Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-02-22 / 22. szám

2. oldal. Komáromi Lapok Msjd istnerteüe az uj aliiszti eilálmá nyakról 6zőló határozatot, amelyek a fizetésekre és pótlékokra vonatkoznak, valamin* az állardó gondoskodásból eredő am& lehetőségre, hogy a tovább szolgáló altisztek meg is házasodhatnak. Az előadó e jelentéséből, amelyet a bizottságban vita követett, meg lehat állapítani, hogy a tényleges katonsi szolgálati Idő megrövidítése azon íru'ik, hogy a hadsereg n*m rendelkezik a megfelelő számú továbbszolgáíóaltisztle!. Az alkotmánytörvény jubileuma és a szlovák néppárt. Az alkotmány fönnállásának tíz éves évfordulóján, feb uár 28 án a szenátus termeiben ünnepség lesz. Erre az ünne­pélyre meghívják a szlovák néppárt törvényhozóinak klubját is, illetve meg­hívót kaptak a pártnak azok a kép­viselői, akik a fonadrlmi nemze*gyü­­lésnek tagjai voltak. A néppárt parla­­menti klubja azonban kimondotta, hogy az ünnepségen nem vehet részt, mert a pittsburgt szerződést a mai napig sem iktatták be az alkotmánytörvények közé, noha a párt a nemzetgyűléshez több ízben is beterjedted erre nézve javas­latot. A klub ezenkívül hangsu'yozza, hogy a Cintralistspinok, mint az állam­­hatalom gyakorlói, az alkotmányt a szlovák nemzet és annak szuverénitása Ir^atike. Irta: Iiüky Gyfirgy. Varjú volt és Petikének hívták. Ko­moly, sötét kis állat, ügy járt kelt a ház körül, mint akinek a világ minden gondj i ott hemzseg apró fejecskéjében. Csodálatos volt az a nagy méltóság, amit az a csöpp test sugárzott magá­ból. Lassú, megfontolt lépésekkel mé­regette keresztül kasul az udvart és nagy, fekete csőre elvétve koppant meg a földön, fel felcsippentve egy egy gyanútlan bogarat- Kedvelt tanyája volt az udvar végében álló bokorcso. part Ott zörgött, kotorászott egész nap, nem hallgatott senkire, nem törő­dött senkivel. Éa voltam az egyetlen barátja. Boldog ifjúságom aranyos idejébe kell visszatekintenem, hogy meglássam öt. Gyerckifju voltam még akkor és a kisváros gimnáziumának hatodik osz­tályába jártam. Az emlékezés mohó si­etséggel visz a régi Magyarország észak­keleti részébe, óriási hegyek közé, ahol bizony mindig kegyetlen foga volt a télnek. Mi, fiuk azonban ennek dacára szánkókkal felszerelve vidáman gázol­tunk neki a közei: hegy havas oldalá­nak és boldogan ereszkedtünk le a meredek mélységbe. Jól emlékszem, egy ilyen vidám, szánkós délután tör­tént. Borzasztó nagy volt akkoriban a hideg. A verebek érett gyümölcsként hullottak le a fákról és mesélték az emberek, hogy a varjak is dermedten gubbasztanak a déli órákig egy cso­móban a városszéli házak tetején. Mi, lobogó vérű ifjak a nagy hideg da­cára szánkózni jártunk. Jó magam ren­desen egyedül maradtam szánkómmal, mert sohase elégedtem meg a rendes, leszánkózott vágással, hanem vakmerőén ellen használták föl. Az alkotmány ilyen értelmű megcsorbításáért a centralista pártokat feszi felelőssé. Őslakos összefogás. Komárom, — febíuir 21. ! A nemzetgyűlés képviselőházá- f ban egyik képviselő elmondta Masa- ■ ryk János londoni követnek nem ; egészen szellemes szójátékát, hogy I a szlovenszkóiak nem tudják meg- j különböztetni az autótól az autó- : nómiát. Ezt a kevéssé sikerült szí- j viccét a követ urnák egy angol j lap örökítette meg és olvasói bizo­nyára különös fogalmat alkothat­nak maguknak a szlovenszkói la­kosság műveltségéről. Ez a lakos­ság azonban érzi a saját szomorú , helyzetén, hogy csak függvénye a : sokkal jobb gazdasági viszonyok , közt levő történelmi országoknak, ; amelyek a gazdasági erőforrások ! felett szinte korlátlanul rendelkez- I nek. Ennek felismerésének ered- . ménye nem lehet más, mint az őslakosok összefogása. Ez az összefogás, másnak, mint ; az autonómiának jegyében nem ' történhetik. Az itt élő magyar ki- ; sebbség régóta, szinte kisebbségi ] ; életének kezdetétől hangoztatja azt, < | hogy autonómiát akar, első' sorban | kulturális autonómiát akar. Min­den segítséget, mely ehhez a cél- . jához közelebb segi'i, örömmel fogad. Igv nagyra értékeli a szlo- j I vakság nagyobb részét reprezen- \ táló szlovák néppárt szövetsségét is, \ melyet Tiso József volt miniszter ; hangoztatott. A magyar kisebbség ’ szívesen megy bele ebbe az össze- j fogásba, önzetlenül, egyedül kisebb- ! ségi életének vitális érdekeit han- « goztatva. Az összefogás szükségességét nem kel megokolnunk. Saját kárainkon kell tapasztalnunk napról-napra a minden támogatás hiányát, mely úgy az állam, mint az ország, vagy ben megnyilvánult. Szemeink előtt folyik le a magyar őslakosság mel­lőzése minden téren, minden helyet azok a kisebbségi politikai pártok­hoz tartozók foglalnak el, minden ? segítséget azok a politikai pártok kaparintanak magukhoz, amelyek itt a legkisebb kisebbséget alkotják. Párloskodó, politizáló állami liszt­­viselők, a magyarság iránt legki­sebb megértést sem tanúsítanak. Mindenesetre tehát gondoskodni kell arról, hogy érdekeinket meg­­védjük. Az őslakosság összefogása a legparancsolóbb szükséggé teszi a magyarságnak fegyelmezettségét és együlthaladását az őslakosság másik nagy és számottevő részével, \ a szlovák néppárttal. Nem politikai j szükségesség ez, hanem gazdasági j erőknek a szövetkezése és a gaz- j dasági helyzetnek a javítása. Szlo- \ venszkó autonómiája a jobb és j nagyobb kenyeret jelenti elsősor- j ban, azután a kulturális erőknek \ szervezését a politika utján. Ez a j politika minket már régesrégen I megtanított arra, hogy erőinket \ összefogjuk a meg nem értéssel l szemben, az elgáncsoló törekvések íj és a gazdasági és kulturális elnyo- j matással szemben. Nem ringatjuk magunkat álmok­ban és tudjuk, hogy a gyümölcs j nem egy nyp alatt szokott meg- ! érni. De meg uell érni az össze- j fogás gyümölcseinek az őslakosság j javára és ez a gyümölcs csak az ) autonómia lehel. Az autonómia szava már nem jelszó többé, ha­nem gazdasági programja az ős­lakosságnak. Bármily kellemetlenül hangozzék is az autonómia neve az autonómia ellenségeinek, mégis meg kell lobogtatnunk ennek zász- j Jaját minden alkalommal. Eí a j zászló az őslakosság egyedü i lo- j bogója, amely hiv bennünket, hogy \ sorakozzunk alája valamennyien, ‘ akik itt élni akarunk és megvetni jj lábunkat ez ősi töldiinkön, amely | oly régen mozog lábaink alatt. más közük l részéről velünk szem­mindig uj és uj utakat kerestem. így hát nem igen akadt pajtas, aki velem tartott volna. Történt prdig, hogy a hegyo’dd egyik elhagyott részére ve­tődtem és nekiereszkedtem az ismeret­len terepnek. A hó kemény volt, a szán úgy csúszott rajta, mintha jégen röpült volna. Óriási lendületet kaptam, fütyült, zúgott minden a fülem mellett és a jeges légnyomás egyszerre köny nyékét préseit ki a szememből. Njm láttam. Azután magam sem tudom, hogyan történt, éreztem, hogy szánkóm alól kiszaladt a föld és én borzalmas ívben röpülök a levegőben. A követ­kező pillanatban nagyot nyekkentem és arra eszméltem, hogy a zuhanásom mélyen beletemetett a hóba. Zsibbadt­­eak, összetörtnek éreztem minden ta­gomat és nehezen verekedtem ki ma­gam a hóból Körülnéztem. Kis szaka­dékba estem bele, amiből nem volt nehéz a kijutás. A boldogság, hogy semmi bajom nincsen és minden tagom ép, hangos, gondtalan kacijt csalt aj kamra, utána nyúltam szánkómnak, hogy magam után húzzam ... Es ekkor lát­tam meg ott heverve a havon, a szán kora mellett . . . Dírmedt varjú fióka volt ... Megálltam . . . Meglepetten néztem, azután lehajoltam hozzá és a két kezem közé fogtam . .. Hirtelen a szánalom egész vihara rohant meg, arcomhoz szőri iottam az apró hideg testet, ráfektettem fülemet a szivecs­­kéjére és ha! Iga, meghallottam egészen gyenge, akadozó dobogását. Hallatlan erővel lobbant fel bennem a gondolat: El! Hirtelen a kabátom alá dugtam, vissza se mentem a fiukhoz, hanem fogtam a szánkómat és hazasiettem. Diákszobámba érve, óvatosan vettem elő, meleg ruhába pakoltam és a sa­rokba fektettem . .. Reggel arra ébredtem« hogy valami | csirke mászkál a szobámban. Felültem és megláttam a kis varjút, amint ko molyán, méltóságosan sétál a padión fel és alá. Ettől kezdve az én madaram lett. összeácsoltam neki egy nagy ka­litkát és úgy terveztem, hogy csak ta­vasszal engedem szabadon. G/enge fiatal jószág még, a rettentő hideg éj­szakák megölnék. Elneveztem Petiké­nek És Pétiké kitűnő pajtás lett Na­gyon megszeretett és szívesen játszott velem. Sokszor valóságos fogócskába vitt bele s bárhogy igyekeztem, nem bírtam megfogni, az u'olsó pillanatban mindig elröpült a tenyerem aló!. Más­kor meg magától ült a váltamra s hiába kergettem, űztem, nem ment volna el a világért sem. Azután meg elbújt, sokszor úgy el bujt, hogy nem tudtam megtalálni. Kedvesen nevetve szólogattam: — Pétiké hol vagy? S mikor végül megtaláltam, boldo­gan dugta csőrét tenyerem alá. Szeretett játszani a tükörrel. Ha le­vettem a kis fali tükröt és letettem hozzá a padlóra, majd meg bolondult. Állandóan kereste a másik varjut, amit benne látott. Lassan, lopódzva a tükör mögé nézett, és éktelenül dühös volt, hogy az a másik mindig elszökik előle. Megpróbálta azt is, hogy unott moz­dulatlansággal bámult a tükörbe, mintha nem is érdekelné semmi, azután egy villámgyors mozdulattal ugrott a tükör mögé, hogy meglepetésszerűen üssön rajta a másikon. Amikor igy sem si­került elcsípnie, gondolkozva állt meg és nem értette a dolgot. Már már azt hitte, hogy tévedett és rosszul látott az előbb, újra a tükör elé ment hit és belenézett. Bizony az a másik újra csak ott volt. Erre olyan 1980. február 22. SZANATÓRIUM Dr. Hugó Selye sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68 Quarc, Oiatiiermía, Röntgen villanyos masszage. § Nagy politikai gyűlés Komáromban. SzenMvány József.es Törköly JŐzssf beszámolói.— A Magyar Nemzeti Párt Komaromi körzetének gyűlése. Fontos politikai eseménynek színhe­lye lesz Kollárom jö/ő vasárnap, ami­kor is a Magyar Nemzeti Párt nagy­szabású gyűlést tart, A gyűlési' von ttkozólag a Migyar Nemzeti pirt komáromi kirzati elnök­sége sz alábbi meghívót küldte szét, amelyből Iá-hatjuk, hogy a Magyar Namzeű párt Két vezető alakja Sienf­­ivány József és Törköly József is tésd­­vesz n gyűlésen, A meghívó így szói: A Magyar Nemzeti Párt komáromi keletének vá asztmánya 1930 márc. 2-án Komáromban, díieiőlt 10 órakor a Dázsaféle „Vigadó“ nagyterméből! illess tart, melyre a választmány tagjait van szerencsénk tisztelettel meghívni. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Szenf-ívány József pártvezér, polf­tikai beszámolója 3 Ifj. Koc or Oyula ügyv. elnök je­lentése a kerületi működésről. 4, Df, Törköly József orsz. elnök beszámolója és jelentése. 5 A törvényhozók felszólalásai. 6. Indítványok, 7. Elnöki záróbeszéd. A kerületi választmány tagja a köz­ségi és körzeti választmány elnökei és minden községi szervetet állal kiküldött 3-3 tag. Ha községi sretvezet tag­jainak száma 100-nál több, úgy minden 50 tsg után még egy tag küldendő a váiatz mányba. A községi szervezeieket megillető meghívókat a szervezetek elnökeinek kiküldöttük 8 amennyiben a választmá­nyi tagok bejelentve nem voltak, azok a helyiszervezet elnöke által a kiküldött mérhetetlen düh fogta el, hogy csőré­vel vágd dózva ment neki a tükörnek. Ilyenkor sietve mentettem meg a tük­röt, mert különben összetörte volna,,. Amikor a tél elmúlt és a havasokról érkező tavaszi lehelet rnegborzoogatta a napsugárban lubickoló mezőket és fákat, Petiké már olyan barátságos és hűséges pajtás volt, mint egy kis kutya. Folyton utánam járt, a kezemből evett a legszívesebben és reggelenként oda röppent ágyamra, ő keltett fel azzal, hogy gyengéden dörzsölte csőrét újaim • hoz, Ilyenkor mindig szeretettel szorí­tottam magamhoz és fájdalommal gon­doltam arra, hogy szabadon kell en­gednem. Hiszen ilyen nagy madarat csak nem tarthatok fogságban ? És elérkezett a nagy nap.. Apám, anyám és testvéreim mind az udvaron álltak, lesték, mit fog csinnlni Peóke, ha szabadon engedem? Olyan kellemes, langyos meleget csurgatott alá a nap, hogy mindannyian boldo­gan tartottuk fejűnket a pompás égi zuhany alá. A szivem a torkomba do­bogott. Kinyitottam szobám ajtaját, kiállottam az udvar közepére és alig bírtam elmondani a halk hívást: — Pétiké gyere ki I És Pétiké kedves kis alakja meg­jelent a nyitott ajtóban, A küszöbön megállt, komolyan és mégis meglepetve nézett körül, pislogva tekintett az égre, hirtelen valami boldog érzés renteg­­tette meg, széttárta szárnyát és nagyo­kat csapkodott vele. A nagy lendü­lettől megtántorodott egy kissé és úgy látszott, hogy felröppen . . . Azután váratlanul becsukta szárnyát, rám né­zett és rövid szünet után kimért, apró lépésekkel jött hozzám és megállt előt­tem. Óriási őröm zuhogott keresztül a szivemen, felujjongott a lelkem és

Next

/
Oldalképek
Tartalom