Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
19/9. augusz'iB 8. Komáromi Lapok 5. oidal. A Híradó politikai napilap szerkesztősége a legmelegebb szeretettel köszönti a Komáromi Lapok- at alapításának 50-ik évfordulója alkalmával. Ötven év hosszú és nagy idő minden intézménynek, minden vállalatnak életében, de hogy mit jelent ötven év egy lapnak életében, azt csak azok tudják megítélni, akik maguk is ehhez a szép, de keserves mesterséghez tartoznak A mi útjaink teli vannak tövisekkel s aki nem riad vissza ettől a rögös úttól, hanem megy előre s csak a célt, a magyar kötelességteljesitést tartva szem előtt, büszkén vallhatja, hogy teljesítette feladatát s hozzájárult annak a küzdelemnek sikeréhez, amelyet mindnyájan folytatunk. A második félszázad küszöbén azt kívánjuk a Komáromi Lapok-mk, hogy folytassa sikerrel munkáját, — a Mindenható áldása és a magyarság megérdemelt bizalma kisérje további utjain. Igaz kartársi üdvözlettel Arkauer István a HÍRADÓ főszerkesztő-tulajdonosa. Egy jubileum margójára. Irta: Jaross Andor. Az idők végtelenségébe állított emberi alkotó erő kifogyhatatlan energiaforrás, mely forrásnak lüktető erejét, dinamikáját a tettvágyban összpontosult öntudat és eredményes diadalérzet biztosítja. A jubileumokat is ez a megérzés rendezi, amikor az idő egy határkövénél megállásra késztet, vagy egy egyén alkotásban gazdag éleífutama, vagy egy intézmény kipróbált, bevált teljesítő képessége. A társadalom szívesen hajt zászlót ilyenkor az igazi érték, az időfémjelezte képesség előtt. Komáromban egy nem zajos, hanem bensőséges magyar érték ünnepli ötven éves fennállását: a „Komáromi Lapok“ ötven évvel ezelőtt jelent meg először az ősi város utcáin és a vármegye falvaiban. Azóta volt hű kisérője a komáromi és megyei magyarságnak a politikai és társadalmi éiet útjain, osztozott sorsában a béke derűs, viharfellegeket elfelejtő napjaiban és volt bátorítója, lelki egyensúlyának hű őre a ránkszakadt vérzivataros években; mikor pedig a magyar nemzettestet a trianoni Ítélet szétszórta, a „Komáromi Lapok“ is szenvedett: elvesztette olvasóközönsége felét, mint ahogy Komárom városa is elvesztette megyéjének felét. A ránkszakadt új kor elején egyidőre el is aludt a komáromi mécses virrasztó világa, de csakhamar újból meggyujtották lelkes emberek és a „Komáromi Lapok“ hasábjain önvédelmi harcba indultak a kis ólomkatonák. Ekkor még nem volt veszélytelen a jövő, a magyar határvárosnak még csak ezután kellett átmennie az értékcsökkentés szomorú stációin s minden ilyen állomás egyben a „Komáromi Lapoknak“ is súlyos teherpróbát jelentett: megszűnt az ősi vármegyei székhely, eltávolították a hivatalokat, a komáromi újság életlehetőségei mind kisebb térre zsugorodtak össze s ekkor találta meg a lap igazán azt az irányt, melyre magyar volta és eddigi magyar olvasóközönségének eltántorithatatlan nemzethűsége vezette. A lap szerkesztősége öntudatos lélekkel és bátor szívvel vette kezébe Komárom és vidékének szellemi irányítását és csakhamar országszerte ismertté tette a lapot az a bátor hang és öntudatos nemzeti irány, mely minden betűjéből áradt és neki sajátos karaktert adott. Ez az intranzigensen magyar irány adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy bár Komárom városának idegenforgalma és vidéki hatóereje lényegesen csökkent, a „Komáromi Lapok“ elterjedtsége és közkedveltsége alig változott. Ilyen körülmények között ünnepli meg ma ez a vidéki magyar lap ötven éves fennállásának emlékét. Nem lehet szebbet, értékesebbet mondani egy lap múltjáról, mint amit bátran elmondhatunk a „Komáromi Lapokróltörténelmi viharokban, súlyos időkön át mindenkor egy ügy volt zászlajára irva és ez tükröződött vissza minden szavából, betűjéből ötven éven át: az abszolút magyar nemzeti ügy szolgálata. Ez volt a hitvallása akkor, amikor „könnyű“ volt magyarnak lenni és ma, amikor ennek az ügynek a szolgálata „kereszt“. Legyen meggyőződve a lap fentartója, a szerkesztőség minden tagja és mindazok, akik a lappal összeköttetésben állanak, hogy ennek a lapnak jövőjét is csakis az eddigi irány megtartása biztosítja. Az ötven éves múlt minden emléke ezt diktálja és ebben bízik minden magyar ember, aki most ünnepi lélekkel emel kalapot azok emléke előtt, akik ezt a magyar értéket alapították és ötven éven át anyagi és szellemi erejükkel fentartották. Adjon ez a jubilnum újabb energiaforrást a magyar jövő kitartó munkálásához. A „Komáromi Lapok“-at 50 éves évfordulója alkalmával szívvel köszöntöm. Lapjuk élén megboldogult Tuba János lapvezérükre emlékezve, hálás kegyelettel gondolok rája, mert tudom, hogy számtalan esetben sugalmazta a komáromi kereskedők és iparosok érdekében lapjukat akkor, amikor a szükséghozta különböző erős rendszabályok a kereskedőket és az iparosokat szigorúbb keretek közé szorították. Régi munkatársaik, Gaál Gyula dr., Fiilöp Zsigmond és a mai vezetőségük is garanciát nyújtanak arra nézve, hogy kis városunk kereskedőinek és iparosainak mindenkor támogatására lesznek. Az évforduló alkalmával a szerkesztőknek és a munkatársaknak minden jót kívánunk, a kiadónak eredményes üzleteket. Minden igazságos ügynek legyenek ezentúl is erélyes szószólói. Komárno, 1929 julius 28-án. Kiváló tisztelettel : Fried Jenő mint a Komáromi Kereskedők Testületének elnöke, valamint a Komáromi Járási Általános Ipartársulatnak elnöke. A csillagokról. A mi naprendszerünk hozzátartozik az u. n Tejut-rendszerhez, amely rendszer valami 3000 millió csillagból áll. A csillagok gömb-alaku anyaghalmazok, amelyeknek átlagos átmérője egy millió kilométer. Átlagos sűrűségi eloszlásuk a Tejut-rendszer térségein belül olyan, mintha a Földgolyó belső területén harminc tenniszlapda repülne. Összeütközési valószínűségűk is olyan, mint ezeké a lapdáké. A spirális ködök kivül esnek a csillagrendszerünkön. Nagyon valószínű, hogy az általunk ismert csillagvilág csak az egész Világmindenség igen kicsi része. Egy csepp viz az atomok sok millióit foglalja magában. Az atomok belső világa a mikrokozmosz, mert az atomok belsejében az elektonok a positiv ion mag körül úgy keringenek, mint bolygóink a naprendszerünkben. És az elektronok egymástól relative olyan távolságra vannak, mint a bolygók a Naptól. Az atom és a csillag között nagyság szempontjából középhelyet foglal e! az emberi test, de mégis az atomhoz közelebb áll, mint a csillaghoz. A tizet (10) a huszonhetedik hatványra kell felemelni (azaz huszonhétszer kell önmagával szorozni), hogy az emberi testet alkotó atomok számát megkapjuk. És az emberi testet alkotó atomok számát (összegét) huszonnyolcszor kell önmagával megszorozni (huszonnyolcadik hátványra emelni), hogy egy átlagos nagyságú csillag tömegét megkapjuk. Ha ismerjük a csillag nagyságát, tömegét és felületi hőmérsékletét, akkor abból tudunk következtetni a csillag belsejének hőmérsékletére. így pl. a Nap felületi középhőmérséklete 6000 C°, ami változik, amikor a napfolt tevékenység intenzitása változik. A napfolt tevékenység adja a Nap felületének a meteorológiáját. A napfolt nem egyéb, mint egy ciklonális vagy anticiklonális örvénylés a Nap külső gázburkában. Ilyenkor depressziós vagy magaslégnyomásu „időjárás“ van a Napon — ahogy a Napmeteorologusok megállapítják, a Földi meteorologusok terminológiája szerint. (Ebből az analógiából azonban kérem valaki ne gondoljon Nap lakókra.) Na, mármost ha a Nap-felület hőmérséklete 6000 C°, akkor a csillag belsejében, hogy a gáznyomás nehézkedési erő kölcsönhatásának elég legyen téve, legalább is 40,000.000 Cn-nak kell lenni. Ezen hőmérsékleten az atomok mozgási sebessége 160 kilométer másodpercenként. Ezt egy kicsit különös elgondolni, de ha arra gondolunk, hogy most ebben a könyvtárszobában („bölcsesség szobában, ahogy kis négyéves Márta leánykám nevezi) az engemet körülvevő levegő molekulái 16 C® hőmérséklet mellett másodpercenként 500 m-es sebességgel ugrálnak — csak képzelő tehetségemet kell egy kicsit felfokoznom ennek a megértésére. De hiszen ilyen sebességet észlelhet mindenki a természetben a hullócsillagok megfigyelésekor. A hullócsillagok leesési sebessége sokszor eléri a másodpercenkénti 150 km-t. így megérthető, hogy az 1908 junius 30-án a Vanovara (Szibéria, Jenisszei tartomány) folyó vidékén lehullott meteor „bevágódását“ a földrengésjelzők 1400 km.-re is jelezték, sőt 500 kilométerre a Kirenski meteor, obszervatórium barographja a meteor okozta légnyomási hullámot is jelezte. A radiummal kísérletező fizikus pedig 15,000 km.-es sebességet is mér az emanacióknál. A csillagok belsejében nemcsak atomok, hanem aetherhullámok is „táncolnak“, ahova tartoznak a hő, fény, elektromos, röntgen sugárzások skálasorozata. És végül ott vannak a szabad elektronok tömegei. A szabad elektronok a legkönnyebb fizikai adottságok; a legkönnyebb atomsúlyának csak 1840-ed része a súlyuk. Az elektromok viselik a negativ elektromosság tüneményét s ezek keringenek a Nap-juk, a positiv iónok körül. A sugárzások egyik égitestről a másik égitestre „sugárnyomás“ utján jutnak át. L. Aorhenius foglalkozott igen behatóan a „fénynyomással“, amely olyan erős, hogy élőlények kezdő csirafejtést képes egyik égitestről átjuttatni a másik égitestre. így kísérli meg a földi élet keletkezését megmagyarázni. A sugárnyomás hajtja pld. az u. n. „elektromos szélkereket“ is. A csillag fényessége hőmérsékletétől függ, a hőmérsékletből ki lehet számítani a csillag tömegét. A Nap tömege 2027 tonna, azaz huszonhét nullával leírható számmal lehet kifejezni kétezer kvadrillis tonna. Olvasóim közül biztosan lesz olyan, aki azt mondja: „itt már egészen mindegy, hogy eggyel vagy kettővel több vagy kevesebb nullát ir a csillagász“. Pedig nem! A sugárnyomás, a nehézségerő, az atom „táncolás“ akadályozza meg, hogy a csillagtömeg ne nöjjön az égig. Határa van a csillagnagyságnak, amit a csillag belsejében működő erők harmóniája határoz meg. Egyszerűen úgy fejezhetném ki: az egyensúly erő kényszerítő hatalma szab határt a csillagokon belül. Meghatározott hőmérséklet mellett csak meghatározott nagyságú csillag lehetséges. A csillagászok eleinte csak a fényerőt mérték s egyik ógyallai csillagász, br. Harkányi Béla volt az elsők között, aki a csillag fénye és a hőmérséklete közötti viszonyt tanulmányozta a Konkoly csillagdában pompás eredménnyel. Módszerét a külföld is követte. Régebben a csillagok fejlődését vagy életét úgy képzeltük, hogy fehér izzásból átmentek a sárga izzáson át a vörös izzásba, miközben kihűltek és összesürüsödtek. Ma azonban kitudódott, hogy a vörös izzású csillagok tömege is lehet igen laza, pld. a Beteigeuze, Herzsprung és Russel magyarázták meg „az óriás és törpe csillagok“ elméletével a csillagok életét. „Minden csillag életében felemelkedik az óriáscsillagok közé a legmagasabb hőmérsékletén és aztán lehanyatlik a törpe csillagok közé.“ Az óriáscsillag ideje alatt minden csillag fényessége meglehetősen változatlan marad, mert a hőmérsék növekedése az összehúzódással járó felületkisebbedést kiegyenlíti; a törpe csillaggá váláskor a hőmérsék lecsökkenése és a csillag összezsugorodása következtében a fényesség gyorsan csökkenik a kialudásig. Ugyanolyan fényerejű csillagokról a színképelemző prizma mondja meg, hogy diffuzus óriás csillag vagy sűrű törpe csillagról van-e szó? Mert a színképelemző megmondja a csillag törne-I Szellemileg vagy fizikailag fáradt Ön? Dörzsölje testét rendszeresen I ALPA menthol-sósborszesszel. Ez javüja a vérkeringést, erősíti az izmokat és frissíti sz idegeket. „ALPA“ sósborszesz eredeti csomagolásban mindenütt kapható! 919—V. gének a sűrűségét is. A sugárnyomás egy ideig csökkenti a csillagok tömegét, de a törpe csillagok tömege csak zsugorodik, amig szilárd alakban szét nem esik, mint hulló csillagraj. Már A. Pope 1733-ban irja: „Atomok és rendszerek cserepekre 'hullanak, vad khaosz lesz belőlük s aztán egy új világ.“ Dr. Kenessey Kálmán. Őszinte együttérzéssel üdvözöljük félszázados jubileuma alkalmából Szlovenszkó legrégibb magyar lapját, a Komáromi Lapokat, mely ötven esztendő óta áll töretlen lelkesedéssel a magyar ügy szolgálatában s mintaképe volt mindig a komoly nívós vidéki ujságirásnak. Isten áldását kérjük további működésükhöz. Érsekújvár és Vidéke szerkesztősége. Üdvözlet az ötvenéves Komáromi Lapokhoz Kevés lap tekinthet vissza ötven éves múltra^ S különösen ke/és lehetett hírmondója olyan változatos, nehéz, küzdelmes ötven évnek, mint amilyennek a fordulóján most minden köszöntésre méltó a Komáromi Lapok. Nem jó kérdezni: mi maradt meg az elmúlt ötven év végén olyannak, amilyennek indult ötven év előtt. Nemzetek sorsa, egyének élete, érzések világa egyformán alig megmagyarázható káosz benyomását kelti. A mi békés földünket rázta, szaggatta meg legjobban az utolsó ötven év.Sa vihar után irodalmunkra, hírlapirodalmunkra várt és vár mindegyre inkább a legnagyobb hivatás. És ennek a hivatásnak a teljesítésében nincs nagy lap és kis lap, nagyiró és kis iró, a feladat nagysága, az eszköz hatalma lehet különböző: azonban csak magyar lap és magyar iró van, amikor minden magyar szóra szükség van. A szép magyar erdő megtépázva, letarolva. Azonban uj hajtások zöldéinek, erősödnek, sokasodnak. Az erdő hangja visszatérőben. S az erdő zúg. Ebben a zúgásban semmi sincs oly közel hozzám, mint a Komáromi Lapok. A nagy morajlásban is kiveszem az ő külön egyéni hangját és figyelem állandóan. S most ilyen gondolatok közben tűnődöm el azon: mi tartotta fenn ötven éven át, nemcsak életben, hanem fejlődésben. Talán nincs a világon még egy kis darab föld, amely a zseniknek, az irodalomnak oly hallatlanul dús termőtalaja lenne, mint a mi földünk, a Jókai, Beöthyek, Szinnyeiek földje. Ha valahol, úgy csakis itt születhetett és fejlődhetett a vidéki magyar sajtó egyik legtisztább szavú orgánuma. De ez még magában nem magyarázza meg az ötven évet. Ennek a földnek a szeretete, emlékeinek ápolása, a magyar érzés s mindebben az állandóság: itt ebben találom én az ötven év titkát.
