Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-03 / 93. szám

03. szám. Szombat, 1030. angatztns 3 Ötvenedik évfolyam. K0MÄR0MI LAPOK SiStUctégi is <s»sssxtOTfck ►stékta». Meyboit és vidékre postai Métköldésieí! ^§é»» ávrs SO C, téiÓTT* 40 4, nejjtéév*» 3Ö I. - Külföldön 150 K5. $r;si asám ára t 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA! TUBA JANOS. felelő» főszer R«tf.tő: GAÁL GYULA d». Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr. S*erk*i*i6*ég és kimdóhiTatal Hidor-e kft. Megjelenik betenkint b&romssos i kedden, csütörtökön és szombatos. OTVEN EV. Ezt a félszázadnyí időt a Komáromi Lapok merítette el pályafutásával megindulásának időpontjától az idők végtelen­ségében. Társadalmi helyilapnak indult, hogy a város és vidék közéle­tének, gazdasági lendületének és kulturtörekvéseinek becsüle­tes munkása legyen, hogy erős közszellemet teremtsen, hogy a közérdek szolgálatába sora­koztassa a városi társadalom értékes elemeit. A szülőföld, a szükebb haza szeretetétől átfűtött, az alkotás, a teremtés vágyától égő, akarni és cselekedni tudó szellem, a lap megalapítója, Tuba János irta a lap homlokzatára e programmot és tudása, ra­gyogó íráskészsége s ve­zető irányítása töltötte ki e célkitűzésekhez méltó tartalom­mal hasábjait, s tartotta iro­dalmi szinten akkép, hogy a Komáromi Lapok mindenkor el­veket képviselt, eszmékért har­colt s igazat mondott mindig s ránézve a sajtótörvény Deák Ferencnek csupán azt az egy jogszabályát tartalmazta: Csak igazat szabad Írni! Ezzel az előkelő, nemes köz­életi felfogással vitte bele a gondolatokat a közügyek tár­gyalásába, érlelte meg az esz­méket, a haladás a fejlődés szá­mára, tűzte ki a városépítés nagy feladatait s termékenyítette meg a közéletet, az egymást ért al­kotások hosszú láncolatában áldozatkész munkásságra, úgy, hogy abban a korszakos átala­kulásban, mely a letargikus ál­mából, régi mozdulatlanságából felrázott várost belső és külső struktúrájában a modern város színvonalára emelte, a Komá­romi Lapok-nak is megvolt az elvitathatatlan, felértékelendő érdeme. Nincs e kornak egyet­len alkotása, melynek funda­mentumához és megépítéséhez a Komáromi Lapok a téglát hor­dani ne segített volna. De nemzetünk végzete más szerepet, más feladatot is jut­tatott lapunknak. A világháború vértengerében megroskadt, a belső forradalom bünfertőjében elvérzett magyar­ság anyai törzsétől elszakítva, az utódállamok egyikében ki­sebbségi sorsra Ítélt fajtestvérei közt is megtalálta a Komáromi Lapok a maga küldetésszerü hivatását, hogy magyar fajának megtartó, védő katonája, hitet, bizalmat árasztó szócsöve le­gyen. Teljesen az állami törvé­nyek tiszteletének alapjára he­lyezkedve állja a harcot nem lankadó lelkesedéssel a nem­zetközi szerződésben, alapvető törvényekben, a nemzeti kisebb­ségek számára biztosított poli­tikai, gazdasági, nyelvi és köz­művelődési jogok egyenlősége mellett Nem magyar pártokat szolgál: a magyarság érdekei­ért küzd minden sorában! Szer­kesztőségének minden tagja régi kipróbált közéleti múltjával s jelenével hozzá van forrva e szent ügy igéinek apostoli hir­detéséhez E küzdelem sodrában találja a Komáromi Lapok-at az ötven éves fordutó. Egész pályafutá­sán át történelmi koroknak volt munkása és krónikása. A hosszú béke esztendeiben a város épi-Ezernyolcszáznyolcvan nyara. Az álmos kisvárosban kezdődik a kánikula. A kisgimnázium Rácz-utcai épülete üres és kihalt. A helyőrség készülődik a hadgyakorlatokra, azután lesz igazán csak üres a garnizon. A városháza tornyának erkélyén minden negyedórában körülsétál Dvornicsek bácsi, a városi toronyőr és pontosan fújja sípjával az óra jelzését. A torony alatti szobában — amely a hetes számot viseli — a fiatal al­jegyző, Tuba János ur fogyasztja a papirost, neveket irkái az árkusokra és az ablak felé nézeget, mintha onnan várna gondolatokat. A gondolatok nem hiányoznak nála, hiszen, aki olyan 'jó rigmusokat tud irni, mint őkegyelme, az nem megy kölcsön a szomszédba értük. Most kopogásra lesz figyelmes és harsányan szabad !-ot kiált a belépő kissé hajlott orrú, szakállas férfiúnak akinek nevét is megnevezzük : Foghtüy Dénes köz- és váltó ügyvéd, igazi férfiszépség, nyomában egy kissé jól táplált szőke ur nyomul, kicsi, hegyes bajuszkája, gondosan középen válasz­tott haja után ítélve polgári ruhában levő katonát sejthetnénk benne, de megmondjuk a nevét: Hefler Szilárd kötélverő mester, takarékpénztári igaz­gató a második látogató vendég, akik otthonosan ülnek le a nádfonatos kis kanapéra, ahonnan előbb az aktacsomó­kat távolítja el a házigazda, Tuba János Amit az előbb papírra vetett: azok az uj vállalkozás nevei voltak. A má­sodik árkuson pedig legalább is három­száz nevet jegyzett fel, ezek a leendő újságnak az előfizetői. Megindul a ta­nácskozás a három férfi között. Foghtüy a csupa lelkesedés, Hefler Szilárd gyak­ran használja a ceruzát, ő a gyakorlat embere. Tuba János pedig Komárom társadalmának a nélkülözhetetlene, aki ha kell előtáncos, vagy párbajsegéd, ékestollu aljegyző (az aranytollu főjegyző Kacz Lajos bátyánk ez időben), de telik tőle vers is, próza is, tanú legyen reá a Pápai Lapok. tésének, fejlesztésének,az egész vonalon kirügyeztetett virágzás­nak és lendületnek tevékeny osztályosa, az utolsó évtized­ben a magyar öntudat ébren­­tartó sajtószerve és a törvé­nyesjogaiban kielégített magyar jövő harsonája Kötelességet akart teljesíteni a múltban, mikor szőkébb kör­ben a helyi közérdek zászlaját lobogtatta; kötelességet kíván teljesíteni napjainkban, amikor hivatása kiszélesült határai kö­zött az édesanya karjai közül kiszakadt fiai magyar életének mentésében és biztosításában látja hivatását. Hogyan teljesítette e köteles­séget a letűnt félszázad alatt ? S hogyan teljesiti ma? Megér­­demli-e, hogy egy ünnepi szám­irta: Alapy Gyula dr. Ne részletezzük tovább a tanácsko­zást. A vége az, hogy a három ur el­határozta az uj lap megindítását. Az uj lap a Komáromi Lapok nevet kapta az előzetes keresztelőn. 1880 julius 3-án már meg is jelent az első száma. Ko­máromnak megvolt a szenzációja. Puhr Károly „Centrál“ kávéházában és a Jó pásztorinál, meg Szabó urambátyám­­nál az „Aranyhordó“-ban és Gangl máminál egyformán szóba került az uj esemény, a társadalom kis szigetein, de erről beszéltek a családokban is. Egy öregur a vármegyeházán kezébe vette a lapot és végigolvasta az utolsó betűig. Kevésbeszédü ember volt Zuber József főispán. De úgy látszott, hogy tetszett neki. Az elindulás ilyenforma lehetett. A lényeg az, hogy elindult. Az úttörők. A Komáromi Lapok triászát nem olyan fából faragták, hogy megriadjon a kezdet nehézségeitől. Mert könnyű nagyvárosban lapot csinálni, ahol meg­van reá a közönség; de a kisvárosban előbb olvasó közönséget kell toborozni; ezt is elvégezte triász. A lap sáfára pedig Ányos Lajos lett, ezt ma úgy hívják, hogy kiadóhivatal. Ányos Lajos egyúttal főmunkatársa is a Lapoknak, irodalmi lélek, igazi „Schöngeist“. A lapinditás költségeit Foghtüy és Hefler fedezik, akik a lapnak tulajdonosai. Tuba János (—., Orion. Karcos) neve már az első években elválaszthatatlanul egybeforr a Komáiomi Lapokkal, melybe 1880-ban beleolvad a Komárom, Rovdcs Albin lapja is. 1883-ban BalkayKáoW lesz a főmunkatárs, Komárom város későbbi főkapitánya. Ettől az időtől kezdve sűrűén változnak szerkesztői: igy Híd­végi (Kacz Lajos) 1884 április 1-től, Zdmbó Gyula ügyvédjelölt 1886 január 1-től Kenézy Csatár, a jeles poéta 1888 január 1-től, Gaal Gyula dr. ügyvéd 1890 január óta, álltak a lap élén, amikor a politikai visszonyok következ­tében ismét Tuba János veszi át a lap szerkesztését, mely a millennium évében mai emlékezzünk a lap bölcső­jét a mával étivelő e határnap­ról? A bíróul egyedül illetékes nagyközönség megértő, együtt­érző, támogató jóindulata, mely mindig magáénak vallotta e lap eszmevilágát s olvasótáborának egyre erősbödő sorai megadják a megnyugtató feleletet a feltett kérdésekre. S én hanyatló korommal el­nehezült testi erőmben boldo­gan mondok hálás köszönetét a Komáromi Lapok olvasóközön­ségének gerinces magyarságá­ért, a törvényekhez mindenben ragaszkodó s jogait gyakorolni akaró önérzetes kitartásáért! A Komáromi Lapok pedig ha­lad tovább eddigi pályája egye­nes mesgyéjén! Komárom, 1929. julius havá­ban. GAÁL GYULA dr. Hittrich József tanító kezébe kerül, aki mellett Tuba János a főszerkesztő irá­nyitó hatáskörét tartja meg. 1897-ben, tizenkét évi fennállás után megszűnik a Komárommegyei Közlöny és bele­olvad a Komáromi Lapokba, mely szerkesztőségét ehhez képest átszervezi és Tuba főszerkesztő mellett Fittler Jenő megyei árvaszéki ülnök lesz a felelősszerkesztő, mig Szendrey Imre tanító a lap szerkesztője. Még ez évben Kiss Gyula dr. ügyvéd veszi át a szer­kesztést és az állandósul huszonkét esz­tendőre. Kik voltak ezek a régi szerkesztők ? Komárom szellemi avant garde-ja vonul el előttünk, ha ezeket a neveket szemügyre vesszük. Kacz Lajos, (Híd­végi, S-ó) a nemes lelkű ember és a kitűnő főtisztviselő, majd Zámbó Gyula (Tüske), az őshumor kiapadhatlan for­rása, aki bohém maradt holtanapjáig. Kenézy Csatár, aki nappal pénzügyigaz­gatással, este a Múzsákkal társalkodóit, Gaal Gyula dr., a széles látókörű és ki­váló jogász, Hittrich József, (—ő, H. J., Kefe, Honffy Jakab) a kulturember és ennek a városnak ritka hűségű fia, Fittlerjenő, az utolsó bohémek egyike, Szendrey Imre, az elmélyedő, kutató lélek és Kiss Gyula dr., (Kárpáthy Zol­tán, Múmia) a költő, humorista és a ragyogó tollú publicista egy személyben. Mind belevitte a lapba egyéniségét és tehetsége szinejavát és igy nem csoda, ha a lap egyre nagyobb elter­jedésnek örvendet. A lap egyénisége azonban kétségte­lenül Kiss Gyula kezében alakul ki, akiben ehhez megvolt a kellő horizont, amely ritka műveltséggel és nagy em­berismerettel párosult. Kiss Gyula ide­jében a lap még hetenként egyszer, szombaton jelenik meg, de 1910 ta­vaszán, amikor Kiss Gyula főszerkesztő és Fülöp Zsigmond pedig, a lap régi főmunkatársa, felelős szerkesztő lesz, keresztül megy a változás, mely heten­a Komáromi Lapok felelős főszerkesztője. A Komáromi Lapok ötvenéves pályafutása •Jubileumi számunk ára 2 korona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom