Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-24 / 61. szám
KOMÁROMI LAPOK» 3. oldal. LBER olcsésági divatcsarnoka. (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben ) Hihetetlen olcsó új árak! Strand-dress, cipő és sapka Gyapjú tenis férfi ing Poupplin és selyem férfi ing Panama és „apach“ férfi ing Fehér munkbfcöppeny Selyem magánkötök & — K-tól Frozia batiszt zsebkendő Erco „Gold“ gallér Gyermekkocsi újdonság olcsó gyári árban ! Női ingnadrág batiszt és selyem la. Mosóselyem harisnya 15, 19, 23 K Csipke gallérujdonságok Utazó bőrönd és kosár Divat ritikül 10 K-tól Flor trikó és félharisnya Börvászon és linoleom stb. „TETRA“ baba kelengye! magyar olvasóknak abból a hatvanöt kötet regényből és tízezer cikkből, amit Írtam, mert a kiadók ma nem vállalnak olyan rizikót, ami egy gyűjteményes kiadással jár. Keserű, eüásult és elfáradt öregember lettem és szinte el sem tudom már képzelni, hogy mi volt azelőtt. Annál tisztábban emlékszem apámra, aki születésem idején Szabolcs vármegye akkori székvárosában Nagykállóban volt császári és királyi törvényszényszéki titkár. És emlékszem anyámra, aki mintaképe volt az önfeláldozó hitvesi és anyai szeretetnek. Karácsony másodnapján jöttem a világra, ezelőtt hetven évvel, kisleány ikertestvéremmel együtt. Ikertestvérem négyéves korában meghalt és én a félgyerek, csenevészen tizenkét éves koromig több időt töltöttem az ágyban, mint a mezőn. Talán innen datálódik nagy sóvárgásom a természet után. Már kora gyermekkoromtól kezdve Írtam. Egyideig az íróasztalom számára, de később, amikor egyetemi éveim után visszakerültem a rimaszombati kúriánkra, aktiv ujságiró lettem. Huszonkétéves koromban már szerkesztője voltam a „Gömör- Kishont“ eimü hetilapnak. Közben megnősültem, de feleségemet másfél évi házasság után elvesztettem. A gyászév letelte után feleségem testvérhugát vettem el, aki hűséges osztálytársa volt életemnek Tevékeny részt vettem a magyar közmű— Én?! — csodálkozott Dani, — hogy mersz megvádolni ezzel? Kutasd ki a bőröndömet. Az asszony kikutatta Dani bőröndjét. Végül csalódottan sósóhajtott: —- Nincs benne. — Ni-nincs?ü — csodálkozott Dani, — pedig én beletettem. Az asszony rejtélyesen mosolygott. — Úgy látszik, kivette valaki. E nemes vetélkedés folyamán csakhamar kiderült, hogy Dani egészen más alaptermészetű volt, mint felesége. Kölcsönös megértésről itt szó sem lehetett: amíg Dani gombokat és selyemharisnyát lopott a feleségétől és névtelen levelekben rejtélyes randevúkra hívta, — addig az asszony megszerezte Dapi csekk-könyvét, megterhelte Daiji birtokait és céltudatos munkával egyengette saját boldogulásának útját. Amíg Dani kilopta a húrokat a zongorából, addig az asszony hamis tanukat bérelt és magához kaparintotta Dani vagyonát. Egy szép napon kiderült, hogy Dani olyan szegény, mint egy sírkő-raktár egere és hogy minden a feleségéé, aki viszont mást szeret. — Sajnállak, — mondta az aszszonyde menned keli. Te nem vagy életrevaló; nincs koncepciód, szétforgácsolod magadat. Nálad az ötlet minden, semmi gazdaságos és ökonomikus rendszer, semmi cél, semmi eredmény; mindent érzés után! Amit te csinálsz, az költészet és költészetből nem lehet megélni. — Nem, — felelt zavartan Dani. Ijedten tolta vissza a már félig ellopott karperecét felesége csuklójára és lesütötte a szemeit. velődési ügyekben és a nyolcvanas években a Magyar Közművelődési Egyesület tizenegy vármegye főtitkárává választott meg. Ma én vagyok legrégibb tisztviselője Magyarországnak. Ezernyolcszázkilencvenkilencben Jókai Mór egyenes kívánságára Komárom vármegye tanfelügyelőjévé neveztek ki Az itt eltöltött tizenkét esztendő életemnek legboldogabb ideje. Erre az időre esik irói munkásságomnak java része. Ezerkílencszáztizennyolcban az újpesti tanfelügyelőség élére állítottak, ahonnan öt év múlva a magam jószántából nyugdíjba vonultam, hogy hátralevő éveimet kizáróan az irodalomnak szenteljem írói pályám kezdetét húsz évvel ezelőtt — amikor harmincéves jubileumomat ünnepeltem — Beöthy Zsolt állapította meg, aki attól a cikktől számította ki jubileumomat, amelyet két tiszt véres kardafférjáról Írtam. Több Ízben részesültem királyi kitüntetésben is. Ezerkilenc száz tizenegyben a Ferenc József rend lova? kereszti ét, három év múlva pedig királyi tanácsosi cimet kaptam. Nyugalombavonulásomkor a miniszteri tanácsosok rangsorába emeltek és a kormányzó ur elismerésével tüntetett ki. A Petőíi-Társaság ezerkilencszáznyolcban, a Kisfaludy-Társaság ezerkilencszázhuszonnézyben beválasztott rendes tagjai közé. Legbüszkébb vagyok arra, hogy ezerkilencszázhuszonhétben a Petőfi-Társaság Jókai-nagydijával tüntetett ki. A háborúutáni idők mélyen lesújtottak és megrendítettek, elkesere déssel töltötték meg lelkivilágomat. Egész életemben mindennap csodát tett értem az Isten. Nem békétlenkedem, de egy csodával még tartozik nekem. Ezeket mondotta Lőrinczy György, akit a magyar irói és újságírói intézmények melegen ünnepeltek a budapesti Otthon írók és Hírlapírók körében száz terítékes bankett keretében. A lélekemelő ünneplésről igy számol be a budapesti Magyar Hírlap: „Az ünneplő közönség soraiban ott láttuk társadalmi, irodalmi és művészeti életünk előkelőségeit A lakomán az első felköszöntőt Súly Antal szerkesztő, az Otthon Kör alelnöke mondotta, aki az Otthon Kör és a Magyar Újságírók Egyesülete nevében méltatta Lőrinczy György eseményekben gazdag, félszázados irói pályafutásának érdemeit, izzó nemzeti érzéstől áthatott munkásságát. Az élénk tetszéssel fogadott beszéd után Radó Antal a Kisfaludy Társaság, Szathmári István a Petőfi Társaság, Balassa Imre a Magyar írók Egyesülete és Vándor Iván a Magyar írónők Körének legmelegebb üvözletét tolmácsolta, amelyekért Lőrinczy György meghatóban mondott köszönetét. A lakomán számos felköszöntő hangzott el, képviseltette magát a kultuszminisztérium, Lőrinczy szülőföldje, Komárom városa, a nagykő rösi Arany János Társaság, Gömör vámegye, a Dunán'úli Közművelődési Egyesület és a Zsófia Gyermekszanatórium. Az ünnepi lakoma előkelő közönsége a késő éjjeli órákig maradt együtt," A Komáromi Népbank hatvan éves Vasárnap délelőtt tartja évi közgyűlését Komárom, május 23. Városunk egyik legrégibb pénzintézete, a Komáromi Népbank mint szövetkezet (Révkomáromi önsegélyző Egylet mint Szövetkezet) a mull évben tőltölle be fennállásának hatvanadik évét. Az érdemes intézet e jelentős évfordulója alkalmat ad arra, hogy Komárom ez egyetlen altruista "alapokon nyugvó pénzinté zetének a köz érdekében kifejteit becsüleles munkássága előtt elismeréssel adózzunk. A takarékosság és önsegély jegyében 1869-ben megalakult szövetkezel a társadalom valamennyi rétegéi képviselő iagjainak érdekeit minden időben híven szolgálta és amilyen áldásos működést fejtett ki a takarékosság nemes elvének gya • korlati megvalósítása körül, olyan üdvös és hasznos szolgálatokat lelt a hozzáfordult hiteltkeresö közönségnek is. Az egymáson való kölcsönös segítés emberbaráii elve vezérelle a letűnt hosszú időn keresztül az intézetet, mely a szövetkezeti eszme szolgálatában mindvégig híven megmaradva, a feléje irányuló bizalmat nagyraértékelte, soha tagjainak meglakarifoit vagyonával kockázatos és nyerészkedésre alapított vállalkozásokba nem bocsálkozott, a mások pénzével lelkiismeretesen és becsületesen sáfárkodott és arra törekedett, hogy alapszabályaiban lefekfeiell humánus elveket tagjai és a hozzáforduló nagyközönség javára maradék nélkül érvényesítse. Az alapitók által kitűzött irányelvektől soha egy pillanatra sem téri el és ennek lehel tulajdonilani, hogy a hosszú idő alatt megerősödött pénzintézet a változó Idők próbáját kiáltotta, hogy a háború utáni időkben a régi pénzintézeteket létalapjukban érintő súlyos pénzügyi válságot anélkül, hogy tagjai károsodást szenvedlek volna, minden nagyobb rázkódlatás nélkül leküzdötte és ezzel életképességéről és téljogcsullságáról fényes bizonyságot tett A közönség javára szolgáló önzetlen működése teljes mértékben raéllóvá teszi a bizalomra és támogatásra a derék inlézelel, amelynek halvan éves becsületes munkássága biztos bázisa a továbbfejlődésnek és virágzásnak. A szövetkezet Igazgalóságának jelentése beszámol az intézel szanálásáról, amely szerint a magyarországi követeléseknél esetleg mutatkozható veszteségek fedezésére a külön alapból 190,000 korona segély! kapott. A pozsonyi Központi Szövetkezel közreműködésével végrehajtóit ezen szanálás által, amelynek jótékony jele a szövetkezet mérlegében is kifejezésre jutott, az intézet konszolidált helyzetbe került és ennek alapján zavartalanul és fokozol! munkakedvvel folytalhaija működését. A szövetkezetnek az 1929. év végén 2186 tagja volt 28857 drb. törzsbetétlel Az intézet vagyonmérlege 2,346136 K 14 f-t telt ki, ebből a kiadott kölcsönök 1,849.204 K-t képviselnek, a szanációs garantált segély 184000 K, az inlézet emeletes székháza 210000 K, berendezése 20000 K, azonnal esedékes követelései 71.545 K 98 f. Ezt terheli törzsbetélekben 1 365.847 K 61 f., lakarékbetélben 515,786 K 90 í, a Központi Szővelkezet folyószámláján 131.257 K, a tisztviselői nyugdíjalap 102,788 K és a kiegyenlítési számla 184 077 K 78 f. Az 1929. év végén mutatkozó liszla nyereség 32.345 K 45 f. t lelt ki, amelyből a lörzsbelétekre 27886 K 96 f. t javasol az igazgatóság fordítani. Az igazgatóság jelentése kapcsán beterjeszti a közgyűlésnek az 1925— ] 928. évekre szóló zárószámadásokat és mérleget, a vonatkozó központi ellenőri jelenléseket, valamint az előző években és a múlt év végén kilépő 52,-56 évlársulalok leszámolási tervezetét, úgyszintén a 68 300 K-ban előirányozni kért költségvetési javaslatot Is. A Komáromi Népbank, amelynek igazgatósági elnöke Bartha János nyug. pénzügyigazgató, felügyelőbizottsága pedig Lakatos Károly ny. igazgatötanltó, Fried Jenő nagykereskedő, iparlársulati elnök és Bátyát Mihály ny. vármegyei árvaszéki h. elnök s igazgatója Fülöp Zsig mond, május 25-én, vasárnap dél előtt fél 11 órakor tartja Jókal-ulca székházában 60-ik évi rendes közgyűlését, amelyen a jelentések, számadások, leszámolások elintézése mellett az alapszabályok egyes pontjainak módosítását és az igazgatóság, valamint a felügyelő bizottság tagjainak megválaszlásál fogják megejteni. Az izsai munkanélküliek kérelme az izsai— komáromi ut megjavítása érdekében. — Saját tudósítónktól. — Komárom, május 23. Ismeretes az, hogy Komárom körül az országutak, az egy érsekujvá i ut kivételével, milyen elhanyagolt állapotban vannak. Legutóbb az országos választmány határozta el, hogy a Komárompozsonyi országutat, amely a Csallóközzel köti össze a két várost, de amely különösen éppen Komárom közelében van reítenesen elhanyagolt állapotban, most már haladékialanul rendbehozatja Az izsai munkanélküliek vetették fel a gondolatot, hogy az izsai-komáromi közutat, amely szintén teljesen elhanyagolt állapotban van, rendbe kell hozni, és ezért az izsai munkanélküliek, akik a komáromi közmunkáknál nem remélhetik felvételüket, viszont azelőít a Duna túlsó oldalán talállak megélhetést, azzal a kéréssel fordultak Csizmazia György polgármesterhez, hogy járjon közbe az izsai—komáromi közút megjavitási munkálatainak megkezdhetése érdekében, miállal a tekintélyes számú izsai munkanélküliek is alkalmazást találnának. Csizmazia György polgármester magáévá telte az izsaiak kérelmét és a komáromi munkanélküliek prágai küldöttsége alkalmából a közntunkaügyí minisztériumban előterjesztette az izsai munkanélküliek kívánságát is az izsai-komáromi közút megjavítása ügyében. A közmunkaügyi minisztériumban ígéretet adtak, hogy a lehetőség szerint teljesíteni fogják az izsai munkanélküliek kérelmét. Idegen ügynökök tarolják le a vevőközönség úgyis leromlott vásárlóképességét. Hogyan fut ki Komáromból a pénz. — Egy kereskedő levele. — örökösen panaszkodunk, mert sajnos nem tudunk már mást tenni, olyan szomorúvá vált a kereskedelem helyzete. Ez a mostani panaszkodás azonban nem olyan, mint amilyenhez a vevőközönség egyébként is hozzá van szokva, mert a vevőközönség azt mondja, hogy a kereskedő mindig sír, panaszkodik, még, ha jól is megy a sora. Most már megszűnt az a világ, amikor a kereskedő szokásos sírásából kenyér jutott másnak is,