Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-06-28 / 76. szám
2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 2\ olcsósági divatáruháza. (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben ) Harisnya klinika. Törv. védett láthatatlan javítás és fejelés. Kis hibák 3 Ke, nagy hibákkal 4 Ke, ujíejelés 8 Ke. Dús választék úri és női divafeikkekben, fehérnemű, ernyő, zsebkendők stb. Fürdőcikkek és nyári áruk leszállított árban Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. Saint Germaine en Layeban a nagyhatalmak és Csehszlovákia és a kisantant tagjai. Ezeknek a kisebbségi szerződéseknek lényege az, hogy az etnográfiái egységek meg tudjanak maradni etnográfiái szabad egységeknek és egyik állam sem folytathasson olyan politikát, amely azt célozza, hogy a benne levő nemzetiségek felszivassanak és amalgamizál tassanak. Innen akarom kijelenteni azt, hogy sem kultúránknak megfe lelő iskoláink nincsenek, sem gazdasági téren az etnoszunknak megfelelő egyenlőség részünkre nincsen. Mindaddig, ami? a kisebbségi jogaink teljességének nem vagyunk részesei, mindaddig az a külügyi politika, amelyet Benes miniszter ur folytat, nem fellegvára a közszabadságoknak, de lé?vár, amely nem konszolidálja az államnak az alapjait. Benes külügyminiszter a Magyarország és a kisantant közötti közeledésről. Benes Ede dr. külügyminiszter a budapesti Az Est lapok munkatársának interjút adott Csorbatón, amelyben többek között a következőket mondotta: Már többizben megállapítottam, hogy a hágai, illetve párizsi egyezmény aláirása óta Ma gyarország és a kisantant viszonya jelentősen javult* Meggyőződésem szerint a kisantant konferenciája igen koncilians hangon emlékezik me? Magyarországról és semmi akadálya sincs annak, hogy Magyarország és szomszédai között a jóviszony meg ne erősödjék. A középeurópai gazdasági helyzet is szükségessé teszi az együttműködést. Benes szerint a közeledés politikai szükségesség és nyilatkozatában a külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a kisantant nevében beszél. A kisantant köreiben nagy idegességet előidézett Habsburg-restauráció kérdésében Benes kijelentette, hogy a kisantant minden erőszakos restaurációnak három nap alatt véget vetne, mint ezt az emlékezetes Károly-puccs idején tette. A cseh szociáldemokraták segítségére sietnek a cseh nacionalistáknak. A csehszlovák szociáldemokratapárt, amely magában foglalja a szlovenszkói magyar szociáldemokrata pártot is, megint megmutatta igazi, cseh soviniszta arculatát. Mint ismeretes a köztársaságban élő valamennyi nemzetiségi kisebbségi képviselő javaslatot terjesztett a parlament elé és egy parlamenti kisebbségi bizottság kiküldését indítványozta a kisebbségi ü:;yek megvizsgálása céljából. Akkoriban a cseh soviniszta körök nagy felháborodással fogadták a javas!atot, egyedül a szociáldemokrata párt hivatalos orgánumában jelent me? békülékeny hangú cikk a kisebbségi képviselők kívánságáról. Hónapok múltak el azóta és most, hogy a javas latot a képviselőház legutolsó ülésén nyomtatásban kiosztották a képviselők között, a csehszlovák szociáldemokraták lapja, a Právo Lidu önmagát megtagadva, azt írja, hogy Ma kisebbségek nem kérhetnek a csehszlovák nemzettel szemben előnyöketf?) A kisebbségi bizottság alakítása felesleges, mert a parlamentnek van elegendő bizottsága. A német kormánypártok jobban tették volna, ha ilyen javaslatot alá nem írnak“. A cseh szociáldemokrácia újból megmu falta magát igaz valóságában, mert csatlakozott a szélső nacionalista cseh sovinisztákhoz, akik már hónapokkal ezelőtt ezt az elutasító, merev ál láspontot foglalták el. Micsura pártjának szlovenszkói hivatalos lapja ismét dühösködik A csehszlovák néppártnak, amelynek szlovenszkói vezére Micsura dr. kassai táblai elnök s volt szlovenszkói teljhatalmú miniszter, van egy hivatalos lapja, a Ludová Politika, amely sohasem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy Magyarországot ne támadja, vezércikket ir a kisan tant tátrai konferenciájáról és a cseh sajtóban megindult kánikulai kacsázás hatása alatt dühösen ruccan neki Magyarországnak. Azt írja a jámbor lap, hogy a konferencián a legfőbb időt a magyarországi eseményeknek!?) kell szentelni, különösképen pedig Ottó aspirációi-VYHNE * a e C3 « «« £ a N (3 to 01 ~ I 03 r* h ** 09 _ O ■o u a 0) c X S3 <3 re u «2 2 ai"w o p ? a'*C3 ,* s is * » ti E « m J U. Kj Í Szlovenszkó páratlan halásu női gyógyfürdője újonnan berendezett modern hidegvizgyógyintézetfel és szénsavas fürdőkkel Természetes meleg vasas fürdő, hegyi klimatikus gyógy hely női bajokban« vérszegénységben és idegbántalmakban szenvedők részére. Teljes pensió: lakás, elláiás (napi négyszeri étkezéssel)! őszi.vasas fürdő, gyógy-, zenedij és villanyvilágítással együtt elöidényben Ke45—48. foidanyben Ke 48-54. Diétikus ellátás is. Orto dox kóser vendéglő. Autóbuszjárat! m Villanyvilágítás! nak. Magyarország politikája évrőlévre provokálóbb és kirívóan aránytalan külpolitikai sikereivel és pozíciójával szemben, Magyarország felbontással fenyegeti Középeurópa békéjét. Ideges, önhitt és vakmerő terveinél biztosra veszi a külföld segítségét és túlbecsüli saját erejét. Magyarország elfelejti, hogy katonai erejét nem hasonlíthatja össze a kis antant államainak katonai erejével I A kisantant türelmének is van határa és ezt Csorbatón, a fellegekbe nyúló Tátra csúcsai alatt olyan nyomatékosan és hangosan keli kijelenteni, hogy ezt ne csak Budapesten, hanem egész Magyarországon meghallják. Nem vagyunk papucshősök és vassal is meg fogjuk védeni jogainkat és exisztenciánkat — fejezi be harcias hangon a lap vezércikkét. Sanyika és Janika Irta: Biiky György. Sanyika alig volt tíz éves, Janika hat esztendős volt... Kedves, fehérrel bútorozott gyermekszobájukban, az egyik sarokban ültek csendesen, szomorúan. A drága játékok ott hevertek az asztalon, meg a kis ágyakon szanaszét. Ma semmi sem kellett nekik. A körvasút felborulva illusztrálta a karambolt a sinek mellett, máskor gondos, fontoskodó gazdáját, Sanyikát, most nem rendítette meg a borzalmas katasztrófa, az építőkövek rombadőlve feküdtek itt is, amott is, mintha maguk alá temették volna a gyermekek örömét. A hintaló, az ágyuk, a kis autók és repülőpégek élettelenül várták az apró kezek életet adó szeretetét, ijedten lesték a feltámadást, a csend is óvatos kuvaszként, meglapulva osont be a bútorok alá, ugrásra készen, hogy az első harsány kacajra eltűnjön a szárnyas ajtón. De a kacaj ostorát sehogyse pattintotta el a jókedv. Sanyika és Janika együtt ültek a sarokban. Nagy, kerekre tágult gyermekszemük a semmibe bámult, gömbölyű arcukról rózsát szaggatott a bánat, kicsi kezük lankadtan hullott a mélybe, okos, szőke fejüket összedugta a szomorúság ... A ház minden részéből a vendéglátás zűr-zavara szűrődött hozzájuk. Csupa ideg, csupa lüktetés volt az egész épület. Hangos társalgás, siető lábak, ajtőcsapkodás keveredtek egymásba. Öröm és jókedv. Ők pedig éppen emiatt voltak nagyon szomorúak. A belső és külső cselédség egyrésze leste, másik része kiszolgálta a vendégsereget, így történt, hogy Sanyika és Janika egyedül maradtak. A délelőtt pedig rohamosan múlt, a két kis fiú bánata már olyan nagy arányokat öltött, hogy lassan viharba gyűlt fel apró lelkűk mélyén, Janika ártatlan szeméből csöppek alakjában záporba kívánkozott a szenvedés. Sanyika komoly volt és megfontolt. Érezte korának súlyát, tudta, hogy neki kell erősnek, nagyfiúnak lennie, magában tehát elhatározta, hogy nem fog sírni. Amikor azonban azt látta, hogy testvérkéje szeméből már kifelé kukucskál a könny, hirtelen úgy érezte, hogy az ő lelkében is gátat szakít az egyre áradó sírás, hamar nyelt hát egy nagyot és beszélni kezdett: — Nézd Janika kint milyen szépen süt a nap! A kicsi alig bírta visszatartani a sírást, egész teste remegett, amikor készségesen válaszolt: — Igen. Látom ... A csend újra beállt, de Sanyika nem akart csatát veszteni, nem akarta abbahagyni a kitünően indult beszélgetést, gyorsan folytatta tehát: — Jó volna kint játszani... Janika érezte, hogy a bátyja jót akar, hálásan nézett rá és szeretett volna segítségére lenni, de hirtelen eszébe jutott az, ami egész délelőtt csordulásig gyűlt fel kicsi szivében. Apró karjával átölelte bátyja nyakát és őszinte fájdalommal szöpögte: — Mindenki elfelejtkezett rólunk ... Sanyika ijedten vette észre, hogy benne is ugyanaz az érzés háborog, óriási erőfeszítéssel nyelt nagyokat és csak azután válaszolt: — Nagyon sok a vendég. A kicsikre ilyenkor nem gondolnak a nagyok ... Janiból most már kirobbant a sírás. — Anyu mindég gondolt ránk... Hiába volt sok vendég... Az idősebbiknek súlyos csend zuhogott a szivére, elnézett hosszan, meszszire és alig hallhatóan súgta, mintha félne valamitől: — Anyu nincs ... A kisebbiket teljes hatalmába kerítette a sírás.' — Anyuhoz akarok menni... Tompán, folytottan hangzott a válasz újra: — Anyu nincs... Majd hirtelen felkapta fejét a nagyobbik, valami dacos fény villant meg a szemén és ellenségesen folytatta: — De ha az új anyuhoz akarsz menni, akkor menj, kint megtalálhatod. Janika hirteren lecsendesült. Még szorosabbra fogta bátyja nyakát és úgy nyöszörögte: — Sanyika ne haragudj... Hiszen én mindig csak a régi anyukához akarok menni... A nagyobbik szenvedélyesen adta vissza az ölelést és könnyezve felelt: — Csacsi vagy Janika ... Anyu kezét megfogta a halál és elvitte a jó Istenhez. Oda mi nem mehetünk ... A sírás kissé elhallgatott, Janika gondolkozott. Valamit már régen nem értett, most megkérdezi. Félt, hogy nagyon ostoba és a bátyja megharagszik érte. Nagyon szépen kérdezte tehát: — Sanyika, én kicsi vagyok, ne haragudj ... Mi az a halál? Az öregebbik homloka komoly ráncokba húzódott. — A halál a doktor bácsi ellensége, aki mindig olyant tesz, ami a doktor bácsinak nem tetszik és még az orvosságoktól sem ijed meg. Ezért nem tudta őt a doktor bácsi anyutól sem elkergetni! A kicsi újra sírva fakadt. A nagy is megrendült és vigasztalta. — Ne sírj ... De a kicsi vigasztalhatatlan volt. — Anyuhoz akarok menni . .. Sanyikának eszébe jutott az, amit az apja mondott neki tegnap este komolyan, szépen. Emlékezett belőle valamire, elmondta hát ugyanazt öccsének úgy, ahogy hallotta: — Most új anyu lesz .. . Ma hozza nekünk apu és éppen úgy fog minket szeretni, mint a régi anyu ... Jónak kell lennünk, Janika és nekünk is szeretnünk kell őt ... Az utolsó szavakat már ő sem birta sírás nélkül. Összeborulva zokogtak sokáig a kis gyerekszobában. Később Janika felemelte nagy, csodálkozó szemét bátyjára és boldogan kiáltott fel: — Hiszen te is anyuhoz akarsz menni!... A nagyobbik lehajtott fejjel, remegő szájjal felelte: — Mennék ... Csakhogy anyu nincs ... A két kisfiú elgondolkozva nézett maga elé sokáig. Azután Janika arca lassan-lassan felderült, mintha egy földöntúli ragyogás vetődött volna rá valahonnan a túlvilágról ... A sírása elmúlt, szeme kerekre tágult és huncut, bizalmas mosoly bujkált a szája körül. Azután bátyja füléhez hajolt és halkan belesugta: — Sanyika .. . Anyu megvan ... Nem ment el . . . A dadus mondta tegnap, amikor apuval beszéltél. A nagy fiú megdöbbenve nézett öccsére, az meg lelkendezve folytatta: — Gyere csak... Elvezetlek hozzá... Fogd meg a kezem. Menjünk ... Sanyika hitetlenül nézett rá, de a kicsi oly határozottan sürgette az indulást, hogy őt is elfogta a szent, a mérhetetlen vágy az édesanyja után, és hitetlenül bár, de megfogta kis öccse kezét és megindult vele. Janikának az ajtóban jutott eszébe a nagy mackó, visszaszaladt érte és a karjára vette ... Erre Sanyika is visszafordult, felkötötte kardját, vállára vetter puskáját, és úgy indultak útnak. Óvatosan mentek, nehogy észrevegye őket valaki. A hátsó lépcsőhöz osontak, úgy gondolták, hogy ott ilyenkor senki sem jár .. . Igazuk volt. így jutottak el baj nélkül a kertbe ... Kora ősz volt. Sírva vigadott már a nap. Keserű kedvében aranypénzt hajigáit szerte az utakra ... A házban már cigányzene szólt és a kertben sem volt senki ... Janika habozás nélkül indult neki a széles kerti útnak. Arca tele volt hittel, ragyogással, apró lábacskái torpanás nélkül vitték előre. Sanyika szorosan fogta a kezét és megbabonázottan ment utána ... A csöppség akkor sem jött zavarba, amikor a kert nagy kőfalához értek. Gondolkozás nélkül kereste meg az elrejtett, régi ajtót és odaszólt bátyjának: — Nyisd ki! Sanyika csodálkozása nem ismert határt. A különös, szokatlan ragyogást
