Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-22 / 22. szám
2. oldal. Komáromi Lapok Msjd istnerteüe az uj aliiszti eilálmá nyakról 6zőló határozatot, amelyek a fizetésekre és pótlékokra vonatkoznak, valamin* az állardó gondoskodásból eredő am& lehetőségre, hogy a tovább szolgáló altisztek meg is házasodhatnak. Az előadó e jelentéséből, amelyet a bizottságban vita követett, meg lehat állapítani, hogy a tényleges katonsi szolgálati Idő megrövidítése azon íru'ik, hogy a hadsereg n*m rendelkezik a megfelelő számú továbbszolgáíóaltisztle!. Az alkotmánytörvény jubileuma és a szlovák néppárt. Az alkotmány fönnállásának tíz éves évfordulóján, feb uár 28 án a szenátus termeiben ünnepség lesz. Erre az ünnepélyre meghívják a szlovák néppárt törvényhozóinak klubját is, illetve meghívót kaptak a pártnak azok a képviselői, akik a fonadrlmi nemze*gyülésnek tagjai voltak. A néppárt parlamenti klubja azonban kimondotta, hogy az ünnepségen nem vehet részt, mert a pittsburgt szerződést a mai napig sem iktatták be az alkotmánytörvények közé, noha a párt a nemzetgyűléshez több ízben is beterjedted erre nézve javaslatot. A klub ezenkívül hangsu'yozza, hogy a Cintralistspinok, mint az államhatalom gyakorlói, az alkotmányt a szlovák nemzet és annak szuverénitása Ir^atike. Irta: Iiüky Gyfirgy. Varjú volt és Petikének hívták. Komoly, sötét kis állat, ügy járt kelt a ház körül, mint akinek a világ minden gondj i ott hemzseg apró fejecskéjében. Csodálatos volt az a nagy méltóság, amit az a csöpp test sugárzott magából. Lassú, megfontolt lépésekkel méregette keresztül kasul az udvart és nagy, fekete csőre elvétve koppant meg a földön, fel felcsippentve egy egy gyanútlan bogarat- Kedvelt tanyája volt az udvar végében álló bokorcso. part Ott zörgött, kotorászott egész nap, nem hallgatott senkire, nem törődött senkivel. Éa voltam az egyetlen barátja. Boldog ifjúságom aranyos idejébe kell visszatekintenem, hogy meglássam öt. Gyerckifju voltam még akkor és a kisváros gimnáziumának hatodik osztályába jártam. Az emlékezés mohó sietséggel visz a régi Magyarország északkeleti részébe, óriási hegyek közé, ahol bizony mindig kegyetlen foga volt a télnek. Mi, fiuk azonban ennek dacára szánkókkal felszerelve vidáman gázoltunk neki a közei: hegy havas oldalának és boldogan ereszkedtünk le a meredek mélységbe. Jól emlékszem, egy ilyen vidám, szánkós délután történt. Borzasztó nagy volt akkoriban a hideg. A verebek érett gyümölcsként hullottak le a fákról és mesélték az emberek, hogy a varjak is dermedten gubbasztanak a déli órákig egy csomóban a városszéli házak tetején. Mi, lobogó vérű ifjak a nagy hideg dacára szánkózni jártunk. Jó magam rendesen egyedül maradtam szánkómmal, mert sohase elégedtem meg a rendes, leszánkózott vágással, hanem vakmerőén ellen használták föl. Az alkotmány ilyen értelmű megcsorbításáért a centralista pártokat feszi felelőssé. Őslakos összefogás. Komárom, — febíuir 21. ! A nemzetgyűlés képviselőházá- f ban egyik képviselő elmondta Masa- ■ ryk János londoni követnek nem ; egészen szellemes szójátékát, hogy I a szlovenszkóiak nem tudják meg- j különböztetni az autótól az autó- : nómiát. Ezt a kevéssé sikerült szí- j viccét a követ urnák egy angol j lap örökítette meg és olvasói bizonyára különös fogalmat alkothatnak maguknak a szlovenszkói lakosság műveltségéről. Ez a lakosság azonban érzi a saját szomorú , helyzetén, hogy csak függvénye a : sokkal jobb gazdasági viszonyok , közt levő történelmi országoknak, ; amelyek a gazdasági erőforrások ! felett szinte korlátlanul rendelkez- I nek. Ennek felismerésének ered- . ménye nem lehet más, mint az őslakosok összefogása. Ez az összefogás, másnak, mint ; az autonómiának jegyében nem ' történhetik. Az itt élő magyar ki- ; sebbség régóta, szinte kisebbségi ] ; életének kezdetétől hangoztatja azt, < | hogy autonómiát akar, első' sorban | kulturális autonómiát akar. Minden segítséget, mely ehhez a cél- . jához közelebb segi'i, örömmel fogad. Igv nagyra értékeli a szlo- j I vakság nagyobb részét reprezen- \ táló szlovák néppárt szövetsségét is, \ melyet Tiso József volt miniszter ; hangoztatott. A magyar kisebbség ’ szívesen megy bele ebbe az össze- j fogásba, önzetlenül, egyedül kisebb- ! ségi életének vitális érdekeit han- « goztatva. Az összefogás szükségességét nem kel megokolnunk. Saját kárainkon kell tapasztalnunk napról-napra a minden támogatás hiányát, mely úgy az állam, mint az ország, vagy ben megnyilvánult. Szemeink előtt folyik le a magyar őslakosság mellőzése minden téren, minden helyet azok a kisebbségi politikai pártokhoz tartozók foglalnak el, minden ? segítséget azok a politikai pártok kaparintanak magukhoz, amelyek itt a legkisebb kisebbséget alkotják. Párloskodó, politizáló állami lisztviselők, a magyarság iránt legkisebb megértést sem tanúsítanak. Mindenesetre tehát gondoskodni kell arról, hogy érdekeinket megvédjük. Az őslakosság összefogása a legparancsolóbb szükséggé teszi a magyarságnak fegyelmezettségét és együlthaladását az őslakosság másik nagy és számottevő részével, \ a szlovák néppárttal. Nem politikai j szükségesség ez, hanem gazdasági j erőknek a szövetkezése és a gaz- j dasági helyzetnek a javítása. Szlo- \ venszkó autonómiája a jobb és j nagyobb kenyeret jelenti elsősor- j ban, azután a kulturális erőknek \ szervezését a politika utján. Ez a j politika minket már régesrégen I megtanított arra, hogy erőinket \ összefogjuk a meg nem értéssel l szemben, az elgáncsoló törekvések íj és a gazdasági és kulturális elnyo- j matással szemben. Nem ringatjuk magunkat álmokban és tudjuk, hogy a gyümölcs j nem egy nyp alatt szokott meg- ! érni. De meg uell érni az össze- j fogás gyümölcseinek az őslakosság j javára és ez a gyümölcs csak az ) autonómia lehel. Az autonómia szava már nem jelszó többé, hanem gazdasági programja az őslakosságnak. Bármily kellemetlenül hangozzék is az autonómia neve az autonómia ellenségeinek, mégis meg kell lobogtatnunk ennek zász- j Jaját minden alkalommal. Eí a j zászló az őslakosság egyedü i lo- j bogója, amely hiv bennünket, hogy \ sorakozzunk alája valamennyien, ‘ akik itt élni akarunk és megvetni jj lábunkat ez ősi töldiinkön, amely | oly régen mozog lábaink alatt. más közük l részéről velünk szemmindig uj és uj utakat kerestem. így hát nem igen akadt pajtas, aki velem tartott volna. Történt prdig, hogy a hegyo’dd egyik elhagyott részére vetődtem és nekiereszkedtem az ismeretlen terepnek. A hó kemény volt, a szán úgy csúszott rajta, mintha jégen röpült volna. Óriási lendületet kaptam, fütyült, zúgott minden a fülem mellett és a jeges légnyomás egyszerre köny nyékét préseit ki a szememből. Njm láttam. Azután magam sem tudom, hogyan történt, éreztem, hogy szánkóm alól kiszaladt a föld és én borzalmas ívben röpülök a levegőben. A következő pillanatban nagyot nyekkentem és arra eszméltem, hogy a zuhanásom mélyen beletemetett a hóba. Zsibbadteak, összetörtnek éreztem minden tagomat és nehezen verekedtem ki magam a hóból Körülnéztem. Kis szakadékba estem bele, amiből nem volt nehéz a kijutás. A boldogság, hogy semmi bajom nincsen és minden tagom ép, hangos, gondtalan kacijt csalt aj kamra, utána nyúltam szánkómnak, hogy magam után húzzam ... Es ekkor láttam meg ott heverve a havon, a szán kora mellett . . . Dírmedt varjú fióka volt ... Megálltam . . . Meglepetten néztem, azután lehajoltam hozzá és a két kezem közé fogtam . .. Hirtelen a szánalom egész vihara rohant meg, arcomhoz szőri iottam az apró hideg testet, ráfektettem fülemet a szivecskéjére és ha! Iga, meghallottam egészen gyenge, akadozó dobogását. Hallatlan erővel lobbant fel bennem a gondolat: El! Hirtelen a kabátom alá dugtam, vissza se mentem a fiukhoz, hanem fogtam a szánkómat és hazasiettem. Diákszobámba érve, óvatosan vettem elő, meleg ruhába pakoltam és a sarokba fektettem . .. Reggel arra ébredtem« hogy valami | csirke mászkál a szobámban. Felültem és megláttam a kis varjút, amint ko molyán, méltóságosan sétál a padión fel és alá. Ettől kezdve az én madaram lett. összeácsoltam neki egy nagy kalitkát és úgy terveztem, hogy csak tavasszal engedem szabadon. G/enge fiatal jószág még, a rettentő hideg éjszakák megölnék. Elneveztem Petikének És Pétiké kitűnő pajtás lett Nagyon megszeretett és szívesen játszott velem. Sokszor valóságos fogócskába vitt bele s bárhogy igyekeztem, nem bírtam megfogni, az u'olsó pillanatban mindig elröpült a tenyerem aló!. Máskor meg magától ült a váltamra s hiába kergettem, űztem, nem ment volna el a világért sem. Azután meg elbújt, sokszor úgy el bujt, hogy nem tudtam megtalálni. Kedvesen nevetve szólogattam: — Pétiké hol vagy? S mikor végül megtaláltam, boldogan dugta csőrét tenyerem alá. Szeretett játszani a tükörrel. Ha levettem a kis fali tükröt és letettem hozzá a padlóra, majd meg bolondult. Állandóan kereste a másik varjut, amit benne látott. Lassan, lopódzva a tükör mögé nézett, és éktelenül dühös volt, hogy az a másik mindig elszökik előle. Megpróbálta azt is, hogy unott mozdulatlansággal bámult a tükörbe, mintha nem is érdekelné semmi, azután egy villámgyors mozdulattal ugrott a tükör mögé, hogy meglepetésszerűen üssön rajta a másikon. Amikor igy sem sikerült elcsípnie, gondolkozva állt meg és nem értette a dolgot. Már már azt hitte, hogy tévedett és rosszul látott az előbb, újra a tükör elé ment hit és belenézett. Bizony az a másik újra csak ott volt. Erre olyan 1980. február 22. SZANATÓRIUM Dr. Hugó Selye sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68 Quarc, Oiatiiermía, Röntgen villanyos masszage. § Nagy politikai gyűlés Komáromban. SzenMvány József.es Törköly JŐzssf beszámolói.— A Magyar Nemzeti Párt Komaromi körzetének gyűlése. Fontos politikai eseménynek színhelye lesz Kollárom jö/ő vasárnap, amikor is a Magyar Nemzeti Párt nagyszabású gyűlést tart, A gyűlési' von ttkozólag a Migyar Nemzeti pirt komáromi kirzati elnöksége sz alábbi meghívót küldte szét, amelyből Iá-hatjuk, hogy a Magyar Namzeű párt Két vezető alakja Sienfivány József és Törköly József is tésdvesz n gyűlésen, A meghívó így szói: A Magyar Nemzeti Párt komáromi keletének vá asztmánya 1930 márc. 2-án Komáromban, díieiőlt 10 órakor a Dázsaféle „Vigadó“ nagyterméből! illess tart, melyre a választmány tagjait van szerencsénk tisztelettel meghívni. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Szenf-ívány József pártvezér, polftikai beszámolója 3 Ifj. Koc or Oyula ügyv. elnök jelentése a kerületi működésről. 4, Df, Törköly József orsz. elnök beszámolója és jelentése. 5 A törvényhozók felszólalásai. 6. Indítványok, 7. Elnöki záróbeszéd. A kerületi választmány tagja a községi és körzeti választmány elnökei és minden községi szervetet állal kiküldött 3-3 tag. Ha községi sretvezet tagjainak száma 100-nál több, úgy minden 50 tsg után még egy tag küldendő a váiatz mányba. A községi szervezeieket megillető meghívókat a szervezetek elnökeinek kiküldöttük 8 amennyiben a választmányi tagok bejelentve nem voltak, azok a helyiszervezet elnöke által a kiküldött mérhetetlen düh fogta el, hogy csőrével vágd dózva ment neki a tükörnek. Ilyenkor sietve mentettem meg a tükröt, mert különben összetörte volna,,. Amikor a tél elmúlt és a havasokról érkező tavaszi lehelet rnegborzoogatta a napsugárban lubickoló mezőket és fákat, Petiké már olyan barátságos és hűséges pajtás volt, mint egy kis kutya. Folyton utánam járt, a kezemből evett a legszívesebben és reggelenként oda röppent ágyamra, ő keltett fel azzal, hogy gyengéden dörzsölte csőrét újaim • hoz, Ilyenkor mindig szeretettel szorítottam magamhoz és fájdalommal gondoltam arra, hogy szabadon kell engednem. Hiszen ilyen nagy madarat csak nem tarthatok fogságban ? És elérkezett a nagy nap.. Apám, anyám és testvéreim mind az udvaron álltak, lesték, mit fog csinnlni Peóke, ha szabadon engedem? Olyan kellemes, langyos meleget csurgatott alá a nap, hogy mindannyian boldogan tartottuk fejűnket a pompás égi zuhany alá. A szivem a torkomba dobogott. Kinyitottam szobám ajtaját, kiállottam az udvar közepére és alig bírtam elmondani a halk hívást: — Pétiké gyere ki I És Pétiké kedves kis alakja megjelent a nyitott ajtóban, A küszöbön megállt, komolyan és mégis meglepetve nézett körül, pislogva tekintett az égre, hirtelen valami boldog érzés rentegtette meg, széttárta szárnyát és nagyokat csapkodott vele. A nagy lendülettől megtántorodott egy kissé és úgy látszott, hogy felröppen . . . Azután váratlanul becsukta szárnyát, rám nézett és rövid szünet után kimért, apró lépésekkel jött hozzám és megállt előttem. Óriási őröm zuhogott keresztül a szivemen, felujjongott a lelkem és
