Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-01-25 / 10. szám

2. oldal. Komáromi Lapot 1930, jannfir 25. /? ^ Vásároljunk ELBERT divatáruházában Nádor-u. 19, £ Ko m ár M H »8 ■o *0 w X « a wauor-u, olcsó és jó minőségű áruival ma vezet! Farsangi újdonságok: Frakk, smoking és selyem ing Strass-esait és gomb Selyem és flór sokul Selyem csipke és tűit Selyem zsebkendő Marabu disz (ílace fehé»- kesztyű Selyem batiszt ingnadrág Frakk-éraláne és mcllgomb Menyasszonyi fátyol és koszom „Ereo ‘ gallér Selyem harisnyák Selyem nadrágtartó Művirágok (Ihre pdeschin galWvédö Selyem és esipkesálok 4711 Kölni viz, Kotty púder Török jelmez disz stb. Téli áruk mélyen leszállított árban. 0 » 1 9 r r o n Jt 9 fi B­V • ** A ö£ö/W csapott az asztalra s miként i az a császári tábornok, úgy a szocialista miniszter is igy szólt: „úgy lesz, ahogy in akarom I“ nem a szavazólista, hanem az egyes jelöltek szerint ejtessék meg a válasz- . tás. A terv az, hogy a jelöltet kiemelje ! abból az izolált helyzetből, amelybe a * pártok jeSöluigiájáaafc összeát'ii sá/il kertit és a váiasztásnai ne csupán a párt érdeke, hanem a jelöli rátermeit­­sége és hivatotisága legyen a döntő. Ennek a választási rendszernek az a gyakorlati előnye volna, hogy a man­dátumok kélhrrmadrésze már az első skrutiniumnál elintézést nyerne. Külön konferenciát tartott a kisantant Hágában. A kisantant konferenciát tartolt Há­gában, amelyen Benes külügyminiszter Miror.escu román külügyminiszterrel megbeszélte a román kormány által nemrég felmondott csehszlovák román kereskedelmi szerződés meghosszabbí­tásának kérdését. A két miniszter a kérdésben követendő további eljárásról megegyezett. A tárgyalásokat Míronescu hazaérkezése után befogják fejezni és február első napjaiban a kérdési for­mailag elintézik. Két öreg papról. Czirók faros csallóközaranyosi ref. lelkész — és Oyürky István perbetei esperes plébános halála. Stribrny lapjí, a Poledni L5st azt írja, hogy az áliam fennállásának tizen­egy éve alatt Bmes politikájáról még nem szenvedtünk nagyobb vereséget, mint épen Hágában. Tz nemcsak pénz­ügyi, hanem politikai veresig is. Egye­dül Franciaország kelt pártunkra, az is nehézséggel... Siowden, az angol szocialista egyenesen kihívóan viselke­dett s hiába kerdenők: hát a mi tehet­séges londoni követünk, Missaryk János nem tudta az an;ol ridegséget enyhí­teni velünk szemben?... Közvélemé nyűnk elégedetlenkedik, sajtónk tiltako­zik. Egyedül Benes személyi lepj a, a Ceské Slovo mer sikerről Írni. Ezek a lapszemelvény ;k azt mulatják, hogy a cseh közvélemény nem lát sikert a hágai konferencia eredményében Csehszlovákia részére és a külügymi­nisztériumot vádolja azérS amely Snow dent nem volt képes Csehszlovákia ol­dalára meghódítani. A csehszlovák nemzeti szociális ták választási novellája. A csehszlovák nemzeti szocialista párt tegnap benyújtót a a képviselőház­nak a választási rend megváltoztatására vonatkozó javaslatát. A javaslat a kö­tött szavazólista elve és az egyes vá­lasztói elv között akar szorosabb kom­promisszumot megteremteni és arra irányul, h így az eddigi rendtől eltérően A Kortáromi L'pok már röviden je­lentette Czirók Jinoä nyugalmazott csal­­lóklzaranyosi ref. lelkésznek 93. éves korában történt elhunytál. Mi, akik szerencsések voltunk ezt a kedves es ritka éleifelfogásu öregursí, Istennek hivatoli szolgáját ismerni, nem mehe­tünk el ravatala mellett anélkü', hogy ne ejtenénk felőle egy-két jó szóf, az emlékezésnek és a kegyeletnek szavait. Néhai Czirók János bátyánk, akinek mi, a hatvan felé ügető „fiatalok" is Cciémuram voitunk, az egészséges tesíü és lelkű emberek fajtájából való volt, akik sohasem elégedetlenkedtek az élet­tel szemben és azt a kis kört, amely­nek középpontjába kerültek, besugá­rozták szereteiüs melegével, mely a jó munka elvégzésének elégedettségéből áradt egyéniségükből. Így éltek, egy boldog emberpár, erős hitével és lelki békéjében Aranyos községnek reformáíui hiten levő lakósainak szeretetélől kör­nyezetten. A jó pap keze alól nemze­dékek kerültek ki, akik a legnagyobb tisztelettel vették körül az öreg tiszte letes urat, aki még fiatalon került a községbe. Derűs életét feleségének, szül. Bartók Júliának 1906. évben be’«ö vetkezett ha- i Komárom, —január 24. | iála zsvaría meg, aki jő és baisorsban hűséges segítőtársa és gyámoütója volt. Mikor özvegyi sorra jutott, még húsz esztendeig vezette az aranyosi refor­mátus egyház ügyeit. Az 1909. évben ünnepelték meg 50 éves híkészt működésének ünnepét hívei és a kom »romi egyházmegye, amely alkalomból legfelsőbb helyről a Ferenc József rend lovagkeresztjéve! tüntették ki a jeles lelkipásztort, aki sohasem kereste a kitüntetést az ő be­felé élő szerény lelkűimével. Mikor azután mgyo'hallása köveikeztáben ne­hezebben fud.a teljesíteni egyházi teen­dőit, segédlelkészt adott az egyházmegye segítségére és igy még 1926, évig vé­gezte a lelkészt munkát, amikor egyháza méltányolva hosszú és róka hűséggel végzett szolgálatai*, teljes illetményeivel nyugalomba helyezte. Nagy életkort ért, edzett testű ember volt és évtizedeken át a szabad Duná­ban fürdőit a tél beálltáig. A mathu­­zsálemi kor azonban felőrölte az élet malmában és most elment hívei közü’, akik sokáig fogják őrizni kedves volt lelkipásztoruk emlékezetéi. ' * * # A házasság nem semmisül meg. Irta Böszörményi Jenő. Hajnalodik- Míg nem kelt fel a nap, A város olyan, mintha kihalt volna. Elő lelket alig lehet látni. A Nagyvölgy utcára is ráborul a csend. Hirtelen azonban egy asszony alakja tűnik fel az utca elején. Alig több negyven esz­tendősnél, de sokkal Öregebbnek látszik. Megtörte az élet. Mellette fiatal leány lépked. Mind a ketten komorak. A leány töiü'geti a szemét. Könnyeit szárítja. Egy szó nem sok: annyit sem szólnak egymáshoz. Körülveszi őket a szürkület. Olyan elhagyatott árváknak látszanak. Az utca sem különb. Kopottas, ron­gyos, dísztelen. Félénken húzódnak meg benne az alacsony, nádfedeles házikok. Ahol igazság szerint a gyalog­járónak kellene lenni, olt — hellyel­­közzel — egy-egy bánatos tégla dísze­leg. Csatakos időben ez is annyira szégyenkezik a világ előtt, hogy bele­merül a pocsolyába, amint rá mert lépni valaki. Kerítés hol van, hol nincs. Ideburcolbodott mindenfelől a szegény­ség. A Köntös Mihály háza mégis kivétel. Valóságos palota az a többihez képest, így is van rendjén, mert előkelő ember­től megvárja a világ, hogy adjon vala­mit a külső fényre. Már pedig Köntös Mihály nem közönséges ember. Mikor bekerült a tanyáról, mindjárt megtisz­telte a közbizalom: városi képviselőnek választották meg. Olt szaval a közgyű­léseken és neve belekerül az újságokba. Senkitől sen fél, mert érezi, hogy a földi hatalmasságok közé küzdötte fel magát. Amikor a Nagy völgy ulca hajnali lá­togatói elérték a közéleti vezérember házát, megállották. — Itt vjgyunk, — szólt az asszony. — Mihály bátyádék nehezen keltek még fel. Mag ne haragudjanak, hogy ilyen korán zavarjuk őket. — Nem olyan emberek azok, — válaszolt halkan a leány. — Gondol­hatják, hogy nem mulatságból jövünk. Majd zörgetek. Erre elkezdte verni a kilincset. A háziak mindjárt meghallották. Köntösné féiálmosan költögette az urát: — Apjukom! Hdlja? Valaki be akar jönni. Zörgetnek. — Hallom. Persze, hogy hallom. Nem vagyok süket. — Hát akkor menjen ajtót nyitni! Bizonyosan meghalt szegény Szalma János sógor. Azt jöttek jelenteni. Miért zörgetnének másért hajnalban ? Na nem vergődik már tovább szegény, nyugodjon. — Ugyan, hogy mondhatod már, hogy a sógor meghalt? Mikor nagyon jól tudod, hogy mit mondott az orvos. Hogy még két hete van szegénynek. Hát nem halhatott meg! — De hát akkor miért zörgetnek? Hajnalban! Jaj Istenem! Akkor meg bizonyosan lüz van a közelben. — Az nem lehet. Annak nagyobb lehet a lármája. Közben felkászolódott az ember. Nem öltözött fel, hmem csak úgy ment a vendégek fogadására. — Ki az ? — kérdezte n agymérgesen. — Mink vagyunk, — hallatszott kívülről. — Ki az a mink? — Én, meg a lányom. — ügy? Tik vagytok? Mindjárt nyitom. Erre ajtót nyitott. A sógorasszony állott előtte a lányával. A legelső kérdés Szalma János halá­lát illetőleg hangzott el. — Mit hallottatok szegény Szalma sógorról ? É* még, vagy meghalt ? — Tegnap es!e még élt. Az orvos azt mondta, hogy még Két hete van. — No, szegény, akkor még huzza valameddig, A megnyugtatás igen jólesett. Vala­mint az a híradás is, hogy nincs tűz a közelben. — Akkor ne álljatok künn az utcán, Inneni gyertek be a szobába. — Nagyon köszönjük — felelték mind a ketten. A hajnali vendégek tisztelettudóan követték a házigazdát, aki bármennyire tisztelte az asszonynépet, de lehetőleg úgy intézte a sort, hogy hasonló ese­tekben mindig ő menjen elől, a tekin­tély miatt. Mikor azonban beléptek a konyhába, a sógorasszony vonakodott bemenni a szobába. Megvárják, mig a sógor fel­öltözik. Köntös Mihály nem szokta meg, hogy valaki igy merjen vele játszani, azért indulatosan mordult rájuk: — Ne urizáljatok, hanem gyertek be a szobába. De elurasodtatok! Beléptek. Illendően köszöntek az ágy­ban fekvő Köntösnének, aki Szalma János haláláról akart közelebbi felvilá­gosítást nyerni. Mikor azután meghal­lotta, hogy még két hete van szegény­nek, akkor megnyugodva hálálkodott 1 — Hála istennek! Pedig én már azt hittem, hogy halála hírét hoztátok. S omorti éntWcke* vet ök a m síi gyasítiüi, ivt y tu udvatdi fcrüieU katolikus p pság széniorának, Gyürky István perbetei esperes plébánosnak 82 éves korában való elhunytét jelenti. A nagy életkort ért egyházi férfiú az egész kerületben nagy tiszteletnek és tekin­télynek örvendett, amit méttín meg Is érdemelt kiváló munkájával és papi erényeinél fogva, Gyüfky Isivan 1848 juti. 15 szüle­tett Gyurkíc községben. Az esítergoml szemináriumban tanult és ott is szen­telte á'dozóp-ppá még Sci'ovszky her­cegprímás 1871. nyarán. Hit évet töl­tött a zsigárdi plébánián, mint segéd­­leikész, rn*jd 1877-ben Somorjára és 1880 ban Érsekújvárrá került káplánnak. Tízéves kápiánkodas u án 1881-ben Honigyarmaton lett plébános, ahol ti­zenhat évei töltött és 1897-ben Szelő­éire került, ahol a kerület tanfelügyelő esperese, majd kerületi esperese lett. Hírneves e ődje, aki a szabadságharcot min: huszárkapitány küzdötte végig, Perbe'.én elhalaloivan, 1911. évben a perbetei p ébánia élére került, ahol tizennyolc évet töltött híveinek általános rokonszenvéiől és szereted ői környc- I zetten. I» ülte meg aranymiséjét is 1922. ; évben, amely a kerületi papság leises | ünneplése mellett folyt le, hívei is ér­­; tékes emlékekkel halmozták el a jólelkü i öreg pipot. í Sajnos, nem sokáig töl hitte be lel* ; kipásziori tisztét, mert elbetegesedett és i most már esztendők óta a szobát és az j ágyat volt kény eié i őrizni. A halál sok I sre.ivedéséiői váltotta n eg. Éieíe alko­­| nyodó óráit az az elkeseieJett kultur­­| harc mérgez e meg, amely a perbetei kántorválasztás alkalmával keletkezett és két táborra osztotta híveit. Elhunytéról az alábbi gyászje’entást adta ki az udvardi kerület prpsaga : Az udvardi r. k. esperesi egyház­­kerület papsága a rokonok nevében ss ; mély f rjdaiommal, de a bölcs istent ■ Gondviselés végzésében megnyugodva | jelenti, hogy Nagys. és Főliszt. Gyiirky í István kiérdemült esperes, nyugd. per­­* hetei plébános, kerületi spirituális, 9-ik \ éves aranymisés áldozópap életének 1 82 ik, buzgó leikipisztorkodásának 59. 1 evében, a'haldoklók szentségeinek áj­­í talós felvétele usán f. hó 23-án reggel j 3 órakor az öregséggel járó hosszas s gyengélkedés után csendesen elhunyt ■ A megboldogult lelki üdvéért f. hó ! 25 én d. e. 10 órakor a perbelei plé­bániai templomban fogjuk az engesz­telő szentmiseáldozatot bemutatni s azt követőig hűlt tetemeit beszentelve a feltámadás reményében a perbetei sir­­kertben elhelyezni. Perbete, 1930. ja­nuár 23. Emléke legyen áldott. Nyu­godjék békében és az örök világosság Közben a gazda elhúzta az ablakról a függönyt. Nem egészen, hanem csak félig. A hajnali szürkület beszivárgód az ablakon. Hajnalodott. Most látszott jobban, hogy a leány mennyit sírhatott az éjszaka. Tört a tekintete, sápadt az arca. — Hát hí már hrlott sincs, tűz sincs, akkor miért jöttetek Mari ? — kérdezte aggodalmaskodva Köntös Mihály. — Nagy baj van, sógorom. — Micsoda ? — Ma voina a lányom esküvője. — Ennyit én is tudok, mert én vol­nék tán a násznagyja. — Azért jöttünk éppen, az esküvő ügyében. Ennek a szegény árvának nincs édesapja. Meghalt. Nyugodjon. Nincs kitől tanácsot kérni. Sógorom meg olyan okos ember és olyan jó volt mindig hozzánk. Azért jöttünk. — Tanácsért? — Azért. Köntös Mihály egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy ő okos ember, de azért jólesett a lelkének, ha ezt más. nak az ajkáról hallotta. Meglágyult a szive és jóságosán biztatgatta a sógor­asszonyt, hogy könnyítsen a lelkén és öntse ki a szive bánatát. Az örö.nanya hozzáfogott a biztatásra. El-elcsukló hangon ismertette a szörnyű esetet. A leány egész éjszaka annyira törte magát hogy nem lehetett megvi­gasztalni. Mindig azt hajtogatta, hogy inkább a kútba ugrik, vagy a Tiszába öli magát, de nem lesz annak a legény­nek a felesége. Ezért most az a kíván­ságuk, hogy semmisüljön meg a há­zasság. Ebben az ügyben fáradtak ide. A násznagy összeráncolta a homlokát. Nem az első nisznagysága a mostani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom