Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-06-28 / 76. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza. Otveregyedik évfolyam. 76. Hzűm. Szómba t, 1930, jftnius 28. OMÁBOMI POLITIKAI LA Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Kjész évre 100 K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 RC. Egyesszám Ara 1 korona. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Stabilizálódik a nyomor giti ki a várakozást, ez azonban a konferencia után már nem számit. Meg lehet állapítani, hogy a nemzetek szövetségének ülését nem harangozzák be olyan nagy apparátussal, mint a kisantant konferenciáját, igaz, hogy a népszövetségnél végzett munka sem szokott mindig értékesebb eredményeket hozni, mint a kisantant tanácskozása. A csorbatói konferenciát még az eddigieknél is nagyobb zajjal reklamirozták s a vége még jelentéktelenebb lett, mint a kisantant bármelyik előző konferenciája. A magukat jól értesülteknek feltüntető különféle sajtóorgánumok nagyképűen olyan hatalmas tárgyalási programot kürtőitek világgá, hogy azzal nemcsak az érdeklődő közönség várakozását csigázták föl, hanem a közvéleményt is megtévesztették. A nagy programból pedig alig foglalkoztak mással, mint a kisantant nagy protektorának, Briand francia külügyminiszternek saját képére teremtendő Pán Európamemorandamával, amelyről pedig előrelátható volt, hogy mind a három állam a jó fiuk módjára a legnagyobb készséggel fogja azt magáévá tenni. Úgyhogy egész nyíltan meglehet mostmár mondani, hogy a kisantant nagy fontosságúnak hirdetett csorbatói konferenciájára nem is volt olyan feltétlenül szükség, mert az éppen olyan szürke volt, mint az előző tizenkettő. Ezt bizonyítják a nyilvánosság számára kiadott semmitmondó jelentések is, amelyek megállapítják a három államnak egymáshoz való változatlan jó viszonyát és egyetértését, valamint közhírré teszik a tanácskozások tárgyát, amelynek során foglalkoztak a hágai és párizsi egyezményekkel és megkezdték a vitát az egyezmények gyakorlati keresztülviteléről. A jelentések szerint megállapodtak azon alapelvekre nézve, amelyek szerint a három külügyminiszter válaszolni fog Briand memorandamára kü ön jegyzékek alakjában. Középeurópa valamennyi államához és igy Magyarországhoz való viszonyukat is megbeszélték és megállapították, hogy Középeurópában a viszonyok javulása következett be. Ennyi és semmi több az, amit a kisantant kü ügyminiszterei megtárgyaltak, közben persze időt szakítottak maguknak arra is, hogy kirándulást tegyenek a természeti szépségekben páratlanul gazdag Magas Tátrába és kies fürdőhelyeire, hogy a súlyos államgondok között némi lelki és testi üdülésben is részük legyen. A kisantant delegátusai tehát igen jól tölthették el az időt a tátrai napok alatt s miután Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia biztosították egymást a legmesszebbmenő barátságukról, a külügyminiszter urak szépen becsomagollak és a legszebb emlékekkel távoztak Csorbatóról. Csak a felcsigázott közvélemény álmélkodik azon, hogy tulajdonképen miértis kellett a kisantant államoknak kirándulni a Magas-Tátrába, ha a beharangozott események nem következtek be és tulajdonképen semmi uj nem történt. Valóban el lehet erről a konferenciáról is mondani, hogy nem volt más, mint sok zaj, hűhó és kevés eredmény. Azaz, pardon! Néhány jó százezer koronát mégis csak elköltötték a szövetséges államok terhére és az adózó közönség nagyobb örömére. Pedig ez is valami! POLITIKAI SZEMLE Komárom, — június 27. „Az ipari foglalkoztatás már nem mutat éles zuhanásokat él lassankint konszolidálódik a mai csökkent színvonalon.“ így, ezen a fináncdiplomáciai zfonglőrnyelven ad helyzetjelentést a banktanács az ipar helyzetéről. Bizonyos, hogy aki ezt a címünkben felhasznált »helyzetjelentést« ilyen röviden és ilyen precízen megfogalmazta, az kiváló f galmazó s nyugodtan alkalmazhatnák nagyköveti vagy népszövetségi konferenciákról Írandó diplomáciai bu lelinok szerkesztésére. A nemzeti banktanács igen nagy tekintélyű korporáció, amelyben olyan pénzügyi szakemberek foglalnak helyet, akiknek ismerniök kell, de ismerik is a közgazdaság helyzetét, akik ott tartják kezüket az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi élet ütőerén. A banktanács az állam finaDciá'is gazdasági életében a legfelsőbb orvosi koaziliumot jelképezi, amely a való helyzet ismerete, a hozzá befutó hiteligények hullámzásai alapján állapítja meg a gazdasági élet egészségének vagy betegségének fokát. Hogy »az ipari foglalkoztatás már nem mutat éles zuhanásokat«, ezt mi is tudtuk, ezt mi is, a nemzeti banktanácson jóval alul leledző élethelyzetfigyelők is megállapíthattuk. És bizonyosan nem tévedtünk mi sem, amikor a majdnem kétségbeesettség hangján regisztráltuk és regisztráljuk a gazdisági válság nagy marnei csatájában, lucki áttörésében naprólnapra elesettek szomorú históriáit. Bizony már nem »zuhan élesen« az ipari foglalkoztatás, mert már lezuhant oda, ahonnan nincs tovább zuhanás, mint amikor a kis gyereket leteszi az anyja a padlóra azzal a vigaszta'ással, hogy no, innen aztán legalább nem esel le! Valahogyan igy hangzik s ilyen gondolatokat hasit ki a nemzeti banktanács rövid, de velős megál apitása az ipari foglalkoztatás eddig „‘Mes“ zuhanásával kapcsolatban. Valóban ma ott áll az ipar foglalkoztatása, hogy befejezte a maga zuhanó parabo'áját. Szinte úgy tűnik fel a banktanács megállapítása, mintha vigasztalás akarna lenni: Ne féljetek, most már megállt a zuhanás, most már nem estek, mintha azzal vigasztalnák a repülőg'pről lepottyanót, hogy nem tart tovább a kellemetlen zuhanás, csak amig a földet éri, azután már nyugodt lehet! Itt áll az ipar és kereskedelem is, lenn van a földön, igaz, Itogy egy kicsit nagyon is összetört tagokkal, de tovább már nem esik. Mintha hallaná az ember a maguk között őszintére lehorgasztott tudós fejeket, melyek a betegen segíteni akarnak, hogy azt mondják: Ezen már csak csoda segít! Mert az a sovány vigasztalás, amit a banktanács mond, hogy a zuhanás lassankint konszo'idálódik a mai csökkent színvonalon, igazán metsző gúny, húsba vágó fájdalom a gazdasági életnek közvetlen érezői, szenvedő részesei testén-lelkén. A gazdasági élet össze omlása uj Napóleont vár, valami határozott orvosszert, vagy ha már nem lehet elkerülni, akár operációt is eltűr, csak munkához jusson. A gazdasági élet: emberek, csecsemők, iskolás gyerekek, hajadon lányok, dolgos apák, anyák, élő existenciák, akik megfognák a munka szerszámait, izzadnának dologban, verejtékeznének csak dologtevő kezük elérhetné a kenyeret, amely valahová messze gurult tőlük. Nem az ipari foglalkozás mutatja a zuhanás utolsó stádiumát, hanem az emberek nyomorúsága állt meg a mai lecsökkent színvonalon, s igaza van a banktanácsnak: az éles zuhanás megszűnt, a szegénység, a nyomorúság, a munkátlanság, a keresetlenség a mai csökkent színvonalon konszolidálódott. Mintha hallanánk az Eletkenyérjáték rullettasztalát körülülő dülledtszemü milliókat, amint most az egyszer a Krupié helyett kiáltják: »Nem tudunk tovább zuhanni«. Rien va plus! Nincs tovább! íme, a nyomorúság is stabilizálódhatik! Nagy zaj — kevés eredmény Komárom, — junius 27. Meg kell vallani, hogy a kisantant mesterien ért a reklámozáshoz. Valahányszor konferenciát tart, már hetekkel előtte megkondilják a legnagyobb harangokat, a saját kisantant sajtó jól megfizetett fanfárjai zengnek-bongnak és nincs olyan jelentéktelen sajtőor. gánum, amely a kisantant szolgálatában áll, hogy terjedelmes cikkekben ne irányítaná a figyelmet a kis hármasszövetség munkájára- Az előkészítés és rendezés nagyszerű és biztos, avatott kézre vall, iegfe.jebb az eredmény nem elé-Komárom, — junius 27. A jövő évi költségvetést 430 millióval emelik föl. A minisztertanács csütörtökön tartott ülésén foglalkozott az 1931 évi állami költségvetéssel. A minisztertanács az Englis dr. pénzügyminiszter által beterjesztett költségvetést fő tételeiben elfogadta. A jövő évi költségvetés kerek 430 millióval na gyobb az 1930 évi költségvetésnél, vagyis amig az ez évi 9366 milliót tett ki, addig 1931-re 9796 milliót irányoznak elő. A felemelt költségvetésbe már beszámították a hágai, illetve párizsi egyezmények alapján fizetendő annunitást, az állami alkalmazottak 13 havi fizetésével járó kiadást s a nemzetgyűlés által megszavazott szociális törvények szükségleteit is. Szüllő Géza dr. a végre nem hajtott kisebbségi szerződések lényegéről. Az országos keresztényszocialista párt országos pártvezetősége junius 25-én Pozsonyban rendes ülést tartott, amelyen Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, a párt elnöke megnyitó beszédében politikai nyilatkozatot tett a kisebbségi szerződésekről és többek között kijelentette, hogy a magyar pártok nem érzik azt a demokratikus szabadságot, amelyet Benes miniszter ur a világ elé tár. Innen kiáltom bele — úgymond — a közvéleménybe, hogy a békeszerződések alapját alkotó kisebbségi szerződések nálunk még végrehajtva nincsenek és nélkülözzük a mi nemzeti kultúránk kiépítésének garan ciáit, amit célzott az a szerződés, amelyet konstruktiv céllal alkottak
