Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-01-09 / 3. szám

1330. január 9. Komárom! Lapok 3. oldal. Ausztria és Magyar­­ország között meg­szűnik a vizumkényszer — január 8 án Budapesti jelentés szerint a vízum­kényszer eltörlésére irányuló mozgalom újabb eredmény élőit áll. A külügy­minisztériumból elterjedt információk szerint az osztrák és a magyar kor­mány között megállapodás jött létre, mely a két állam között megszünteti a vízumkényszert. Az egyezmény már a legközelebbi napokban életbelép és ennek értelmében osztrák állampolgá­roknak Magyarországba és magyar állampolgároknak Ausztriába való uta­zásakor nem szükséges vízumot sze­rezniük. Természetesen az útlevél to vábbra is szükséges. Hirtelen meghalt egy komáromi cselédlány. Horváth Ilona tizenkilencéves leány, aki Goldschmidt VÜmos Roz­maring utca I. szám alatti vendéglős­nél volt alkalmazva, szerdára virradó éjjel hirtelen meghalt. Miután előző nap a fiatal leány még egészséges és vidám volt, a gyanús, hirtelen halálesetet jelen­tették a rendőrségen. A kiszállott rend­­őri bizottság egyelőre nem tudta a hirtelen halál okát megállapítani és ezért a gyanús körülmények között elhunyt cselédlány holttestéi felhőn­­colják. Szimő és Negyed harca. Küzdelem a vágmenti közsé­gek között a Vágón létesítendő uj híd miatt Komárom, — január 8 Ismeretes, hogy a Vágmenti közsé­gek mennyire el vannak zárva a világ­tól a rossz utak miatt. Az újvári járási hivatal most komolyan foglalkozik egy híd és egy országút épitésécek tervé vei. Értesülésünk szerint a tervezett országút Szimőn kérésziül vezetne. D; Negyed is szeretné a maga érdekeit kieiégiteni és ezért a községi képvi­selő testület egy millió koronát ajánlott fel arra az esetre, ha az országú tat és hidat Negyed község bea fogják keresztül vezetni. Viszont Szimő sem akar alul maradni és ezért garantálta a híd és országút épí­téséhez szükséges összes fuvar díjtalan elvégzését. Ez a versengés nagyon is érthető, mert e két Vágmenti községnek egy­formán létérdeke, hogy a jelenlegi kompközlekedés helyett az év minden szakában akadálytalanul használható jó útja legyen. Gazdasági és kereske­delmi szempontok teszik ezt szüksé­gessé. Beláthatatlan gazdasági fejlődés következik be ennek az uj hídnak és a hozzá vezető országúinak iétesülése esetén. Mindenképen örvendetes, hegy már a megvalósulás stádiumába jutóit ez a fontos terv, amennyiben tavasszal megkezdik az uj hid és országút építését. Értesítés, j Tisztelettel értesítem a nagyér demü komáromi közönséget, hogy í Vármegye u. 26. szám alatt katonai kérháml szemben • karlsbadi porcelánarc kilóra fogok kiárusítani, ahol csodás olcsóságban sokat kevés pénzért vásárolhat, f Kiárusítás január 15-éa Kéz- ;« dődik. - Szives pártfogást várya \ tisztelettel jj GRÜNSTEIN JENŐ 1103 tulajdonos. 7 alálkozásom Briand-nal, Tardieu-vel, Bethlennel, Benessel és még más nagy urakkal. Irta: Környei Elek Ma reggel, amint kilépek annak a háznak ajtaján, ahol pár nap óta lakom, egészen különös éa nagy urakkal talál­koztam, akik egymás közt hevesen vi­tatkoznak. Egy pillanatig nem tudtam megér! nf, hogyan kerültek ezek ide. Kicsit megdör eölötn a szememet, ntm álmodom-e még? Dt azután egyre jobban felismertem az urakat. Látom az egyik í?5vérkés, elegáns, monokli» űrről, hogy senki más ő, mint éppen Tardieu, & franciák uj mi­niszterelnöke. Hóna a.att nagy aktatás­kát szorongat és hevesen beszél egy köpeäs. kécoshsju, rozmárbajuszu, jo­viális orral, H szén ez Alis-ide Briand, nerszo ho>-y az M^gnéxem a harmadis ur3t, ennek ez urnák szolid arcával is találkoztam már és működését nagyon j5i Bmeresn. Eduárd Etenes volt. Azoán megint egy ismerős arc Csontos fij, az ősök főbb évszázados emlékével az arcán. Einve, ejnye, milyen érdekes, iit h it Btthlen miniszterelnök is. Kicsit felénkén, hogy ennyi ur így együ ! van, de aztán mégis megszólít to n őket. Elvégre ujsíg ró vg/ok ás a miniszterek és újságírók kö;ö'i csak í% a különbség,hogy mindegyik újságíró lehat még miniszter, min ahogy mind­egyik miniszter volt már újságíró. — Á bonjour messieu-sl Bonjour monsieur Tardieu, bonjour rcotwieur- Bdand! Pok ona pán B«ne&! AI íszoI- gja kegydmes uram, hogy kerül­tek Önök ide — és már is érdeklő­döm B -ihlenn#, minek köszönhetem ezf a íisgv Szerencsé?, hogy velük ta­lálkoztam. Pessze, a nagy urak is em­­iikeztek még ream és ásónál felismer­tek. — Ah, monsieur red c eur Kőrnysi, oul,ouv— szorilo fa meg melegen első­nek Briand a kezems1, ugyíá szik leg­jobban ő szimpatizált velem, mert tudja, hogy „d ífriiiisid" vagyok, fabódén békepár i Tardieu csak hűvösen fo­gadta köszöntésemet, bántotta, hogy nemrégiben megírtam ráta egyik cik­kemben, hogy Ciemsnceau volt a taní­tómestere és nem fordítva, a tanítványa. hsr gszik még reánk; azt nem akarom elhinni róla, hogy félne is azoktól a cikkektől. . . Miír bséríem a szsrkeszíőségbe, kicsit gondolkoztam azon, milyen szerencsé­sen kezdődő t a nap, hogy mindjárt elsőnek találkoztam ezekkel a nagy urakkal, akik most a világ sorát inté­zi Míg egyszer megdörísöhetn a sza­momat, ébren v?g?OK-e már, vagy pa­di» csak á mod am ezt az érdekes ta­lálkozást. De hit nem álmodtam, a H késit neki. Kezembeveszem a Pitit Párisién legfrissebb számát, ökölnyi bntük ordítják a szemembe: LA CONFERENCE D’ORIENTE EST DANS LA RUE DU SAC. Magyarul; Zsáku-cában a keleti konfe­rencia. Dühösen félrelököm ezt a kis párisit. I yen régi híreket közöl. Én már régen uLám ejt Mi reggel is, alighogy ki­léptem armsk a háznak k-puján, ahol pír nap óta lakom. Njkem mondja hát e. a kis párisi P me, hogy ludjm, amikor a Z; kuteában lakom. Dtiben hizameneí még mindig ott láttam ücsörögni a miniszter urakat. Éppolyan hevesen gesztikulállak egy­másnak, mint reggel. Amint megláttak r.ngem, htzzám síelek és valamennyien i formálni akarták az ügyekről. D: én I; üeilsnűl. kicsit durcásan félretoltam magamtól a miniszter utakat és azt mondtam nekik, most egyelőre az eb:d jobban érdekel engem, 'mert éhes va­gyok. —- Öi5k m':g akkor is il‘ lesznek, a Zsákutcában, mikor én már megebé­­d l em — hizlaltam ősét, — iegyenak hit egy kis türelemmel — és szó nélkül fáképnéi h igytam a nagyurakat. Ilyet kellett megélnem, hogy nem ök híg/’ ías fa kép léi engem, hmem ez egyszer éh őket. Nem mindig jó, ha a feleség ennivaló Beats volt reég a „*egunfr.euodl?ch hö“ hozzám, de azért ei-en<z nvét, amit irániam érzett, okos polisikustioz illően udvariasan iud*a palástolni. Nyílván arra gondolt, hogy ez az újságíró abba a 1 pbi ír, amely I p évek óta azon fírado ik VíZéictkeiben, hogy Őt, Edu­­atd Benest végre megbuktassa. Ale, ale, Bähten leszállt a kegyelmes ur pari­pájáról, amikor magyatu! sjő'óoüam meg 6», iá hatóan örüli annak, hogy ilyen fürgék a magyar újságírók és már korán reggel szaglásznak a hírek után. — Kvgyaímes uram — kérdezem Bethlent — mi újság hát ? — Láíhatji szerkesztő ur maga is, nem íros. Itt vagyunk valamennyien, a keleti jóvátétel! konferencia tagjii, hogy megailapadásra jussuik. D: nem találunk kmtBt. Zsákutcába kerültünk, Az osztrákokkal a feisantant nsm tu. dort megegyezni, a bolgár kárd tst sam tud ás tisztázni és miauét, magyarokat meg pane nem fogaik elintézhetni. Egyelőre itt vagyunk tehát a Zsákut­cában és ne n tudom, meddig mara­dunk itt. — Persze persze, most már kezdem érteni az egészet — feleltem B itben miniszterelnöknek — igen, ez a Zrák­­uxa és itt vannak az urak. Dj most megyek míg egy kicsit a dolgomra, ameddig a?, urak végeznek valamit egy­más közt. Bonjour, messieurs, ászolgája kegyelmes uram — és maris siettem. — Borsjour, bonjour monsieur re­­daclcur — kiáltották szívélyesen felém a francia miniszterek, mintha örültek volna annak, hogy ilyen hunar elmen­tem. —- Pó magával, a viszontlátásra — mondta Be lilén rainiszteie nők, mig Benes csak nem is fogadta a köszön­tésemet, valószínűen még most is ha­ragudott azért a sok cikkért, amelyek­ben őt állandóan meg akarjuk buktatni Mindig is mondtam a kiadónak, ne Írjunk annyit Banes eilen, meri meg-Aki a szives meghívást véresre veréssel hálálja meg. — A vidám vacsora szó moru vége. — Csallóköz szenzációja. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — január 8. Csallóközön végig, a vareknyef híd­tól egészen a Komáromi szigetorráig nem mindennapi esetei tárgyainak az emberek. A nem mindennapi eset Som arja csallóközi községben történt, amelynek megszokott csendjét ugyancsak föl­­zavárfa a különös szenzáció. Az eset a következő: Sémién Tverozsek Ferenc 68 eszten­dős gazda nemrég nősült meg másod­szor: csinos 26 éves leányt 9eti felesé­gül. Egyik este Tvarozsek meghívta egyik legjobb barátját, Vnkó Kálmánt és a kéi jó barát meg a csiaos fiatal ssízony jó hangulatban mulattak éjfélig. Éjfélig az öreg T/arozsek eisrundikáit az asztalnál. Valkó ekkor barátja fiatal feleségére vetette magát, akin erőszakot akart elkövetni. Az asszony kiabálni kezdett, mire felébredt férje és kérdőre vonla Valkót, aki erre agybafőbe verte úgy, hogy Tvaro2sek eszméletlenül esett össze. Tvarozseket kórházba szállí­tó ták, V ;!!?ót pedig letartóztatták, Tva­­rozssk állapota válságos, A fenti esethez a moralisták most sok föle morált fűznek. Ilyenek: Nem jó h? az embernek a felesége ennivaló’ mert a vendégnek könnyen é vtgya támíd rá, még ha nagyon jó vacsorát kapott is. Ö eg ember ne vigyen fiatal asszonyt a hashoz, vagy ha igen, akkor csak öreg barátokat hívjon m?g vacsorára, Dj hát ez a fenti tétel se állja meg egészen a helyét az öreg baráiokra nézve, mert közismert dolog, hogy öreg ember nem vén ember. Ha fiatal a feleséged s a meghívott vendég is fiatal, de te már őregedel, ne aludjál el az asztalnál. | Most már egészen tisztázva van an­­; nak a mondásnak az igazsága, hogy ! sose tudja az ember, hogy kiben mi lakik ? Végül mint főmorált leszögezhetjük, hogy a sok rosszmájú, cinikus fogadá­sok dacára, igen is vannak hős asszo­nyok, akik ez idősebb férj melleit is visszautasítják a fiatal udvarlő tolako­dásait. | — Éfhelyezték a párkányi ehszpozi­­j túra főnökét. A párkányi pénzügyi l iga gatósági kirendeltség vezetőjét j Virág Sándort áthelyezték Kassára. | Utódjául Lhka Lászlót helyezték Tőke* | terebssrői Párkányba hivaialvezetőnek. p — Kirendelés, Hadász Gyula párká­­í nyi járási számvevőt betegsége miatt ideiglenesen szabadságolták, helyette­­í séűi Kunossy Mór számvevőt rendelték ki Pozsonyból a párkányi járási főnök­­| s^ghez. f — H szlouák filharmónikusok szom­bati hangoersenye. Amim jeleztük mar, 1 a pozsonyi szlovák filhsrmóniku»ok | szombhon, január 11 éti a Tisziipavii­­í Ion nagytermében nagyszabású hrng- I versenyt rendeznek a következő gaz­dag műsorral: 1 Bella I, L. á'.: A sors f és az eszménv, nagy szimfonikus köite­­j mény, 2 Chiup P,: D;víi, szimfoni-íus f zenek p, 3. S neisna: Vüava, szimfoni* í kus költemény. Ssünét 4 D/orák An­­; tJ dr.; Az u| világból I Adagio, allegro j molto, II. L;irgo, Ili Scherzo, mól ó I vivace, IV. Fioaie Allegro con puoco. ' Ajánlatos a j gyekről J zi Márten tan­­fjiügyeiő Bercáénvi uc,i hódijában előre gondoskodni, nun a jegyek nem kerülnek ü eteti fo g dómba és máris , erősen fynrk. — Halálozás Őniníe résrvétis! ér­­: iesüíü ik, hogy Bajkay János, nyug. törvényszéki aikal na ott, életének 63, , évében, hosszas szenvsdés után január t hó 8 áíi elköltőröti az élők sorából. A naegboldoguit több évtireden ke­resetül volt a telekkönyvi hivatalban alkalmazva és becsületességénél és megbízhatóságánál fogva nemcsak hi­­vatulbeii főnökének nyerte el ciisme­­í rését hanem a nagykőcősségnek meg­­| elégedését is kiérdemelte. Kihűlt por­­részeit január 10 én, délután 3 órakor I fogják a helybeli református temetőben : őrök nyu^aomra helyezni. E hunytat neje és gyermekei gyászolják. 1 — fi Délszloueitszfeái Villamosmü­, uck Komárom, Érsekújvár, Párkány, Nagymegycr, Gúta vonalakon építette ki áramve-etékét, mely elérte már Nyitraivánkát, amely Nyitrának külvá­­| rosa. Hálózatát az 1930. évben is | progrjnaaaszerűea fejleszti, mivel rész­­| vényiőkéje is szépen gyarapodik és a | szükséges beruházásokat elvégerheti, I — Uj takarék társaság alakúd a j Kossuth .éri ö emmer (Todsro) és Bíró Eötvös uccai Fehér vendig ő befizetési i hilyekkei, «hol a pénztamosii és edenőri l teendőket Csalava János, Husziicskk : Bálint, Langsád Gyű a és Njgy Károly ? látják el. A társaság elnöke Lorönd j Hív n. A befizessek minden szombaton 6-8 óráig történnek. A behatási díj I mindössze I K A betétek 6l/j%kst j fognak gyű nö csözni. Tekintenei a*, elő­!nyős feltételekre, e<u: n is feihsvunt mindenkit a jelentkezésre, s — ílem sikerült nékik a betörés. J Stern Ferenc duaaszerdahelyi ía&osaak i a N stnesszeg és a vasúti szoros sarkán I levő korcsmájának falát éjjel vakmerő I betörők kibontották és a korcsma he- I Jyiségbe akartak hatolni Azonban a í kibontott fal előtt nehéz pult állott, | melyet kívülről nem lehetett elmoztíi- I tani s igy munkájukat nem foiytathai­­| ták. Lehetséges, hogy az utcán járók | a betörőket megzavarták, mert a falat í nem is próbálták másutt megbontani. I A csendőrség keresi a tetteseket. I — R haróoal akarta bizonyítani l igazát Síőgyénbsn J-nis J04set e^y I Karóval teüiötte és íüíyoiarj megseb - i siieiie Simson Katalint. Az e jai.s I megindud.

Next

/
Oldalképek
Tartalom