Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-31 / 64. szám
2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» .Ki jtiiiii-fe olcsósági divatcsarnoka. j (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben ) Hihetetlen olcsó új árak! Strand-dress, cipő és sapka Gyapjú tenis férfi ing Poupplin és selyem férfi ing Panama és „apach“ férfi ing Fehér munkaköppeny Selyem magánkötök &— K-lól Frozia batiszt zsebkendő Erco „Gold" gallér Gyermekkocsi újdonság olcsó gyári árban ! Női ingnadrág baliszt es selyem la. Mosóselyem harisnya 75, 19, 23 K Csipke gallérujdonságok Utazó bőrönd és kosár Divat rítikül 10 K-tól Flor trikó és félharisnya Börvászon és linoleom stb. „TETRA“ baba kelengye! kozott, hogy neki mint diplomatának kell eljárni minden külpolitikai ügyben. Egy felelősségteljes külügyminiszter — úgymond — sohasem folytathat egyoldalú túlzó politikát, nem lehet a priori engesztelhetetlen és nem lehet mindenkor engedékeny. Egészen természetes, hogy minden tárgyalásnál és minden politikában a taktikának a viszonyokhoz kell alkalmazkodnia és az adott pillanat kívánalmaiból kell kiindulnia Nem lehetek mindig pesszimista és nem mondhatom azt, hogy itt vagy amott háború lesz hogy ezek, vagy azok nem békülnek ki, mert ha ilyen volnék, úgy a szenátus nem tudná, mit kezdjen a kormánnyal. A békülékenységnek is vannak határai és én azt hiszem, hogy a kormány és a külügyminisztérium minden szomszédjával kívánja a megegyezést. De mindennek kell, hogy halára legyen. Vagyis Benes úr a külügyminiszter legfőbb metódusának a taktikát farija és ilyen szempontból kell szavait is értelmezni. Minden 20 lakosra jut egy kiskereskedő----y- Komárom. — május 30. Hála Istennek, nem hálunk, itt még nem megy ilyen jól. Itt még nem tud 20 lakos ellátni egy boltost annyi munkával, hogy megélhessen belőle, mert a boltos, a kereskedő az u- n lakosból él, azokból a 20—20 lelkekből, akik tömegben és sokszorozva kitesznek egy államot. Úgy vastagon számítva, ez a boltos-lakos statisztika átlagszáma Csehszlovákiában 80—100 között van, azaz minden 80—100 lakosra jut egy-egy kereskedelmi vállalat, amellett, hogy vannak vidékek, ahol 20, vannak, ahol 120 lakosra jut egy üzlet. Érdemes ezen a kis — sokak szemében statisztikai zsonglőrködésen — elálméikodni. Mert ez nemcsak a boltosokat, a kereskedőket érdekli, mint ahogyan a meteorológia mondjuk nemcsak a tudós csillagászokat érdekli, hanem azt a publikumot, is éppen, amelynek a statisztikai méricskélés másik serpenyőjében a termelés — közvetítés — fogyasztás háromság i;en nehezen fenntartható equilibrumára egyformán van szüksége. Mostanában igen sokat hall az ember beszélni és sokat o vashat is az u n. racionalizálásról, a munka, a termelés ésszerű és gazdaságosan takarékos rendszeréről. A racionalizálás a gazdasági termelés terén annyit jelent, hogy pl. egy ipari üzem egyesíti a termelés és közvetítés munkája.', vagy specializálja luagát csak egyfajta termelvénynek a legjobb munkaerőkkel, legalkalmasabb mechanikai eszközökkel, le írövi Nehéz felhő. Irta: Törökné Kovács Hermin. Nagyanyám szigorú asszony volf. Élesnézésü, mosolytalan, ridegszavu. Valami bánat feküdt az életén, mint fekete szárny és régi csalódások hamu alatt izzó emléke törölt ki szivéből minden gyengédségei. Amióta emlékszem, félelemmel tekintettem reá. Ha végigment fekele, suhogó ruhájában a házon, — mindig selyemben járt, ha fakult, régi, foszladozó selyem volt is, — ha éles nézésű fekete szeme, mely mint parázsló láng égeti sárga, ráncos arcában áthatóan vizsgált minden bútort és minden tárgyat, úgy tetszett: soha titok nem maradhat fedetten tekintete előtt. Nem szeretett senkit, semmit. Fagyos szivében jéggé dermedt minden meleg. Karja sohasem ölelt, keze sohasem simogatott, ajkáról gyöngéden szerető szó soha ei nem lebbent. Ha kriptába zárlak volna, nem lehetett magányosabb, ridegebb az életem Tizenkét esztendős koromban kerültem hozzá. Boldog, meleg otthonból a jég vermébe. Amikor anyámat öltöztették fekete selyemruhába, márványujjai közé rózsafüzért tettek és azt mondották, csókoljam meg, mert többé nem fogom látni, — akkor egyúttal a vigasztalan szomorúságnak és örökös bánatnak feneketlen örvényébe kerültem Volt a házban egy velem körülbelül egyazonkoru leány: Veronika. Ma sem tudom, milyen utón került nagyanyámhoz. Afféle se kisasszony, se cselédsorban élt a házban. Nagyanyám nem tűrte, hogy egyetlen szóval bántsák, de ő maga csak olyan szeretetlen volt hozzá, mint mindenki máshoz. Csúnya, éktelen púp volt a hátán; termete kicsiny, arca csinos, mindig szomorú. Sohasem szenvedhettem. Terhemre volt alázatos, édeskés modora, hizelgése, örökös szolgálatkészsége. Apránkint valami vad dac fejlő döít ki bennem minden iránt, ami közeledni akart hozzám. Talán sohase volt gyermek, aki annyira magának éli. Talán sohasem volt gyermek, aki komorakban utasítóit volna vissza minden idegen befolyást, viszont fantáziájának zabolatianságát olyan rajongással dédelgette volna. így nőttem fel. Egyfelől fagyasztó jég, másfelől féktelen, lobogó tűz. Amit elvont az élet, dúsan pótolta a képzelet. Csapongó, szertelen túláradó vágyakozások sarjadlak bennem. Vártam, hitlem; kinyitottam szivem kapuját a bizonyosság előtt, hogy jönni fog valami, ami egyszerre szétszaggatja a gonosz varázslat hálóját körülöttem. Jött is. Szélvész, ami rombol, pusztít; fekete felhő, ami vizözönnel fenyegeti a világot... Csak éppen hogy nagylánnyá serdültem. Ha kibontottam fekete hajam gazdag sátorát és végigsuhanlam a házon, Veronika ámuló szeme kisért. Örültem a szépségemnek. Mint fogoly a friss levegőnek. Aki utamba téved, — mindegy akárki, ha férfi, — meghódítom! Holdkórosává teszem a szerelemnek. Ami eszköz nőnek rendelkezésére áll, csatába fordítom Csak innen meneküljek. Innen, ahol kin az élet! Szobám ablakából a havasokra láttam. Vad, égbeszökö,ijesztő hegyormokra, katlanszerü, fekete völgyekre; erdők sötét vonalára, mely merészen, erőszakosan kúszott fel a meredek lejtőn. Valami sugallat, vagy ösztön elhitette velem, hogy csak innen, ebből a vad, kusza foltjából a földnek, jöhet segítség számomra. Nem emlékszem nagyobb viharra, mint akkor este volt. Soha többé nem láttam az égnek a földdel való debbre fogott munkaidő- alatt való előállítására. Jelentheti azt, hogy valamely ipari üzem kidobja a gőzzel hajtott munkagépeket és elektrifikálja az üzemet, Igen sok fajtája van a racionalizálásnak üzemtől üzemig. A raci* onalizálást az iparban gondos katkulativ számításnak kell megelőznie, különben igen szomorú eredményre vezethet az árkon bokron való racionalizálás. Ugyanúgy lenne helyén a közvetítő iparban : a kereskedelemben is a racionalizálás gondos számítások alapján. Nem egészen boszorkányság pl. arra gondolni, ho<y ki lehetne számítani a lakosság élelem, ruházat, háztartási cikk s egyéb ezer és ezer féle szükségletét s ezek alapján próbálnánk a szükségleti áruk, cikkek forgalmát biztosító kereskedelmi tevékenység egyes ágainak kereteit megállapítani. Ez lenne a vevő és boltos egymásra utaltságának egyenleg-számítása. Mert nem egészen irreleváns éppen a fogyasztópublikumra, hogy mindennapi szükségleteinek beszerzé* sere hány árusítóhely, hány üzlet áll rendelkezésre. Az úgynevezett egészséges versenynek is van határa. Annyira van, hogy pí. most a nagyon is aktuá’is gabona, áliatvámtörvéayek tárgyalása idején az árak mesterséges fenntartásához maga az állam kénytelen segédkezet nyújtani. Nem jóindulatú elnézés, hanem ko" cifikált törvény formájában. A kereskedelemnek racionális önszervezése, a közvetítő egyének és árusítóhelyek korlátozott száma tehát kell, hogy közérdekű szükségességből legyen indokolható. Közércekből, amely nem azt jelenti, hogy pl, a fixfízetésü tisztviselő nyugodtan beül a „fogyasztó“ hivatalos batárjába s a hatóságoknak kötelességük a termelő, közvetítő e;yéb „inferioris" osztálynak hámbafogá sáról gondoskodni. 1" ,u í Me.t a lermalő-, közvetítő és fogyasztó elválaszthatatlan egységet képez és nem a lege-ész ségesebb állapot azért az, ami ma ilyen döbbenetes összeolvadását. Ordiló szél fekete feihötömegeket csapkodott a hegyekhez, hogy hamarosan ijedt folyók száguldoztak a völgynek, derékba tört fák megalázott koronáját söpörve magukkal. Villám villámot követett Zengett az ég, mint rémült kezekkel pengetett esodálalos hangszer. Nagyanyám maga csukta be a ház kapuját. Sorra járt minden szobát, gondosan vizsgálta az ablakok recsegő fatábláit Lenn a konyhában rémült szemmel bújlak össze a cselédek. Nem féltem. Forró nyugtalanság hajtott szobáról szobára. Gyors lábbal suhantam a sötét, kongó folyosón; visszafojtott lélegzettel hallgatóztam, majd rohantam újra fel s alá. Veronika a sarokba lapulva meredt reám. Későn este bezörgeltek. Ököllel verte valaki a kaput. — Senki ki ne nyissa! —parancsolta stvító hangon nagyanyám. Mint hosszú, fekete árnyék, állott szobája küszöbén. Csontos ujjaival fogta az ajtófélfát és előrehajolt, döbbenetes rémülettel kitágult szemében. És mintha ez az ijedtség, mely ismeretlen, lorz vendégként ütközött ki sárga arcán, égő olajként futna végig a házon, — senki se mozdult. Erős ütésektől recsegett a kapu. S míg künn dühöngve tombolt, csattogott a szél, fehér rémület szárnya vergődött a szivekben. Valami erő odahajlott nagyanyám mellé. — Talán baj ért valakit, — suttogtam, odamutatva a döngő kapura. Nagyanyám rámmeredt.Nézett, mintha sohase látott volna. És egyszerre ijesztő, görcsös, harsogó hahotára fakadt. Jegeshideg futkosott rajiam, de csak álltam, néztem, mint kapja le a nagykulcsot és nyomja a kezembe. Kellemes nyaralóhely, pompás vidékkel. Wienből 35 perc alatt elérhető. Naponta cca 100 vasút és 80 villamos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály részére, 1 gyermekszanatórium, 41 nagy. szálloda, pensiók, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden áron. Világhírű kénesfürdők! »Iszap csomagolás« Ivókúra 1 Szölökáral Remek strandfürdő! Ügető versenyek, autó-, motor- és csónakkirándulás. — Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Elsőrangú zene csodaszép parkban.Több mozgószinház állandóan változó műsorral. Villamos, taxiautó, bérkocsi, egy fogatú. Felvilágosítással szolgál: K010IBIBWl BEI Wi Telefon: Baden. 243. 385 szerte szét nálunk s egész Európában, Ausztriában, zabolátlanul folyik, hogy a termelőknek és közvetítőknek az emberi kultur s civilizációs életben kikapcsolhatatian ősz tálybeliei egymás hegyén-hátán marakodnak és licitálják le áruik árát egészen a csődig, a kéayszeregyezségig. A kereskedések száma nálunk is növekszik, mindenki próbál valamit, hiszen élni csak kell. Így fut fel aztán a kereskedők száma s csökken le a fogyasztók arányszáma addig a f oki gr, hogy 20—20 lakos, vagy még kevesebb iut nemsokára egy égy üzletre, szóval mondjuk 3 család, akiknek szükségleteivel öszszefüggő közvetítői kereskedői te— Örült I — sikoltotta — Bolond l Menjl Siess! .. Hahaha... A sorsát senki se kerüli ki... Két kezébe fogta fejét és loporzékolt. — Menj! Siess! Nem felellem. Kétszer kellett fordítanom a kulcsot, míg kinyílott. — Na, végre! Mély, bosszús hang és egy csuromvizes férfi lépi at a küszöböt. Vállán puska, kalapja mélyen arcába húzva. Csak erős, keményívelésü száját látom. Nem engem nézett, hanem föl, a lépcsőkre, hol nagyanyám állott, a berohanó széllöt lobogó ruhában, égő gyertyáját maga előtt tartva. Nézték egymást. Nagyanyám elörehajoltan, a férfi keményen megvételt lábakkal — Még élek, asszonyom — hangzott egy diadalmas, büszke kiáltás. — Még élek — és a vihar újra idesodort. Kaphatok-e szállást az éjszakára? Nagyanyám kezéből kihullott a qyeriya, de Veronika már hozta a lámpát. Felóra múltán nagyanyám értem küldött. Fényes világosságban úszott az ebédlő és terített asztalon csupa ezüst. Amint beléptem, az idegen rémülten kiállóit fel: — Valéria! — Nem. Gábriel. Ebben a hangban nem volt élet. Kiapadt forrás szárazsága, lefojtott, régi bánat fakó szemfödóje volt. Első tekinteire tudtam, hogy nagy - anyámnak igaza volt. A sorsom jött elém A sors, amiért könyörögtem, imád koztam, amit dühösen, elkeseredetten követeltem, amiről lángoló vágygyal álmodtam Amiről tudtam, hogy be fog röppenni vagy az ajtón, vagy az ablakon, onnan a havasok felöl, hol édes tilinkószó váltja fel a tér-
