Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-02-22 / 22. szám

ItSO.. febiafar 89.

Komáromi Lapok.

3. oldal

AUTO SKODA

személyautók ■— teherautók ——■ autóbuszok

Telelőm i4*. I O M Á E G M, Maplsa-tér 9. m,

nevére kiálliiandók, az elnök által aláírandók és a szerkezet bélyegzőjével dláfanáők.

Komárom, 1930. február 16,

Nemzethü üdvözlettel az Elnökség.

mHKKmmHmmmmvmmtmmmmsmm

Az igazi hősi emlék

A komáromi kaiholikus társadalom most már pár esztendeje gyűjt fil'értfillérre, koronát koronára, eszik és tár col, cikkez és cik&cztet, beszél és vitázik a bőgők emlékére és a hősök emlékéről. Igazán apropó jön most megint felszínre ez a szomorúságokkal telitett téma, amikor oly bőséges z'pora indult meg inkább a mozi, a színház építés körül ári dalba ömlő beszédnek, vitának, szó- és érdekcsatáknak, ki beszél ma már hősökről? Hiszen a Háború kézdele óla 16 év leit el. Aztán, csak egyszerűen azt mondjuk a „háború“ u án, mintha a szarajevói pisztolygolyó tudott volna csak háborút kezdeni. Mint amikor Napóleonról csak úgy familiorifer azt mondták csendes polgári csa'ádokbao: a korzikai, vagy „a császár“. Mintha már császár nem is lett volna a világon I Mintha a Háború óta nem lett volna száz és száz háborúnk kis h-val Írva, de százszorosán fójdaimasab ban érezve a nagy Háború iszonyatainak hasba vágó következményeit, ié’ekte rágó mardosásait Hej! Miiyen nigyonnagyon szomorú is, és gyötrő gondokat szittó az a kémiai anaüzis, amely megmérfcsgéli a Háború akkori esélyeit, akkori bombáinak és srapneileinek a szőré képességét, és kilóra, dekára aprózza él Hoff mar nők, Lundendorfok, Eochok, Hsigek, Kitehnerek, Potiorekek, B ussilovok, míg a sok-sok diplomata akkori sakk játékainak havi mozdulatait.

És Így szomorú, nagyon szomorú, hogy nekünk is csak ez maredt, mert rekünk igazán csak ez maradt: felekezet szerint kell mcgmérc?gélnünk és be skatulyáznunk azokat, akik miériünk állottak a nagy saktábla egyszerű paraszt helyein, vagy legfeljebb huszárok, bástyák voltak, királyok s királynék

VÖRÖSKERESZT

„FEHÉR KIS ÁGYAK“ bálja ink az Anya- és Csecsemőgondozó javára J|g Jff február 27*én a Kultúrpalotában, Jff

gárdája, voltak, és névtelen védői annak, amit akkor hazának neveztek. Nekünk ez maradt, ez a szomorú jogunk, hogy a rrus2kéval, szerbbel, törökkel, indiai shykkel és algíri feitehokka), kongói négerekkel és belga, fiamand, argó , francia, olasz, német s Isten tudja hány nemzet fiával, mohamedánná!, lüzimédóval, budhisfávai, rtformáfussal, zsidóval, baprii távéi, anglikánnal, lutránuss&l meg vahhányféle vallás, szekta hivő jé vei egy egy tömfgsiiba, de mindig siratlanul eirerretett minden maga nem zete hősei közűi most kiválogassuk a magunkét, a más fék kezet is a magáéi ahogyan már kivá’ogatia.

Istenem, de nagyon rcstelheíik is magúkat a katholilus hősök, hogy a katholilus társadalom csak most, már egy évtizednél több idővel sz után, hogy az unbedingte Unté weiíung generálisainak kardja revágett a tárgyaló gsAalre, csak most jutat sóit retjük Ja kérem, be keli osztani a munkát I Mindenki sorra jön. Hogy a rtform. lus, a zsidó és evangélikus hősök msr márványemléket kaptak ? Nekik kömyü volt, ők kevesebben voltak, de a kát hoiikus hősök lévén vagy 300-4C0, bizony elválhatnak türelemmel.

Nem is szólnak ők egy szói sem. Régen elhalt szájukról a hang, régen mondo ta a szájuk: anyám, apám, fele ségem, fiam, lányom 1 Régen nézett a szemük ebbe a merhetem nü! nagy és mér he ellenül kikufaihahtian titlu világba, ragyogó sü éses nappalodba, csillagos éjszakákba I

Régen, nagyon régen hordott az a zihállő mell virágos kokárdát, íüiyedt

magamon kívül kaptam fel a madarat. Szüleim is, testvéreim is csodálkozva állapították meg:

—> Petikének nem kell a szabadság.

És Pétiké tényleg nem ment el a háztól. Röpködött, elbújt a bokrosba, ott kotorászott, motozott egész n«p, mikor azonban én léptem ki az udvarra és eikiáltotlam magam:

—- Pétiké, hol vagy?

Akkor.ő sietve lépkedett elém és felnézve rám, megvárta, míg magamhoz emelem és elhalmozom kedveskedésemmel. Pár hét múlva hajualonkint egészen szokatlan dojog történt. Valóságos varjufelhő lepte el kertünket és olyan lármát, károgást vittek véghez, hogy aludni sem tudtunk tőle. Megfigyeltem, hogy Pétiké ilyenkor mindig valamelyik ajtó közelébe húzódik és csendesen, szomorúan ül a küszöbön.

Engem érdekelt ez a különös hajnali jelenség. Meglesteir, mi történik. A varjucsapat minden hajnalban pontosan megérkezett — holott ilyenkor már alig lehetett varjut látni — és minden reggel ugyanazt a pörölő veszekedést és össze vissza röpködést vitték véghez. Pétiké pjdig következetesen az ajtókhoz bujt és miniha mindig félve és szorongva várta volna testvérei távozását,

Úgy vettem észre, hogy a varjucsapat Petikéért jön és csábítja magával a szabadságba. Pétiké meg nem hall gatott rájuk és maradt. Megtörtént az is, hogy egy-egy bátrabb varjú bőszült repüléssel Közelítette meg őt, mintha rá akarna csapni és meg akarná támadni Ilyenkor — mint aki fél — még összébb húzta magát és egészen az ajtóhoz lapult.

A varjak látogatása azután egy

szerre váratlanul elmaradt. Az én madaram mintha felszabadult volna valami szorongás alól, vidám lett és boldog, újra játszott, röpködött, be-bejött a szobákba és kedveskedve dörzsölődött mindenkihez. Azt hittük, hogy most már minden jói van, Pétiké nyugodtan maradhat ná'unk, amig csak akar.

Egy nyárbahajló, meleg, tavaszi hajnalon azonban borzasztó károgásra ébredtem fel. Rettenetes lárma, csapkodás, röpködés, mintha egy varjúlégió verekedett volna össze. Az ablakhoz ugrottam és kilestem. Végignéztem az összes ajtókat, hogy melyikbe menekült Pétiké. Nem láttam sehol. Aggodalom fogott el, gyorsan valami ruhát kaptam magamra és kirohantam, Az udvar végében egy csomóban nagy csapat varjú röpködött és keringésükből egymásután csapott le mindig egy-egy a földre. Nem tud tam, mi lehet, olyan sokan voltak, olyan sokan röpködtek, hogy nem láthattam semmit. Követ ragadtam és kö:ibük hajítottam. Ijedt bugással röppentek fel a magasba és menekülve tűntek el a fák mögött Az udv:r vé gében a fö dón valami fekete maradt. Odaszabdtam ... Pétiké volt ... Apró fejecskéjét véres darabokra szaggattak testvérei... Egészen dermedt volt .. Nem volt már benne élet...

Csábították, csalták s amikor úgy látták, hogy nem akar többé vissza térni hozzájuk, inkább megölték, sem hogy rabságban maradjon. Szabad ma darak törvénytipró ivadéka volt ő, akit vérténuságra emelt a kicsi szivében feltámadt hála . . .

Könnyezve emeltem magánhoz hűséges testét és a virágos kertecske legszebb helyére temettem el . . .

le a váll a puska meg a zact umpsck súlya alatt, régen övezte & derekat a golyókkal tele sok töltény magazin, a halálmsg mis apák, fiuk számára gondosan elrakofttn, pontosan megszánó zoiian. Régen íródott rózsaszínű tepeetka megnevezetten hegyhátakról és csendes hegyi patakok Emözle völgyekből, Kárpátokból és a Karsztból, A1 bál iéból és Kisázsiából, a Dardanellákból és Kiavcsavből, Verdun és M ubeuge alól, Oitrmlo és Skagcmk felől, mindenünnen északról, délről, nyugatról, keletről, ahol állottak őrt és — miután hetekig nem jött le róluk a ruha és a ptpirostalpu bakarcs, és miteán megiiiák néha a pocsolyavize! is és megélték a poralakba kapott kukorica-, arpa- és fü ószporkenyeret és jöhetett mar akáimi, ekkor ők aztán szépen — hősök leltek. Azán nem jösftk a rózsaszín lapok és a Vörös, kereszt s-?m (udolc róluk. Csak a feleség marídt n hon a gyerekekkel, ez anya, az apa a msguk kénytelen fájdalmával.

Ezek szóinak ma is és nem a hősök. Mert a hősök haJlgaUgok. A hősik csak áldozatok voltak s a hősök kaho! kusok, reíorná uHck, zsidók smeg minden Isten hívőkből vegyest gendozat/en, gyámoltalan szülök es át van h gyoít, luháttan, téptéíaban apró gyermekek tengjen szónak és szólnék.

Nézd vég g hálás társadalom az islo'ába jaró gytrektkef, száz és száz vau közöttük, akiknek ott volt tzapja, száz és száz v. n köztük, akit sohasem ültetett apa az: öiéte és nem kapott apai csókot Száz és száz van, akinek Mi uiásra, Jíhuska születésére nem vitt apa hintalcvat, matcipánf, aranycsdiót s akikert nem tudott keresni kenyeret,

S oíi vannak a fiaiktól megfosztott anyák, akiknek beszéltettek hősiességrőt, beszéiheíftk vitézségtől, akiknek a hősiesség, a vitézség az lenne, ha az a szeretett fiú, az a rőzsaarcu, vig, dologra tanított, dologra fogott és ilttte hozott, éte re neveit gyerek ott csüngne az anyai keblen. Még altkor is az a gyerekcsók lenne a hősiesség, a

mm |§mm,

uéáa

ha

közeledik a

nagymosás napja, hogy

vitézség, ha a gyerek gondol, a sors csapásaitól vagy amsgakösyeliíüségei következtében meglőrvp, hibásam vétkesen, de itt tenne, hazajöhetne és az élők hŐEe tenne.

Nütn parádé kill azért a hősök emlőkére. Kis emlékmű — nagy, nagyon négy, elfogyhatían kegyeleti Egy oltár kell, egy Kis kápolna, ahol kisírhatja magát ez anya, shot elimádkozik az árván hagyott gyermek. A lelkimegnyuyvást megadja majd a Isten neve lésében való megnyugvás és a balzsamot osztó idő. De jusson a hátára kötelezett társadalom jót levő kezéböi kenyér, ruha cipő a nisgára hagyott, ketesetnélkül álló hősanyának, jusson térni gatás a gyámoltalan hős- árváknak. Erre follyék a gyűjtés, erre nyissa Ki az erszényét mindenki, aki a kaiholikus hősök emlékmek áldozni akar, és aki — adós nekik — maga megmentett élete árával.

Ha ezéii gyűjtünk, ha igazán ke resztény szeretet el igy akarurk emléket állítani, a ka holilus társadalom megmozdulása, a március 2-én rendezendő pikniknek meglesz a maga igazi, kön. nyel törlő eredménye.

Ez lesz az igazi hősi emlék I

(ö g)

A városi mozgó színház felépítésének, legalkalmasabb helye!

Eddig már többen hozzászóltak a Mozgószinház felépítési helyéhez. Minthogy a kérdés nagyon is aktuális és az adott körülmények melleit esetleg azonnal meg is valósítható, a város képviselő testületének a mozgószinház felépítésére alkalmasnak kínálkozó összes lelkeket alapos megfontolás tárgyává kell tennie! Idáig többfélekombináció volt forgalomban u. m. a Dunarakpart, a Király p. uccában a gimnázium mellet;i városi házak lelkei és a Szénatér.

Ha ezeket a lelkeket közelebbről vizsgáljuk, egyiket sem találjuk alkalmasnak. A Dunapart Komárom egyedüli nagy piactere, amelyet semmieselre sem volna célszerű beépítéssel még megcsonkítani. Azonkívül a kikötő vasúti forgalom csak zavarólag hatna az előadásokra.

A Király p. uccai háztelkek már azért sem alkalmasak ilyennemü építésekre,, mert a Kafonakórház

közveflen szomszédsága hygienikus szempontból nem ajánlatos ilyen közintézmény létesítésére, másrészt a gimnázium melleit, a lanuló ifjúságra való íekinleftel sem volna a hely előnyös, Ezen a városi telken a Mozgószinház épilése még magával hozná, hogy a városi házakban levő sok lakói ki keltene felépíteni, azoknak lakást szerezni és ezer kívül feltétlenül szükséges volna egy uj utca nyílása a Kertész utca felé ami nemcsak hogy sok kiadási vonna maga után, de a városi felek jórészét is igénybe venné. Végül a Szénalérnek a beépítése azért nem célszerű, mert ezen tér országos vásárok alkalmával piaci térül szol gál, ami helyei! uj teret kellene keresni már pedig Komárom városában amúgy Is nagy hiány van közierekben és ezen teret ha vásári jellege megszűnnék, Inkább be kellene fásifani és parkírozni. Nem is szólva arról, hogy a Mozgószinház