utánadúdolni.

Csakugyan a szakállas ember nem ismerte ezt a régi operát. De ez nem hozta zavarba. Miközden a cigány kinn az operát játszotta, ő tovább