Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
2 oldal. Komáromi Lapok !í»29. augusztus 3. POLIP szappan POLIO szappan POLIO szappan §» • tut furminriTr rnwr rmiiiinrn—iia ai anw i—m—nn ként kétszer adja a lapot olvasói kezébe. 1912-ben Mohdcsy János dr. a felelősszerkesztő, Katona Imre a szerkesztő, de egy év múlva már ismét Kiss Gyula vállára hárul a felelősszerkesztő minden gondja, egészen a háború végéig, mely alatt Mészáros Lajos János lesz a szerkesztő. :j Kiss Gyula ^szerkesztői munkája. Az a huszonkét esztendő, melyet Kiss Gyula dr. a Komáromi Lapok élén töltött (1897—1919), egész bátran nevezhető a lap szellemi fellendülése korszakának. Benne megvolt minden adomány ehhez, miveltség, tudás és jóakarat egyaránt. A vidéki lap abban az időben még ritkán törekedett magasabb nívóra és vagy egyes csoportokat szolgált, vagy politikai pártok szolgálatába szegődött. A Komáromi Lapok igyekezett a tárgyilagosság utján megmaradni és a város egyetemes javát szolgálni. A kilencvenes évek végétől elkezdődnek a város alkotó esztendei és sorra nőttek ki a földből a városi alkotások: a közkórház, a gázmű és a közvilágítás, a csatornázás, a kaszárnyák, a főgimnázium, polgári fiúiskola palotái és a kultúrpalota. Mindezek előkészítése a köztudat részére a sajtó feladata volt. Tuba János mellett Kiss Gyula alaposan veszi ki mindebből részét. Jó Ízlése volt zsinórmértéke és nem adott helyet sohsem a személyes izü polémiáknak, amelyektől valósággal irtózott. Pedig a helyzet olyan volt, hogy alig lehetett ezek elől kitérni. Az időközben keletkezett helyi lapok, a Komárommegyei Közlöny, Komáromi Újság más célokat képviseltek és 1898-ban indult meg a Komáromi Hírlap, mely a legélesebb politikai harcokat folytatta a közjogi ellenzék szolgálatában. Ezeknek a harcoknak története külön tanulmány tárgya lehetne. Volt idő, amikor a Komáromi Lapok is politikai lappá lett, de Kiss Gyula az erős befolyások ellenében is lehetőleg kerülni igyekezett azt a polémiát, melynek végső célja mindenkor az ellenség erkölcsi megsemmisítését célozta. A közjogi harcok még tombolnak, mikor a szarajevói merénylet után belesodródtunk a háborúba. A lepszerkesztés nehézségei fokozódnak. Most már a hatóságok akarata lesz a döntő szempont, amelyhez igazodnia kell a lapnak. A lapnak buzgó főmunkatársa, utóbb pedig szerkesztője, Mészáros L János felkarolja háborús jótékonyság ügyét és a háború hajótöröttjei javára nagyszabású gyűjtéseket folytat a lap publicitása felhasználásával, mely egyre emelkedik. Kiss Gyulát megörli a háború sok rémsége és régi kedélye is kezdi elhagyni. A Komáromi Almanochba még beleviszi a lelkét, azután 1919. szeptemberében elhagyja a szerkesztőséget örökre. Mikor lázasan forró kezét megszorítottam és közölte velem kívánságait a lapot illetőleg, nem tudtam, hogy ez végrendelkezés lesz. Az államfordulat után. Mikor az államfordulat megtörtént, a lap helyzete nehézzé vált. Katonai diktatúra, statárium nem a sajtószabadság talaja. Ekkor ifjú erővel áll élünkre újra Tuba János és ismét felveszi a tollat. Bátorít és példát ad, köztük van. Tragikus halála nagy vesztesége a lapnak is. A Komáromi Lapok a kisebbségi magyarságnak lesz bátorhangu orgánumává és a változott viszonyok következtében messze földön terjed el. 1920-ban már hetenként ismét kétszer, majd 1921 júliustól háromszor keresi fel olvasóit. Nem pártlap és egyik magyar pártnak sem áll befolyása alatt, hanem ellenzéki lap abban az értelemben, amint a magyar nemzeti kisebbség is ilyen álláspontot foglal el a kormányokkal szemben. Tuba Jánost a főszerkesztői tisztségben Gaal Gyula dr. nyug. polgármester követte és az ő irányítása mellett történik a lap szerkesztése sokszor nehéz körülmények között. Szerkesztő Bárány ay József dr., aki az 1919. végén megszűnt Komáromi Újságtól jött át a Komáromi Lapokhoz. A lap főmunkatársai Alapy Gyula dr. és Fülöp Zsigmond, aki 1910—1912-ig felelős szerkesztője is volt a lapnak, segédszerkesztője pedig már két év óta Környei Krepelka Elek. A lap kiadói, nyomdái Megemlékeztem e sorok elején, hogy a Komáromi Lapok anyagi részét kezdetben Foghtüy Dénes és Heffler Szilárd intézték. Pár év múltán a tulajdonjog Tuba János kezébe került. 1880—1896 évek közt a komáromi Ziegler Károly nyomda állítja elő a lapot, Komárom e legrégibb nyomdája. 1897-ben a Komárommegyei Közlöny beolvadása alkalmával a kiadó személyében is változás történik és azt Spitzer Sándor nyomdai cég veszi át. 1898-ban uj nyomdába kerül, a Megye u. 5 számú háznak a jobboldali részébe (ma Reisz Vilmos üzlete). Egy kis homályos udvari Tuba János és Kiss Gyula dr. IRTA: FÜLÖP ZSIGMOND. A Komáromi Lapok ötvenéves pályafutása alatt nem most jubilál először. A megfutott tisztes pálya egyes időszakának határkövénél meg-megállott néhány percre, amikor az évfordulót kiemelte a szürke hétköznapok sorából és a kötelességteljesités megnyugtató érzésével gondolt vissza az elmúlt szép időkre és a híven teljesített munkára. Eddigi jubileumi ünnepeinket nem zavarta semmiféle disszonáns hang, a szerkesztőség valamennyi tagja igazi családi melegséggel ülte meg az évfordulókat és buzgó munkatársaink érdemes sora őszinte örömmel vett részt a jubileumban. Harmonikus lelki összeolvadás volt a lap, a munkatársak és a közönség között, a lelkesedés tüzével meggyujtott ünnepi lángnál a szívből előtört öröm pírja ragyogta be az arcokat és testvéri együttérzés sugárzott a lelkekből. De az idők megváltoztak. Ha az ötvenéves jubileum a mai viszonyok között talán jelentőségteljesebb is, mint az eddigiek voltak, mert hiszen a félszázad oly tiszteletreméltó múltat foglal magában, amely előtt még az ellenfélnek is meg kell egy pillanatra állania, — mégis minden jelentősége és értéke mellett ünnepi hangulatunkba valami fájó érzés lopakodik, amely azt mondja nekünk, hogy ez az ötvenéves jubileum nem teljes, hiányzik valami a mindannyiunk öröméből, mert gondolatunk újra meg újra azokhoz téved, akik már elmentek, akik már nincsenek itt... Azért van az, hogy amikor e ritka jubileum alkalmából első sorban a hála szava száll el ajkainkról a Mindenhatóhoz, hogy a magyarság e hűséges őrtállója küzdelmeken, viharokon és megpróbáltatásokon keresztül megfutott pályáján elérkezett a félszázad mesgyéjére, — ugyanakkor a mélységes kegyeletnek őszinte érzésével fordulunk azoknak áldott emléke felé, akik e lapnak — mig éltek, — nélkülözhetetlen oszlopai voltak. És emlékezünk Tuba Jánosra és Kiss Gyulára. A legutolsó jubileumkor, amikor három évtized beteltét ünnepeltük, még itt gyújtottak és lelkesítettek lapunk élén azok a különös varázsu, megraszobácskában volt a szerkesztőség. 1902. évtől kezdve gázmotor hajtotta sajtóját. 1904. évben került mai helyére, tehát már negyed század óta itt készül a Nádor utca 29. sz. alatti nyomdai ipartelepen. Két év óta villamos erőre vannak gépei átalakítva. Több, mint negyedszázad óta kiadója Spitzer Béla, aki áldozatkészen és jó érzékkel intézi a lap adminisztráció és kiadás munkáját. A Komáromi Lapok hatása. Homokba dugná fejét az, aki nem venné észre egy régi helyi lapnak a társadalomra gyakorolt hatását, ahova gondolatokat visz be és annak állandóan ütőerén tartja kezét. A lap a közönséggel érez és kívánságainak szócsöve és a társadalom helyzetének tükre. A Komáromi Lapoknak is meg volt ez a hatása. Számos tanujelét tudjuk ennek szolgáltatni és csak ne hivatkozzunk egyébre, mint gyűjtési akcióira és azoknak sokszor igazán nagy sikerére. Ez a hatás ma, amikor egyedül képviseli a magyar sajtót Komáromban, messzebb érő rádiusszal mérhető. Magyar fajtánkhoz való hűséges ragaszkodás állít nemzetünk szolgálatába, ez a Komáromi Lapok szerkesztőinek mai hivatása. Hogyan felelt meg ennek, erről tanúskodik ötvenéves fennállása, mely alatt mindenkor maga mögött érezte a közvéleményt és a közönség erkölcsi és anyagi támogatását gadó sorok, amelyeket Tuba János irt visszaemlékezésképen a K. L.-nak egy emberöltő alatt végzett érdemes munkájáról, megható kegyelettel gyújtva fényt a lap megalapításában résztvett Heffler Szilárd és Foghtüy Dénes emlékének ... És itt szólt hozzánk a mi dalosszivü, meleglelkü Kiss Gyulánk csendes derűvel átszőtt megemlékezése önmagáról és meleg, elismerő hálája Komárom halhatatlan nagy fiainak érdemeiről . .. Ki hitte volna, hogy amikor újra felgyújtjuk sziveinkben az örömnek melegítő tüzét, a mi drága, a mi szeretett vezéreink már nem vehetnek részt velünk ebben a jubileumi ünnepben! Pedig ők úgy odatartoztak a Komáromi Lapokhoz, annyira össze voltak vele forrva, hogy nélkülök szinte elképzelhetetlen volt az. És ha életükben ide tartoztak, a halál nem lazíthatja meg azokat az erős lelki kötelékeket, amelyek bennünket velők, emlékük tiszta megőrzésével továbbra is szorosan öszszefüznek és ezért a mai jubileumból ők sem maradhatnak ki, mert csak az ő drága emlékük fölidézésével szépíthetjük meg és tehetjük teljessé az évforduló ünnepnapját. * A Komáromi Lapok soha el nem múló hálával gondolhat Tuba Jánosra. Nemcsak születését köszönheti neki, hanem megerősödését és erős fejlődését is. Amit ötven évvel ezelőttott a város székházának másodemeleti kis aljegyzői szobájában a szülőföldjén rajongó szeretettel csüngő ifjú elgondolt és lapjának célul kitűzött, szívós és kitartó munka árán mind megvalósult. A gondolatok e lap hasábjain irányitó eszmékké formálódtak, amelyekért mindenkor lelkes harci kedvvel vette föl a küzdelmet s a legönzetlenebb odaadással, kizárólag Komárom városának érdekeit tartva szem előtt, szolgálta azokat, úgy a lapban, mint a zöld asztal mellett. Aki visszagondol az ötven év előtti elhagyatott kis vidéki városka szürke arculatára, csak az tudja méltóképen megítélni, hogy mije volt a városnak a K. L. és ennek kitűnő vezére, ötven évvel ezelőtt, — hogy csak mást ne Óvatosság a tudás anyja DIANA 5ÓSBORSZE5Z a védelem a meghűlés ellen. T említsünk — az állandó dunai hid, a vágóhíd, gőzfürdő, vízvezeték, gázvilágitás, pozsonyi h. é. vasút, érsekujvári vasút, polgári iskola, főgimnázium csak mint utópiaszerü vágy és gondolat húzódott meg félénken a város vezetőségének agyában, de alig telt bele három évtized, megvalósult minden, sőt időközben a haladás kivánta sok más hasznos közintézmény vált valóra. A Komáromi Lapok évtizedes vaskos kötetei beszélnek minderről, bizonyságául annak, hogy Komárom városának fellendülésében e lapnak és vezérének elévülhetetlen érdemei vannak. Természetesen egy egész élet kellett ahhoz, hogy a megszakítás nélküli folytonos munka megérlelje a gyümölcsöt. És Tuba János egész végig lelkesen kitartott lapja mellett, bármiként alakultak is a viszonyok, a lap és 'vezére nem veszítette el egymást és amikor a nagy katasztrófa után a csüggedés sötét szárnyai akartak úrrá lenni a lelkeken, újra odaállt a K. L. élére és a tapasztalatokban gazdag élet bölcs tanácsaival ugyancsak ő jelölte ki az utat, amelyen haladnia kell. A kétségek, a reménytelenségek napjaiban Tuba János volt az, aki föltámasztotta a Komáromi Lapokat, hogy az uj viszonyok között múltjához méltóképen teljesítse kötelességét. Verőfényben és borúban, kedvező és mostoha viszonyok között egyforma kötelességtudással és lelkiismeretességgel szolgálta lapjával a közügyet, nem volt olyan közérdekű munka, amelyért síkra nem szállott volna, lett légyen az akár gazdasági, akár kulturális, akár társadalmi ügy, a K. L. ott állott vezérével minden jó és nemes ügy mellet. Lapjának sikerekben gazdag életének utolsó napjáig nemcsak vezetője, de valóságos lelke dobogó szive volt. És Kiss Gyula dr.? A vezér leghűségesebb és legméltóbb munkatársa, 38 évig dolgozott a lapnál, ebből 16 a munkatársi időre esik és huszonkét dolgos esztendő a felelős, — majd a főszerkesztői nagy gonddal járó, súlyos teendőkből telt ki. Az álmok szivárványos világában élő poétalelkü szerkesztő harmonikusan illeszkedett bele abba a szellemi miliőbe, amely a minden közügyért első vonalban küzdő Komáromi Lapoknál uralkodott és finom lelke, szelíd humorrahajló, áldott jó természete a legválságosabb időkben is mindig megtalálta a kellő hangot még a legkényesebb ügyek polémiájában is. Mert a Komáromi Lapok az ő szerkesztése idejében is harcos lap volt, szabadelvű irányzata és liberális elvei mellett sokszor kellett síkra szállnia és becsülettel állta a harcot, ha védekeznie kellett a szélsőséges irányzatok
