Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-24 / 61. szám
2. oldal. «KOMÁROMI LAPOK. hMR mp íé^skmp l*u w Mm Aüttiiuo ruktof Komárom &9 környéke részére fakereskedö és építkezési vállalkozó cégnél, Komarem, Rákóczi utca 40. Állandó raktár Húrt. $,s környéke részére "V^oi-ssac Namuné fakereskedÓ cégnél, Kurt, Lőrinczy György jubileuma. A volt komáromi tanfelügyelő ötvenéves Írói jubileuma. — A csallóközi pálmák és a rétek lelke. — A Komáromi Lapoknak adott interjú. — Jókai egyenes kívánságára nevezték ki komáromi tanfelügyelőnek. — „A Komáromban töltött 12 év életemnek legboldogabb Ideje." — — Saját tudósítónktól. — Komárom, — május 23. Egy hónappal ezelőtt leközölt cikkünkben már jeleztük, hoyy a magyar írói világ meleg ünneplésre készül. Lőrinczy György neves írót készül ünnepelni 50 éves irói jubileuma alkalmából A csendben de annál nagyobb bensősé,;ben lefolyt meleg ünneplés után újra visszatérünk Lőrinczy Györgyre, aki 12 esztendőt töltött itt közöttünk. Komáromtól elszakadt, törődött testű, de üdén friss lelkű, 70 esztendős ősz eo:ber Lőrinczy György, a kiváló magyar iró, Magyarország fővárosában, Budapesten irói munkásságának féiszázados jubileumát üli O, a boldogabb idők embere, kitér ut?yan minden zaiosabb ünnepeltetés elől, de azt, hogy a nagy-Az ellentoivaj. Irta Aszlányi Károly. I. Dani jól választotta meg szüleit. rApja dúsgazdag és előkelő úr volt. ÍVajókai Gáspár, — anyja pedig mézlelkü, aranyszavú angyal De Dani különös természettel született. Hatéves korában, ha megkérdezték, mi akar lenni, — büszkén felelte: — Sikkasztó. Nevetett rajta. Szűk környezetében azonban csakhamar kínosabb feltűnést is keltett. Egy ízben, második elemista korában, kopott felöltőt cipelt haza. — Kié ez? — kérdezte a dúsgazdag Vajókai. — A tanítóé, — felelte Dani. — És hogy került hozzád?! — Loptam, — mondja büszkén a fiú. Vajókai apa ijedten küldte vissza a kabátot és háromnegyedórás magánbeszélgetésben magyarázta fiának, az enyém és tied közötti különbséget. De Dani nem figyelt oda, mert az aranyórát igyekezett visszalopni apja zsebébe. Bál voll a Vajókai-házban. Dani tizennégy éves volt és eddig mindenben fedezte őt apja tekintélye 'és vagyona. Érezte, hogy így sohasem jut tovább a dilettántizmusnál. A báli ruhatárból kilopta a négy legszebb bundát és azonna eladta egy házalónak. A házalótó visszalopta és becsempészte a ruhatárba. Gondolkodott, — ez nem elégítette ki. Nem sokkal később az egyik vendégnek eltűnt a pénztárcája. Nagyon kínos volt. Detektívek jöttek és megtalálták a lopott tárcá egy Maláta nevű új vendég zsebében. Malátát elvitték, Dani ellenben sírva fakadt: megint hibát köbecsü irói munkássá? csak kivételeseknek megadott ritka jubileumi ünnepségen az elismerés és a hála szelíd szavú harangjai megkonduljanak a szivekben, nem akadályozhatja meg És ezeknek a szivharan goknak elsősorban és főleg itt Komáromban. a csallóközi pálmák alatt, a rétek lelke között keii meekondulniok, hiszen az ünnepelt jubilánsot hozzánk, komáromiakhoz ezer szál fűzi, hiszen itt töltötte életének legboldogabb 12 esztendejét, itt, nálunk, Komáromban növekedett szellemi nagysággá, itt szélesede-it ki az az ut. amely a halhatatlanság felé vezet. Itt lett a zöidbársonyos mező, a Csallóközi pálmák, a rétek lelke, a madárdallos erdő feledhetetlen, örök szerelmese, itt ismerte vetett el. Egyszerűen magánál kellett volna tartania a tárcát. De ez a Sturm und Drang ideje volt. Dani például ellopta Valcer cégvezető iír menyasszonyának szerelmes leveleit és zsarolni próbálta a menyasszony családját. De a család panaszt telt Vajókai úrnál és Vajókai úr jóvátételi összeget fizetett. Mire Dani tizennyolc éves lett, már hallatlanul népszerű volt: mindenki örült, ha Dani lopott tőle valamit, hiszen Vajókai úr busásan kárpótolt mindenkit mindenért. És ez nagyon fájt Daninak. Úgy, hogy egy szép napon zseniális tervet főzött ki: hallatlan ügyességgel, ravaszsággal és kitartással sikerült beszöknie a fegyházba. Sokáig kerestették mindenütt a kétségbeesett szülők: végül véletlenségből megtalálták egy cella közepén, rabruhában. Alig lehetett elhurcolni innen. * Nagykorusítása napján kapott egy platinaórát. Sokáig törte a fejét, hogy mit kezdjen vele, végül aztán határozott. Maláta úr éppen kijött a börtönből: Dani neki ajándékozta az órát. Mialatt Maláta úr boldogan hálálkodott, Dani ellopta tőle. Zálogba tette, a zálogcédulát eladta, a pénzt Valcer úrnak ajándékozta. Azután kicsente a pénzt Valcer úr zsebéből, visszavásárolta a cédulát, kiváltotta az órát, viszszaadta Maláta úrnak. Mialatt Maláta úr boldogan hálálkodott, Dani újra kilopta az órát és azon törte a fejét, hogy most aztán mit kezdjen vele. Azonban mindez nem elégítette ki Danit: érezte, hogy többre hivatott. Az öreg Vajókai meghalt és minden vagyonát Danira hagyta. Dani azonban ellopta a végrendeletet és bevádoltatta magát végrendeletlo-és szerette meg a saját vérét: a magyar népet, amelynek örömét, bánatát, életszépségeit muzsikáló magyarsággal, finoman érző szívvel szólaltatta és rajzolta meg írásban mesteri tollával-Bár nem itt Komáromban ringott a bölcsője, de azért a földiek szerető szivével kapcsolódunk mi is az arany jubileum örömeibe és a tőlünk elszakadt Lö inczy Györgyöt a magyar írás sok babéros nagymesterét hálás szeretettel és tisztelettel köszöntjük és kérjük fejére a jóságos Teremtő bőséges áldását. Lapunk munkatársa fölkereste a jubiláns Lőrinczy Györgyöt és megkérte, hogy lapunk számára inter juyot adjon. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lapunk olvasói részére adott interjúban Lőrinczy György me»eg szavakkal emlékezett meg Komáromról és az itt töltött 12 esztendőről. Ez annál kellemesebben han ■> zik nekünk, komáromiaknak, mert hiszen még élénken emlékezünk arra, hogy Kornárombanlétekor gyakran panaszkodott, hogy öt itt félreértik, vagy nem értik me»r és hasonló panaszokat szokott kesernyésen hangoztatni. pásért. A rendőrség kénytelen volt vizsgálatot indítani és kiderítette, hogy nincs végrendelet. Dani ekkor lemásolta a végrendeletet és bemutatta a rendőrségnek. Eddig rendben lett volna. De Dani névtenül feljelentette önmagát, hogy a végrendelet hamis. A rendőrséget bosszantotta a dolog, de kénytelen volt megvizsgálni a végrendeletet. A végrendelet kifogástalan volt, — Dani közben kicserélte az igazival. * Hiába volt, lopott, sikkasztott, senki sem vette komolyan. Hiszen dúsgazdag ember volt. Beválasztották a Becsületes Emberek Klubjába és szó volt arról, hogy bárósítják. Dani kétségbe volt esve. Egy nyári este, amikor mindenki Svinemündébe volt, telefonon ijedt férfi hang kereste a rendőrséget: a Vajókai-villában betörők járnak. Tíz rendőrből és öt detektívből álló osztag szállt ki a Vajókaiházba. Hosszas keresés után egy fekete köpenyes, tolvajlámpásos fickóra bukkantak, aki a nagykasszát fúrta éppen. Dani volt. Gazdag ember élete csupa szomorúság. Mi mindent kezdhetett volna Dani, ha szegény és szűkölködő ember lett volna. De így... ? Egy nagy társaságban lverekő báró észrevette, bogy eltűnt a brilliáns nyakkendőtűje. — Add ide, — fordult rögtön Danihoz, — add ide, — emlék. — Nincs nálam, — felelte Dani. — Ne viccelj, add ide, mondom, hogy emlék. — Becsületszavamra, nem loptam el, — jelentette ki Dani. A báró úgy vélte, hogy ilyenkor hagyni keli, majd ideadja később magától. Felkerekedtek, — nem is látták többet a nyakkendőtűt. Ezúttal tényleg nem Dani lopta el. Úgy látszik, amikor már eltávozott tőlünk csak akkor ismerte föl, hogy a Komáromban töltött 12 esztendő életének legboldogabb ideje. Tudósítónk igy számol be Lőrinczy Györgyei lefolytatott interjúról: — A halhatatlanság ma meghalt — le yint kezével Lőrinczy György, amikor megkérem, hogy ötvenéves irói jubileuma alkalmával mondja el élettörténetét lapunk olvasói számára. — Az író alkotásai csak addig élnek ma, míg a szerzője Ószintén szólva, nem örülök a jubileumomnak. Elsősorban azért, mert beteg vagyok, árnyéka önmagámnak, mosodsorban pedig, a mai viszonyok között nem ártok illőnek semmifele vigságot, ünnepeltetést Ma* a a tény, hogy ötven éve írok, viszont nem nyújt semmi őrömet, mert csak az idők elmúlására emlékeztet. Egy ember élete, az én véleményem, szerint, ma nem számit. Sokkal súlyosabb problémákkal k*H foglaL kozni az országnak. Esen felül csak úgy van érteimé az írói jubileumnak, ha ilyenkor az ünnepeit valamivel meí ajándékozhatja nemzetét. Én még egy kötetet sem tudok átnyújtani a II. Barátai változást vártak Dani életében. Dani ugyanis megnősült. Feleségül lopta egy banketnök leányát. Anitának hívták a nőt, ismerte Dani előéletét és mégis hözzáment. A semmitől vissza nem riadó nők fajtája volt. Dani a nászúton ellopta a felesége összes ékszereit. A következő reggelen azonban óriási meglepetésére felesége az ellopott ékszerekkel felszerelve jelent meg. — Képzeld, — mondta a férjének, — valaki ellopta a hamis ékszereimet. Szerencsére úton mindig óvatos vagyok. — És... és ezek... — dadogta Dani lenyűgözötten — ezek, amiamiket most viselsz, ezek az igaziak? — Nem, — mosolygott az aszszony, — ezek is hamisak. * Dani fokozott ambícióval látott munkához. Ellopta a felesége útlevelét, azután ártatlan arccal kérdezte: — Megvan az útleveled? — Megvan, — felelte az asszony. — Biztos?! — kérdezte Dani. — Valószínű. De mindenesetre kérlek, nézd meg, itt van a bőröndöm. Dani felnyitotta a bőröndöt és kutatása szenzációs eredménnyel zárult: az útlevél ott feküdt a bőrönd fenekén. — De hiszen, — tört ki Daniból a nagy pillanatok őszintesége, — de hiszen én elloptam innen! •— Igen, — mosolygott az aszszony, — de én visszaloptam. * Dani dühös lett. Ellopta a kalauz pénzeszsákját. Felesége szemrehányást tett neki: — Kompromittálsz engem ezzel a viselkedéssel. Egy, szegény kalauz pénzét ellopni, hallatlan!
