Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-06 / 27. szám

1180. már das 6. Ron>í>*omi Lapok 3 oldal. NÁTHA meghűlés, hurutos megbete­gedések, ChUíOs, vagy kösz­­vénye« fájdalmak kellemetlen kísérőjelenségei a szeles, kö dös, tél*, időjárásnak. Aki célszerű testápolással edzi magát és fokozza szervezeté­nek ellenáilóképességét, köny­­nyen megelőzheti az egészsé­gének elhanyagolásából eredő ke'lemetienségekei. A valódi DIANA SÓSB0R8ZESZ _ évtizedek óta sokszorosan ki­próbált, megbízható háziszer, mely száj- és torofcdbiitésre, bedörzsötésre, masszírozásra, borogatásokra és cukorra csep­pentve, belsőleg is egyaránt biztos eredménnyel használható. III F angol leányba, aki történetesen mindig abba a klubba jár a akit származása miatt nem vehet feleségű!, tehát azért mond le végképpen a nősüléitől. A londoni kluboknak ezek a ,kávéházi Konrádjai“ nagyon gyakran megsúgják bizalmasan az illető hölgy nevét is, de igen ritkán esik meg, hogy ugyanazt a női nevet kétszer emiittnek. Az érdé­­kesség kedvéért mindig másról van szó. Mondani sem kell, hogy e hírek, amennyire fantasztikusak, sőt olykor titokzatosak, ép annyira nem fe élnék meg a valóságnak. A walesi herceg, nem olyan könnyen hevűiő szerelmes, mint németek hiszik róla, bár egyél talán nem ithei art sem mo: dani. hogy nőgyűlölő volna. Amióta mint trónörö­köst btvezenék a társaságba, annyi szép ar gói nővel <áncoit és volt alkalma megismerkrdni, mint talán senkinek az t mól királyi h ztó , Meri a társadalmi enn kereste n ö igazan demokrata, a azó ifgm mtsebb ér tűmben A szóra korátokkal szó b, n u*y van, ahogy egyszer barátainak magyarázta: — Adja ok n- k* m tgy ügyes vadász kutyái es egy jó haia>-tovai és kész az én reggeli szórakozásom Jó muzsika és egy kedves, vidám partner eleg nekem ahhoz, hogy kellemesen löltsem el az estémet. Akik ismerik a herceget, tudják hogy ennél tovább ő a szórakozásokban soha- 8«m ment. Különösen néhány év óta, mert hiszen mint fiatalembernek, neki is voltak kamasz szerelmei, hirtelen feliéngolások, f öntk, de nagyon jól íuda, hogy ezek nem egyebek az ifjú korral járó hsvülékenysíg feüobbaná­­sainál. Sohase felejtette el azt a kedves axiómát, amit édesanyjának jő barátnője mondott neki. A vv lesi herceg akkor tizenkilercéves volt s a figyelmeztetés igy szólt: — Né?d, Divid, — mert a walesi hercegnek D -vid a családi neve és ez a ma már nagyon prózai kereszt­név talán nem fogja kiábrándítani azokat a hölgyeket, akik oly áhnatosr-n bá­mulják az illusztrált lapok fényképein szemének szelíd nézését, — nézd, Dávid, — mondta ez a szellemes hölgy, ha egyszer azt fogod érezni, hogy szerel­mes v gy, menj cda az első n5h*z, aki az utadba kerül és beszélgess vele egy félóráig. H i nem vagy igazán azé relmes, ki fogsz gyógyulni belőle. A Szt. Vitus székesegyház orgonistája. A csodálatos svép film egy apáca és templomi orgonista megindító drámáját tárja fel, melyben az érzések és szen­vedélyek harcát a hit dönti el. A gyö nyörű kép mindenkit szivén talál és a vallásos érzés utolsó szikráját is lágra lobbantja A cselekmény gyors és oí­­rész üteme Ew^rs és Meyrinck regé nyeire emlékeztet és a hatást nagyban fokozza, bogy a kitűnő regényt papi ember, Pater Adalbeit irta, aki a lelki válságot maga is átélte. Főszereplő^: Karl Hasler, Susann s Marwiile és O.car Marion. A bemutató csütörtök és péntekre esik, pénteken 4 ünnepi előadás. Leányzó, kelj föl! — Hamvazószerdái meditáció. — Irta: KÖRNYEI ELEK. Hajnali szürkület fényiéit már az ablakon át. A bálteremben még lob zódofí a farsangvégi jókedv, zene, lánc, fiatalság, mesztelenség, bor, pezsgő, elcsattant csók, az átmula folt éjszaka mámora. Ünnepe volt a teslnek. A zene duhaj, forró leve­gőjű csárdásba kezdeti, amin! rop­ták a párok, szilejon, eszeveszettül, szinte bocsánatkérően megremegtek a falak A nagy nekivaduiásban egy hang elkiáiioita magái: — Sosem halunk meg! Alig hallották meg a felvirradt hajnalban megkrndulí harangszóf. Valaki észrevétlenül kiosont a bál­teremből és fáradtan hazafelé igye­­koréit. A hűvös utcákon ballagva kósza gondolatok futottak át kába fejében. A templom elölt mos!, úgy érezte, emlékezni kezded egy gye­rekkori reminiszcenciára, mely nem eresztette el hatása alól. Lassan bement a templomba. Kevesen vol­tak, a hajó félhomályában egyedül maradi gondolataival. Elöl az oltár­nál öreg pap hamvazotf. Tisztán hal­lotta, amint a pap egymásután is­mételte az ismerős szavakat: — Mementó homo . .. emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel. Ezen a hajnalon megint találko­zóit az élet és a hálái misztéri­umával. * Rettenetes tudat ilyen soha nem halunk meg hangulat után a halálra emlékezni. A halál félelmei, irióza iot váll ki belőlünk és akármilyen nagyképűen akarjuk elhitetni má­sokkal. hogy nem félünk a haláltól, magunkban undorodunk a haláltól és nem tudunk belenyugodni abba, hogy ez a sorsunk. A lesi ünnepe ulán még irlózafosabb a tudat, hogy a halál műhelyében élünk szülelé­­sünktö! kezdve. Napról-napra érez­zük, hogy ellanyhulnak az izmok, ellohadnak a vágyak, az érzések, a remények, elmosódnak az álmok és mindjobban közelebb jutunk a te­metőhöz. Borzasztó elgondolni, hogy meggémberedik, elroshad a tes'ünk és hitvány férgek zsákmánya lesz az, amit most ünnepeltünk, ami most életünk tengelyét képezi. Az Íróasz­talomon egy megsárgult, öreg ko­ponya van, üres szemüvegjei kér­dően bámulni k felém és én lever­jen gondolok arra, valamikor ez olyan ember lehetett, mint én va­gyok most, éppen úgy voltak ér­zései, örömei, bánatai, hangulatai, vágyai, gonddalai, mint nekem vagy neked vannak, falán hiú volt és ön h d, slréber, önző, az eredményeire gőgös és mi lett belőle annyi évvel később, Csak felém néz most ijesz­tően és bölcsen hallgat. Egyszer egy széplesi!’, kedves arcú fiatal leánynak kacagását figyeltem meg és három nappal későbben vértó­­csás padlón hoiian feküdve láttam annak a leánynak gyönyörű testét, amely már kezdett szederjes lenni S íáííam egy fiaialembert meghalni, amikor az nagyon akart még élni. A halál úgy tűnik fel ilyenkor, mini leggyülöltebb ellenségünk. Mintha éreznők, az ember akkor lenne igazi hős, ha legyűrné a halált, ezt a mindnyájunk közös nagy el lenségét. És hamvazó szerdán jobb szeretnénk arra gondolni, Jézus miként vigasztalta meg a r.aimi öz­vegyet, akinek feltámaszloíla egyet­len fiát, vagy miként ébresztette fel Jaims leányéi, mondván neki;tali!a kumi s a leányzó felkelt és járt, vagy miként adta vissza Lázárt nő véreinek, pedig Lázár már negyed­napos halott volt. Az ember életösztöne, mely leg­többször azt parancsolja, minden­ből a legrosszabb, csak ne a halál, csodálatos kitartással hisz abban, hogy a halál legyőzhető. A halál misztériumának megfejlése kezdet­től fogva foglalkozatja az emberi­ségei. Vesalius felfedezése óla, hogy az emberi testben vér kering és mióta megállapítotok, hogy az em­beri festet keresztől-kasui átszövik a hajszálerek, eqyre tudatosabb lett a törekvés a halál bikának meg­fejtésére. Az orvosi tudomány ren­deltetése, hogy a belegségeket ki­küszöböljék, vagyis hogy a halál! késleltessék, a valóságban szintén csak azt jelenti, hogy nem tudunk a halál gonddalába belenyugodni, ügy szerelnénk bánni a halállal, mini az ellenséggel: ártalmatlanná lenni egyszersmindenkorra, hogy ő tegyen bennünket azzá. A tudomány legújabb fejlődésében folyton gya­koribb a kísérletezés, hogy az élet és halál ismerellen egyenletét meg­oldják. Mindig erősebb lesz a ten­dencia, a halál legyőzésére s az orvos megpróbálkozik már a halolt­­feltámasztási kísérlettel is, hogy a megállt szivet uj dobogásra indítsa, A halál legyőzése hihetetlen álom­nak látszik. De legyük fel azt a naiv és egyelőre kevés logikával alátámasztott elképzelést, hogy egy­szer hátha megvalósul. Persze ba­darságnak, lehetetlenségnek gon­doljuk most ezt, ám valahogyan meg kellett már tanulnunk, hogy néha a képtelenségek is valóra vál­hatnak és épen azért szabad ilyes­min gondolkoznunk. Mondjuk, lalán évszázadok is elmúlhatnak még, ta’án évezredek is, míg egy napon valamelyik tudós lombikjában benne csillog majd a íóldi halhatatlanság nedve s a halál végleg elmenekül az ember elől, aki hős leli, meri nem az életet küzdötte le többé, de a halál felett győzött. A halál Wlinden éieífte§f akár sütni, akár főznivalo, kivá­lóan alkalmas a felül nem múlt minőségű iejmargarin: a „Visan" és az értékes nővény­­zsir: a „Ceres". Mindkettő a legnemesebb nyersanyagokból készül, olcsó és egészséges. Az ételbe ZN*-' JS-l ■kfd* 1 VISANT a sütéshez CEREST nem lesz ellenségünk többé, amelyre — valljuk be őszintén — irfózva és félelemmel gondolunk mindnyájan. Az élelöszlönünk még a legkeservesebb csalódások,szen­vedések, nélkülözések közepette Is vissza fog farfani áltól, hogy önma­gunk fejezzük be élelünkef, mert a holnap misztériuma, amely nem­csak megsemmisítheti az élet ered­ményeit, de busás kamalfal kárpót­lás! fizelhet a szenvedésekért, min­dig elfogadhatóvá fogja előliünk feltüntetni az életei, amit szerel­nünk kell. Gtil Baba virágos kertjéhez hasonlított a fényárban úszó Kultúrpalota a KFC. jubileumi bálján. Miss Komárom: Szily Mancika. — Saját tudósítónktól. — A komáromi farsangi mulatságok, a komáromi bálok törfénetébe arany­­belükkel kell beírni azt a kápráza­tos fényű álarcos bált, amely a fenn­állásának 30-ik évfordulóját jubiláló Komáromi Football Club rendezésé­ben soha el nem múló emlékeket hagyott hátra a résztvevők lelkében, szivében. A fényes sikerekre, nagy győzel­mekre visszatekintő KFC 30 éves jubileumát méltóképpen ünnepelte meg a pályán, a zöld asztalnál, de az ünnepség hiányos lett volna a húshagyó kedden a Kullurpaiolában rendezel! bál nélkül, hiszen a KFC nemcsak a labdarúgás terén köny­velhet el maradandó fényes sike­rekei, hanem a bálok a farsangi mulatságok, a Karneválok rende­zésénél is. A KFC farsangi mulatságai min­dig a legjobban sikerüli mulatságok közé tartoztak, amelyekre minden mulatni szerető hónapokkal előre készült és amelyek sikereiről még hónapok múlva is beszéltek nem csak Komáromban, hanem messze vidéken is. Eddig az volt a vélemény minden KFC-i mulatság után, hogy enné! jobban már egy mulatság se sike­rülhetett és a húshagyókedd! jubi­leumi Karnevál felülmúlta az eddigi mulatságok nagy-nagy sikereit Szerencsés volt mindjárt a hely megválasztása Is. A város szívében, központjában álló Kultúrpalota, Ko­márom büszkesége, hatalmas tánc­termével, mellékhelyiségeivel méltó keretet adod az álarcos bálnak. A villanycsillárok káprázatos fényárjá­ban úszott a hatalmas bálterem, A gyönyörű (oaledek, a hófehér Komárom, — márc. 4. vállak és karok, a férfiak plaszfon­­jai, az ötletes, ízléses, meglepetés számba menő, művészi jelmezek folyton változó kaleodoszkópja min­dig uj és uj, lebilincselő képet nyújtott. Nem túlzott kijelentés, ha azt mond­­ják, hogy a Kultúrpalota zsúfolásig meglelt nemcsak komáromi bálo­­zókkal, hanem messze vidékről jöt­tékkel is. Az egyre sűrűbben érkező jelme­zek a nagyterem melletti képtár­teremben gyűltek össze, ahonnét a zenekar gyújtó indulója melled meg­történt a jelmezesek fölvonulása. Szemet kápráztató, szivet meg­dobogtató gyönyörű látvány volt ez. A jelmezek sokaságából felje­gyeztük az alábbiakat: Ámorok, amorettek, apacsok, Bob urflk, boj­tárok, babák, beduinok, betyárok, bohócok, bajazzók, csikósok, csi­bészek, cicák, cigányleányok, del­finek, denevérek, dervisek, dominók, énekesek, Édenek, esernyösök, f sgy­­lalfosok, Faunok, fenegyerekek, footballisták, fonólányok, gulyások, gerlék, galambok, gyufaárusok, gyöngyhalászok, Harlekinek, Huber­­iuszok, halászok, hatiyuk, hárem­hölgyek, inasok, íriszek, istennők, infánsnők, jósok és jósnök, jácin­tok, jázminok, kanárik, kakukok, kengyelfulók, kéményseprők, lánd­zsátok, Iotíérlások, lövészek, mada­rászok, márkinék és márkik, me­nyecskék, mandolinosok, niobék, nemtök. orgonavirágok, ördögök, pierodek, pásztorok, pincérnők, fékek, rózsák, rokokók, rabnök, sakkok, sátánok, szivek, szinek, Tatjánák, tarlóvirágok, tündérek, táltosok, táncosnők, trubadúrok,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom