Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-28 / 102. szám
2. oldal «KOMÁROMI LAPOK» 1930. augusztus 28. volna és kevesebb bürokráciával intéznék, akkor lehetne haladásról beszélni, de amig egyes ügyeket esztendők alatt sem intéznek el, addig erről szó sem lehet Gyorsan és közbeszóló intézkedések nélkül sok kérelmet utasítanak el. Felhozza az állampolgársági ügyeknek elintézését, azét a szegény munkásét, akit az államrendőrség nyolc napi elzárásra ítélt, mert nem tudott magyar útlevelet szerezni, mivel az ahhoz szükséges illetőségi bizonyítványt születési községe nem állította ki neki. Ezt még Scotus Viator is megsokaíta, de a közigazgatási bíróság is megsemmisítette. Felemlíti az utügyeket, amelyek a régi megyékben még a kis pótadóból is állandóan javíttattak, mig a nagymegyékben — legalább is a magyar vidékeken — egyáltalán nem foglalkoztak az utak javításával és most is csak az északi vidékek részesülnek előnyben. Bizonyság erre a Tardoskedd—Alsójattó—Tornóci útszakasz, amelynek középpontján az autók egy esőzés után bennrekednek az óriási sárban. És ez az út vezet az oszág fővárosa felé. Szlovenszkó nem az ígéret, hanem csak az ígéretek földje. Ha minden Ígéret testet öltött volna, akkor itt lenne a magyar Kánaán. Sajnos, az élet mást beszél. Liptószentmiklóson feljajdult Szlovenszkó gyáripara, a Szepességen egymásután állnak meg a gyárak és Stodota Kornél a közgazdasági orákulum, vigasztaló sorokat ír Szentmiklósra, amit azok bizonyára azzal vettek tudomásul, hogy: könnyű Stodolának, de nehéz a miklósiaknak! Szlovenszkó rossz gazdasági helyzetét azonban mi sem bizonyítja jobban, mint a kivándorlás. Ezen a téren Szlovenszkó messze vezet a történelmi országok előtt. A gazda sági válság elsodorja a maradékbirtokosokat is (Felkiáltások: Ki hívta ide őket?), az adóterhek egyre fenyegetőbben növekednek, mig a gabonaárak zuhannak. Ez azonban nem zavarta meg a pénzügyi hatóságokat abban a műveletben, hogy a jövedelemadót 1928 évre ne emeljék, holott a gabona ára ebben az évben huszonöt százalékkal csökkent. A magyar nemzeti kisebbség teendőit a politikai összetartásban, gazdasági téren a több munkában és kultúrában való belterjesebb részesedésben jelöli meg, amelyek nemcsak egy ígéretesebb jövőnek utait nyitják meg előttünk, hanem egyedüli nemzetfentartó erőink kisebbségi helyzetünkben. A szónok hasonlatokkal élénken illusztrált beszédét nagy tetszéssel és tapsokkal fogadta a közönség. Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő betegsége ellenére is résztvett a gyűlésen és nagy beszédet mondott, amelyben a gazdasági válság okaival foglalkozott. A kereskedelmi mérleg gyengülésére az adóterhek fokozásával válaszol a kormány, ez azonban gazdaságilag öngyilkos politika, mert nem lehet kormányzati céi az adózók elpusztítása. A gazdasági válság oka abban a szétaprózásban keresendő, amely Európát számos uj államra bontotta, a régieket pedig területükben hol megnövesztette, hol megcsökkentette, amint a győzők vagy a legyőzöttek oldalán voltak. A magyar nemzetiséghez tartozók csekély és épen nem rosszindulatú cselekményei hányszor alkotják bűnvádi eljárás tárgyát, addig Szliácson bűn« tétlenül mondhatja el egy teljesjogu prágai polgártárs, hogy a ma.yarok ugatnak, amig egyszer emberére nem talál, aki ítélkezik az ilyen magyarfaló fölött A mostani rossz gazdasági helyzet feljavítása érdekében a szövetkezeti mozgalom felkarolását találja egyik kivezető útnak, amely a kisember hitelét ki tudja elégíteni és a tőkegyűjtésre is módot nyújt. Aixinger László dr., a párt uj országos főtitkára, aki máris nagy népszerűségnek örvend a legszélesebb körökben is, rövid szavakkal a magyar kötelességeket vázolja fel a hallgatóság előtt. A magyar kisebbségnek legdrágább kincse a magyar iskola, amelynek védelmében a legmesszebbmenő határig el kell mennünk jogaink tudatában. Beszédét lelkes tapsok mellett fejezi be Utána Varga István pozsonyi kisiparos mondott hatásos beszédet a kisiparos és a munkás szomorú helyzetéről. Végül Luzsicza Lajos kisgazda, az érsekujvári mezőgazdasági szakosztály elnöke mondott szivekhez szóló szavakat pompás anekdotákkal fűszerezve előadását, melyet a nagyközönség hálás tetszésnyilvánításokkal kisért. A minden izében sikerült népgyülést, amelynek hatalmas közönsége annak befejezése után sem távozott, Czibulka István elnök köszönő szavai fejezték be. Majd a párt szónokai is résztvettek a búcsú mulatságában, amelyben a párok százai forogtak a tágas udvar térségén, megtöltve annak minden zugát. Szt. Ágoston halálának 1500. évfordulójára augusztus 28. 430-1930. Komárom, —aug. 28. A hangos jubileumok közt egy csendes évforduló amelyről a világ alig vesz tudomást, de annál szentebb napja ez az egész keresztyénségnek, amely a nagy egyházatya halálának, örökkévalóságba születésének 1500 — éves fordulóján az Isten iránti hálával áldoz Augustinus emlékének. — 1930. augusztus 28. legméltóbban a magunkbaszállásnak és az élet nagy kérdésére való ráeszmélésnek a napja, — hiszen Augustinus : a neve szerint talán a legismertebb egyházatya — jóformán teljesen idegen a lelke szerint a mi korunk önmagában bizó embere számára. A pogány Patríciusnak és a kegyes Monnicanak fiaként született 354. november 13-án az észak-afri kai Numidiának Thagaste nevű városában. Kereső, tévelygő, elbukásokban gazdag ifjúságon keresztül vezet az isteni kegyelem útja Augustinus életében. Bizony nagy utat tett meg, mig a karthagói rétort a milánói székesegyház szószéke alá vezette, — ami? Augustinus a keresztelő medencéig eljutott,.. de akikért annyi könnyet hullatott és annyit imádkozott az az áldott édesanya, az semmiképpen el nem veszhetett. A nagy válaszutón Milánó püspökének, Ámbrosiusnak az igehirdetése volt a segítője. Megtérésének történetében Augustinus ma?a mondja el, hogy amikor kétség és remény közt arra kérte az I tent, hogy világosítsa meg és adjon erőt neki az uj életre, — nyitott bibliát a kezébe adó an?yal ajkáról kapta meg az isteni választ: „tolle, lege!“ — „vedd és olvasd!“ ... A Rómabeliekhez Írott levél XIII. részénél volt nyitva a szent könyv és ő olvasni kezdte a 13- verset: „Sicut in die honeste ambulemus..." —"... induimini Dominum Iesum Chril stum et carnis curam ne feceritis in desideriis!“ — „Mint nappal ékesen járjunk . ..!“ —” . . . öitözzétek feaz Ur Jézus Krisztust és a testet ne tápláljátok a kívánságokra!“ Megtérése után rövidesen visszatér szülőföldjére és 391-ben Hippoban pappá szentelik, négy év múlva pedig, alig negyvenegy éves korában Hippo püspöke lesz. Áldott szolgálat után, püspökségének 35. évében halt meg a nagy egyházatya a vandálok betörése idején, székvárosában 430. augusztus 28-án. Földi élete, amely olyan gazdag volt szenvedésben, kegyelemben, munkában és az egyház szolgálatában, de mindenek feett gazdag a lélek vágyától hajtott igazság-keresésben, — ezzel véget ért. Igazi nagysága azonban éppen ettől fogva növekedett meg olyan hatalmasan, hogy mintegy 1100 éven keresztül jóformán egyedüli tekintéllyel szabott irányt a keresztyénség élet-fej lődésének és ma is az e?ész nyu gáti keresztyénség szent tanítójaként tiszteli a nagy egyházatyát. Augustinus egyházatya nagy mint a kinyilatkoztatott Uazsá? tanítója és védője, nagy mint a keresztyén lelkiismeret őrállója, aki a középkor élén állva ott hordozza már magában azt a problémát, amelyet 1100 év múlva Saját tudósilónklól Nagy érdeklődés mellett, augusztus 26-án, kedden tartotta meg a komáromi református egyházmegye ez évi rendes közgyűlését a komáromi egyház tulajdonát képező Kollégium nagytermében A közgyűlés alkotó tagjai, az egyházak képviselői szép számban jelentek meg a közgyűlésen, amely sok fontos ügyben hozott határozatot. A közgyűlést reggel 8 órakor a Jókai utcai ref. templomban istenitisztelet előzte meg, melyen a közgyűlés tagjai a helybeli egyház híveivel együtt jelentek meg, hogy Kalitza László zsigárdi lelkész magasszárnyalásu imájával kérjék a Mindenható segedelmét az elvégzendő nagy munkára. Majd a Kollégium nagytermében gyülekeztek össze a közgyűlés tagjai, akiknek soraiban Balogh Elemér püspök konventi elnökön és Gyaiókay László egyházmegyei esperes, Nagy Nándor tarlgy. képviselő, egyházmegyei gondnokon, a közgyűlés elnökein kívül ott voltak TóthKáímán tb. esperes, Soós Károly egyházmegyei főjegyző, Csiba Imre, Boross Kálmán, Mórocz Mihály, Gálfy Géza, Fekets Sándor, Galambos László, Rácz Elemér, Sándor Benő, Vágó Ede lelkészi, Zsindely Ferenc, Gaál Gyula dr., Szijj !Ferenc dr, Fülöp Zsigmond, Füssy Kálmán, Papp Elemér, Kenessey Kálmán dr., Banai Tóth Pál világi tanácsbirák, Csekes Béla aljegyző, Gyaiókay Miklós egyházmegyei főmérnök, Galambos Zoltán egyházmegyei könyvtáros, Mészáros Károly számvevő, Kovács Alajos tanügyi előadó, továbbá Vargha Károly, Puskás Lajos, Sedivy László, Tóth Kálmán, Galambos János, Kóczán Mór, Szekeres László, Földes Lajos, Végh Kálmán, Czike János, Gáspár János, Zsemlye Lajos,Vargha Dezső, Kálnay Károly, Dukon Béla, Mokos Kálmán, Lelkes Ferenc, Kúr Géza, Berza Zoltán, Kalitza László, Paraizs Árpád, Kiss János, Nagy Sándor ref, lelkészek, Bartha János, amaz ágoston-rendi szerzetes nevéhez fűződő reformáció oldott meg; a bűn és a ke?yelem kérdését. Az egyházatyának legsajátosabb nagyságát, örök modernségét, igazi állandó korszerűségét azonban ma : az 1500 év távolságában is az örökkévalóságig ragyogó fényben mutatja meg az imúdkoó Augustinus. Az emberi lélek legelrejtettebb mélységeit világítja meg az isteni élet csodálatos dicsőségével, amikor „Vallomásai“-ban olyan fenséges egyszerűséggel mutatja meg a mi vergődő korunknak is az élet titkát: „Magnus es, Domine et laudabilis valde . .: — Fecisti nos ad Te et inpuietum est cor nostrum, donee reyuiescat in Te!“ — „Nagy vagy Ur Isten és felettébb dicséretreméltó . ..: Tehozzád teremtettél bennünket és a mi szivünk nyughatatlan, mig csak Tebenned meg nem nyughatik!4 A „Confessiones“ kezdő szavai az isteni igazság örökkévaló erejével szólalnak meg ma szerte az egész világon és a nagy egyházatya halálának 1500 éves fordulóján a bizonyságtevés hatalmával hívnak az élet nagy kérdésére való ráeszmélésre és a kegyelem Istenének imádására minden embert. /. L. Komárom, augusztus 27 Lakatos Károly, Czibor József püspöki lilkár, Tárnok Gyula h. lelkész, Kossár Islván, Czirók Béla, Narancsik Imre, Kelemen Kálmán segédlelkészek, Zsemlye Péter, Tóth Mihály, Kőrös Imre, Mészáros Dénes, Vizváry Vilmos, Sárközy Mór, Győrffy Lajos, Osztényi Imre, Nagy Lajos tanilók és más egyházi képviselők. Nagy Nándor gondnok megnyitója A közgyűlést Gyaiókay László esperes gondolatokban gazdag, a lelkeket megragadó fohásza vezette be, majd a határozatképesség megállapítása és a törvényes formaságok elintézése után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok tartott teljes figyelmet lekötő és az egyház mai súlyos helyzetéi közvetlen szavakban feltáró megnyitó beszédet. Sajnálattal mutatott reá arra a magatartásra, amellyel a kormány a református egyházzal szemben viselkedik. A haíasztgalás politikáját folytatja, amit legfrappánsabban igazol az a tény, hogy harmadfél év után még sem a zsinati törvényeket nem hagyta jóvá, sem pedig a törvénybe biztosított lelkészi kongruát nem folyósilják az egyház lelkészei számára. Ebből azt lehet megállapítani, hogy a kormány egyházunkat semmibe sem veszi és ezek után igazán nagy bátorság kell ahhoz, hogy a külügyminiszter a külföld elölt azt hirdesse, hogy a Csehszlovákiában élő nemzeti kissebbségeknek jogai csorbittatlanul szolgáltatnak ki. Ez a magatartás — úgymond - nem szolgál egyházunk megerősítésére, épen azért magunknak kell egyházunk érdekében összefogni. Az egyház megújhodásának belülről kell kiindulnia, az élő egyházat kell teherviselővé lenni és a vallás iránti közönyt csak intenzív belmissziós munkával lehet megtörni. Vetélkedni csak az eredmények felmutatásában szabad, amelyek az odaadó, kitartó, Krisztus szellemétől áthatott A komáromi református egyházmegye évi rendes közgyűlése Állásfoglalás a lelkészi kongnia ügyében. Határozat a losonci teológia fentartására nézve.
