Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-06 / 27. szám

2. okial

Komáromi Laput

1P30. március 6.

Az állami vegykisérleti állomás élelmisz e rvizsgálata Komáromban

Saját tudósítónktól.

Rozsnyai Dezső, a pozsonyi állami Vtgyvirsgál&ti intézetek vegyésze március ötödikén, tegnap a komáromi kereskedésekben

liptói túró, tej és müirágyavizsgálatot tartott. Az egyes üzletekben vett mintákból a pozsonyi vegykisérleti állomás lógja az ellenőrző vizsgálatot megtartani Ezeknek a vizsgálatoknak célja az, fcogy

a kereskedések a közegészségügyre vonatko ó szabályzatok szerint raktárolják az emli’e t élelmiszercikkeket és az élőit ás szerinti minő Bégben és csomagolásban hozzák forgalomba.

Alkalmunk volt Rozsnyai Dezső ve gyészmérnökkel beszélgetést folytatni az élelmiszervizsgálatokkal kapcsolatban, aki a kővetkezőket mondotta:

— A vegykisérleti állomás, amelynek hatáskörébe tartozik Kassa kivételével egész Szlovenszkó egészségügyi ellen őrzése, a kereskedelmi és mezőgazdasági cikkekkel kapcso'atban időközönként kiküldi megbizottait annak ellenőrzésére, hogy a kereskedelemben a törvényes előírásoknak megfelelő mó dón történik egyes árucikkeknek a forgalomba hozatala. Ezeknél a kiszállá, soknál nem történik vi sgálat, csak mintavétel, mert egyedül a pozsonyi állomás van felszerelve olyan laboratóriummal, amely az ellenőrzéseket eszközölni tudja.

Rozsnyai mérnök évek hosszú sora óta végzi ezt a tevékenységet és szigorúsága mellett is gyakorlati érzékkel bírván a kereskedelem gyakorlati kívánalmaival szemben, a vezetése mellett végzett ellenőrző szemlék

Komárom, március 5

nem bírnak azzal a zaklató jellegiéi, amelynek a komáromi és általában a szlovenszkói kereskedő az uzsorahivata) közegei résiéről gyakran ki voltak téve. Általában Rozsnyai véleménye szerint a komáromi kereskedelem igyek szik betartani a törvény előírásait, súlyosabb esetet egyáltalában nem talált eddig és a legfőbb okát az előforduló, teljesen kisebb méretű szabálytalanságnak abban látja, hogy a kereskedők és iparosok az élelmiszertörvény állandóan val ózó rendelkezéseit nem is ismerik.

Ezen a hiányon kivan segíteni Rozsnyai mérnök, aki a mu t évben a ko marom! járási ipartársulat felkérésére előadást is tartott Komáromban a ke reskedők számára. Ezeket az előadásokat most folytatni fogja S lovenszkó többi városaiban és az élelmiszer tőr. vényeknek a gyakorlati kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseit népszerűén magyarázó, ismertető könyvvel kívánja a kereskedők és iparosok ré szére hozzáférhetővé tenni.

A kiváló szakember szerint a pozsonyi vegykisérleti állomás túl van terhelve munkával, mert olyan mintákat is küldenek fel ezerszámra hozzájuk megvizsgálás végett, amelyek ellen egyébként sem lehetett volna semmiféle kifogást emelni az élelmiszer ellen őrzésre vonatkozó rendelkezések alapján. Ha a kereskedők és iparosok kellő módon informálva lesznek a hivvtalos rendelkezésekről, akkor tudják majd jogaikat és kötelességeiket és igy a vegykisérleti állomás is lehermentesitve lesz. Az ismertető könyv, amely hézagpótló szakirodalmunkban már e őkészület alatt van és rövidesen sajtó alá kerül.

Zeileis mester és flolzknecht tanár Gallspachról

A Zeileis-izgalom még nem ért véget, tőt egyre újabb és magasabb hullá mókát vet. Az egész kampány közép pontja most átterelődött Bécsből Btiinbe, ahol Zeileis tanítványai több rendelőszobát nyitottak. Ez ellen emelte fel a szavát a hires Lazarus professzor, akinek nem kisebb tudós a segítője, mint a bécsi Röntgen-klinika vezetője, Holzknechf tanár.

A harc Zeileis ellen persze nem köny■yö, mert egész Felső Ausztria, politikai párthülönbség nélkül, Zeileis mögött áll.

Zeileis könnyen tudna magán segíteni. h t az osztrák kormány megvonná tőle a működési engedélyt, vagy éppenséggel kiutasítaná az ország területerő'; átmenne a szomszédos Bajorországba s ott folytatná azt, amit Gtllspschba abbahagyott, azzal a nagy küiónbsévgel, hogy a működésével járó idetenforgalom hasznát már nem Ausztria vágná zsebre, hanem Németország.

£ deklődtünk a kérdés jogi oldala felöl 8 azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Zeiteis bármely pillanatban áimehet Németországba, mert ott a törvénykönyv nem ismeri a kuruzslás bűntényét, ott „Kurier freiheit“ „gyógyítási szabadság“ van s bárki megnyithat bármiféle rendelőt, „győgyi hit“, ha talál bolondokat, akik gyógyitaljak magukat ve'e. Asszisztensei orvosok s a fia dr. Zeileis Frigyes is orvos, bár diplomáját Németországban szerezte s az osztrák egyetemek orvosi fakultásai eddig megtagadták ennek a diplomának a nosztttfikálását.

Hogy ez az egész Zeüeie-ügy hogyan áll, arra a legegyszerűbb módszer megszólaltatni a résztvevőket: Z-ileis mes tért s a hires professzort, dr. Holzknecht Guidót, aki küzd ellene.

Maga Zeileis Valentin ezeket mondja:

— A bécsi orvosi kamara azoktól az orvosoktól, akik az én készülékeimet használják, megvonja az aktiv és a passziv választói jogot, sőt még pénz büntetéssel is sújtja őket. D:hat mit akarnak tőlem a tudósok?

A múlt héten 1400 uj beleg jelentkezett s közöttük 600 volt az ingyenpácienr. Súlyos adókat fizetek, nagyok

— március 5.

az üzemi kiadásaim és 36 alkalmazottról kell gondoskodnom. Izgatnak ellenem minden módon, — odáig akarnak vinni, hogy bezárjam Gtllspachot. Nekem ez mindegy, engem annyi német, francia, belga, angol, amerikai város hiv, ame yek valamennyien pénzt és épületet, parkokat ajánlanak fel. csak rendezzem ott be intéztemet, Dr ezt ellenségeim nem fogják elérni. Egész életemben csak do'goztam, négy évvel ezeiőttig nem volt sem vasárnapom, sem ünnepnapom. Húsz év óta voltam színházban. Nem ismerek egyebet, csak a munkát.

Nem leszek egyebet, mint a Természet titkait lesem és ennek a munkának még nem érkeztem a végére. Minden korszakalkotó újítást kővel dobálnak meg, ez teimészetes. Felőlem csinálhatnak, amit akarnak. De nekem még van puskaporom elég és csak akkor fogom ehasználni, amikor nekem tetszik.

. . . Hallgassuk meg, hogy Zeileis mesternek ezzel az Öntudatos nyilatkozatával szemben mit mond a modern besugárzás gyígvi!á«ának fgvik l‘*gnagyobb tudósa, dr. Holzknecht Guldó, bécsi egyetemi tanái?

— Gdlspach eddigi eredményei teljesen elegendők ahhoz, hogy igazolják az Ítéletet: ez a „gyógyítás“ nem egyéb, mint minden skrupu ustól ment minden tudományos jelleget nélkülöző ki. használása a miszticizmusra hajló háború utáni gondolkodásmódnak.

— Korunk fokozott miszticizmusa, amely a minden oldalon szorongatott embereknek, akiknék semmiféle irány, ból nincs reményük vágyaik észszerű beteljesedésére és akik a varázserőbe vetett hittel vigasztalják magákat, — mondom: ez a miszticizmus, szerintem még mindig nem az egyetlen magyarázata a gallspachi csodának. A másik ok, amelyet még eddig senki nem méltatott figyelemre, csak akkor derül ki, ha az ember azt a kérdést veti fel: ugyan miért nincs hasonló hatása a sok kuruzsló valamelyikének, aki manapság működik s miért nem idéz elő más is hasonló beteg népvándorlást?

— Miután az odavaló rendelő egyénisége csak azokra hat, akik már ottjírtak nála, márpedig a tapasztalat szerint az onnan vieszatének egyáltalán nem lelkesednek érte, valahol másutt kell serest az okot. És ez az ok a rádium, a R »ntgensug «rak ás az álli'ólag sajátkes'itményü Külön'egees elek tromos »u^arak uj gyógyi'ó halasainak küöneges alkalmazásában van meg. A „HvógykeztLs“ különlegessége abból áil, hog* e eket a sugarakat nem ész szerűen és iskolázottan adj ák, hanem mindmkinek, gyakran és fantasztikusan misztúus alapon. Ezeknek a sugaraknak a relativ újszerűségével, — hiszen mindö-s^e 30 eve alkalmazzuk őket s ez telizzen mo.’gó világunkban igazán nem nagy idő, — függ ugvanis össze az, hogy ez két a sugarakat a lassan és rreggtndoilan előrehaladó orvosi tudomány még távolról sem használja

ki teljes mértékükben. A betegsegélyző pénztárak beteganyagának statisztikája szerint a rádiumot és a R n gemu<arakat csak az arravaló esetek egyharmadrészében alkalmazzák.

Egyfelől tehát a sugarak gvógvitóerejebe vetett jogos hi', márfeiől a sugarak ritka alkalmazása odsve?et, hogy a betegek ott keresik fel őket, ahol válogatás nélkül, talán fordi va, tudomány nélhQi, sőt a tudomány ellenére is alkalmazzák őket. A gall-pichi eset tehát nemcsak a miszticizmus kihasználása, hanem a vi ágresl ciója a sugaraknak az orvosi tudományban való átértékelésének.

... E« a két szembenálló nyilatkozat a legjobban világi ja meg a gallspactii problémái.

Találkozásom Markovics Rodionnal.

— március 5 én.

Budapesten vagyunk, a Hotel Astoria halijában. A portás állandóan forgatja az ajtót. Egymás után érkeznek a vendégek a szállodába. E*y nagy foteui ben ülök, figyelem a törtető, hullámzó forgalmat. Amerikaiak érkeznek sok koferrel. Utánuk szép szőke hö'gy lép a liftbe. Egy komoly f -rfi arcéi tünk a szemembe. A mailre d’hőtellel beszél. Pillanat imilva i mos testtartással végig megy a termen. A forgó ajtóra nézek, férjemet látom belépni rajta. Mellém ül és én hamarosan megtudom, ki azaz érdekes arcéiü fekete ur, ki mellettünk haladva, elhagyja a szállodát. Egy hires író, aki a .Szibériai garnizon“-t és az „Aranyvonaia-ot irta — mondja férjem, aki ismerte egy barátja által Bemutatta nekem később, pár rövid szóváltás — megbeszéltük, hogy másnap találkozunk — három órakor ebéd után itt a hallban. A következő napon ebédre voltunk hivatalosak. Lopva mindig az órát néztem. Vegre mikor kiléptünk az előszobán, gyorsan repültem le a lép Csőn. Hamar kaptunk autót és robogtunk az Astoriába.

Az előcsarnokba lépve, látom, hogy az író már ott ül; az asztalkán mellette egy halom újság Kölcsönös üdvözlés, helyet foglalunk és megkezdem inter, jumat.

Kérdeztem sokat, ő felelt mindenre. Én inam kis noteszomba. Itt a feljegyzések.

Az író neve Markovits Rodion, regénye tette hires emberré, a „Szibériai

Miért nem házasodik a walesi herceg

Igen, ró>a van szó, Nagybnannia trónjának várományosáról, aki abban is uhörő és egyéni Európa uralkodó-jelötjei között, hogy eddig távol mdta magától tartani az udvari házasságközveiiiők csábítóbbnál csábítóbb ajánlatit. Más királyi házaknál a családi tanács ilyen korban mér régen rákényszeritelt volna a trón örökösére egy megfelelő házasságot „magasabb állami érdekekre“ való hivatkozással, de a snájdig angol princ kitartóan állja a királyné-aspiránsok ostromát és nem lát nugtsabb érdeket abban, hogy a brit birodalom leendő ura már most legyen kénytelen a házasság révébe be hajózni. A walesi herc-g tetteivel cáfolja meg azt, amit róla hiresztelnek, hogy nőgyü- 1015 volna; igen közvetlen és igen élénk érintkezést tart fenn az angol társadalmi körökkel, amit könnyen megért az, aki a kü önben konzervatív Angliának e tekintetben demokratikus hagyományait, ismeri.

Európtt királykisasszonyok, amerikai dohát milliomos missek és az angol arisztokrácia szépségeinek titkos álma és reménysége a walesi herceg. H ditóan megnyerő, mint ember ig. Hirmincötéves, Uhtt már abban a korban van, amikor a nősülégre gondolni lehet. Körülbelül fiz évvel ezelőtt kezdtek először jóslásokba bocsátkozni az angol lapok, hogy vájjon mikor nősüi a wilesi herceg és ki lesz az » szerencsés, akit feleségül fog venni. Ó azonban nem vett tudomást ezekről az újságcikkekről, mert mint királyi sarj, nem tarthatta magá* kevésbé önállónak az egyszerű angol polgári család gyermekénél, akire

garnizon.“ Kilenc nyelvre fordították és kötötték le. A tizedik a spanyol is kére.

Az asztalon látom az angol fordítást, — vastag kötet, — Kezembe veszem, lapozok — szemem megakad bene rmgyar szövegen. Magyar nóták, az angol kiadásban.

„The N w York Times“ november 3-iki vasárnapi másféikilós példánya, teljes oldalt szentel a „Síibériai gar. nizonnak“.

A „Vanity fair“ „Benevezzük a világhír legközelebbi egyéneit“ cimfi rovatában hozza, Piscator, Jules Páséin mellett Markovits Rodion arcképét.

U/ocsa megyében született. Hús.ónkét éves korában megnősült. Ügyvéd lett. Egy novellas kötete jelent meg Szatmáron.

Kitört a háborúi Az ügyvéd Markovits Rodion is bevonult másfél éves szolgálatra- A szolgálatot felváltotta a hadifogság, 5 évig tartott. Az ott átélt nehéz időket Írja meg a Szibériai garni ónban.

1924 ben Szatmáron a „S amosnak“ és a Kolozsvári „Keleti Újságnak“ volt

a tudósitója.

Kabalája van, — egy darab fél dolláros — melyhez várja a 999 ezer és fél dollárt.

— Eddig a notesz.

Bucsuiásnál egy fényképét adta át, — Még aznap elutazott egy vidéki városba — ahol előadást tartott.

Ez volt a találkozásom Markovits Rodionnal. Pellerné Feszthy Edith.

a szülei teljesen rábízzák, hoity kit válasszon ki magának élettársiul. És jöttek sorjában szép hercegaisasszonyok, akik érdemesnek találták magukat a brit királynéi trónra, jöttek mesés gazdagságú vagyonok boldog tuajdonosai a tenverenmról és amint jöttek, úgy el is mentek. A walesi herceg állt szilárdan a legényétet mellett, élt magának és rangjának és amint teit-mult az idő, lassanhint belejutott abba a korba, amikor már agglegénynek hívják a legényt.

Egy kiváló angol ur, akit a trónörökös kitüntet bizalmával, egy ízben szóba hozta előtte a nősüiés kérdési. H. R. H — His Royal Highness, ö Királyi Fensége, aho«y Angliában a walesi hercege« nevezik — röviden igy válaszolt:

— Nézze, én naponta tizenkét órát nem vagyok a magam ura. Azt teszem, amit mások kívánnak tőlem. A nap többi részében tehát úgy akarok élni, ahogy nekem tetszik. Hí megnősülnék, akkor pedig azt kellene csinálnom, amit a felesegem kíván...

Ebben a ftlozófikus igazságban valame'yes magyarázatát adja a walesi herceg annak, hogy eddig miért nem nősült meg és hogyha a jövőben megváltoztatná ezt a szándékát, milyennek kell lennie annak, akit feleségül vesz. A válaszából azt kell mindenekelőtt kiolvasni, hogy olyannak, aki beleegyezik abba, hogy úgy rendezze be magának az életé« szabad óraiban, a hivatalos elfoglaltság gondjait lerázván magáról, ahogyan ő akarja. Tehát nem akar egy zsarnok feleséget aki ráül a zsakkeijere és a maga Ízlése szerint való.férjet próbál formálni belőle.

Ha a herceg véletlenül megjelenik egy este valamelyik nagyon előkelő londoni klubban, rögtön arcól regél a fáma, hogy szerelmes egy nagyon szép